A projektről
Az „Önfejlesztő Közösségek Projekt” egy, az oktatással, neveléssel kapcsolatos szemléletformálást szolgáló program. A program során egyfajta közös tanulás valósul meg, amelyben – reményünk szerint – lehetővé válik az elképzelések egymással való összevetése, az olyannyira szükséges megújulás, szemléletváltás. Maga a feldolgozásmód is alternatívát jelent a hazai oktatási rendszerben leginkább alkalmazott módszertannal szemben, s így elindíthat egy megújulási folyamatot a magyar közoktatásban.
A projekt tudásbázisát a Civil Közoktatási Platformba (CKP) tömörülő több mint 50 oktatással foglalkozó civil, szakmai szervezet és szakértőik jelentik, a szervezést és lebonyolítást pedig a Tanítanék Mozgalom végzi. A projekt szakmai vezetője Dr. Nahalka István ny. egyetemi docens, oktatáskutató, a neveléstudomány kandidátusa; módszertani koordinátora Dömsödy Andrea.
A program során műhelyfoglalkozás jellegű beszélgetéseken pedagógusokból, szülőkből, diákokból vagy más érdeklődőkből létrejött kisközösségek járnak körül alaposabban egy-egy, az oktatást/nevelést, az óvodák, iskolák életét meghatározó témát. A részt vevő közösség állhat egy homogén csoport képviselőiből, de különösen izgalmas, ha többféle szerepkörben lévők gondolkodnak együtt. A folyamat indulása egy, a témában jártas személy (tutor) ismereteire támaszkodik, de ennél fontosabb a csoporttagok saját tapasztalatainak megosztása és véleményük ütköztetése. Reményeink szerint a csoportok önállóan, közösséggé alakulva további alkalmakkal is folytatják a közös gondolkodást.
Az online – vagy igény esetén személyes jelenléttel – tartott foglalkozásokra várjuk meglévő vagy a projektre szerveződő kisközösségek jelentkezését várjuk, de lehetőség van az egyes témák iránt érdeklődők egyéni jelentkezésére is.
Az Önfejlesztő Közösségek Projekttel kapcsolatos cikkek a Civil Közoktatási Platform oldalán itt elérhetőek.
Az „Önfejlesztő Közösségek Projekt” egy, az oktatással, neveléssel kapcsolatos szemléletformálást szolgáló program. A program során egyfajta közös tanulás valósul meg, amelyben – reményünk szerint – lehetővé válik az elképzelések egymással való összevetése, az olyannyira szükséges megújulás, szemléletváltás. Maga a feldolgozásmód is alternatívát jelent a hazai oktatási rendszerben leginkább alkalmazott módszertannal szemben, s így elindíthat egy megújulási folyamatot a magyar közoktatásban.
A projekt tudásbázisát a Civil Közoktatási Platformba (CKP) tömörülő több mint 50 oktatással foglalkozó civil, szakmai szervezet és szakértőik jelentik, a szervezést és lebonyolítást pedig a Tanítanék Mozgalom végzi. A projekt szakmai vezetője Dr. Nahalka István ny. egyetemi docens, oktatáskutató, a neveléstudomány kandidátusa; módszertani koordinátora Dömsödy Andrea.
A program során műhelyfoglalkozás jellegű beszélgetéseken pedagógusokból, szülőkből, diákokból vagy más érdeklődőkből létrejött kisközösségek járnak körül alaposabban egy-egy, az oktatást/nevelést, az óvodák, iskolák életét meghatározó témát. A részt vevő közösség állhat egy homogén csoport képviselőiből, de különösen izgalmas, ha többféle szerepkörben lévők gondolkodnak együtt. A folyamat indulása egy, a témában jártas személy (tutor) ismereteire támaszkodik, de ennél fontosabb a csoporttagok saját tapasztalatainak megosztása és véleményük ütköztetése. Reményeink szerint a csoportok önállóan, közösséggé alakulva további alkalmakkal is folytatják a közös gondolkodást.
Az online – vagy igény esetén személyes jelenléttel – tartott foglalkozásokra várjuk meglévő vagy a projektre szerveződő kisközösségek jelentkezését várjuk, de lehetőség van az egyes témák iránt érdeklődők egyéni jelentkezésére is.
Az Önfejlesztő Közösségek Projekttel kapcsolatos cikkek a Civil Közoktatási Platform oldalán itt elérhetőek.
Időpontok
Egyéni jelentkezőknek
Aktuális és archív időpontjaink a Jelentkezés menüből érhetők el.
Csoportoknak igény szerint
Csoportok rendelhetnek vagy szervezhetnek maguknak alkalmakat. Erről bővebben a Szerveznék menüben,
A már elérhető témák gyorsan áttekinthető listáját itt láthatja. Ugyanezek elérhetők a Témakörök menüpontban.
Vitassuk meg, mi a továbbtanulási döntés jelentősége! Valóban meghatározza az életpályát? Mire kell figyelni, hogyan lehet segíteni? Mennyit érnek a rendelkezésre álló döntéssegítő lehetőségek? Beszélgessünk arról egymással és a szakemberrel, hogyan segítheti a szülő és a tanár, hogy a fiatal megfelelően tudja saját életpályáját, tanulását és munkatevékenységeit kiválasztani, menedzselni. Mikor kell elkezdeni a pályaorientációt, hogyan fejleszthetők az életpálya-építési készségek?
A magyar oktatás egyik legsúlyosabb és legnehezebben megoldható problémája a szegregáció. Bizonyos társadalmi csoportokba tartozó gyerekek azért teljesítenek – átlagosan – rosszabbul az iskolában, mert nagymértékű a szelekció? A program során megismerheti azt az érvelést, amely szerint nem ez a helyzet. Arról is beszélgetünk, hogy szelekció nagyon jelentős negatív társadalmi következményekkel jár, rossz „kerete” a személyiségfejlődésnek, kiindulópontja a társadalmi csoportok közötti meg nem értés kialakulásának.
Hiába van joguk a gyerekeknek a minőségi közoktatásra, ezt Magyarországon legtöbbször nem kapják meg. A szülők felelősek gyermekükért, és felmerül a kérdés: mit tehetnek érdekükben? Ha megpróbálnak felszólalni gyermekük érdeke mellett, falakba ütköznek. Nehéz megértetni magukat az iskolában, és a gyermekek jogainak védelmére hivatott intézmények vontatottan vagy alig szoktak reagálni. Mégis fontos, hogy ne hagyják cserben gyermekeik ügyét, éljenek a meglévő lehetőségeikkel, sőt teremtsenek maguknak újabb érdekképviseleti lehetőségeket is.
A hatalom pedagógiája vagy a pedagógia hatalma? Vannak-e pedagógiai állapotok a köznevelési rendszerben? Vagy közoktatásiban? Egyáltalán: mi a jó elnevezés? Vannak-e a pedagógiai kultúrára fókuszáló komplex jó gyakorlatok? Vannak-e kívánatos pedagógiai irányzatok? Vannak-e alapkövei a kívánatos pedagógiai kultúrának? Van-e kívánatos pedagógusszerep? Van-e olyan, hogy osztályfőnök?
A cím szándékosan szélsőséges. Részletes tartalom nélküli tantervek iránti igényről van pontosabban szó. Ma a központi tantervek a legtöbb iskola és a legtöbb tanuló számára minden tanulnivalót meghatároznak. Jól van ez így? Lehetséges komolyan vett pedagógiai differenciálás ezen a módon? Sokkal jelentősebb autonómiával kellene rendelkezniük a pedagógusoknak. De ha liberális lenne a szabályozás, ahhoz mit szólnának a szülők? Tudnák, mit kell teljesíteni, mit kell megtanulni a gyereküknek? Vagy ezeket a kérdéseket érdemes lenne egészen másképpen megfogalmazni?
Az iskolák szemléleti megújításának egyik sarokpontja lehet a Föld-védő életmódra nevelés erősítése. A műhelyfoglalkozás bemutatja ennek a fenntarthatóságra nevelésnek a szükségességét, iskolai nehézségeit és lehetőségeit; és felkészít néhány hatékony fenntarthatósági tanítási-tanulási „módszer”, tevékenységforma megvalósítására.
Miért jó, ha aktív a kapcsolat a pedagógus és a szülő között? Hol csúszik félre a szülő-pedagógus kommunikáció? Elvárható a pedagógustól, hogy érdemben foglalkozzon minden szülő által jelzett problémával? Elvárható a szülőtől, hogy komolyan vegye a pedagógus javaslatait? Gyermekeink érdekében hogyan lehetünk partnerek?
Milyen kihívások elé kerül a gyermek, amikor óvodából iskolába lép át? Hogyan segíthetünk? Mit tehet az óvoda, mit tehet az iskola, mit tehet a szülő? Az utolsó ovis évnek tényleg az előkészítésről kell szólnia? Mit jelent, hogy iskolakészült, hogy iskolaérett? Melyek a jelenleg érvényben lévő szabályozások?
Miért van esélyegyenlőtlenség az iskolában? Jók erre a bejáratott, szokásos válaszaink? Mi az iskola felelőssége? Hogyan gondolkodnak a pedagógusok a kérdésről? E témában nagyon szokatlan, sokak számára meglepő, provokatív kérdéseket teszünk föl, nagyon megosztó, de megkerülhetetlen válaszokat adunk rájuk.
Kell-e olvasni és olvastatni az Mesterséges Intelligencia korában? Mi a szerepe az olvasásnak az életminőségben, a társadalmi mobilitásban és sikerességben? Miért rekesztődnek ki oly sokan az olvasás nyújtotta előnyökből? Olvasásra bírható az alfa-generáció?
Mit mérnek a jegyek? Szükség van osztályzatokra? Milyen a jó értékelés? Mi a célja? Át lehet-e lépni mélyen bevésődött sémáinkat az értékelés területén? Lehet a gyerekeket jegyek nélkül is motiválni? Mit mér a felvételi? Mennyire pontosak a mérések? Mit jelent a szülő számára, ha a gyereke évvégi jegye hármas történelemből?
Rohamosan növekszik a neuroatipikus fejlődés miatt különböző zavarokkal azonosított gyerekek aránya – a gyerekeknek adott diagnózisok az oktatási rendszer tehetetlenségét jelzik. A múlt iskolájában kell a jelen gyermekeinek a jövőre készülniük, és ezt egyre kevesebben érzik rendben lévőnek. A gyerekek tanulása, tanulási képességei, sajátosságai, lehetőségei és szükségletei
tekintetében kell vizsgálódni, figyelembe véve a jelen kulturális-társadalmi-technikai trendjeit. Már a jelen generációknak, akár a régi, leomló falak között is, de újfajta tanulási környezetre van szüksége. Ennek a környezetnek az ereje a bizalom körül forog: Bízhatunk-e az információkban, a gyerekek fejlődésében, a szülők képességeiben, a jövőben, abban, amit látunk, és abban, amiben hiszünk? Hogyan lehet jól bízni, amikor minden bizonytalan?
A tankönyvek szerepe az oktatásban vitathatatlan, de a megfelelő tankönyvek kiválasztása és mennyiségének meghatározása számos kihívást rejt magában. A kérdésre adott válaszok pedagógiai szemléletenként is eltérőek lehetnek, a leegyszerűsítően egységesítő megközelítés problémákat okoz. A formát, módszereket, tartalmat nem lehet érték- és érdeksemleges térben vizsgálni.
Az iskolában folyó munka eredményességét alapvetően határozza meg az intézményen belül működő kapcsolatok, a dokumentumokban rögzített és szokás alapú működési módok, eljárások és elvárások. Minderről ritkán esik szó, noha a deklarált pedagógiai célok megvalósítása legtöbbször ezen áll vagy bukik.
Kiknek ajánljuk?
Minden, az oktatásban érintett egyén és csoport jelentkezését várjuk!
A már meglévő közösségek közül kiemelten ajánljuk projektünket:
- oktatásért dolgozó mozgalmaknak, csoportoknak,
- iskolai és területi pedagógus munkaközösségeknek,
- nevelőtestületeknek,
- szülői csoportoknak, pl.: SZMK,
- diákcsoportoknak, pl.: DÖK,
- pedagógus szakmai szervezeteknek,
- olvasóköröknek,
- helyi társadalmi szervezeteknek.