CKP

Címke: állásfoglalás

  • Pintér Sándor teljesítményértékelési rendszere elfogadhatatlan

    Pintér Sándor teljesítményértékelési rendszere elfogadhatatlan

    Az érintettek – köztük a szakszervezetek és a szakmai szervezetek – a sajtóból értesülhettek arról, hogy a Belügyminisztérium alapvető változtatásokat tervez a pedagógus életpálya-modellben, és ezzel párhuzamosan egy minden szakmaiságot nélkülöző teljesítmény alapú pedagógusbérezést kíván bevezetni.  A PDSZ közleményt adott ki Pintér Sándor kiszivárgott teljesítményértékelési rendszeréről. Mi pedig felelevenítjük a pedagóguspolitikára vonatkozó tavalyi javaslatunkat.

    Fotó: Merész Márton, Forrás: Népszava

    Tavasszal a CKP részvételével javaslat született  a kormányzati pedagóguspolitikára. A javaslat itt olvasható.

    A PDSZ közleménye:

    A PDSZ teljességgel alkalmatlannak és rendkívül veszélyesnek tartja azt az elképzelést, amely Pintér Sándor terveként a sajtón keresztül kiszivárgott.

    A PDSZ erről semmiféle tervezetet nem kapott, ezért csak arra tudunk reagálni, amit a sajtóból ismerhettünk meg.

    A tervezet összhangban van azzal, amit Pintér Sándor a Ludovikán e témáról előadott, és amely bizonyította az oktatásirányításra való alkalmatlanságát, teljes hozzá nem értését.

    A sajtó által kiszivárgott elképzelések jól mutatják, hogy a kormány sem a sztrájkkövetelésekben, sem a szakszervezetek és a civilszervezetek által megfogalmazott 9 pontban foglaltakat nem kívánja teljesíteni, de ilyen irányba lépéseket sem tesz.

    Látható, hogy a cél az ellenállás letörése, megosztás keltése a tantestületeken belül és az, hogy parancsokat végrehajtó, látszatteljesítményt produkáló, fegyelmezett katonává „neveljék” a pedagógusokat. Úgy határoznának meg elérendő célokat, hogy ahhoz a feltételeket nem biztosítják. A lemorzsolódást pl. nem tudja csökkenteni az intézményvezető parancsszóra, ahogy az osztályfőnök sem befolyásolhatja a tanulói hiányzások számát. Az persze nyilvánvaló, hogy ez utóbbi mint „teljesítménycél” nem a közoktatás rendbetételét szolgálja, hanem azt, hogy a látható munkabeszüntetések szülői támogatásában ellenérdekeltté tegyék a pedagógust, aki ezért majd a sztrájkkal nemcsak az aktuális béréből veszít, de tartós fizetéscsökkentést is elszenvedhet, bármilyen minőségben is tanít.

    Fő a lojalitás! De a lojalitás mint teljesítményértékelési szempont is azt mutatja, hogy a hatalom a pedagógusnak alárendelt, gondolkodás nélküli végrehajtó szerepet szán, nem pedig tájékozódásra, kritikai gondolkodásra és együttműködésre képes jövő generációt nevelő szabadon gondolkodó értelmiségként tekint a pedagógustársadalomra.

    Látható cél a tantestületeken belüli megosztás is. Kiemelt béremelés jár a tantestület 20%-nak abból a pénzből, amit az ún. alulteljesítők béréből vonnának el, egymás elleni versengésre késztetve a kollégákat.

    A teljesítmények alapján történő differenciált bérezés nem ördögtől való, azonban első lépésként tisztességes alapbérekre van szükség ahhoz, hogy megszűnjön a szakmából történő tömeges elvándorlás, hogy a fiatalok számára vonzó legyen a pedagóguspálya.

    Pintér tervezett teljesítményértékelési rendszere a pedagógusokat megfegyelmezendő, alulteljesítő munkavállalói csoportként kezeli, ahelyett, hogy a hiányzó feltételek megteremtésén dolgozna, a pedagógusokat bűnbakként állítja be.

    Nem javít a tervezeten az sem, hogy a Pedagógus II. fokozatba lépést fakultatívvá tennék. Ez nem szolgál mást csak azt, hogy kiiktassák az ezzel járó kötelező alapbéremelést is. Az pedig, hogy a Pedagógus II. fokozatra jelentkezést olyan kritériumokhoz kötik, amelynek a szakmai munkához semmi köze, még inkább elfogadhatatlanná teszi a felvázolt rendszert, amelynek még számos eleme nem ismert, így pl. az sem, hogy a jelenlegi pótlékok eltűnnének-e, mert arról nem szól a tervezet, hogy az eddigi pótlékok és pótlékemelés eredménye az alapbérbe kerülne-e.

    Összességében a teljesítményértékelésre alkalmatlan jelenlegi minősítési rendszer helyett egy még kártékonyabb bérezési rendszert vezetnének be.

    Mindezek alapján követeljük, hogy Pintér Sándor

    1. a tervezetét vonja vissza,
    2. minisztertársaival együtt keresse meg az azonnali, legalább 45%-os alapbéremelés forrását a központi költségvetésben (ha igénylik, ehhez a PDSZ segítséget ad),
    3. kezdje meg a tárgyalásokat az illetmények reálértékének megőrzése érdekében bevezetendő bérautomatizmusról,
    4. a teljesítményértékelés és differenciálás szempontjainak, rendszerének és ellenőrizhetőségének kialakításáról kezdjen szakszervezeti és szakmai egyeztetést,
    5. teljesítse a további sztrájkköveteléseket a nem pedagógusok béremeléséről és a munkaterhek csökkentéséről, valamint
    6. kezdjen széleskörű és valódi szakmai és társadalmi egyeztetést a civilszervezetek és szakszervezetek által aláírt 9 pontos követelésekről! Valódi egyeztetés alatt azt értjük, hogy a kormány ne a maga által létrehozott, korporatív és hozzá „bekötött” testületekkel, ezáltal voltaképpen önmagával egyeztessen, hanem a szakszervezeteken kívül a létező, a közoktatás területén működő társadalmi szervezetekkel, szülői és diákszervezetekkel, szakmai műhelyekkel folytasson egyeztetéseket!

    Budapest, 2023. január 4.

     

    Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete Országos Választmánya

  • A CKP állásfoglalása a pedagógusokat megfélemlítő fenyegetések ügyében

    A CKP állásfoglalása a pedagógusokat megfélemlítő fenyegetések ügyében

    A Civil Közoktatási Platform állásfoglalást adott ki az állami szervek és szereplőik, különösen a tankerületi központok részéről érkező, a pedagógusokat megfélemlítő fenyegetések ügyében. Állásfoglalásunkban felhívjuk a figyelmet a kormányzat felelősségére a jelenlegi, törvénysértő oktatási helyzet létrejöttében, felháborodásunkat fejezzük ki a köz- és gyermeki érdekeket képviselő pedagógusok hivatástudatának,  felelősségérzetének megkérdőjelezéséért és az ellenük kilátásba helyezett és már meg is indult retorziók miatt, és kérjük a szülőket, pedagógusokat, hogy jelezzék azokat a szabálytalanságokat, törvénysértéseket, amelyekkel a tanárhiány, az oktatási kormányzat nem megfelelő működése miatt találkoznak.

    ​A Civil Közoktatási Platform állásfoglalása az állami szervek és szereplőik, különösen a tankerületi központok részéről érkező, a pedagógusokat folyamatosan megfélemlítő fenyegetések ügyében

    ​A Civil Közoktatási Platform állásfoglalása az állami szervek és szereplőik, különösen a tankerületi központok részéről érkező, a pedagógusokat folyamatos megfélemlítő fenyegetések ügyében

    Az oktatási terület érintett, tapasztalt és kompetens szereplőiként kijelentjük, hogy a kormányzat és az oktatásirányítás szereplői részéről eddig elhangzott állításokkal szemben

    • az oktatási rendszerünk immáron képtelen ellátni alapvető feladatait, képtelen minden gyermek számára olyan gondoskodást, fejlesztést, tudásokat, képességeket és készségeket biztosítani, amely későbbi boldogulásuk, sikerességük, életben való beválásuk előfeltétele.
    • a pedagógushiány egyre növekvő kockázata immáron több mint két évtizede ismert a mindenkori kormányok előtt, így megkérdőjelezhetetlen feladatuk lett volna a mára kialakult súlyos hiányállapot megelőzése. Maruzsa államtitkár állításával szemben nem a Nők 40 program miatt a közoktatásból távozó tanárnők okolhatók a rendkívüli pedagógus-szűkösségért, hanem nyilvánvalóan és közvetlenül a 2010 óta regnáló Orbán – kormányok teljességgel inkompetens, minden korszerű szakmaiságnak ellentmondó intézkedései katalizálták e folyamatokat.
    • az esztendő eleje óta csak fokozódó pedagóguselégedetlenséget kinyilvánító megmozdulások, mint a sztrájk és polgári engedetlenség, legitim eszközök a tiltakozók számára. A sztrájk alapvető munkajog.  A polgári engedetlenség pedig egy erőszakmentes, erkölcsi indíttatású[1], demonstratív szabályszegés, mely valódi demokráciában kétségtelenül szükségtelen, ám elkerülhetetlen, amikor a demokratikus keretek már súlyosan sérülnek, és a hatalom megfosztja jogaitól a munkavállalókat.
    • a pedagógusok tiltakozó akcióinak vitathatatlan legitimitást ad az első két pont. A közoktatásban dolgozó felelős szakemberként a tiltakozók kiállnak a szakmaiság mellett, a gyermekek és a társadalom érdekeiért, hangot adva más iskolahasználói csoportok (szülők, diákok) elégedetlenségének, kétségbeesésének is.  A tanulók megfelelő minőségű oktatáshoz való joga nem a polgári engedetlenség és a sztrájk miatt elmaradó órák miatt csorbul, ám annál nagyobb mértékben sértik azt a tanárhiány miatt elmaradó vagy formálisan megtartott órák, a tanárok túlterhelése és autonómiahiánya miatti minőségromlás.

    Mindezek után felháborítónak tartjuk a feladatait nem teljesítő, a felelősségeit figyelmen kívül hagyó kormányzati, oktatásirányítási szervek és szereplőik hazug nyilatkozatait, a köz- és gyermeki érdekeket képviselő pedagógusok hivatástudatának, erkölcsi felelősségének megkérdőjelezését, fenyegetésüket és megfélemlítésüket, a Herman Ottó Gimnázium igazgatóhelyettesének leváltásával megkezdett megtorló intézkedéseket.

    Követeljük, hogy az oktatásirányítás és a tankerületi központok igazgatói kérjenek nyilvánosan bocsánatot az érintett iskolai dolgozóktól, és biztosítsák számukra a jogaik gyakorlásának lehetőségét, kommunikációjukban tartsák magukat az elemi civilizációs korrektséghez, eljárásaikban pedig minden ponton legyenek transzparensek.

    A társadalom, a szakma, a szülők, diákok és hallgatók a pedagógusok mellett állnak. Nem hagyjuk magukra őket!

    Kérjük a szülőket, tanárokat, ha bármilyen, az állam, mint fenntartó által elleplezni kívánt visszásságot tapasztalnak, ami a gyermekeink kárára van (nincs szakos tanár, nincs helyettesítés sem, hideg van a teremben stb.), hozzák nyilvánosságra! Írják meg az ombudsmannak, a parlamenti képviselőjüknek, nekünk. Segítünk kihangosítani, hogy elérjük, a gyermekeink azt kapják, ami nekik jár. Felelős, támogató gondoskodást és ellátást, az elérhető legmagasabb minőségben.

    „Aki elfogadja a rosszat és nem tesz ellene semmit, az ugyanúgy részt vesz benne, mint az, aki segít elkövetni.”    Martin Luther King

    1. 09. 10.

    Civil Közoktatási Platform

  • Már a hivatalos tankönyvjegyzékről sem lehet (szabadon) választani? A TANOSZ állásfoglalása

    Már a hivatalos tankönyvjegyzékről sem lehet (szabadon) választani? A TANOSZ állásfoglalása

    „…fortélyos félelem igazgat minket…”

    A tankönyv(választás) – mint cseppben a tenger – az oktatás mindenkori állapotának jellemző tükre, mely tényszerű bepillantást enged a tanulás–tanítás tartalmának és módszertanának mindennapi gyakorlatába.

    1. A konfliktushelyzet vázlatos leírása: egyes tankerületek „kézi vezérléssel” íratják át bizonyos tankönyvek rendelését.

    Az alábbiakban körülírt jelenség az elmúlt 5–6 évben a tankönyvrendelés idejéhez közeledve – különös tekintettel az állami ún. „tankeres” iskolákban – szokott felerősödni, de nem ismeretlen az egyházi, illetve alapítványi fenntartású iskolákban sem. (tanker = a szóbeszéd gyakran így rövidíti a tankerületet)•

    Hiába a tantárgyanként 1–2 (esetleg három) féle tankönyvcsaládra lecsupaszított tankönyvlista, a gyakorló pedagógusok számára informálisan minduntalan tudtul adják, hogy mely állami fejlesztésű tankönyveket szeretnék látni az állami tankönyvellátónak (KELLÓ–nak) leadandó rendelési felületen. Ez az iránymutatás az egyes intézményekben különböző fokozatokat jelent a parancsba adástól a szelíd rávezetésen át az elnéző mosolyig… Ez a tankönyvrendelési befolyásolás szinte sohasem hagy írásos nyomot, inkább suttogó propaganda, amelyről az iskolákban mindenki tud, ám nyíltan, kifelé nemigen beszélnek róla, afféle alattomosan velünk élő jelenség…

     Mivel az április 30–áig a KELLÓ felé leadandó rendelést idén is április 26–áig „be kellett mutatni” a tankerületnek, ezt követően az utolsó 2–3 napban egyes tankerek – az iskolaigazgatót gyakran kikerülve –közvetlenül utasították a tankönyvfelelősöket, hogy a már elkészült és iskolájukban egyeztetett rendelést a KELLÓ tankönyvrendelési felületén írják át. Így jutott tudomásunkra az a tény, hogy egyes tankerekben Meixner Ildikó: Játékház c. 1. osztályos (állami kiadású!) tankönyvcsaládjának rendelését például az ún. OFI–s (most OH–kódú, tehát az Oktatási Hivatal kiadói kódjával jelölt)tankönyvcsaládra íratták át.•

    Nem tudható pontosan, hogy ez az „átíratási lendület” hány iskolában, mely évfolyamokon és mely tankönyvek esetében történt/történik, de kimondható: nemcsak idén, de az elmúlt években is nem kevés alkalommal került sor hasonlóan kínos április végi színjátékokra.

    A fentiekben leírt „tankeres kézi vezérlés” mindig a KELLÓ–nak átadandó tankönyvrendelés leadása előtt történik, ezért a KELLÓ–t semmilyen elmarasztalás nem érheti. (Tapasztalataink szerint a KELLÓ Tőczik Zsolt igazgató irányítása alatt korrekten és pontosan azt juttatja el az iskolákba, amit a rendelési felületen kapott, és nem változtat rajta.)

    Megjegyzések a Meixner tankönyvcsaládról és a kezdő olvasástanításról: A most folyó tanévben a 100 ezer körüli első osztályos tanulólétszámból több mint 35–35 ezer megrendelés (ami legalább 1500 osztályt jelent) érkezett a Meixner írásfüzetre és a Képes olvasókönyvre. Utóbbira lényegesen több, mint a 2014 óta többször átírt és kapkodva jóváhagyott ún. OFI–s (most OH–kódú) ábécéskönyvre. Mintegy 1500 tanító választását illik komolyan venni és tiszteletben tartani,ha a tanítók „a lábukkal szavazván”, a magánkiadós ábécéskönyvek tankönyvjegyzékről való kiűzése után és a rájuk nehezedő nyomás ellenére még mindig igen kevesen akarják a képtelenül olcsó árú és többször átigazított OFI–s ábécéskönyvet használni. A következtetések levonását az olvasóra bízzuk.

    Az 1. osztályos tankönyvekről szóló tartalomelemzést a TANOSZ Műhelyében megtettük. Ezt a közeljövőben minden érdeklődőszámára hozzáférhetővé tesszük.A TANOSZf elvállalt küldetéséből adódóan kötelességének érzi, hogy a fenti tankönyvügyben pedagógiai álláspontját nyilvánosságra hozza.

    2. A TANOSZ állásfoglalása és annak indoklása

    2.1 A hivatalos tankönyvjegyzéken lévő tankönyvek bármelyike (legyen az állami vagy magán kiadású) azonos megrendelési lehetőséggel rendelkezik, ezért ha az adott iskola nem lépi túl tankönyvkeretét, a tankönyvjegyzékről való rendelési jogosultsága pedagógiai szempontból nem írandó felül/nem kérdőjelezhető meg.

    2.2 A tankönyvjegyzéken szereplő tankönyvek mindegyikét ugyanazon az államigazgatási eljáráson keresztül nyilvánították –több százezer forintért –tankönyvvé és került fel a jegyzékre. (Nyilvánvalóan jogszabályellenes és diszkrimináló, hogy a jóváhagyási eljárásért csak a magánkiadóknak kellett fizetniük, az állami kiadónak nem.) Több mint furcsa, ha éppen azoknak a tankönyveknek a rendelését tiltanák le mondvacsinált magyarázatokkal, amelyeknek bírálatáért fizettek…

    2.3 Legtöbbször azt a (jogi?) érvet szokták felhozni: nem használható az a tankönyv, amelyik nem rendelkezik aktuális kerettantervi megfelelőséggel, miközben például a magánkiadóknál rendeletileg kizárták 2020–as kerettantervi vizsgálatukat, illetve az állami kiadású (!) tankönyvek egy részének kerettantervi vizsgálatát mellőzték, de fönnhagyták a jegyzéken. (A miérteket az Oktatási Hivatalnak illene megmagyaráznia.)

    2.4 Megrendelhetők–e azok a tankönyvek, amelyek például nem rendelkeznek aktuális 2020–as kerettantervi pecséttel?

    • Tapasztalatok igazolják, hogy a tankönyvfelhasználás mértéke a tanítási órákon – évfolyamtól, tantárgytól függően – nemigen haladja meg a 60%–ot, a többi feladatot a tanítók–tanárok teszik hozzá. Az igényes tanítási óra nem kizárólag a tankönyvekről és a munkafüzetek kitöltéséről szól. Ebből következően semmilyen pedagógiai bizonyíték nincs arra vonatkozóan, hogy az új kerettanterv csak a NAT 2020–as bélyegzővel rendelkező tankönyvekkel valósítható meg! (Tény: a most folyó tanévben az 5. és különösen a 9. évfolyamon több tantárgyban a NAT 2020–as megfelelőséggel rendelkező állami tankönyvek rendelése együtt nem érte el vagy alig haladta meg az 50%–ot. Jogosan kérdezhetnénk: az adott tantárgyban és évfolyamon gyakorlatilag nem vezették be azúj NAT–ot?!)

    • A fenti gondolatmenet alapján megerősítjük: Nehezen vitatható, hogy az adott iskola adott évfolyamát/tantárgyát tanító pedagógus lényegesen jobban ismeri/tudja, hogy a tankönyvjegyzékről melyik tankönyvvel tudja a rábízottakat a legeredményesebben fejleszteni, mint a tőle 20–30 km–es távolságban lévő tankeres munkatárs! Pedagógiai evidencia: osztálya eredményességéért nem a tankerületi vezető felel, hanem az adott iskola tanítója–tanára!

    • Hagyják az iskolákat/pedagógusokat legalább a hivatalos tankönyvjegyzékről szabadon választani! Ebben a nemzeti köznevelési törvény 63.§ (1) röviden idézett részlete is megerősít minket: „A pedagógust munkakörével összefüggésben megilleti az a jog, hogy… a nevelés–oktatás módszereit megválassza, a szakmai munkaközösség véleményének kikérésével megválassza az alkalmazott tankönyveket, tanulmányi segédleteket, taneszközöket…”

    • A tankönyvek és munkafüzetek használatának gyakorlata módszertani kérdés. Álláspontunk szerint az egyes osztályok módszertani–pedagógiai gyakorlatába–helyi tapasztalat híján – ne avatkozzon bele a tankerület! Ebben is megerősítést ad a fenti törvény 85.§ (4): „A fenntartó kötelezettségeinek teljesítése, jogainak gyakorlása nem sértheti a nevelési–oktatási intézmény szakmai önállóságát…”Az ebből keletkező pedagógiai kárt ne próbálják „összefércelt jogászkodással” megmagyarázni!

    3. Van kiút?

    Az iskolák éljenek azzal, hogy júniusban 15% erejéig még módosíthatják áprilisban leadott rendeléseiket. Bízzunk abban, hogy az oktatásirányítás különböző rangú vezetői megértik: kontraproduktív, ha a tankönyvválasztás amúgy is szűkre szabott és még megmaradt kicsiny mozgásterét tovább próbálják nyirbálni! Az 5–8. és 9–12. évfolyamon tanítók jelen írás szerzőjénél jobban tudják, milyen eszközökkel védhetik meg tanári önállóságukat az esetenként rájuk tukmált tankönyvekkel szemben. A tanítók nevében mondom: amikor becsukódik az a bizonyos ajtó, ami ott történik, az a tanító és a gyerekek összekacsintásából jön létre, és ebbe kívülről már nem tud beleszólni semmilyen hatalom…

    Mogyoród–Budapest, 2021.05.11.

    Az írást jegyzi: Romankovics András pedagógia szakos tanító, tankönyvszerző, a TANOSZ alelnöke

    A TANOSZ Elnöksége egyetért alelnökének hangsúlyozottan pedagógiai fogantatású kiállásával és hozzájárul ahhoz, hogy a fenti írás a Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesületének álláspontjaként jelenjen meg a nyilvánosságban.

  • Táppénzt a szülőknek, oltást a pedagógusoknak! – CKP állásfoglalás a gyermekfelügyeletről

    Táppénzt a szülőknek, oltást a pedagógusoknak! – CKP állásfoglalás a gyermekfelügyeletről

    Szombat délután megjelent a Kormány rendelete az ügyeleti rendszerről, amely kötelezi az iskolákat és óvodákat, hogy biztosítsák a felügyeletet minden ezt igénylő gyermek számára, és kéri a szülőket, hogy ha módjuk van rá, ezt a lehetőséget ne vegyék igénybe.

    A rendelet egyenértékű azzal, mintha az óvodákat és az alsó tagozatokat nem zárnák be, csak megengednék, hogy a szülők otthon tartsák a gyerekeket.

    A jogszabály ugyanis csak az intézményeket kötelezi – a szülők otthonmaradásának feltételeit nem biztosítja. Pedig az iskolazárás lehetősége nem a csütörtöki napon vetődött fel először, a kormánynak és az oktatásirányításnak lett volna ideje egy, a kérésnél erősebb hatású rendelet előkészítésére.

    Hogyan lenne elvárható a szülőktől, hogy önként lemondjanak egyhavi fizetésükről?

    Hogyan lenne elvárható a vállalkozásoktól, hogy önként engedélyezzék dolgozóik otthonmaradását, ha azoknak lehetőségük van gyermekeik felügyeletét máshogy is megoldani?

    Hogyan várható el a COVID-dal terhelt tantestületektől, hogy egyszerre tanítsák az iskolában és az otthon lévő gyerekeket?

    Hogyan várható el az intézményvezetőktől, hogy hétvégén  megszervezzék a gyerekfelügyeletet, amelynek szervezését pénteken államtitkáruk letiltotta?

    A járvány terjedésének lassítása érdekében elengedhetetlen a következő intézkedések haladéktalan meghozatala:

    –          az állam biztosítson táppénzt a 12 éven aluli vagy sajátos nevelési igényű idősebb gyermekükkel otthonmaradó szülőknek oly módon, hogy a vállalkozásokat semmilyen fizetési kötelezettség ne terhelje;

    –          jogszabállyal kötelezze a munkáltatókat arra, hogy rendkívüli eseteket kivéve engedélyezze és ne szankcionálja munkavállalói otthonmaradását gyermekük felügyelete céljából;

    –          kötelezze a fenntartókat, hogy biztosítsák azon gyermekek felügyeletét, akiknek felügyeletéről szüleik munkájuk jellege (pl. egészségügy) vagy más méltányolható ok miatt nem tudnak gondoskodni;

    –          haladéktalanul oltsák be az ezt igénylő oktatási dolgozókat, hogy biztosítható legyen a szükséges gyerekfelügyelet és a nyitás utáni működés.

    (A PDSZ oktatásban dolgozó munkavállalóknak szóló cikke részletesen foglalkozik a gyerekfelügyelettel is)
  • A működőképesség feltétele az oltás – A CKP állásfoglalása

    A működőképesség feltétele az oltás – A CKP állásfoglalása

    A CKP a mai napon az alábbi állásfoglalást adta ki és küldte el Orbán Viktor miniszterelnöknek, Müller Cecília  tisztifőorvosnak, Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkárnak és Pölöskei Gáborné szakképzési helyettes államtitkárnak, valamint a sajtónak. A tárcák felelőseit arra kértük, hogy képviseljék a kormány és az Operatív törzs előtt a területük működőképességét és munkavállalóik érdekeit szolgáló prioritást.

    A CKP állásfoglalása a köznevelésben és szakképzésben dolgozók oltási prioritásának kérdésében

    Az oktatási területhez kötődő 62 civil szervezetet képviselő Civil Közoktatási Platform a köznevelési rendszer zavartalan működésének biztosítása és a munkavállalók védelme érdekében  elengedhetetlennek tartja az oltást igénylő köznevelési és szakképzési dolgozók mihamarabbi beoltását.

    A köznevelésben és szakképzésben dolgozók COVID-fertőzés-mentessége nagyban hozzájárul az oktatási rendszer zavartalan működéséhez. A pedagógusok körében rohamosan terjedő COVID-fertőzések az utóbbi időben is számos intézmény működését lehetetlenítették el vagy kockáztatták. A nagyszámú megbetegedés a normál napi működést éppúgy ellehetetleníti, mint a digitális oktatást vagy az éppen aktuális és kiemelt fontosságú érettségi felkészítést.

    Az intézményrendszer zavartalan működése hozzájárul a nemzetgazdaság működőképességének fenntartásához is.

    A fentiek alapján a Civil Közoktatási Platform kéri a kormányt és az Operatív Törzset, hogy  – hasonlóan a bírósági és ügyészségi alkalmazottak esetében alkalmazott eljáráshoz – az oktatásban dolgozók oltását is hozzák előre, és az óvodák és iskolák tavaszi zárása alatt intézkedjen a dolgozók COVID elleni oltásának soron kívüli beadatásáról. 

  • Állásfoglalás a tanévzárásról és a tanulók nyári szünet alatti ellátásáról

    Állásfoglalás a tanévzárásról és a tanulók nyári szünet alatti ellátásáról

    A tanítási év végéhez közeledve intézkedések szükségesek a tanítás lezárásáról, a tanulók nyári szünet alatti felügyeletéről, foglalkoztatásáról.

    • Haladéktalanul szükséges a tanév végéig tartó munkarend hivatalos bejelentése.
    • Az utolsó két hétre nem állhat vissza a személyes jelenlétet követelő tanítás.
    • Gondoskodni kell a lemaradók/kimaradók felzárkóztatásáról, a helyi sajátosságokhoz igazodva.
    • Ahol ez indokolt, lehetővé kell tenni, hogy hamarabb befejeződhessen az ismeretátadás, és a felzárkóztatásra lehessen koncentrálni.
    • A nyári szünetben biztosítani kell a tartalmas és biztonságos foglalkozások feltételeit.

    Részletes állásfoglalás

    Orbán Viktor pénteki rádióinterjúja során valószínűtlennek tartotta a személyes jelenlétet megkövetelő oktatás újraindítását. Reméljük, hogy a hivatalos kormánydöntés is ennek megfelelő lesz.

    Véleményünk szerint a tantermi oktatást két hétre újraindítani járványügyi szempontból kockázatos, szervezésileg megvalósíthatatlan. Gazdasági szempontból nem jelent megoldást, oktatási haszna pedig kétséges. A digitális munkarend alatt az értékelés folyamatos volt, az egyéni lemaradások pótlására ez a rövid idő a többiek tanítása mellett nem ad lehetőséget.  A szülők munkába állásához pedig nemcsak erről a két hétről, hanem az egész nyárról kell gondolkodni.

    A szülők, a tanulók és a pedagógusok érdekében haladéktalanul szükséges a tanév végéig tartó munkarend hivatalos bejelentése.

    A tanévzárásról gondolkodva nem feledkezhetünk meg azokról, akik a digitális oktatásban nem vagy nem kellő mértékben tudtak részt venni. Számukra lehetőséget kell biztosítani egyéni vagy kiscsoportos foglalkozással az elmaradások pótlására, a bukás elkerülésére, a jegyek kijavítására. A foglalkozások módjának és időpontjának meghatározására jogosultságot kell adni az igazgatóknak, intézményvezetőknek, fenntartóknak, a járványügyi biztonság követelményeinek központi előírása mellett. Erre akár a tanév lezárása előtt is sor kerülhet, ha a többi tanuló számára hamarabb befejeződhet az ismeretátadás.

    Sürgősen meg kell határozni nyári gyermekfelügyelettel kapcsolatos lehetőségeket és kötelezettségeket. A szabályozásnak és a feltételeknek biztosítania kell a gyermekek és a közreműködők védelmét, és kellően rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy a helyi sajátosságokhoz és a járványügyi helyzethez igazolni tudjon. A szakszervezetekkel egyeztetve meg kell határozni a tanárokra, egyéb közreműködőkre vonatkozó szabályokat, díjazást, figyelembe véve a digitális munkarend során őket ért terhelést.

    A nyári felügyeletet igénybe vevő gyerekek benntartózkodását nem szabad puszta gyerekmegőrzéssé silányítani. Olyan szakszerű, sokoldalú kompetenciafejlesztő programokat kell biztosítani számukra, melyek egyfelől segítik a karantén idején elszenvedett deficit feldolgozását, másfelől kreativitást, érdeklődést, gondolkodást, állóképességet stb. fejlesztenek. Ehhez számos fejlesztés rendelkezésre áll (pl. egésznapos nevelés OFI-s programtantervei, társasjátékkártyák stb.)

    A veszélyhelyzet idején bármiféle személyes jelenléttel járó lehetőség és kötelezettség csak akkor elfogadható, ha nyitva áll a lehetőség a veszélyeztetettek távolmaradására, illetve, ha a kormányzat és a fenntartók biztosítják a kockázat elkerüléséhez szükséges feltételeket, eszközöket, finanszírozást.
  • A CKP álláspontja a döntéshozók életveszélyes felelőtlenségéről és el nem végzett feladatairól

    A CKP álláspontja a döntéshozók életveszélyes felelőtlenségéről és el nem végzett feladatairól

    A Civil Közoktatási Platform ismételten tiltakozik a veszélyhelyzetben megtartott érettségi ellen, amely a Magyar Orvosi Kamara levele szerint is számottevő kockázattal jár.

    Maruzsa Zoltán a május 4-i megrendezésről hozott végső döntést komolytalan, egyeztetésnek nevezett „rákérdezésekkel” indokolta meg. Ezeken az egyeztetéseken azonban lényegében csak az volt a kérdés, hogy május 4-én rendezzék-e meg a teljeskörű írásbeli vizsgát, vagy egy-két héttel halasszák el azt. Holott mint számos javaslat és számos ország gyakorlata mutatja, a kormányzatnak rengeteg más lehetősége lenne akár az időpont meghatározására, akár a vizsga részleges vagy teljes elengedésére, a vizsgázók és a vizsgák számának csökkentésére.

    Úgy látjuk, hogy a kormányzat az érettségi aktusát csupán eszközként használja fel annak érdekében, hogy demonstrálja: időszerű és lehetséges a megszorítások lazítása. Teszi ezt úgy, hogy figyelmen kívül hagyja nagyjából 90-95.000 ember – köztük számos veszélyeztetett csoporthoz tartozó – és családtagjaik, azaz közvetlenül nagyságrendileg 300.000 ember egészségbiztonságát.

    Az elfogadhatatlan döntés mellett felháborodással kell megállapítanunk, hogy az oktatási kormányzat és személy szerint Maruzsa Zoltán azt sem tartja fontosnak, hogy tájékoztatással, útmutatással, jogszabály-módosítással segítse a kockázatok csökkentését, és mérsékelje a résztvenni nem tudók/akarók veszteségét.

    Elvárható, sőt, elengedhetetlen, hogy az érintettek egészségének, életének védelmében:

    • Maradéktalanul vegyék figyelembe a Magyar Orvosi Kamara Járványügyi kockázatok csökkentésére tett ajánlását, és gondoskodjanak arról, hogy megtörténjenek azok az intézkedések, amelyek a MOK szerint a résztvevők  vizsga utáni követése érdekében szükségesek.
    • A kormány biztosítsa a szükséges eszközöket (például: maszk, kesztyű, fertőtlenítőszerek stb.).
    • Sürgősen történjen meg az érettségi vizsgaszabályzat részletes, tételes (átmeneti) módosítása a kockázatok csökkentése érdekében (például: ne legyen kötelező a felügyelőtanárok óránkénti váltása, kontaktusmentesen lehessen leadni a feladatlapokat stb.).
    • Adjanak ki sürgősen részletes, alternatívákat is tartalmazó eljárásrendet az iskolák számára arról, hogyan tehetik lehetővé a biztonságos lebonyolítást (például: Iskolánként minden érettségiző diák kontaktmentes mozgásának pontos időzítése és megtervezése, folyamatosan nyitott ajtók stb.).

    Elengedhetetlenül szükséges a járványügyi vészhelyzetből adódó egyéni élethelyzetek miatt még legalább annak biztosítása, hogy aki nem megy el most érettségizni, annak a következő vizsgáig maradjon meg a tanulói jogviszonya.

    Ezekre az intézkedésekre akkor is szükség van, ha az észszerűségnek engedve sor kerülne a vizsga elhalasztására, a vizsgafeltételek módosítására.

    Mindez az intézkedési és döntési jogkörrel felruházott Maruzsa Zoltán feladata, és minden olyan következmény, amely gondatlansága, arrogáns kompromisszumképtelensége miatt következik majd be – az ő felelőssége is!

    Felelősség terheli továbbá a kormányt, és Orbán Viktort is személyesen: azzal, hogy nem a résztvevők számára legbiztonságosabb megoldást választották – sem lebonyolításban, sem időben –, közvetlenül tesznek kockára emberi életeket.

    Előre jelezzük, hogy az iskolák újranyitásának esetében is a biztonsági megfontolások figyelembevételét, valamint a biztonsági feltételek átgondolt kidolgozását és maradéktalan biztosítását várjuk el – természetesen széleskörű, valódi egyeztetések közepette.

    1. 04. 27.

    Civil Közoktatási Platform Ügyvivő Testülete

    Ercse Kriszta, Fodor Katalin, Juhász Ágnes, Pilz Olivér, Szűcs Tamás, Törley Katalin

  • Állásfoglalás az érettségiről hozott kormánydöntésről és rendeletről

    Állásfoglalás az érettségiről hozott kormánydöntésről és rendeletről

     Mottó:      „Arra kell számítani, hogy a következő napokban a megbetegedések   száma jobban fog emelkedni, mint korábban. Beléptünk a tömeges megbetegedések szakaszába… Óvatosnak kell lennünk a lazítással, mert még mindig keveset tudunk a vírusról. A veszély még nem múlt el…”

    Orbán Viktor, 2020. április 16.

    A Civil Közoktatási Platform megdöbbenéssel és felháborodással fogadta az érettségivel kapcsolatos kormánydöntést, amely az érettségi írásbelik időpontját az aktuális járványügyi helyzettől függetlenül május 4-től kezdődően jelölte meg. Mindez a nyolc nappal korábbi bejelentés után azonos tartalommal,  a részletek végiggondolása nélkül történt. Tette ezt a kormány akkor, amikor hatalmas áldozatok árán a kórházi ágyak 60%-át szabadíttatja fel a koronavírus miatt arra hivatkozva, hogy a következő hetekben várható a fertőzések csúcsidőszaka.

    Az érettségi időpontja jelen vészhelyzetben a járvány aktuális állapotának függvénye kell, hogy legyen.  Nincs semmilyen indok, amely felülírhatná a veszélyeztetettség elkerülésének szempontját.

    Az érettségit semmiképpen sem lehet a megszokott időben, módon, körülmények között lebonyolítani. Bármilyen módon is oldják meg az érettségi, a továbbtanulás kérdését, a szükséges vizsgák megjelölt időpontja csak egy feltételes időpont lehet. Az eljárásra vonatkozóan ebből két dolog következik:

    1. Nem létezik olyan megoldás, amely mindenkinek egyaránt megfelel. A kormány joga dönteni a számos lehetséges konstrukció közül, de a döntésnél három elv érvényesülését köteles szem előtt tartani. Ezek a biztonság, az igazságosság és a méltányosság elve. 
    2. Tudomásul kell venni, hogy a rendkívüli helyzet rendkívüli megoldásokat tesz szükségessé. Ilyen lehet például a felsőoktatási év kezdetének eltolása, a későbbi időpontban évvesztés nélküli továbbtanulást lehetővé tevő vizsga, vagy a jegymegajánlás, a középiskolai bizonyítvány elfogadása érettségi helyett akár általánosan, akár a szakmatanulásnál, a munkába állásnál vagy azokon a szakokon, intézményekben, ahol nincs túljelentkezés. (Utóbbit az is indokolná, hogy az idei évben a felvételizők száma 20 %-kal, ezen belül egyes szakokon a felére, más szakokon, sőt, akár egész intézményekben a harmadára csökkent.)

    A kormánydöntés, illetve a ma megjelent kormányrendelet semmilyen mértékben nem felel meg a biztonságosság követelményének, és meg sem próbál kreatív módszereket alkalmazni a rendkívüli helyzetben megszervezendő érettségik ügyében.

    A rendelet alapján még nyilvánvalóbb, hogy május 4-éig nem lehet megteremteni az elvárható feltételeket.

    Mindezek alapján

    • Követeljük, hogy az írásbelik ne kezdődjenek el május 4-én!
    • Követeljük, hogy ha a kormányzat döntött egy adott alternatíva mellett, a részletek kidolgozásába vonják be az érettségiztetésben tapasztalattal rendelkező szakembereket, szakmai szervezeteket, ezzel biztosítva a biztonság, igazságosság és méltányosság szempontjainak lehető legjobb érvényesülését.
    • Amennyiben a kiválasztott konstrukció kellően előkészített, az érettségi lebonyolítható abban az időpontban, amikor a járványügyi helyzet megengedi.

    A kormány felelőtlen döntésével teret nyithat a járvány robbanásszerű szétterjedésének, veszélyezteti a diákok, a tanárok és a környezetükben élők egészséges élethez, a diákok tanulásban való részvételéhez való jogát. Ennek erkölcsi felelősségét, jogi és politikai következményeit a döntéshozóknak viselniük kell!

    Budapest, 2020. április 17.

    Civil Közoktatási Platform Ügyvivő Testülete
  • A CKP állásfoglalása a NAT-2020-ról

    A CKP állásfoglalása a NAT-2020-ról

    Január 21-én a Magyar Közlöny 17. számában megjelent a régóta várt kormányrendelet a Nemzeti Alaptantervről. A Civil Közoktatási Platform a kormányrendeletet a közoktatás tartalmi szabályozására alkalmatlannak tartja.

    Állásfoglalásunkban összefoglaljuk a NAT-2020-szal kapcsolatos alapproblémákat. Az egyes tantárgyi tartalmakról, ill. a szakterületek speciális szempontjairól az adott területek ismerőinek a feladata állást foglalni. Ezeket az állásfoglalásokat a CKP  folyamatosan nyilvánosságra hozza.

    A NAT-tal kapcsolatos anyagaink, összefoglalóink  – köztük a CKP korábbi NAT javaslata, az alterNATiva – a ckpinfo.hu/nat oldalról érhetők el.

    A NAT-2020-szal kapcsolatos alapproblémák:

    • Nem volt szakmai egyeztetés, a dokumentum „illegalitásban” készült.
    • Ez a NAT nem nemzeti, mert kirekeszti a tanulók kétharmadát: nem vonatkozik a szakképző iskolákra és csak részben alkalmazható a technikumokra.
    • Ez a NAT nem alaptanterv, mert a részletesen előírt tananyag kitölti, sőt túlhaladja a rendelkezésre álló időkeretet.
    • A tanulók túlterheltségét nem csökkenti, a heti óraszám összességében alig lett kevesebb, a tananyagtartalom egyes területeken számottevően növekedett is.
    • A merev szabályozás, a részletező előírás lehetetlenné teszi a helyi igényekhez, a tanulók közötti különbségekhez történő alkalmazkodást, akadályozza az esélyegyenlőtlenségek kezelését; továbbra is kötelezőek és nem választhatóak a kerettantervek.
    • A frázispuffogtató magyarkodás nem segíti a hazafiságot; a szövegben megjelenik az alattvalóvá nevelés szándéka.
    • A bevezetőben esetlegesen megjelenő pedagógiailag korszerűnek vehető elveknek és céloknak a részletek gyakran ellentmondanak.
    • A bevezetésre képtelenül kevés a hátralévő idő: lehetetlen a tankönyvrendelésig, ill. a tanév kezdetéig tankönyveket írni és kiadni, a pedagógusokat felkészíteni, helyi tanterveket kidolgozni.

    A NAT-2020 a Fidesz múltba révedő, ötlettelen oktatáspolitikájának újabb kordokumentuma, melyet a pedagógiában kevésbé jártas, a rendelet hosszú szövegében kevésbé elmélyedő közvélemény számára néhány jól hangzó, ugyanakkor közelebbről megvizsgálva üres szólammal próbál „eladni”, így a magyar közoktatás válságán annyira sem képes enyhíteni, mint az egyébként egy jó alaptantervtől egyáltalán elvárható volna.

    Indoklás[1]:

    1. Az új NAT kialakítása előtt az oktatásért felelős miniszter nem végezte el törvényben rögzített feladatát, nem vizsgáltatta meg az előző NAT (NAT-2012) beválását. Az új NAT kialakításához szükséges alapvető információk nem álltak rendelkezésre.
    2. Az új NAT kialakításának nem volt, de legalábbis szakmai körökben nem ismert a koncepciója. A 2017-ben Dr. Csépe Valéria akadémikus által összeállított koncepciónak a NAT 2020 nem felel meg, tehát a professzorasszony elaborátuma nem szolgálhatott jelen rendelet koncepciójául.
    3. A 2020-ban megjelent NAT alapvetően eltér mind a 2012. évi alaptantervtől, mind a 2018 augusztusában ismertté vált tervezettől. Így nem tekinthető a régi NAT kisebb módosításának sem, illetve nem azonosítható a tervezettel Mivel az oktatásért felelős minisztérium csak a tervezetet véleményeztette szakemberekkel, érdeklődőkkel és szervezetekkel, a 2020-ban megjelent NAT semmilyen egyeztetési folyamatban nem szerepelt. (Mindezek miatt kiadása jogilag is aggályos.)
    4. A tervezet, illetve a végleges NAT-2020 elkészítésének folyamata, a munka költségei, valamint a résztvevők névsora ma sem ismert. Elfogadhatatlan, hogy ilyen nagy szakmai jelentőséggel bíró dokumentum gyakorlatilag „illegalitásban” készüljön el.
    5. A NAT-2020 sem lett – nevével ellentétben – nemzeti. Középfokon teljesen kirekeszti a szakképző iskolákban és a szakiskolákban tanulókat, illetve az érettségi tantárgyakon túli képzés szempontjából a technikumok és szakgimnáziumok tanulóit. E képzésekben lehetetlen teljesíteni a NAT-ban leírtakat. A túlterhelés, a totális műveltségmeghatározás miatt a NAT nem ALAPtanterv, a középfokon tanulók több mint felének kirekesztése miatt pedig nem nemzeti.
    6. A NAT-2020 a teljes központi tartalomszabályozás, a „totális műveltségmeghatározás” paradigmáját képviseli, azt az elvet, hogy a NAT-ban szereplő tartalmaknak a teljes tanulási időt ki kell tölteniük. Ez az elképzelés korszerűtlen, alkalmazásával súlyosan sérülnek a gyerekek, a társadalom érdekei. Nem felel meg a valóságnak, a NAT-2020-ban szereplő azon állítás, hogy a központi szabályozás csak 80%-ig adja meg a tanítandó tartalmakat, hiszen a legtöbb tanuló számára már a NAT-ban szereplő tananyag és követelményrendszer is olyan terjedelmű, hogy a rendelkezésre álló tanulási idő egészében sem tanulható, illetve tanítható meg.
    7. Ugyanakkor nemcsak arról van szó, hogy a NAT-ban szereplő tartalom felemészt minden tanulási időt, és nem hagy teret az egyéni, differenciált fejlesztés igényeinek teljesítésére, hanem arról is, hogy az óraszámok lényegében változatlanul hagyásával (egyek esetekben – pl. természettudományok(!) – óraszámcsökkenés(!) mellet nem kevesebb, inkább több), a megtanulhatón is lényegesen túlterjeszkedő tananyagmennyiséggel a NAT fenntartja az iskolai tanulók és a pedagógusok mára már elviselhetetlenné vált túlterhelését.
    8. A 2018-ban napvilágot látott tervezet szemléletmódjával homlokegyenest ellentétesen a NAT visszatért a 2012-es hagyományokhoz, és ismét az iskolai ideológiai indoktrináció eszközévé vált. A társadalmi, politikai, ideológiai szempontból érzékenyebb műveltségi területek leírásában markánsan érvényesül egy frázispuffogtató szövegekbe ágyazott nacionalizmus, a nemzeti, európai és egyetemes kulturális örökség kiegyensúlyozott szemlélete helyett a tartalmatlan és önmaga céljai ellen forduló „magyarkodás”. (A gyerekek ezt már nem „veszik be”, inkább tartják nevetségesnek.) Jutott azonban hely az alaptantervben az alattvalóvá nevelés szándékának megfogalmazására is.
    9. A NAT-2020 átemelt a 2018. évi tervezetből pedagógiai szempontból korszerű, a szakmában szinte konszenzussal vállalt szövegrészeket. E tekintetben azonban erősen válogatott, a nem átemelt részek között ugyanis számos nagyon fontos elvi, módszertani, pedagógiai elvárás fogalmazódott meg. Ezeknek a tudományos, módszertani szempontból elfogadható átvett részeknek a súlyát is csökkenti az a tény, amely érvényesült már a tervezetben is, hogy a NAT-2020 műveltségi területeket leíró részeinek többsége már nem követi ezeket az alapelveket, pedagógiai szempontból hagyományosabb felfogás jellemző rájuk, azaz a részletes kifejtés a kitűzött alapelveknek sokszor ellentmondó. Ráadásul hatalmas ellentét feszül a korszerű pedagógiai-módszertani elvek és az iszonyatos tananyagmennyiség között.
    10. Még a pedagógiai, neveléstudományi szempontból elfogadható, a tervezetből átemelt részek sem jelentenek azonban semmi újdonságot. A pedagógiában régóta jól ismert alapelvekről van szó, amelyek már a 2002. és 2007. évi alaptanterveket is jellemezték.
    11. A rendelet szövege súlyos szerkesztési hibáktól is terhes. Ilyen pl. az alapokat, módszertani alapelveket, alapcélokat leíró rész is. Bizonyos témák (pl. a pedagógiai értékelés) több részfejezetben is újra és újra megismétlődnek.
    12. A NAT-2020 jól láthatóan kiemelt szerepet próbál biztosítani a digitális pedagógia és tartalmak lehetőségeinek. Ugyanakkor a diákok felé megfogalmazott új elvárások sem valami korábbi helyett jelennek meg, hanem újabb, a tananyagot bővítő ismeretekként a korábbi hagyományos tartalmak mellett. Ez újabb terheket ró a diákokra – és persze a pedagógusokra is – „természetesen” változatlan időkeretben…
    13. A NAT-2020 jól láthatóan egy olyan tartalmi szabályozás része, amelyben a kerettantervek alkalmazása kötelező, vagyis továbbra sem térünk vissza a korábbi, a kerettantervek választhatóságára épülő szabályozáshoz, pedig ez a jól működő oktatási rendszereket jellemző autonómia miatt erősen indokolt lenne.
    14. A NAT-2020 előírja a tanórák számát. E tekintetben is a 2012. évi szabályozás hagyományait folytatja, előíró, mereven szabályozó jellegű. A korábbi NAT-okban szereplő megoldás alkalmazása (csak javaslat az óraszám-arányok minimumaira és maximumaira) az intézményi autonómia biztosítása szempontjából sokkal indokoltabb. A tanórák számát tekintve a heti kötelező órák számában csak minimális a csökkentés (minden évfolyamon jellemzően csak 1 óra/hét). A 2018. évi tervezet a szabadon választható órakeretet bővebben javasolta kialakítani az általános iskola felső tagozatától kezdődően, mint az elfogadott NAT-2020. Ez is a szabályozás merevségének egyik jele, tovább szűkíti a lehetőségét annak, hogy az iskolák alkalmazkodjanak a helyi igényekhez, illetve a tanulók szintjén érdemi differenciálás valósuljon meg.
    15. A NAT-2020 visszatért az alaptantervekkel való szabályozás előtti, még a szocialista oktatási rendszerben érvényesülő módszerhez: ismét meghatározza a tantárgyakat és azok részletes tartalmát. Ez a lépés merevebbé teszi a helyi tantervi struktúrákat, akadályozza a tantervi innovációt, több más megoldáshoz hasonlóan további központosítást és merev, részletező előírást jelent.
    16. A tartalom részletes előírása erősen korlátozza a saját tantervekre és elképzelésekre épülő taneszközök fejlesztését, a különböző iskolatípusok oktatási céljaihoz igazodó tankönyvek és egyéb oktatási eszközök kidolgozását.
    17. A differenciálás elvi megjelenítése mellett ezen alapvető feladat ellehetetlenítése, illetve a szakképző intézmények mostoha kezelése már önmagukban is súlyos problémákat jelentenek az esélyegyenlőtlenségek csökkentése szempontjából, azonban az elvi deklarációkon kívül a NAT-2020 semmilyen konkrét megoldást nem javasol ezen alapvető jelentőségű feladattal összefüggésben.
    18. A NAT-2020 implementációjára szánt időt, a három hónapot rendkívül kevésnek tartjuk. 2020. április 30-ig embertelen feladat a NAT-nak megfelelő helyi tantervek kidolgozása, „fizikai képtelenség” a tankönyvrendelés néhány héten belül esedékes kezdetéig a megfelelő tankönyvek kifejlesztése, a pedagógusok felkészítése, a következő tanévre való konkrét felkészülés, a megjelenő új tantárgyakra (pl. technika és tervezés, digitális kultúra, ill. a gimnáziumok 11. évfolyamán is megjelenő komplex természettudomány) pedagógusok képesítése.

    Mindezek miatt a NAT-2020 kormányzati elfogadását és kiadását, az új dokumentum implementációjának megkezdését súlyos hibának tartjuk, javasoljuk a rendelet visszavonását.

    Javasoljuk továbbá, hogy

    1. az oktatásért felelős miniszter hozza nyilvánosságra a 2018. évi tervezet, valamint a NAT-2020 készítésében közreműködő szakemberek névsorát, és mindkét munkálat összköltségével kapcsolatos adatokat;
    2. az oktatásért felelős miniszter végeztesse el, lehetőleg több független szakértői csoport felkérésével a NAT-2012 beválásának tudományos alapú elemzését;
    3. az oktatásért felelős miniszter bízzon meg legalább két szakmai csoportot egy-egy tartalmi szabályozási koncepció javaslat elkészítésével;
    4. az elkészült koncepcióknak, azok összevetésére építve történjék meg a valódi szakmai és társadalmi egyeztetése az ellentétes vélemények ütköztetésével, alapos szakmai vitákkal;
    5. az egyeztetési folyamatok eredményét felhasználva az oktatásért felelős miniszter döntsön, hogy milyen koncepció alapján kezdődjék el a NAT szövegének kidolgozása;
    6. a miniszter bízzon meg a tantervi munkálatokhoz, illetve az egyes műveltségi területekhez értő megfelelő létszámú szakemberekből álló munkacsoportot. E munkacsoportnak legyen feladata tevékenysége megfelelő nyilvánosságának megteremtése, és a kidolgozás során legyen kötelezettség számára az egyes felmerülő szakmai kérdésekben érintett szakmai csoportok és elismert szakértők időnkénti bevonása;
    7. az elkészült javaslat is essék át társadalmi egyeztetési folyamaton, ami sokkal többet jelentsen az egyszerű véleményeztetésnél! (Utóbbi esetén ugyanis a beérkező javaslatok tartalma a társadalom és a szakmai szervezetek számára ismeretlen szokott maradni, és garanciát sem jelent, hogy egyáltalán figyelembe veszik azokat.)
    8. a folyamat végén a munkálatok minden eredményét felhasználva a kormány alkossa meg a NAT-rendeletet;
    9. mindezzel párhuzamosan történjenek lépések alternatív oktatási programcsomagok fejlesztését célzó rendszer kiépítésére.

    [1] Készítette: Nahalka István.

  • A CKP álláspontja a NAT-ba bevezetni kívánt iskola-előkészítő évfolyammal kapcsolatban

    A CKP álláspontja a NAT-ba bevezetni kívánt iskola-előkészítő évfolyammal kapcsolatban

    Mindazokban a közvetlen (kormányzati források) vagy közvetett (sajtó, egyéb) kommunikációkban, melyek az un. iskola-előkészítő (másként: nulladik) évfolyamról szólnak, annak a szempontja, levezetése, egyáltalán: említése sem történik meg, hogy ez hogyan, mi módon szolgálná azon gyermekek érdekeit, akiket nagyon komolyan érint ez a változás.

    Történik így mindannak ellenére, hogy a szakma minden olyan rétege és szereplője megszólalt, érvelt többször is az ügyben, akinek a legtávolabbról is lehet érintettsége, bármilyen szintű kompetenciája. Pillanatnyi válaszaiban a kormányzat már nem is csinál titkot abból, hogy saját – úgyszintén átgondolatlan, káros, minden szakmai és érintetti tiltakozást figyelmen kívül hagyó – intézkedéseinek elkerülhetetlen következményei vezetnek mind több és több teljesen hibás, újabb szabályozási módosításhoz (jelen esetben: a kötelező 6 éves kori beiskolázás, amelynek továbbra sincsenek vállalható, a gyermek érdekeit figyelembe vevő indokai).

    A választható nulladik évfolyam konstrukciójának nincs még egy teljesen laikus logika mentén sem semmi értelme és haszna (a kormányzati érdek nyilvánvaló: a kötelező óvodáztatás, a kötelező beiskolázás, a mindkét szinten dermesztő pedagógushiány menedzselése létkérdés számukra), a szakmai, kétségbeesett érvekkel azonban Dunát lehet rekeszteni.

    Előzetesen összefoglalva a leglényegesebb pontokat a Magyar Óvodapedagógiai Egyesületnek és a Magyar Pedagógiai Társaság Kisgyermeknevelési Szakosztályának anyagai alapján:

    • Az iskolára való felkészítés az óvodában 3 éves folyamat, a komplex tevékenységrendszerben való gondolkodás mentén a komplex személyiségfejlesztés, kompetenciák fejlesztése történik
    • A gyermekekkel jól képzett, főiskolát végzett óvodapedagógusok foglalkoznak, a magyar óvodai nevelés ügye európai szinten is kiemelkedő.
    • Az iskolai elvárások szerint éretlen, fejletlen gyermekek számára a további + 1 éves óvodai fejlesztés lehetősége a kedvező.
    • A plusz egy év az óvodában éppen azt szolgálja, hogy a gyerekek az óvodában a megszokott környezetükben, az ismert óvodapedagógusokkal, akikhez érzelmileg kötődnek, és néhány óvodástársukkal együtt – kis létszámú csoportokban képesek legyenek az érettségnek arra fokára érni, hogy a gyermekekhez való alkalmazkodásra egyre kevésbé alkalmas iskolát különösebb károsodás nélkül legalább elkezdhessék.
    • Az egyéni célzott fejlesztés megkerülhetetlen módja a differenciálás, mely az óvoda mindennapi gyakorlatának fontos része – az iskolának pedig sajnos közismerten nem sikerült évtizedek óta magáévá tennie ezt az évtizedek óta evidens szemléletet és gyakorlatot.
    • Azokban az EU-s országokban, melyekre hivatkozás történik a hasonló gyakorlat okán, nem iskolai körülmények között, hanem az iskola egy elkülönített részében – óvodai körülmények között (játékok, fejlesztő eszközök, pihenésre alkalmas ágyak, mozgatható asztalok, kisméretű gyermekszékek stb.) szolgálják azt, hogy a 6 éves gyermekek az iskolától teljesen elkülönülten, életkoruknak megfelelő óvodai környezetben készüljenek az iskolai életre.
    • Az éretlen, fejletlen kisgyermek számára, valódi sokkot jelentene, ha a megszokott környezetéből (az óvoda, ahová 3 éve jár, és ismerik, ő is ismer mindenkit) kiszakítva próbálnák őt sokkal rövidebb idő (1 év) megváltozott környezet (iskola a maga poroszos hagyományaival, egységesítő követelményeivel, és tanulásra berendezett iskolapadokkal, zsúfolt termeivel), valamint ismeretlen, új, az (egyébként teljesen hibás szemléletű) iskolai elvárásokra és módszerekre képzett pedagógusokkal fejleszteni, iskolára felkészíteni.
    • A tartalmi fejlesztést az óvodai eszközök mellett az óvodai módszerek uralják az EU-s országokban is. Az óvoda-iskola átmenet lényege a közös gyermekképben és a hasonló, közelítő pedagógiai megoldásokban rejlik.
    • A közelítő pedagógiai megoldások: a differenciált „tananyag”, projektek, kooperáció, intenzív és egyénre szabott visszajelzések, együttműködés, művészetek, digitalizáció… Amíg az óvodában és iskolában annyira eltérnek ezek egymástól, mint jelenleg, addig nem lehet megoldás az éretlen gyermekekkel való foglalkozás tárgyában a NAT által megfogalmazott nulladik évfolyam. A nulladik évfolyam csak meghosszabbítja a különböző fejlettségű gyermekek iskolai jelenlétét, és nem megoldja az egyéni fejlődési irányban és ütemben történő haladást.

    Álljon itt a CKP 2018-ban kiadott, kibővített véleménye az akkori leendő NAT-ban lehetőségként megemlített nulladik évfolyamról:

    Teljes mértékben elfogadhatatlannak tartjuk – még a tervezetben szereplő nem kötelező, csak ajánlott formájában is – a felkészítő évfolyam tervét. A gyerekek iskolaérettségének biztosítása érdekében az óvodai nevelés során kell mindent megtenni, e feladathoz kell biztosítani a feltételeket. Maga az „iskolaérettség” fogalom is újragondolást igényel, az iskolai nevelésnek az óvodaihoz történő közelítése is jelentősen javíthatná a helyzetet. A „lemaradó, problematikus gyerekek” számára az iskolában szervezett opcionális, azaz választható felkészítő évfolyam szegregációt eredményez – amelyet szintén EU-s országok példáival lehet alátámasztani -, megbélyegzi a benne résztvevőket, akár egy egész életre maradandó károsodást okozhatunk személyiségfejlődésükben. Ha már mindenképpen szükséges további „felkészülési időt” biztosítani egyes gyerekeknek az iskolakezdés előtt, ez akkor is inkább az óvodában történjék, ahol erre kialakult gyakorlat létezik, megvannak a tárgyi és személyi feltételek.

    Végezetül a MPT Kisgyermeknevelési Szakosztályának nagyon fontos felvetései:

    • Az Óvodai nevelés országos alapprogramja megfogalmazza a tennivalókat, és a célokat is kitűzi, amit el kell érnie az óvodának minden óvodába járó gyermeknél. Kiemelések az Alapprogramból: miközben teljesíti a funkcióit (óvó-védő, szociális, nevelő-személyiségfejlesztő), a gyermekekben megteremtődnek a következő életszakaszba (a kisiskolás korba) való átlépés belső pszichikus feltételei. TEHÁT: az érés folyamata az óvodában, az óvodai eszköz- személyi feltételrendszer hatására, az óvodában alkalmazott személyre szabott módszerekkel kell, hogy megvalósuljon. Az alapelvek megvalósítása érdekében gondoskodik az óvodai nevelés a gyermeki szükségletek kielégítéséről, az érzelmi biztonságot nyújtó derűs, szeretetteljes óvodai légkörmegteremtéséről; a testi, a szociális és az értelmi képességek egyéni és életkor-specifikus alakításáról; a gyermeki közösségben végezhető sokszínű – az életkornak és fejlettségnek megfelelő – tevékenységekről stb.
    • Az érés egy hosszú és nem egyenletes – az egyes személyiségjegyekben, képességekben, készségekben „összevisszaságot” is mutató – fejlődési, (vagy stagnálási, vagy egyes elemeiben akár visszafejlődési) irányokat mutató trend. Éppen ezért – „az érésben és fejlődésben késést mutató gyermekek” számára – az iskolára felkészítés nem korlátozódhat egy-egy tanévre, sem egy nevelési évre, sem a nagycsoportos korosztályra, sem az azt követő felkészítő évfolyamra. Ez egy hosszú folyamat, amely áthatja az óvodai nevelés egészét, a nélkül, hogy ez a felkészítés direkt módon zajlana. A szocializációs, a kommunikációs az önellátás, a kognitív, a verbális és a motoros képességek együtt fontosak, amelyből nem lehet, és nem is szabad kiragadni egyes elemeket.
    • Az érésben és fejlődésben rászoruló gyermekek számára – kérdés, hogy ki mire szorul rá, mely területet érinti a fejlesztés – kiemelten fontos, hogy gyermekek alapos megismerése után a differenciált bánásmód keretei között kapjanak segítséget az óvodában, ha kell, fejlesztőpedagógusi, pszichológusi, gyógypedagógusi segítséggel. Az óvodában maradjon még egy évet a kisgyermek, s legyen olyan szakember háttér, aki motivált és képzettségénél fogva képes is arra, hogy minden tudását a kisgyermek fejlesztésére fordítsa. Ennek a rendszerét kéne biztosítani, nem szegregált módon új környezetben (iskolában) biztosítani a fejlesztést. További segítséget jelent a csökkentett gyereklétszám, a mindenkori segítő/fejlesztő/asszisztens folyamatos jelenléte, a magas szintű és állandó szakmaközi együttműködés, és az erre irányuló képzés.
    • Pontosan a JÁTÉK, a sokrétű megtapasztalás fogja segíteni az „érésben és fejlődésben késést mutató kisgyermekeket”, ami az iskolában már- az iskolai sajátosságok miatt – nem biztosíthatók a gyermeki igények, szükségletek, a fokozatos fejlesztéseknek megfelelően (mert más a környezet, az elvárások, rendszere, versenyhelyzet, tanmenet, helyettesítő tanár, csengetés stb.).
    • Az érintett szülők még mindig úgy érzik sajnos, hogy stigmát kap a kisgyermekük, ha szakértői papírja van, s azt viszi magával az iskolába. De ha még bekerül az iskolába egy fejlesztő évfolyamba, még nagyobb csorba esik az önérzetén, hiszen nem az 1. osztályba lépett…

     

    Kérdések, melyek felmerültek bennünk a tervezet olvasása közben:

    • Az évek során gyűjtött, sokrétű óvodapedagógusi ismeret, tapasztalat ÉRTÉKE, a gyerekekkel közösen alakított személyiségformáló, támogató, ösztönző hatása, az óvodapedagógus kezében lévő módszertani fogások széles spektruma, amelyet minden egyes gyerekre differenciáltan kialakít. Ezt ki fogja helyettesíteni, ki tudja pótolni?
    • Ha éretlenséget, késést mutat egy gyermek – pszichológiai szempontból nézveegy ismeretlen felnőtt már jól fogja tudni kezelni a szeretett és elfogadott óvodapedagógusa helyett? Ráadásul egy év alatt célba ér? Hogyan, ha nem is ismeri? Az iskolai feltételek alkalmasabbak a differenciálásra, mint az óvodai? Alátámasztják ezt mérések, vizsgálatok?
    • Milyen az iskola pedagógiai programjában rögzített felkészítés? Kire készül és mikor? Az óvodában egyéni személyiségnaplót vezetnek az óvodapedagógusok, ennek tartalmát ismerik? Tájékozódnak a fejlődés üteméről és irányáról, módjáról? Kitől? Minden iskolában bevett szokás az óvodások meglátogatása az óvodai környezetben? Vannak közös konzultációk, amiken módszertani egyeztetésre kerül sor tanító- óvodapedagógus-szülő között? Egyénre szabottan adnak feladatot a frissen megismert fejlődésben lemaradt óvodáskorú gyermeknek? Kik? Tanítók? Fejlesztő pedagógusok? Miért kell az óvoda varázsából kivenni a gyermeket?
    • Hol van megint a kisgyermek? Kilép az óvodai közösségből, aztán egy év alatt beilleszkedik egy tanítási évre egy másik közösségbe, s aztán kezdődik újra a beilleszkedés az 1. osztályban?
    • Hol van az integrált nevelés, az adott kisgyermek képességeihez igazodó fejlődési ütem figyelembevétele, a differenciálás, a módszertani kultúra széles tárházának alkalmazása?
    • Mi vagy Ki határozza meg, hogy milyen érésben, fejlődésben késést mutató gyermekre gondoltak a NAT kidolgozói? A BTM.-es vagy a SNI gyerekekre? vagy a részképesség zavaros gyermekekre? Ki, vagy kik döntenék el, hogy melyik gyerek vegyen részt a felkészítő évfolyamon?

    Minden gyermek sérülékeny. Minél fiatalabb, annál sérülékenyebb. Iszonyú nagy felelősség van rajtunk. Nem lenne szabad ekkora hibákat elkövetni, mint a 6 éves kötelező iskolakezdés, és a választható nulladik évfolyam. Ezek már nem hibák, hanem bűnök. Mindazok, akik úgy döntenének, jöjjön a választható előkészítő, gondolják végig, hogy a saját gyereküket odaengednék-e, akarnák-e, hogy azon a pályán induljon el. Az erről való döntést kivételesen kizárólag a gyermekek érdekeit figyelembe véve hozzák meg. A gyermekek érdekeiről szól az eddigi 4 oldal.

    2020.01.12.

    Civil Közoktatási Platform

     

     

    A Magyar Óvodapedagógiai Egyesületének anyaga:
    https://docs.google.com/document/d/14TBQEicmBmZfw-
    Ukpp1s8UzPssmFN8Kvp0lsFRibzc4/edit
    A MPT Kisgyermeknevelési Szakosztály anyaga: http://pedagogiai-tarsasag.hu/wp-
    content/uploads/2018/09/NAT.pdf
    Bakonyi Anna szakértő írása: https://szuloihang.hu/2019/11/08/az-elhiresult-0-evfolyamrol/

  • Állásfoglalások a köznevelési törvény tervezett módosításáról

    Állásfoglalások a köznevelési törvény tervezett módosításáról

    Az Országgyűlés pénteken tárgyalja a Semjén Zsolt által benyújtott oktatási salátatörvényt, amely fontos változtatásokat tartalmaz a Köznevelési törvényben a magántanulságra,  az igazgatói kinevezésekre, a tankönyvekre, az óvoda-iskola átmenetre, az osztályozás kötelezőségére, az igazgatók felelősségre vonási lehetőségére vonatkozóan. A változtatások mindegyike az intézményi, tanári, szülői autonómia, a demokratikus véleménynyilvánítás további korlátozását, a gyermekérdekek további sérelmét jelenti.

    A módosításokkal szemben állást foglalt a Magyar Pedagógiai Társaság, tagszervezeteink közül a Szülői Hang Közösség, a TANOSZ és a Tanítanék.

    Tájékoztatásul megjelentetjük a többi hozzánk eljuttatott állásfoglalást is.

    A Szülői Hang kezdeményezésére a civil szervezetek közös sajtóeseményen tiltakoznak. A sajtónyilatkozat itt olvasható. (A szöveg az eseményig még változhat).

    Az állásfoglalások itt olvashatók:

    A Magyar Pedagógiai Társaság állásfoglalása

    Szülői Hang Közösség állásfoglalása

    A Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesülete (TANOSZ) állásfoglalása

    Tanítanék állásfoglalása

    További állásfoglalások (nem feltétlenül  tükrözik mindenben a CKP véleményét):

    ReSuli Alapítvány – a megújuló oktatásért

  • Állásfoglalás a szakképzés tervezett átalakításáról

    Állásfoglalás a szakképzés tervezett átalakításáról

    A CKP szakmai dokumentumaiban elemezte, és számos állásfoglalásában élesen bírálta a szakképzésben 2010 óta végrehajtott változtatásokat, számos akciót szervezett a tanulók és gazdaság érdekeivel ellentétes intézkedésekkel szemben. A Kockás könyvben felvázoltuk a szakképzés kívánatos szerepét és szabályozását a közoktatás rendszerén belül.

    Mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy a változtatások rossz irányba mutattak, a gazdasági szereplők nyomására a kormányzat a szakképzés újabb átalakítására készül.

    A szak- és felnőttképzés átalakításának Szakképzés 4.0 elnevezésű stratégiája ezúttal a korábbiaknál szélesebb kör, a Szakképzési Innovációs Tanács bevonásával készült. A stratégia még nem került nyilvánosságra, tartalmát egy másik cikkünkben foglaltuk össze.

    Civil Közoktatási Platform szakképzésben érintett szervezetei és szakértői áttekintették a Szakképzés 4.0 stratégia iskolai rendszerű szakképzéssel foglalkozó részét. Véleményükre alapozva a CKP állásfoglalást adott ki, amelyet eljuttattunk  a Szakképzési Innovációs Tanács tagjaihoz is.

    Állásfoglalásunk az alábbiakban olvasható.

    Vélemény és javaslatok a Szakképzés 4.0 koncepcióval kapcsolatban

     

    A Civil Közoktatási Platform szakképzésben érintett szervezetei és szakértői áttekintették a Szakképzés 4.0 – A szakképzés és felnőttképzés megújításának középtávú szakmapolitikai stratégiája koncepciót.[1]

    A CKP álláspontja szerint a szakképzés rendszerében történő változtatások önmagukban nem képesek a közoktatás és benne az iskolai rendszerű szakképzés alapvető problémáinak megoldására. A valódi előrelépéshez változtatni kell a közoktatás egész rendszerén, mindenekelőtt az általános iskolai oktatáson. El kell érni, hogy az általános képzés során a családi háttértől függetlenül  megszerezhetőek legyenek a szakképzésben szükséges kompetenciák, biztosítani kell a szegregáció visszaszorítását.[2]

    Mindemellett a szakképzés mai rendszeréhez képest a stratégia elemei előrelépést jelenthetnek.

    Hangsúlyozni kell azonban, hogy a stratégia elemeinek a megfelelősége nem jelen garanciát a megvalósítás sikerességére.  Elengedhetetlen egy átfogó helyzetelemzés és hatástanulmány, egy tartalmi, pedagógiai fejlesztési terv, a megvalósítás feltételrendszerének meghatározása és megteremtése, az érintettek széleskörű bevonása, a megfelelő megismertetés, előkészítés, felkészítés és mindenekelőtt a mindezekhez szükséges időtáv biztosítása. Emellett megfelelően kell meghatározni a stratégiában még ki nem dolgozott elemeket, részleteket.

    Ennek hiányában a változtatások akár károsak is lehetnek.

    További veszélyt jelent, ha a szakképzés átalakításáról készülő kormányhatározat és cselekvési terv az érintettekkel való egyeztetés nélkül eltér a stratégiában jelenleg foglaltaktól, amely a szereplők eddigi együttműködésének eredménye, illetve ha a megvalósítás felelőseinek, közreműködőinek kiválasztásánál, a források elosztásánál nem a stratégia minél hatékonyabb megvalósítása a fő szempont.

    A stratégia általunk elfogadhatónak ítélt pontjait abban és csakis abban az esetben tudjuk támogatni, ha a felsorolt feltételrendszert a kormányzat biztosítja.

    Állásfoglalásunkban összefoglaljuk, hogy

    • a stratégia mely elemeit tartjuk előremutatónak, illetve elfogadhatatlannak,
    • mi várható el a változtatásoktól, és mit nem oldhatnak meg,
    • milyen feltételeknek kell teljesülniük, hogy a megvalósítás sikeres lehessen,
    • milyen elemek hiányoznak, milyen részeket kell egyértelműsíteni.

    Szakmai véleményünkkel segíteni kívánjuk, hogy a megvalósulás során a stratégia pozitív eredményeket, és ne további károkat okozzon.

    Ehhez kérjük a szakképzés szereplőinek, a Szakképzési Innovációs Tanács tagjainak a támogatását.

    1. A stratégia helye a közoktatás rendszerében

    Az iskolai szakképzés nem választható el a közoktatás egészétől.  A szakképzés rendszerén belüli változások nem vezethetnek az iskolai szakképzés elemi problémáinak megoldásához, a lényeges javuláshoz a teljes közoktatási rendszer alapvető reformjára van szükség.

    Jelen stratégia hangsúlyozottan csak a szakképzésre koncentrál. Ugyan áttekinti a közoktatás intézményrendszerét, és jelzi azok összefüggését a szakképzéssel, azonban csak olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek a szakképzésen belül, lehetőleg az EMMI-vel való együttműködést minimálisra csökkentve megvalósíthatók lehetnek.

    A CKP szakmai anyagaiban mindig hangsúlyozta, hogy az iskolai szakképzés a közoktatás szerves része. Ennek megfelelően nem tartottuk jónak a szakképző és az általánosan képző intézmények ágazati irányításának teljes szétválását.

    A jelenlegi helyzetben az elveket felülírja a gyakorlat: az EMMI által irányított közoktatásban nem sikerült semmiféle észszerű változtatást elérnünk, és erre a későbbiekben sem látunk esélyt. Jelenleg a gazdasági szereplők az oktatásirányításnál jobban érzékelik a változások szükségességét. Ezért átmenetileg támogathatónak tartjuk, hogy a beavatkozások csak a szakképzésre vonatkozzanak, ameddig ez nem mond ellent annak az alapelvnek, hogy bárhol is teljesíti a tanuló a tankötelezettségét, a képzésnek a teljes életre, és nem csak a szakmai életútra kell felkészítenie, az életkori sajátosságok figyelembevételével.

    Oktatáspolitikai elképzeléseink szerint az egységes általános képzésnek – lehetőséget adva bizonyos, most csak a szakképzésben végezhető gyakorlati tevékenységekre – 10 éven át kellene folytatódnia, az iskolatípusok szétválására és a szakma/ágazatválasztásra csak ez után kerülhetne sor. Emellett meg kellene változni a tanárokkal és az iskolákkal szembeni elvárásoknak is: lépni kell a személyre szabott oktatás, a kompetenciafejlesztés, az autonómia feltételeinek biztosítása, a célcsoportokhoz, földrajzi különbségekhez való igazodás lehetőségének, a szegregáció megszűntetésének az irányába. Mindezen a változás eredményeként a közoktatás felvértezhetné a tanulókat a XXI. század követelményeinek – közte a gazdaság igényeinek – megfelelő tudással, készségekkel, kompetenciákkal.

    Úgy látjuk, hogy a Szakképzés 4.0 stratégia tartalmaz ebbe az irányba mutató elemeket. Ezek felelősségteljes megvalósítása javíthatná egy jövőbeni iskolaszerkezetváltozás zökkenőmentesebb bevezethetőségének esélyét.

    Az anyagot azzal a szemmel tekintettük át, hogy ennek a célnak hogyan tudna megfelelni.

    Emellett és ettől függetlenül nem tekinthetünk el a közoktatás egészének, ill. a közoktatásban – benne a szakképzésben – végrehajtott konkrét intézkedéseknek a bírálatától. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy a magyar oktatás tragikus állapotban van, annak érdemi átalakítása nélkül az ország fejlődése, állampolgárainak jólléte elképzelhetetlen.

    1. A stratégia megfelelő feltételek biztosítása esetén támogatható elemei

    Elvi szinten, a 3. pontban felsorolt szempontok figyelembevétele esetén támogathatónak tartjuk a megismert stratégia legtöbb elemét:

    • az iskolai és a felnőtt szakképzés szerepének újragondolását,
    • az érettségit adó szakképzés előtérbe kerülését,
    • az átjárhatóság, az alapkészségek megerősítése támogatását,
    • a szakgimnáziumi érettségi átalakítását,
    • az ágazati alapképzés és a széles alapozást adó szakképesítések megjelenését,
    • az újfajta, rugalmas képzési formák (műhelyiskola, orientációs évfolyam) megjelenését,
    • a tankötelezettség végzettséghez kötését,
    • az ösztöndíjrendszer átalakítását és kiterjesztését,
    • a felnőttoktatás esetén megjelenő rugalmasságot,
    • az ágazati és helyi sajátosságokhoz való alkalmazkodás lehetőségét,
    • a szakmaszerkezeti döntés kivezetését,
    • a digitális tartalmak, tananyagok bevezetését,
    • az iskolai infrastruktúra, a tanműhelyek fejlesztését, az ágazati és vállalati képzőközpontok kialakítását,
    • a szakmai tanárok, szakoktatók képzési struktúrájának átalakítását,
    • a szakoktatók vállalati helyszínű továbbképzését,
    • a vezetők felkészítését és teljesítményértékelését,
    • a szakképzési hozzájárulás nagyobb arányú – részben a befizető által meghatározott célú – szakképzési felhasználását.
    1. Kockázatok, megvalósíthatósági feltételek

    Függetlenül attól, hogy hogyan ítéljük meg a stratégiában felvázolt víziót, a tervezett változtatások értékét, hatásait a még ki nem dolgozott részletek, az előkészítés, megvalósítás módja határozza meg. Ezért mielőtt felsorolnánk a stratégia számunkra elfogadhatatlan, ill. bizonytalan elemeit, az alábbiakban felsoroljuk, milyen feltételek teljesülése esetén lehet sikeres a stratégia. Amennyiben ezen feltételeket a megvalósítás során nem veszik figyelembe, a változtatások akár károsak is lehetnek.

    1. Az írásos anyagban ugyan nem szerepelnek határidők, azonban a SZIT-en és más fórumokon is elhangzott, hogy a 2020/2021-es tanévet már az új rendszerben kívánják elindítani, és az átalakításhoz szükséges 3 törvény- és 19 rendeletmódosítást minél hamarabb, lehetőleg még a tavaszi/nyári törvénykezési időszakban meg kívánják hozni. (A stratégiában megjelenő indikátorok tervezett megvalósulási határideje számunkra nem ismert.)

    Az előkészítettség jelenlegi állapota mellett ez – még ha sikerülne is a jogszabályoknak megfelelő határidőket betartani – biztos kudarcot jelent.

    Lehetnek olyan elemei a stratégiának, amelyek a 2020/21-es tanévtől, sőt olyanok is, amelyek már korábban is bevezethetők. Az egész rendszer azonban semmiképp sem vezethető be a 2021/22-es tanévet megelőzően.

    2. Nem látszik biztosíték arra, hogy a leírt elképzelések valóban megvalósíthatók. Egyelőre a finanszírozási háttér biztosítottsága sem egyértelmű – de ennél nagyobb gond, hogy nem létezik egy átfogó helyzetelemzés és egy tartalmi, pedagógiai fejlesztési terv.

    A munkaerőhelyzetre és annak elvárásaira, a közoktatás adataira vonatkozóan ugyan szerepel az előterjesztésben helyzetelemzés, azonban a közoktatási, szakképzési sikerek és sikertelenségek okainak elemzése nem történt meg. Így az új elemekről sem tudhatjuk, hogy sikeresek lesznek-e. Ha például a HÍD program sikertelen, a hasonló célú Dobbantó viszont sikeres volt, nem elég a HÍD-at egy Dobbantó nevű programmal helyettesíteni: tudni kell, mi a különböző eredményesség oka.

    Tudomásunk szerint a stratégiához nem készült megvalósíthatósági tanulmány, nem tekintették át az egyes elemek megvalósításának, hatékony működésének feltételeit, nincsen még ütemterv.  Enélkül határidőket szabni felelőtlenség.

    Nem említ a koncepció olyan intézményt, mechanizmust, amelynek a folyamatos korrekció, az adaptivitás folyamatos biztosítása lenne a funkciója.

    3. Az oktatási reformok tapasztalatai alapján kijelenthetjük, hogy a sikeresség feltétele a megfelelő előkészítés, az érintettek bevonása, számukra választási lehetőség és a megvalósítás során egyéni és intézményi szinten szakmai segítség, facilitálás biztosítása. Erre kellő figyelmet kell fordítani.

    Az újfajta megoldásokat (orientációs, ill. átvezető évfolyamok, műhelyiskola stb.) a stratégia szerint – helyesen – pilot jelleggel kezdik bevezetni. Fontos, hogy ezek a pilotok csak ott induljanak el, ahol ennek a személyi és tárgyi feltételei rendelkezésre állnak, és ahol a vezetés, a tanárok és a diákok is önkéntesen, a célokkal egyetértve vállalják a részvételt. Az elterjesztés csak a megvalósult projektek kiértékelése után, az ennek ismeretében felállított feltételrendszer megvalósulása esetén, fokozatosan történhet meg, átgondolva a továbbhaladás lehetőségeit is. A már kiválasztott pilotok mellett fel kell mérni a különféle területeken létező sikeres megoldásokat, és a későbbiekben is lehetőséget kell adni egyéni megoldások kipróbálására; az arra érdemes megoldásokat támogatni szükséges.

    4. A dokumentum a tervezésnél nem fordít kellő figyelmet a diákok, a Z-generáció „működésére”, a szülők bevonására, a tanártársadalom megbecsültségének, munkaterhelésének, felkészültségének, hozzáállásának következményeire.

    5. A dokumentumban a munkaerőpiaci/szakképzési helyzetelemzés és a következtetések nincsenek mindig összhangban. Az eltérés tendenciózus. A helyzetelemzés alapján a munkaerőpiac egyre jobban igényli a szakmafüggetlen kompetenciákat, és a szakmunkásképzés jelentősen el fog tolódni a felnőttek világa felé; ebből az következne, hogy a szakképzés kezdetét későbbre kellene tenni, és az általános kompetenciafejlesztés hosszabban kellene folyjon. A stratégia kitűzött célja ennek ellenére a 14-15 évesek minél nagyobb arányú bevonása a szakképzésbe, az általánosan képző, a felnőttkori szakmaszerzés lehetőségét megadó gimnáziumok térnyerésének megállításával.

    4. A SZIT-en hangsúlyozták, hogy a stratégia csak a kereteket adja meg, a részletek megbeszélése még a munkacsoportokra vár.

    A munkacsoportok valóban alkalmat adnak a különböző szempontok megjelenésére, azonban nem helyettesíthetik az említett elemzéseket. Az elemzések, megvalósíthatósági tanulmányok kidolgozásába, a megvalósítás részleteinek a meghatározásába be kell vonni olyanokat – beleértve a diákokat is –, akik a területen gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek, illetve érdemes figyelembe venni a korábbi hasonló fejlesztések, változtatások tapasztalatait is. 

    1. Elfogadhatatlan elemek

    A bemutatott rendszer elemei közül elfogadhatatlannak tartjuk:

    • hogy egy személytelen teszt – a nyolcadikos kompetenciamérés – alapján kerülhessen be valaki szakmai képzésbe, és megszűnjön a szakképzési és a gimnáziumi felvételi eljárás egysége;
    • hogy keretszámot határozzanak meg a gimnáziumi képzésre, ill. hogy pályaorientáció címén a szakképzés felé „lejtő” pályairányítás folyjon;
    • a szakiskola (régi nevén: speciális szakiskola) kihagyását a szakképzés rendszeréből, ami rontaná az integráltan nem oktatható, de munkaképes tanulók munkaerőpiaci esélyeit;
    • hogy a szakmunkásképzés után megszűnjön a nappali érettségiszerzés lehetősége; álláspontunk szerint a szakma és az érettségi nappali rendszerben való megszerezhetőségét bizonyos életkori határig mindenki számára biztosítani kell;
    • a mostani szakközépiskola szakképző iskolává átnevezését a félreérthetőség miatt;
    • hogy az orientációs évfolyam kizárólag a kompetenciavizsgán gyengén szereplők számára kerüljön megszervezésre (az anyag egyes részei ezt a megközelítés tartalmazzák a SZIT-en említett mindenki számára nyitott megoldás mellett).

    Hiányok, javaslatok

    A bemutatott rendszerből hiányoljuk:

    • A szakközépiskolai (régi nevén szakiskolai/szakmunkás, javasolt nevén szakképző iskolai) képzés tartalmának meghatározását: nem látjuk, hogy a szakmai ismeretek mellett lesz-e lehetőség az alapkészségfejlesztésre és a megfelelő, a jelenleginél lényegesen magasabb arányú közismereti oktatásra; véleményünk szerint ebben az iskolatípusban a képzésnek általában 4. évessé kellene alakulnia, egyes szakmák esetén lehetővé téve a 3 éves képzést; az átalakítás  egyik módja lehetne az orientációs évfolyam mindenki számára elérhetővé tétele.
    • A közismereti tartalom és a szakmafüggetlen kompetenciák kialakításának kérdését, a NAT és a stratégiában leírtak illeszkedését, a NAT érvényességének biztosítását a technikumokban és szakképző iskolákban;
    • A kerettantervek kötelezőségének, a szabad sávnak a kérdését: a kötelező kerettantervek helyett választható mintatantervekre, ill. az eltérés lehetőségének jelentős növelésére van szükség;
    • A tanulók képzési formák és ágazatok, továbbtanulási irányok közötti váltását reálisan lehetővé tevő segítő szolgáltatásokat (karriertanácsadás, különbözetire felkészítés, második idegen nyelv tanulásának lehetősége, 5. érettségi tárgyra felkészítés); a váltás lehetőségét – évismétléssel vagy anélkül – a képzés bármely pontján;
    • Nem látjuk megoldottnak az ágazatok közötti váltást, ill. a gimnáziumból technikumba lépőknél az ágazati alapozás pótlását; nem világos, hogy a szakiskolások szakmára vagy ágazatra jelentkeznek;
    • Az újszerű képzési formák (orientációs évfolyam, Dobbantó, műhelyiskola) módszertanának, szervezeti kultúrájának beépülését a felsőbb évfolyamokon folyó képzésekbe;
    • A pedagógiai munkát segítő szakemberek biztosítását: az anyagban említett digitális asszisztensek és kapcsolati munkatársak mellett az eredményes oktatáshoz, a korai iskolaelhagyás megelőzéséhez és különösen az új képzési formákhoz elengedhetetlen gyógypedagógusok, pszichológusok, fejlesztő pedagógusok, (gyógy)pedagógiai asszisztensek, pályaorientációs tanárok stb. rendelkezésre állása;
    • A tagintézményi vezetés szerepének, a tagintézmények autonómiájának a kérdését;
    • A szakképzésből felsőoktatásba jutás segítésének módszerét: véleményünk szerint ezt az általános felvételi eljárás keretében kell szabályozni; a nagyobb arányú továbbtanulás legfontosabb eszköze a továbbtanulás nyelvvizsgához kötésének eltörlése, ill. az államilag finanszírozott helyek számának a növelése;
    • A felnőttoktatás, második esély iskolái, érettségizettek nappali képzése speciális kezelését; ezek nem moshatók össze a tankötelesek képzésével; más oktatók, esetleg más intézmények szükségesek;
    • Általános iskolai végzettség megszerzésének lehetőségét az azzal nem rendelkezőknek; nem világos, hogy a Dobbantó évfolyam erre lehetőséget ad-e;
    • A jelenlegi rendszerben létező, a képzési utak sokszínűségét képviselő elemeket, pl. a kétéves szakmunkásképzést (a legalább 10. évfolyamot elvégzettek részére), a szakgimnáziumi érettségi után szakmunkásképzést (nem technikus szakmákra);
    • Az egyéni sajátosságokat figyelembe vevő rugalmasabb megoldásokat, a beszámíthatóságot, az egyéni tanulási utak lehetőségét (pl. az orientációs évfolyamba való évközi belépést, a szakképzés újrakezdésének lehetőségét más szakmában, a saját kérésre történő évfolyamismétlés megengedését/finanszírozását; a második szakképesítés részben párhuzamos, ill. lerövidített megszerzését; szakmai érettségivel a nem technikus szakmák rövidített megszerzésének lehetőségét; érettségi lehetőségét olyan tárgyból, amit nem tanult az iskolában; gimnáziumban párhuzamos képzésben folyó szakképzést, ill. a felsőoktatási tanulmányokkal párhuzamos szakképzést);
    • A szakképzési marketingen túlmutató, az aktív életutat támogató pályaorientációs, karriertanácsadási rendszer részeként kezelt, a munkavállalói rugalmasságot lehetővé tevő pályaorientációt, a karriermenedzsment készségek beépülését a NAT-ba és a tantervekbe, a mindehhez szükséges személyi háttér biztosítását; a pályaorientáció során végzett tanulói mérések szerepének korlátozását;
    • Érdemes lenne szólni az intézményrendszerről: fontos lenne fokozatosan lépni az erőforrások koncentrálása, a helyileg is együtt levő nagy szakképző centrumok kialakítása irányában;
    • Az állami és egyházi fenntartó mellett bizonyos területeken támogatni kellene a magán fenntartók szerepvállalását is, fel kellene használni az alapítványi képzésben felhalmozódott tapasztalatokat; biztosítani kell a nem egyházi intézményben való tanulás lehetőségét minden területen.

    [1] A Platform szakterületénél fogva a stratégia iskolarendszeren kívüli szakképzéssel/felnőttképzéssel foglalkozó részeit nem elemeztük

    [2] A közoktatás, benne a szakképzés kívánatos átalakításával kapcsolatos véleményünket részletesen kifejtettük a Kockás könyvben.

  • Ne legyen 2020-tól kötelező nyelvvizsga! A CKP állásfoglalása

    Ne legyen 2020-tól kötelező nyelvvizsga! A CKP állásfoglalása

    A jelenleg érvényes szabályozás szerint 2020-tól csak az tanulhat tovább, aki rendelkezik B2 szintű (középfokú) nyelvvizsgával. A CKP követeli a rendelkezés megváltoztatását, és javaslatokat tesz a nyelvtudás más módon való fejlesztésére.

    Bár Székely László ombudsman februári jelentése szerint alapjogi szempontból aggályos a felsőoktatásba való bekerülés feltételeként 2020-tól előírni a B2 szintű nyelvvizsgát, még mindig érvényben van ez a jogszabály. Mivel a felsőoktatási törvény előírásai szerint hamarosan meg kell határozni a 2020-as felvételi feltételeket, most van az utolsó lehetőség az ombudsmani javaslat figyelembe vételére.

    A Civil Közoktatási Platform – amelyben több, a nyelvoktatásban érintett szakembereket tömörítő szervezet is képviselteti magát – elsősorban esélyegyenlőségi szempontból tartja elengedhetetlennek a 335/2014. (XII. 18.) kormányrendelet 23.§ 3a pontjának megváltoztatását. Álláspontunk indoklását és javaslatainkat eljuttattuk Balog Zoltán miniszternek, az illetékes államtitkároknak és helyettes államtitkároknak.

    A Civil Közoktatási Platform állásfoglalása és javaslatcsomagja
    a felsőoktatási felvételhez megkövetelt nyelvvizsgáról

    A 2020-as felsőoktatási felvételi követelményeket hamarosan nyilvánosságra kell hozni. Ha a felsőoktatási felvételi eljárásról szóló kormányrendelet előírásain nem változtatnak, akkor a követelmények között szerepelni fog, hogy 2020-tól  senkit sem lehet felvenni a felsőoktatásba, aki nem rendelkezik középfokú (B2 szintű)  komplex nyelvvizsgával.

    A CKP természetesen nem kérdőjelezi meg a nyelvtudás társadalmi, gazdasági, kulturális, multikulturális hasznosságát, sőt, a legmesszebbmenőkig elismeri azt. A várható megszorítás azonban kirekeszti a továbbtanulásból azokat, akik általános és középiskolai tanulmányaik során nem tudtak megfelelő szintű nyelvtudásra szert tenni – akár iskolai lehetőségeik, akár családi hátterük miatt.

    Az utolsó pillanatban vagyunk, amikor még szót emelhetünk  ez ellen a társadalmi egyenlőtlenségeket növelő, merev korlátozás ellen, és megfontolásra, korrekcióra késztethetjük a döntéshozókat! 

    Közoktatási rendszerünk jelenleg nem biztosítja a felsőoktatás általánosan érvényes bemeneti követelményeként elképzelt  nyelvvizsgához szükséges idegennyelv-tudást a magyar diákok számára.  Ahogyan erre Székely László ombudsman is rámutatott állásfoglalásában, a diákok döntő többségének nem adatik meg, hogy egy nyelvet a közoktatás intézményi keretei között középfokon elsajátítsanak, mi több, az érvényes kerettantervek szerint az iskolák nem is kötelesek biztosítani ezt.

    Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy ugyanez a rendelet 2020-tól a felvételi tárgyakból is kötelezővé teszi az emelt szintű érettségit, így az amúgy is túlterhelt tanulóknak a kötelező tananyagon túl két vagy három tárgyból is plusz órákon kell az érettségire felkészülniük, ha tovább akarnak tanulni.

    A jogszabályok szerint 2017-től a középszintű, mindenki számára kötelező nyelvi érettségi szintje már megfelel a B1 szintű  (alapfokú) nyelvvizsga szintjének, arra viszont kevesen képesek, hogy középszintű nyelvvizsgát, vagy azzal egyenértékű, 60 % feletti eredményességű, emelt szintű érettségi vizsgát tegyenek.

    A középfokú nyelvvizsga (emelt szintű érettségi) megkövetelésével különösen hátrányos helyzetbe kerülnek a szakgimnáziumi tanulók, akik számára az iskola csak egyetlen – általában a szakirányú továbbtanuláshoz szükséges – tantárgyból biztosít emelt szintű felkészítést.

    Újabb feszültséget okozhat, hogy sokan valamilyen tanulási nehézség miatt nem képesek a komplex – írásbeli és szóbeli – nyelvvizsga letételére. Közülük egyeseket felmentettek a nyelvi érettségi vagy annak egy része alól, sokan azonban ezt a felmentést az új szabályozás szerint már nem kaphatják meg. 

    Az eddigi tapasztalatokból is látható, hogy a kényszerítés önmagában nem vezet eredményre! A nyelvvizsgáért kapható többletpontok lehetősége jelenleg is komoly motivációt jelent a továbbtanulni szándékozók számára, hiszen sokan a nyelvvizsga-többletpontok hiánya miatt nem jutnak be a felsőoktatásba. Nem érte el a kívánt célt az sem, hogy a diploma kiadását évekkel ezelőtt nyelvvizsgához kötötték: sokan nem tudják azt megszerezni, pedig ennek hiányában elvész a befektetett 3-5 vagy akár több évnyi egyetemi tanulás. Ebben szerepet játszik az is, hogy a felsőoktatás aránytalanul kis mértékben járul hozzá a diákok idegennyelvi tudásának gyarapításához.

    Indokoltnak tartjuk, hogy az oktatási kormányzat átfogó, rendszerszinten átgondolt, széleskörű társadalmi és szakmai legitimációval rendelkező, hosszú távú reformkoncepciót dolgozzon ki az idegen nyelvek oktatására vonatkozóan. Szükség van mind az általános, mind a középiskolai, mind pedig a felsőoktatási nyelvtanítás alapvető megújítására. 

    Amíg ez nem következik be, csak olyan követelményeket szabad támasztani, amelyek az érintettek reális idő-, energia- és anyagi ráfordításával teljesíthetők.

    Javaslataink a következők:

    • Haladéktalanul módosítsák a felsőoktatási felvételi eljárásra vonatkozó kormányrendeletet  úgy, hogy a középfokú nyelvvizsga megléte ne legyen feltétele a továbbtanulásnak mindaddig, amíg ennek megszerzésére a közoktatás nem teszi képessé a tanulókat. A felsőoktatási intézmények ugyanakkor saját hatáskörükben kérhessenek egy-egy szakon általuk meghatározott szintű nyelvvizsgát. 
    • Haladéktalanul lássanak neki az 1360/2017. (VI. 12.) Korm. határozat megvalósításának. Szakmai szervezetek és szakértők bevonásával kezdjék el a köznevelésben az idegennyelv-oktatásra vonatkozó feltételek felmérését, és ennek alapján egy nyelvoktatási stratégia kidolgozását
    • A felsőoktatási intézményekben legyen megfelelő minőségű, kötelező nyelvoktatás, hogy a diákok a korábban megszerzett tudást tovább tudják fejleszteni, illetve további idegen nyelvet is el tudjanak sajátítani, és meg tudják szerezni a diplomához előírt nyelvtudást, nyelvvizsga-bizonyítványt.
    • A bármikor bevezetésre kerülő kötelező nyelvvizsga, ill. vizsgarészek alóli felmentésre vonatkozó szabályokat, valamint a nyelvvizsgával szerezhető többletpontok változását haladéktalanul nyilvánosságra kell hozni. 

    Az általunk javasolt intézkedések előnye, hogy előkészítik az utat egy későbbi, átfogó idegennyelv-oktatási reform számára. A belépés szigorú korlátozása helyett  nyitva maradnak a tanulási útvonalak, így a rendelet megfelelhet a méltányosság és igazságosság, illetve a hatékonyság és eredményesség alapvető társadalmi követelményének is.

     

    2017. november 3. 

    Civil Közoktatási Platform

  • OKNT és Kerekasztal: CKP állásfoglalás és ajánlás

    OKNT és Kerekasztal: CKP állásfoglalás és ajánlás

    A köznevelési szakmai testületekről szóló kormányhatározat kapcsán a Civil Közoktatási Platform (CKP) állásfoglalásában fel kívánja hívni a figyelmet a testületekkel kapcsolatos általános elvi problémákra, valamint  a szabályozás anomáliáira. Az OKNT delegálási folyamatában való részvételt ajánlja a szervezetek számára, a Köznevelés-stratégiai Kerekasztal szabályozását azonban elfogadhatatlannak tartja.

    1. A CKP nem mond le az oktatáspolitikai, oktatásirányítási döntések, az oktatáspolitika-formálás gyökeres átalakításának, alapvető reformjának szükségességéről, továbbra is követeli e kérdés koncepcionális rendezését. A szakmai szempontok érvényesítésére – ahogyan annak egyik lehetséges módját a Kockás Könyv első fejezetében kifejtettük – nem elég tanácsadó testületeket létrehozni, sokkal szélesebb körben, és az egyeztetési folyamat egészében van erre szükség.

    2. A CKP véleménye szerint a Köznevelés-stratégiai Kerekasztal (KsK) nem demokratikus módon jön létre, és az érdekek képviseletére alkalmatlan szerveződésként kezdi majd meg munkáját. Szakmai oldalán nincs képviselete a civil szervezeteknek, a szülői és a diákoldalon a delegálás szabályai nem biztosítanak valódi képviseletet, és a testület nem dönthet saját működési rendjéről. Álláspontunk szerint szükség van egy, a közoktatás szereplői közötti érdekegyeztetést lehetővé tevő testületre, azonban ahhoz, hogy a KsK ezt a szerepet betölthesse, az egyes oldalak résztvevőit, a delegálás módját és a működési módot az az érintettekkel való egyeztetés után az oldalak valós képviseletét lehetővé tevő módon kell szabályozni.

    3. Az Országos Köznevelési Tanáccsal (OKNT) kapcsolatos szabályozást a KsK-énál demokratikusabbnak, a szervezetet a szakmai, szakmapolitikai törekvések megjelenítésére alkalmasabbnak tartjuk. A delegálási folyamat lehetőséget ad a civil szakmai szervezetek közötti kapcsolatépítésre, a civilek képviselete szükségessé teszi a civil szervezetek közötti véleménycserét, koordinációt. Ezért javasoljuk a szakmai civil szervezeteknek, köztük tagszervezeteinknek is, hogy kapcsolódjanak be az új OKNT kialakításának folyamatába, regisztrálják magukat országos civil szervezetként, egyeztessenek egymással, vegyenek részt a jelöltállításban, a választásban, megválasztott képviselőiket segítsék a véleményalkotásban és késztessék az őket megválasztó szervezetekkel való kapcsolattartásra.

    Álláspontunk részletes indoklását szakmai anyagaink között olvashatják.

    A kormányhatározat  itt olvasható (a 8940. oldaltól).

     

  • Állásfoglalás a kilencosztályos iskolára vonatkozó kormányjavaslatról

    Állásfoglalás a kilencosztályos iskolára vonatkozó kormányjavaslatról

    A CKP szervezetei a munkacsoportok vitája után szakmai állásfoglalást fogadtak el a kormány iskolaszerkezeti ötletéről, amely szerint  épüljön be a struktúrába, az általános iskola nyolc évfolyama elé egy egyéves iskolaelőkészítő, az óvoda és az alapoktatás közötti távolságot áthidaló nevelési szakasz.

    Az állásfoglalás és annak részletes szakmai indoklása a CKP honlapján, a szakmai anyagok között olvasható.

    Az állásfoglalást az alábbi szöveggel juttatuk el a sajtónak:

    – Tragikomikus gumicsontnak tartja a Civil Közoktatási Platform (CKP) a kormány 9 osztályos iskoláról szóló ötletét – szakmai egyeztetés, átfogó koncepció helyett megint (a rövidebb nyári szünet, a maximum napi 5 órás első osztályok, a KLIK megszűnése-mégse megszűnése-átalakulása után) feldobtak valamit, amit elképzelésnek is alig lehet nevezni, hiszen nincs kidolgozott háttere, nem illeszkedik egy összefüggő, egyértelmű oktatáspolitikai elképzelésbe, sőt még a bevezetés körülményei is homályosak.

    Az óvoda és az iskola közé bekerülő plusz egy év a közoktatásban sok országban működő modell, és több mint ötven, oktatáshoz kapcsolódó civil szervezetet magába foglaló Civil Közoktatási Platform (CKP) alapvetően támogat minden olyan lépést, amellyel az egységes, általános képzés ideje növekedne (ellentétben az elmúlt évek szinte valamennyi kormányzati intézkedésével, amelyek pont ellenkezőleg, rövidítették ezt az időszakot). A 9 osztályos iskola ennyire váratlan, előkészítetlen és koncepciótlan bevezetése viszont több kárt okoz majd, mint amennyi problémát megold.

    A CKP javaslata ehelyett – továbbra is, hiszen a szervezet a Kockás könyvben rég leírta azokat az alapokat, amelyekből kiindulva változtatni lehetne az oktatáson:

    1. Demokratikus egyeztetés az oktatásról – szóljanak bele a változásokba az érintettek, tanárok, szülők diákok, jöjjön létre egy Közoktatáspolitikai Tanács!
    2. Legyen szerkezetátalakítás – de nem gumicsontként bedobott témákkal, hanem több lehetséges változatot áttekintve, határozott koncepció mentén, időt hagyva a változásokra!
    3. A CKP Kockás Könyvében készen áll többféle javaslat – ennél az ötletnél jóval kidolgozottabb formában.

    A CKP e feltételek teljesülése esetén teljes erőbedobással kapcsolódna be az egyeztetési folyamatba, rendelkezésre bocsátva azt a szakértelmet, amely a tagságát kitevő, több, mint félszáz jelentős hazai szakmai szervezetben rendelkezésre áll.

     

  • Egy alternatíva van – „választhatunk”; állásfoglalás az iskolaszerkezet átalakítására vonatkozó javaslat társadalmi vitájáról

    Egy alternatíva van – „választhatunk”; állásfoglalás az iskolaszerkezet átalakítására vonatkozó javaslat társadalmi vitájáról

    A Civil Közoktatási Platform támogatja, hogy kezdődjék el a hazai iskolarendszer mára elavulttá vált struktúrájának reformja. Olyan új iskolaszerkezetre van szüksége az országnak, amely a mostaninál sokkal magasabb szinten képes szolgálni az oktatással szembeni, a 21. századra lényeges mértékben megváltozott igények kielégítését. Elsősorban az egész életen át tartó tanulásra való felkészítést, valamint az esélyegyenlőtlenségek hatékony csökkentését segítő struktúra kialakítása szükséges.

    Az oktatás fejlődését az iskolarendszer szerkezetének sokféle átalakítása szolgálhatja. A jó döntés egyik elemi feltétele, hogy világosan álljon előttünk, hogy milyen alternatívákkal érdemes számolnunk. A kormány 2017. március elején tett bejelentése azonban határozattan megadta, hogy az oktatáspolitikai irányítás mit javasol, és most ezen elképzeléssel összefüggésben kívánja megszervezni a társadalmi vitát.

    A terv most éppen az, hogy a nyolc évfolyammal működő általános iskola elé szerveződjön egy egyéves átmeneti, az óvodából az iskolai oktatásba vezető nevelési szakasz.

    A Civil Közoktatási Platform a Kockás Könyvben részletesen kifejtette elképzeléseit az iskolastruktúra átalakításáról (www.ckpinfo.hu/kockaskonyv), és hamarosan megjelenteti honlapján álláspontját a felmerült javaslattal kapcsolatban is.

    A kormány kezdeményezését azonban legelőször nem a tartalom szempontjából kell górcső alá venni.

    A Civil Közoktatási Platform azt a módot, ahogyan a kormány által beharangozott társadalmi vita most elkezdődik, alkalmatlannak tartja arra, hogy az iskolastruktúra kérdésében megfelelő módon támogassa egy jó döntés megszületését.

    A kormány egyetlen javaslatot, a saját elképzelését kívánja vitára bocsátani. Szó sincs változatokról, azok felmerülésének lehetőségéről. Szó sincs arról, hogy széles körű szakmai-tudományos előkészítésben lennének kidolgozhatók az érdemi alternatívák. Félő, hogy ismét a most már hét éve ugyanazon formában, antidemokratikusan szervezett „társadalmi egyeztetés” keretei között nyilváníthatunk majd véleményt, nyilván egymással szemben kijátszható, sokféle dicséretet, kritikát és javaslatot felvonultatva. Mitől változna ez? A Civil Közoktatási Platform attól tart, hogy a társadalmi vitának mondott színjáték a struktúra megváltoztatása körül ismét csak a kormány akarnok döntésének felszíni legitimálását szolgálja.

    Határozott javaslatunk, hogy az iskolastruktúra kérdésében Magyarországon kezdődjék el egy érdemi szakmai, szakmapolitikai döntés-előkészítési folyamat. Ennek általunk javasolt menetét, követelményeit – amelyek lényeges mértékben térnek el a kormány oktatáspolitikai döntés-előkészítésben követett elveitől és gyakorlatától – tartalmazza a Kockás Könyv első fejezete (www.ckpinfo.hu/kockaskonyv). E döntés-előkészítés során fogalmazódjanak meg a lehetséges megoldási alternatívák, amelyeknek szakmai hátterét a valóban megszervezendő társadalmi vita résztvevői is megismerhetik.

    Történelmünkben volt legalább egy hosszú időszak, amikor – igaz, ott az országgyűlés tagjainak megválasztása során – csak egyből lehetett „választani”. Ezt a régen lejárt szavatosságú készételt ne melegítsük föl!

    Budapest, 2017. március 9.

    Civil Közoktatási Platform