Gyarmathy Éva: A Civilek, a különlegesek és az iskola
Több civil szervezetnek is dolgozom, több civil szervezet alapításában részt vettem. Az oktatás területén nagyon elkel a segítség az államnak, mert jelenleg képtelen megoldani az átlagtól jelentősen eltérő fejlődésű és helyzetű gyerekek és fiatalok ellátását, tanítását. Mondjuk, a többi diáknak sem tud az állam értelmes oktatást biztosítani, de ők még kibírják a nem rájuk szabott tanulási helyzetet. A különlegesek azonban nem, mert attól különlegesek, hogy a fejlődésük érzékenyebb a külső hatásokra. Nem kevés diákról van szó.
Ha csak azokat vesszük, akik a tanulási, figyelem, hiperaktivitás és/vagy autizmus zavarral küzdők közé tartoznak, vagy akár csak átütően tehetségesek, a tanulóknak legalább harmadánál tartunk. Velük foglalkozom én is, és még számos munkatársam. Sokan civilként, sokan civil szervezetekben. Nem a diák származását nézzük, hanem az érdeklődését, igényeit, a fejlesztendő oldalait, és hogy miképpen lehet elérni, hogy képes legyen és akarjon beilleszkedni, valamint az erősségeire támaszkodva megküzdeni a gyengeségeivel.
Egyszer elgondolkodtunk, hogy mi lenne, ha valamiért nem működhetnének azok az alapítványok, magánintézmények, vagyis a sok civil szervezet, ahol a közoktatás által kivetett diákok ellátást kapnak. Aztán gyorsan elhessegettük a gondolatot, mert az oktatási rendszer azon mód összedőlne, ha az állami iskolákba kerülnének azok a gyerekek, akiket most – a közoktatást tehermentesítve – a civilek látnak el. Az állam számára az anyagi vonzata is horribilis lenne egy ilyen változásnak, de a fenti problémák megfelelő kezelésének hiányában pillanatok alatt az őskáoszhoz hasonló állapotok uralkodnának mindenhol.
Amíg a magyar iskola nem alkalmas minden gyerek tanítására, vagyis képtelen kis polgárainak megfelelő oktatást biztosítani, addig az államnak legalábbis el kell viselnie a civil szervezeteket, de még jobb lenne, ha támogatná, nehogy megszűnjenek.
Azok, akik az állami oktatásba járó különleges gyerekkel való küzdelmet már ismerik (mert van néhány, könnyebben beilleszthetőnek minősített különleges gyerek), pontosan tudják, hogy jobb nem bántani a civileket. Sőt! Minden támogatást meg kell adni a civil, azaz polgári szervezeteknek, hogy segíthessenek a gyerekeknek igazi, demokratikus értelemben vett polgárrá válniuk – függetlenül attól, hogy melyik társadalmi rétegből jönnek, és mit hoznak magukkal.