Szerző: Fodor Kata, Szülői Hang Közösség
Ónody Molnár Dóra cikkét olvasva „ragadtam tollat”, tanulságos írás mindannyiunk számára.
A konkrét íráson túl: az elmúlt napokban történt még két olyan dolog, amik miatt azt gondolom, hogy fontos lenne a CKP tagjainak megszólalniuk, elsősorban a pedagógus érdekvédőknek, közösségeknek, mozgalmaknak.
Megdöbbentő az az egyértelmű irány, ami kirajzolódik, félelmetes, hogy itt tartunk, és az is félelmetes, hogy nem tiltakozunk minden lehető fórumon, a lehető leghangosabban. A tankönyvek kapcsán írt államtitkári diktátum https://hvg.hu/elet/20190410_Csak_azert_is_allami_tankonyv_fenyegeto_levelet_kaptak_az_iskolak?fbclid=IwAR00Y8mwUtjH2mVF-CVY1n8qRNjS8MnbegXJBQ7DwqM2X7trAfWx-Bv1qEM , illetve a szülői levélnek álcázott feljelentési kisokos https://444.hu/2019/04/10/uzent-a-fidesz-lapja-igy-jelentsd-fel-a-gyereked-bolsevik-tudatu-pedagogusat tökéletes látlelet arról, hova jutottunk, mi történik az iskolákban. Szomorú. Persze lehet azt mondani, hogy felesleges nyílt leveleket írni, felesleges tiltakozni, semmit nem ér egy újabb állásfoglalás….én még hiszek abban, hogy a hallgatásnál nem tehetünk rosszabbat. A hallgatás egyértelmű üzenet minden tanárnak az országban, hogy nincs más lehetőség az együttműködésen kívül, és minden szülőnek, hogy bárki „bolsevista tudatúként” feljelenthető. Beláthatatlanok a következmények.
Elnézve az eseményeket, a reakciókat, az általános folyamatokat, komolyan megkérdőjeleződik bennem, van-e értelme az egésznek. Mennyivel egyszerűbb lenne szülőként kimenekíteni a saját gyerekeimet, és elfogadni mindazt, ami szemmel láthatóan elfogadható a társadalom számára, tanároknak is, szülőknek is, hiszen működik, a gép forog. Nagyon elkeserítő látni az apátiát a tankönyvek kapcsán is, szörnyű a tehetetlenség, amit a közösségünkhöz érkező tanári segélykérő levelek olvasása után érzünk, és felfoghatatlan, hogy ott tartunk, hogy SNI-s tanárok facebook oldalon privát üzenetben mernek csak segélykiáltást küldeni. Szülőknek. Arcpirító arról olvasni – egy országban, ahol ovisok térdepelnek a hideg aszfalton, ahol az iskolákban a gyerekeket listázhatják, ha a szüleik részt vesznek egy tiltakozásban -, hogy itt az ideje feljelentgetni a nemkívánatos tanárokat. Mi a következő? Jelenteni kell, ha közügyekről lesz szó órán, ha emberi jogokról beszélgetnek a gyerekek, vagy uram bocsá’ előkerül matek órán egy mozaikos matek példa? Őrület az egész, és lehet, hogy nem tudunk érdemben tenni ellene, de kötelességünk legalább megszólalni, hogy elmondhassuk majd a gyerekeinknek, mi legalább megpróbáltuk. Őszintén remélem, hogy meglesz a képesség a jövő generációkban a számonkérésre, egyszer képesek lesznek majd válaszokat keresni és megpróbálni megérteni, hogyan jutottunk ide.