Nincs is annál…
Nincs is annál ijesztőbb, mint amikor megtudod, hogy a középiskolás gyerekednek az idei tanévben már a negyedik matematikatanára lesz, de sajnos ő sem szakképzett, és bárhol érdeklődsz, nem találsz korrepetálást vállaló tanárt sem, aki legalább pénzért megtaníthatná a kimaradt tananyagot.
Nincs is annál viccesebb, mint amikor a gyereked az iskolából érkezve elmeséli, hogy milyen jó volt a napja, milyen kedves volt a tanárnéni, milyen érdekes volt a csoportmunka, és rájössz, hogy mindez csupán azért volt, mert akkor volt a pedagógus nagy napja. Aznap minősült!
Nincs is annál bosszantóbb, mint amikor a pedagógusminősítés miatt egy iskolában, a minősítés napján összesen 16(!) tanóra marad el!
Nincs is annál megbotránkoztatóbb, mint amikor a mester-szakértő kollégád – aki önjelöltként, 2×30 órás tanfolyam elvégzése után kapott jogosítványt arra, hogy pedagógustársait minősítő mesterszakértő legyen – azt mondja rólad a hátad mögött, hogy lusta vagy, csak a babérjaidon ülsz, és biztosan nem is vagy érdemes a magasabb besorolásra, mert különben bevállalnád a minősítési eljárást. Nem zavarja, hogy több diplomád van, mint neki, régebben vagy a pályán, mint ő, és ráadásul te helyettesíted őt is, amikor „szakért” – belső helyettesítésben, azaz ingyen.
Nincs is annál felháborítóbb, mint amikor megszavaztatják veled, hogy az iskoládban – ami eddig is túlzsúfolt volt- még több gyereknek kell elférnie, hiába nincs meg hozzá a megfelelő infrastruktúra.
Nincs is annál szörnyűbb, mint amikor megtudod, hogy a gyereked heti öt testnevelésórájából hármat az aulában tartanak, de még ennek is örülnöd kell, mert életveszélyesebb lenne három osztálynak egyszerre egy tornatermi óra.
Nincs is annál szomorúbb, mint amikor olyanok irányítják a munkádat, akiket személyesen nem is ismersz. A KLIK-ek, tankerületek, centrumok messze vannak tőled. Ha az intézményvezetődnek szólsz, ő sem tud érdemben intézkedni, neki is felsőbb döntésre kell várnia. Így lesz egyre hosszabb és reménytelenebb minden ügyintézés, hiszen nem ritka, hogy egy-egy központhoz akár 14 tagintézmény is tartozik.
Nincs is annál rosszabb érzés, mint amikor segítségért fordul hozzád egy gyerek, de csak a 26 ledolgozott tanórád után tudsz az ügyével érdemben foglalkozni, mivel elvették a gyermek és ifjúságvédelmi felelősként járó órakedvezményeidet.
Nincs is annál veszélyesebb, mint amikor betegen is kénytelen vagy elmenni dolgozni, mert tudod, ha nem mész, akkor egyszerűen nem lesz, aki helyettesítsen. Ellátatlanul maradnának osztályok, csoportok. Aki él és mozog, mindenki a gyerekekkel van, de még egy hiányzó pedagógust nem bírna el a rendszer.
Nincs is annál elkeserítőbb, mint amikor ezt posztolja valaki a Facebookon: „Most fejeztem be egy halom dolgozat javítását. Általános iskola, 7. évfolyam. Téma: Amerika. Kérdés népességföldrajzból: Bevándorlók és leszármazottaik, például … Az egyik válasz: migránsok. A másik: muszlimok. A témáról a gyerekeknek már reflex-szerűen ez ugrik be. Ők a megmérgezett lelkű generáció. Ki és mikor fog ezért felelni? Hány év, évtized kell ahhoz, hogy a méreg kitisztuljon az elmékből és a szívekből?
