A képzések elérhetősége
A felsőoktatás az elmúlt nyolc évben egyértelmű zsugorodást mutat, ami önmagában az érettségiző korosztály létszámcsökkenésével nem magyarázható meg.
Míg 2009 és 2016 között a 18 éves korosztály létszámának csökkenése 10% körüli volt,
- az alapszakra felvett hallgatók létszáma harmadával – azaz 76 ezerről 51 ezer diákra – csökkent;
- a mesterképzés létszáma ugyanezen időszakban szintén harmadával lett alacsonyabb – azaz 21500 fő helyett már csak 15100 fő vesz részt benne;
- a felsőfokú szakképzésben negyedével kevesebben – azaz a korábbi 12 ezer helyett már csak 8800-an – vesznek részt;
- az önköltséges hallgatók száma ugyanezen időszakban 42%-kal, a támogatott hallgatóké 10%-kal csökkent
A 18-23 éves korosztály aránya a felsőoktatásban 2009 és 2018 között Magyarországon 62%-ról 50%-ra csökkent, szemben 49 fejlett ország átlagával, amely a 2009-es 62%-ról mára eléri a 68%-ot.
A 2011-től kibontakozó felsőoktatás-politika számos adminisztratív eszközzel korlátozza a felsőoktatásba való bejutást, az egyes intézmények felvételi lehetőségeit. Az adminisztratív korlátok a következők:
- az emelt szintű érettségi megkövetelése egyre több szakon;
- a tankötelezettség leszállítása 16 évre;
- a felvételi ponthatárok emelése;
- népszerű és fontos szakok (gyakorlatilag teljes mértékű) fizetőssé tétele – külön felvételi ponthatár meghatározása révén kezdetben 16, jelenleg 41 szakon;
- az egyes intézmények kapacitáskorlátainak – ezáltal a felvehető hallgatók számának – szakokra lebontott meghatározása, valamint egyes szakok megszüntetése korlátozza a hallgatók szak- és intézményválasztási szabadságát;
- gimnáziumok számának csökkentése 2016-tól,
- az ötödik kötelező érettségi tárgy bevezetése a szakgimnáziumokban 2017-től.
Ha a jelenlegi kormány marad,
- nyelvvizsga és az emelt szintű érettségi felvételi követelménnyé tétele 2020-tól, valamint
- a kötelező központi gimnáziumi felvételi vizsga és a gimnáziumi felvételi ponthatár várható bevezetése
tovább fogja csökkenteni azoknak a diákoknak a számát, akiknek esélyük lehet a felsőoktatásba kerülni.
A jelenlegi kormányzat oktatáspolitikája különösen a hátrányos helyzetűeket sújtja. A nehezített bejutási feltételek mindenekelőtt azokat a diákokat hozzák lehetetlen helyzetbe, akik szociális, kulturális, területi szempontból már a középfokú oktatásban is hátrányos helyzetben voltak. A továbbtanulás a szegénysorban élők kitörési lehetősége lehetne, de nem az. Ugyanis ma:
- a hazai felsőoktatásban tanulók kb. 45%-a, a nappali tagozatosok harmada önköltséges;
- az átlagos egyetemi tandíj az átlagfizetés 92%-a – és ebben világelsők vagyunk;
- a hallgatók fele kénytelen teljes állású munkahelyen dolgozni: a munka mellett tanulók magas aránya a nagy lemorzsolódás egyik oka;
- a hátrányos helyzetű kistérségekből kisebb eséllyel kerül egy érettségizett a felsőoktatásba, mint a fejlettebb térségekből.
A foglalkoztatási adatok nem támasztják alá a fenti oktatáspolitika létjogosultságát, éppen ellenkezőleg: a diplomásokat elenyésző arányban sújtja a munkanélküliség, sőt, Magyarországon a legnagyobb a diplomások bérelőnye a középfokú végzettséggel rendelkezőkhöz képest.
Az a kormányzati politika, amely leszűkíti a felsőoktatás merítési bázisát, megnehezíti a diplomaszerzést, megkérdőjelezi a diplomák értékét, és rombolja a felsőoktatásba vetett bizalmat – összességében a tudást, a tudományt, a kulturális tőke társadalmi, gazdasági jelentőségét devalválja – nemcsak a társadalmi mobilitást csökkenti, de negatívan hat az ország gazdasági fejlődésére is. (Elég volt!)