Témák

Értékelés (hamarosan elérhető)

Bár lehet, hogy magunk nem tennénk első helyre, mégis, sok tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon sokan érdeklődnek az értékelés kérdései iránt. E kérdésben nagyon határozottan teljes paradigmaváltásra lenne szükség, a gyakorlatban a célcsoportjaink tagjai azonban nagyon is a mai pedagógiai értékelési folyamatok szükségszerű ellentmondásosságának kérdéseit vetik fel. Izgalmas feladat írni egy olyan modult, amely kiindul a mai helyzetből, ad valamifajta ma követhető pedagógiai választ is a kérdésekre, de eljut a mai értékelési kultúrával való szakításig is.

Iskolaválasztás – szelekció

„A család már kész ideg: hol tanuljon tovább a gyerek?”. Mi a szelekció az iskolarendszerben, hogyan működik és mi a következménye? Nem csak azokra nézve, akik kárvallottjai a folyamatnak, hanem az úgymond „elit” számára. Tényleg előnyös számukra a szelekció? A következmények kíméletlenül kritikus vizsgálata. Összefoghatnak-e a szülők a helyzet radikális átalakítása érdekében? Társadalmi egyenlőtlenségek, szolidaritás hiánya… (Ez a téma rendkívül nehezen feldolgozható a mai körülmények között, csak olyan helyen ajánlható, ahol legalább kiegyenlített vitára van remény a szelekciót fenntartani illetve az azt megszüntetni kívánók között. Ez is egy olyan téma, amely cseppben mutatja a tengert.)

Olvasás (hamarosan elérhető)

Kell-e és hogyan olvasni és olvastatni az Mesterséges Intelligencia korában? Az olvasásnak a tanulás hatékonyságában, az életminőségben, a társadalmi mobilitásban/sikerességben betöltött szerepét kutatások igazolják. Az olvasáskutatások és a szövegértési tesztek mégis lesújtó tendenciákat mutatnak. Ennek egyik oka, hogy a témát számos közhely és hárítás övezi, amelyek rossz gyakorlatokat szülnek többek között az óvodákban, iskolákban, a szülők és a diákok mindennapi gyakorlatában. A hatalom érdeke, hogy ne tudjunk olvasni? A közoktatás nem képes változni? Mitől rekesztődnek ki oly sokan az olvasás nyújtotta előnyökből?

Kisiskolák

„Forró krumpli” a kisiskolák kérdése. A legtöbb kérdésben egymással hangot találó szakértők is hamar hajba kapnak e téma vitatása során. Olyan csoportoknak ajánlható, amelyeknek tagjai szívesen dolgoznak fel szerteágazó, nem egykönnyen megítélhető, vitára bőven okot adó témát, amely azonban a mai iskola szinte minden baját érinti.

Játék vs. tanulás

„Komoly tanulás” vs „csak játszunk az órákon” (cím lehet: „Tessék mondani, mikor fogunk tanulni?”). Hogyan alakult át a pedagógiai kultúra a fejlett iskolarendszerrel rendelkező országokban a 20. században? Mi történik akkor, amikor a tanórán drámapedagógiai módszereket alkalmazunk, strukturált vitát folytatunk, projekt van, ötletrohamot tartunk, konkrét termelőmunkában vesznek részt a gyerekek? Tényleg csak „játszadozás? Vagy a pedagógia „elhúzódó”, idestova 120 éve tartó forradalma? És mi van mögötte? A tanuláskép, a gyermekről alkotott felfogás, a pedagógusszereppel kapcsolatos tudás radikális átalakulása. Ezt az utat azonban csak viszonylag kevesen járták végig Magyarországon.

Tanterv nélkül?

Milyen lenne egy olyan iskolai világ, amiben a központi, de még a helyi tartalmi szabályozás sem kötné meg a pedagógus kezét a differenciálásban? Ez a téma szorosan kötődik, sőt átfed a pedagógusok autonómiáját tárgyaló javaslattal. Ez nem baj, az alternativitás növeléséről van szó. Ez a modul inkább a tantervekkel foglalkozna. Akár mindkettőt megtarthatja egy csoport, okosan összefűzve a két modult. A cél annak beláttatása lenne, hogy még a tananyag mennyiségének az elfogadható (értsd tanítható) szintre csökkentése sem old meg semmit. Egyébként nem is jelent semmit, mert iskolánként, tanulócsoportonként és tanulónként is szélsőségesen eltérő mennyiségű tanulást tudnak a gyerekek produkálni, ráadásul eltérő területeken is különböző terjedelemben.

A pedagógusok autonómiája

Egyáltalán nem csak pedagógusoknak ajánlható téma. Miért harcolnak most viszonylag sokan (de nem mindenki)? Miért megosztó a téma? Miért fontos a gyerekek szempontjából a pedagógusok autonómiája? Mit vonz magával a pedagógusok autonómiájának lényeges növelése (az előíró, részletes tantervek eltűnése, a tankönyvek funkciójának gyökeres átalakulása, a pedagógusok pedagógiai tudása fontosságának hatalmasra növekedése stb.)?

Esély – integráció

Az iskolai esélyegyenlőtlenségek „valósága”. Ebben a modulban a magyar oktatás legnagyobb problémájával lehetne megismerkedni alulnézetből. Bár elméletek állnának a középpontban (deficitelmélet, felzárkóztatási elmélet, integrációs elmélet, az esélyegyenlőtlenségek adaptív pedagógiai elmélete), azonban a tárgyalás során nem az elméletek magyarázatára fektetnénk elsősorban hangsúlyt (ezek legföljebb az összefoglalásban kerülnének elő), hanem a tanulási folyamat problémaközpontú kellene, hogy legyen. A hétköznapokban is érezhető problémákból, ellentmondásokból kellene kiindulni, a pedagógusok, a szülők és a diákok saját bőrükön érezhetik az iskolai esélyegyenlőtlenségek alakulásának minden baját. A cél az lenne, hogy a résztvevőkben megszülessen az a gondolat, hogy a jelenségeknek létezik egy olyan következetes magyarázata is, amelyben az iskolai esélyegyenlőtlenségeket maga az iskola hozza létre, és ismét az egész társadalom látja ennek a kárát.