Orbán Viktor miniszterelnök a minap az Országgyűlésben azt mondta: “Szerezzünk érvényt annak az alkotmányos elvnek és elemi emberi igénynek, hogy senki se veszélyeztethesse a gyermekek egészséges fejlődését és a szülők által meghatározott nevelési rendjét.”
FIDESZ-es képviselők azóta már be is nyújtották a javaslatukat Magyarország Alaptörvényének tizenötödik módosítására. Az alaptörvény XVI. cikke így változna meg:
“Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Ez a jog – az élethez való jog kivételével – minden más alapvető jogot megelőz.”
A módosítás valójában az idézetben szereplő második mondat beszúrása az Alaptörvénybe. Ezzel a mondattal messzemenően nem értünk egyet. Van ugyanis jó néhány alapjog az élethez való jogon kívül is, amely úgynevezett abszolút alapjog, azaz semmilyen körülmények között nem korlátozható. A gyermekek megfelelő fejlődése ráadásul nem egyértelműen definiált fogalom, nem indokolhatja mérlegelés nélkül minden esetben más alapjogok korlátozását.
A gyermekek jogainak képviselete, érvényesítésük megerősítése azonban véleményünk szerint is maximálisan támogatható törekvés. Olyannyira egyetértünk ezzel, hogy azonnal számos javaslatot is megfogalmazunk a gyermeki jogok érvényesítésével kapcsolatban. Javasoljuk az Országgyűlésnek, hogy ahol e feladatok kapcsán törvénymódosításokra van szükség, ezt a munkát végezze el, Magyarország kormányának pedig azt, hogy saját hatáskörében hozza meg azokat az intézkedéseket, amelyek valóban lehetővé teszik a gyermeki jogok érvényesülését. Az általunk felvetett kérdésekben az ENSZ Egyezmény a gyermek jogairól című dokumentum (továbbiakban: Egyezmény) pontjait követjük.
Jogegyenlőség
Az Egyezmény szerint (2. cikk 1.) minden gyermeknek ugyanolyan jogok járnak, tekintet nélkül többek között az ő vagy/és szülei társadalmi származására, vagyoni helyzetére. Magyarországon az iskolai esélyegyenlőtlenség olyan szélsőséges mértéke alakult ki, hogy az Egyezménynek ez a pontja nem teljesül. A 2010 óta hatalmon lévő erők kormányai eddig csak hatástalan intézkedéseket hoztak e helyzet megváltoztatására. Sőt, 2010 óta Magyarországon növekszik az iskolai esélyegyenlőtlenség mértéke.
Javasoljuk a kormánynak, hogy indítson széleskörű szakmai és társadalmi egyeztetési folyamatot az iskolai esélyegyenlőtlenségek kialakulásának megelőzésével, illetve a kialakult egyenlőtlenségek csökkentésével kapcsolatban. Az alternatív megoldások kidolgozása után fogadjon el hatékony stratégiát a probléma megoldására, tegyen javaslatot a megfelelő törvények átalakítására, saját hatáskörben módosítsa a megfelelő jogszabályokat, és hathatós intézkedésekkel (megfelelő kutatástámogatás, hatékony fejlesztéspolitika stb.) lásson hozzá a helyzet jelentős javításához.
Gyermek-egészségügyi ellátás
Az Egyezmény előírja, hogy az aláíró államoknak gondoskodniuk kell a gyermekek egészségügyi ellátása területén a létesítményekben (kórházak, rendelők stb.) dolgozók megfelelő számáról (3. cikk, 3., lásd még 24. cikk, 1., 2b.). Tekintve, hogy Magyarországon az elmúlt években súlyosbodott az egészségügyben dolgozók létszámhiányával kapcsolatos probléma, és ez a gyermekorvosi ellátások terén is megjelent, indokolt, hogy a kormány hathatós lépéseket tegyen az Egyezményben foglaltak teljesítésére e téren is.
Vallásszabadság
Magyarországon nem elhanyagolható arányban vannak olyan települések (számuk bőven 100 fölötti), amelyeken csak egyházi fenntartású általános iskola működik. Az Egyezmény tartalmazza a gyermekek jogaként a vallásszabadságot (14. cikk, 1.) is. Nagy a valószínűsége annak, hogy ezen települések egy részén sérül a gyermekek szabad vallásgyakorláshoz való joga. A kormányok Magyarországon ezt a kérdést soha nem vizsgálták meg, vagyis nem ellenőrizték egy fontos gyermeki jog érvényesülését. Javasoljuk, hogy ez az ellenőrzés történjen meg, s ha sérül a jog, ami okkal feltételezhető, történjenek lépések e helyzet átalakítására.
A gondolat szabadságának érvényesülése
Az egyezmény 14. cikkének 1. pontja fogalmazza meg a gyermekek jogát a gondolat-, a lelkiismeret- és vallásszabadságra. Ehhez kötődően ugyanezen cikk 2. pontja így szól:
Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a szülőknek vagy, adott esetben, a gyermek törvényes képviselőinek azt a jogát és kötelességét, hogy a gyermeket e jogának gyakorlásában képességei fejlettségének megfelelően irányítsák. [A gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadságra vonatkozó jogról van szó.]
E pontban foglaltaknak ellentmondanak a magyar állam azon tevékenységei, amelyekkel gátolja az 1. pontban leírt gyermeki jogok érvényesülését, valamint azon tevékenységei is, amelyek gátolják, hogy a szülők a 2. pontban szereplő jogukat gyakorolhassák. Az idézet miniszterelnöki beszéd hivatkozása a szülői nevelés érvényesülésével kapcsolatban álságos, mert éppen az állam már eddig meghozott és tervezett korlátozó intézkedései szűkítik a szülőknek az Egyezményben lefektetett jogát, s egyben az iskola lehetőségeit. Az állam azt is gátolja, hogy a gyermekek nevelésével foglalkozó intézmények a szülőkkel együttműködve tevőlegesen részt vegyenek az irányítás feladatában. A megfelelő szakmaisággal felvértezett civil szervezetek iskolákba való bejutásának ellehetetlenítése, a tankönyvek választékának bürokratikus eszközökkel való lényeges szűkítése, a Nemzeti alaptantervnek a gyerekek döntő többsége számára a tanulnivalót teljes részletességgel meghatározó jellege megnehezíti a tanulók hiteles tájékozódását, vagyis a gondolat szabadságáról már nem lehet beszélni. A miniszterelnök idézett felszólalásában az szerepel, hogy „…senki se veszélyeztethesse a gyermekek egészséges fejlődését és a szülők által meghatározott nevelési rendjét”. Azt ugyan nehéz kitalálni, mit jelent a „nevelési rend” fogalma, de a lényeg érthető: “SENKI SE”. Javasoljuk, hogy az állam se veszélyeztesse a gyermekek egészséges fejlődését!
Védelem, gondoskodás
A gyermek joga, hogy a társadalom védelemben részesítse a bántalmazással, az elhanyagolással, a kizsákmányolással szemben (19. cikk, 1., lásd még 32. cikk, 1., 36. cikk). Magyarországon e joggal összefüggésben is vannak teendők:
- Szülessenek hathatós jogszabályok és más intézkedések a családon belüli erőszakkal szemben. (Lásd még 37, cikk, a.)
- Tegyen a kormány hatékony lépéseket a gyermekvédelmi rendszer megerősítésére hozzáértő szakemberek javaslatainak figyelembe vételével; biztosítson megfelelő anyagi forrást a rendszer működéséhez, a dolgozók megbecsüléséhez és kellő létszámuk biztosításához.
- A kormány független szakértők bevonásával elemezze, hogy 2015-öt követően máig milyen elbánásban részesültek a magyar hatóságokkal kapcsolatba került menekült gyerekek. Készüljön a feltáró munka eredményeiről nyilvános jelentés! A kormány fogadjon el egy stratégiát a menekült gyerekekkel kapcsolatos bánásmódnak a nemzetközileg elfogadott normákhoz való igazítására, és ehhez a megfelelő intézkedések is szülessenek meg.
- A kormány intézkedjék, hogy történjék alapos vizsgálat azzal kapcsolatban, hogy az az egyházak tisztségviselői résztvevői voltak-e gyermekek ellen elkövetett bűncselekményeknek, és a feltárt, alapos gyanúra okot adó esetekben szülessenek feljelentések a világi hatóságoknál. (Lásd még 34. cikk.)
Életszínvonal
Az Egyezmény 27. cikkének 1. pontja megfogalmazza a gyermek fejlődését lehetővé tevő életszínvonal biztosításához való jogát. Természetesen az országok anyagi lehetőségeiktől függően más és más szinten képesek biztosítani e jog érvényesülését. Viszont, ha egy ország belső viszonyait vizsgáljuk, és azt tapasztaljuk, hogy gyermekek nagy társadalmi csoportjai állami intézkedések következtében is érzékelhetően eltérő életszínvonallal jellemezhetők, akkor abban az országban az állam megsérti az Egyezményt. Magyarországon pontosan ez a helyzet:
- 2010 óta rendszeressé vált, hogy az adórendszerben, a lakóingatlanokhoz való hozzájutásban a kormány általános értelemben a családokat, kiemelten a többgyermekes családokat kívánja támogatni a döntéseivel. A különböző jövedelmekkel rendelkező családok közül azonban ezeket a támogatásokat az esetek nagy részében sokkal inkább az eleve magasabb jövedelemmel rendelkező csoportok tagjai tudják igénybe venni. Vagyis a támogatáspolitika a gazdagabb és a szegényebb családok közötti különbségeket tovább növeli, ami relatív értelemben negatívan hat a szegényebb családokban nevelkedő gyerekek életszínvonalára.
- A gyermekek születésével összefüggő családtámogatások között vannak olyanok, amelyek nem függnek a család jövedelmétől, és korábban a mainál jóval jelentősebb szerepük volt különösen az alacsony jövedelmű családok háztartásában, ez a GYES és a családi pótlék. Ezek nagysága (nominális(!) értéke) viszont hosszú-hosszú ideje változatlan. A magyar állam nem él egy olyan lehetőséggel, amely növelhetné a legrosszabb helyzetben lévő, gyermekvállaló családok, ezzel az azokban élő gyermekek életszínvonalát.
Az oktatáshoz való jog
Az Egyezmény 28. cikkének 1. pontja szerint „Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek az oktatáshoz való jogát…”. Ez a megfogalmazás azt jelenti elsősorban, hogy az állam biztosítja az iskoláskorú gyermekek intézményes oktatásának feltételeit. A 2010-es évtized második felétől kezdődően a magyar állam nem volt képes biztosítani kellő számban az iskolákban tanítókat, tanárokat és számos, az iskolai pedagógiai tevékenységekben résztvevő szakma képviselőit. Ezzel az állam veszélyeztette a gyermekek oktatáshoz való jogának érvényesülését.
Felsőoktatásba való bejutás
Az Egyezmény 28. cikkének 1.c. pontja így szól: az aláíró országok „minden arra alkalmas eszközzel biztosítják, hogy bárki képességeitől függően bejuthasson a felsőoktatásba”. Ma Magyarországon a hátrányos helyzetű tanulók (egy évfolyamon létszámarányuk 11,7% körüli) 1%-a jut be a felsőoktatásba kutatási eredmények szerint (egy évfolyam tanulóinak nagyjából a 35%-a tanul tovább a felsőoktatásban). Ha valaki úgy értelmezi a „képességei szerinti bejutást”, hogy a továbbtanulni szándékozó tanuló a felvételi procedúra során aktuálisan milyen képességekkel rendelkezik, azok mennyire fejlettek, mondhatja, hogy az eljárás végül is az akkor éppen a legjobb képességekkel rendelkező tanulókat választja ki. A társadalom fejlődési igényeinek sokkal inkább megfelelő értelmezés szerint azonban a „képességektől függő bejutás” azt jelenti, hogy a tanuló eredetileg, az adottságait tekintve alkalmas volt arra, hogy majdan, az iskolakezdés után sok évvel sikerrel felvételizzen a felsőoktatásba, amennyiben a közoktatásban képességeinek, készségeinek, kompetenciáinak fejlesztése a megfelelő ütemben és színvonalon zajlott volna. Ebben az értelmezésben az iskolarendszer, annak nem megfelelő minősége az akadálya annak, hogy a hátrányos helyzetű tanulók teljes diáknépességen belüli arányuknak megfelelő arányban jussanak be a felsőoktatásba. Ebben az értelemben az Egyezmény előírásait a jelenlegi magyar állam megsérti.
Lemorzsolódás
A 28. cikk 1.e. pontja előírja, hogy az aláíró államoknak intézkedéseket kell hozni az iskolai lemorzsolódás csökkentésére. Tudjuk, hogy a magyar állam által az oktatással kapcsolatban megfogalmazott prioritások közé tartozik a korai iskolaelhagyás csökkentése. Két fontosabb projektet ismerünk, amelyeket az állam e feladat elvégzése érdekében szervezett. Egyrészt létrehozta azt a jelzőrendszert, amely kimutatja, hol, mely tanulókkal kapcsolatban alakulnak ki veszélyes helyzetek, vagyis kik válhatnak nagyobb valószínűséggel korai iskolaelhagyóvá. E rendszer nem szolgál olyan információkkal, amelyekhez a pedagógusok a napi munkájuk során ne jutnának hozzá bürokratikus szisztémák működtetése nélkül is. Másrészt a 2017 és 2021 között lebonyolított több EFOP program fogalmazta meg céljai között a korai iskolaelhagyás arányának csökkentését. E programok kudarccal zárultak. A sikertelenséget jelzi, hogy Magyarországon a korai iskolaelhagyók aránya most már évtizedek óta nagyjából a 11,5-12,5% sávban mozog, nem csökkent még az elmúlt egy-két évben sem, miközben az Európai Unió országaiban az arányszám 14,5%-ról mára 9,5%-ra esett. Vannak tehát bürokratikus, kicsi vagy nulla hatékonyságú programok, a feladatot azonban az állam nem végezte el, tehát ez is egy pont az Egyezményből, amelyet a magyar állam nem teljesít.
Az oktatás céljai
A 29. cikk 1. pontjában egy felsorolás tartalmazza mindazokat a gyermekek személyiségfejlődésével kapcsolatos célokat, amelyeket a nevelés intézményeiben követni kell, és amelyek követéséhez az államnak meg kell teremteni a feltételeket.
- Az a. pontban szerepel, hogy a tehetségek és képességek kifejlesztésének a lehetséges legtágabb határig kell terjednie. Ez nyilván nem az összes tanulóra vonatkozó lehetséges legtágabb határt jelenti, hanem a célt tanulónként kell értelmezni. Vagyis közvetve ebben a pontban az Egyezmény alkotói megfogalmazták az érdemi pedagógiai differenciálás szükségességét: minden gyermek a sajátosságainak megfelelő differenciált, személyre szóló fejlesztésben kell, hogy részesüljön. Magyarországon a Nemzeti alaptanterv (NAT), valamint a központi kerettantervek részletesen, a legtöbb tanuló számára a tanulási idő egészét kitöltően leírják a megtanulandó ismereteket, a fejlesztendő képességeket, azok elérendő fejlettségi szintjét, a fejlesztés tanulókra szabott céljait. Ez az egységesség a pedagógiai differenciálást lehetetlenné teszi. Az állam a tartalmi szabályozás rendszerének mai formájával nem teljesíti az Egyezmény elvárásait. Javasoljuk ennek a helyzetnek az orvoslását.
- A gyermek képességeinek a lehetséges határokig történő kifejlesztésének akadálya, ha a gyermek az iskolai tanulás folyamataiban túlterheltté válik. Magyarországon a magas heti tanóraszám, valamint a központi tantervekben az elsajátítandó tananyag jelentős „túlméretezése” miatt a gyerekek az iskolában túlterheltek, nincs lehetőségük a tanulnivalóban való elmélyedésre, sokféle érdeklődésük kielégítésére, a tanulnivaló sok szempontból való körüljárására, de a legtöbbször a megfelelő pihenőidő sem áll rendelkezésükre, ezért a tanulás-tanítás komplexebb céljai a tanulók többsége számára elérhetetlenek. Javasoljuk, hogy az állam alapvetően alakítsa át a tartalmi szabályozás rendszerét úgy, hogy megszűnjön a tanulók ma jellemző túlterhelése.
- Az előzőeken túl a pedagógusok heti kötelező megtartott tanóraszáma mára az érdemi pedagógiai munkát akadályozó mértékben megnőtt: míg a 90-es évek elején 18 óra volt, ma már 24 óra. Ez a tényező is a gyermekek színvonalas oktatáshoz való jogát sérti. Javasoljuk, hogy szülessen hatékony, végrehajtható stratégia a pedagógusok túlterheltségének jelentős csökkentésére, és az érintettek nagy többségének szakmai egyetértése esetén kezdődjék el a végrehajtása.
- Ugyanezen cikk ugyanezen pontjának b. alpontja kiemeli az emberi jogok, az alapvető szabadságjogok, az Egyesült Nemzetek Alapokmányában elfogadott elvek megismerését. Biztosítani kell, hogy e témákról erre felkészült civil szervezetek, szakértők a köznevelés intézményeiben foglalkozásokat tarthassanak. A mai gyakorlat azt mutatja, hogy az állam e téren sem teljesíti az Egyezményben lefektetett elvárásokat.
Zárszó
A fentiek – miközben minden pont esetében valóságos, jelentős problémákról van szó – valójában „áljavaslatok”. Tisztában vagyunk vele, hogy a jelenlegi állami politika, az oktatásirányítás semelyik leírt javaslatban nem lép majd abba az irányba, amit ezen írás megfogalmazói szorgalmaznak. A javaslatokat más dokumentumokban részletesebben, pontosabban, érvelőbben megfogalmaztuk már, itt csak az említésükre volt szükség. Azért, mert
világosan láttatni akartuk, hogy miközben az ország mai vezetői a gyermekek jogainak minden más jog elé helyezéséről, a gyerekek mindenáron való megvédéséről papolnak, valójában a gyermeki jogok sárba tiprói.
E színjáték okát is pontosan tudjuk. A kormány a Fidesz választási győzelmének való megágyazás érdekében ismét az LMBTQ közösségeket, tagjaikat szemelte ki az ellenséggyártás céljára. Ennek újabb lépéseként a Pride felvonulás betiltásának legitimálását szolgálja az Alaptörvény tervezett módosítása. Ez már önmagában is szembe megy minden modern demokratikus törekvéssel, sőt, a magyar társadalom hosszú távú érdekeivel is, de ez a – menetrendszerű – ellenségképzés most egy új jellemzővel is rendelkezik:
az eszközei a gyerekek lettek.
Ha a kormány valóban komolyan gondolná a gyermekvédelmet, a gyermekek fejlődésének maximális segítését, akkor elsősorban azokkal a kérdésekkel foglalkozna nagy erőbedobással, korszerű neveléstudományi megfontolásokat alkalmazva és demokratikus döntések keretében, amelyeket magunk itt és most leírtunk, és amelyek sora még jelentősen bővíthető lenne, ha nem csak az Egyezményben foglalt gyermeki jogok sorba vételéhez ragaszkodtunk volna. Ehelyett a kormány egy nem létező, felfújt, ürügyként használt álproblémát állít a középpontba, a gyermekek LMBTQ közösségek és tagjaik általi veszélyeztetését, aminek semmi reális alapja nincs. E szervezetek soha, semmilyen módon nem veszélyeztették a gyermekek egészséges fejlődését. Ezzel szemben az egészségügy, az oktatás, a szociális szféra és még más területek állami irányításában meghozott hibás, a folyamatokat rossz irányba terelő döntések nagyon jelentős mértékben veszélyeztetik a gyermekek fejlődését.
A Fidesz és kormánya a tűzzel játszik. A magyar emberek nagy többsége számára, ahogyan így van ez a világ bármely táján, gyermekeik, unokáik jóléte, jólléte, boldogsága és fejlődése a legfontosabb érték. Az emberek lassan rájönnek arra, hogy az állam, a hatalom milyen, a gyerekektől teljesen független célok elérése érdekében használja ki a következő generációk tagjait. Észreveszik, hogy
jelenleg a magyar kormány az ország legnagyobb és elsődleges gyermekbántalmazója, a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének akadályozója.
Civil Közoktatási Platform – Szülői Hang – Tanítanék Mozgalom
A kiáltványt támogató szervezetek ezen a linken keresztül jelezhetik aláírási szándékukat.