Április 19-én megnyitnak az óvodák és az iskolák alsó tagozatai – annak ellenére, hogy a szakemberek felhívták a figyelmet a nyitás veszélyeire. A kormány ragaszkodott az előre meghirdetett időponthoz, pedig nem kellene már olyan sokat várni a sokkal nagyobb biztonsághoz. Lefelé tart a járvány, de az egészségügy túlterhelt, a fizikailag és lelkileg kimerült orvosok nem tudják a kívánt színvonalon ellátni a kórházba kerülőket. A viszonylag nagy átoltottság ellenére a szülők többsége még nincs beoltva, a második ütemben oltott tanároknál még nem kezdődött el a védettség kialakulása.
Bár a nyitást veszélyesnek tartjuk, megértjük, hogy sok szülő támogatja azt. Van, aki anyagi okokból – hiszen más országokkal ellentétben a kormány nem segítette az erre szolgáló alapból az otthon maradásra kényszerülő szülőket –, van, aki azért, mert a hosszú otthontanulás szülőnek is, gyereknek is lelkileg megterhelő, sokan pedig attól félnek, hogy a gyerek lemarad a tanulásban.
Azt azonban nem tartjuk megérthetőnek, hogy az oktatási kormányzat és az állami iskolafenntartó nemhogy nem tesz intézkedéseket a nyitással járó fertőzésveszély csökkentése és a fertőzéstől jogosan félő szülők, tanulók segítése érdekében, hanem kifejezetten akadályozza a kármentést.
A nyitást nem kíséri tesztelés és kontaktkutatás; fertőzés esetén továbbra is napok telhetnek el a zárásig, mert szünetet vagy digitális oktatást csak az operatív törzs engedélyezhet; a fokozott fertőzésveszélyt jelentő énekórákkal, beltéri testnevelésórákkal kapcsolatban nincs iránymutatás.
Bár elvileg megengedett a gyermekek otthontartása a járványra való hivatkozással, egyre többféle olyan nyomásgyakorló, hangulatkeltő intézkedésről kapunk hírt, ami ennek megakadályozását, az otthonmaradók számának csökkentését célozza. Ezeket észszerű okok nem indokolják, hiszen az osztálytermi és étkezéskori létszám csökkentése az iskolában lévő gyerekek biztonságát is szolgálná.
A tankerületek utasítására figyelmeztették a szülőket, hogy ha kevés gyerek lesz egy-egy osztályban, az a tanév meghosszabbításához vezethet. Ezzel elérhető, hogy fertőzéstől félő szülők a többi szülő rosszallásától félve megváltoztassák döntésüket.
Megdöbbentő az a törekvés, amelynek célja az otthonmaradók tanulási hátrányának fokozása. Nem elég, hogy a párhuzamos digitális és jelenléti oktatást központi utasítás tiltja: sok tankerület nyomatékosan felhívta az igazgatók figyelmét arra, hogy akadályozzák meg, hogy a tanárok önkéntesen, akár délután foglalkozzanak azokkal a gyermekekkel, akiket a szülők nem küldenek iskolába. Sokan a tanórák online közvetítését is tiltják annak ellenére, hogy azt Kásler Miklós levelében kifejezetten engedélyezte.
Az iskolanyitás hírére sok helyen az igazgatók, tanítók a szülőkkel egyeztetve végiggondolták, mit lehet tenni, hogy a legkevesebb kárt szenvedjenek azok, akik otthon maradnak. Ezeket az elképzeléseket most nem lehet megvalósítani. Hiszen a Kréta sok mindent lát, és lehetnek olyan szülők, kollégák, akik jelzik a felsőbbségnek a renitenskedést.
Bár nehéz elképzelni, hogy egy munkaügyi perben elfogadnának egy olyan felmondási indokot, hogy „A határozott utasítás ellenére pluszmunkában foglalkozott a tanulókkal”, a tanítók, az igazgatók félnek ellentmondani.
A Civil Közoktatási Platformban 62 szervezet dolgozik együtt az oktatás különböző területeiről, vannak köztük szülői és pedagógus szervezetek is. Hisszük és tapasztaljuk, hogy a különböző szereplők között lehetséges a megértés. Meggyőződésünk, hogy a közoktatás sikerességének záloga a szülők és pedagógusok közötti együttműködés, az egyes szülők és gyermekek eltérő szempontjainak figyelembevétele.
Ne hagyjuk, hogy propagandaérdekek szolgálatában szembeállítsák egymással a szülői közösségek tagjait, a gyermekekért plusz munkát vállaló és ezt vállalni nem tudó pedagógusokat! Ne hagyjuk, hogy a lelkiismeretünknek megfelelő cselekvés lehetetlensége tovább fokozza a járvány alatt felgyűlt lelki feszültségeket! Ne engedjük, hogy büntetendő legyen a segíteni akarás, a szolidaritás!