A hiperaktivitás, figyelemzavar és impulzuskontroll zavar nagyon gyakran együtt jelentkezik, de nem közömbös, hogy melyik összetevő milyen arányban jelenik meg. A legnagyobb gondot a késztetések irányításának zavara, az idegrendszeri átvivőanyagok eltérő működése miatt kialakult fékrendszer gyengeség okozza. Ez nem azt jelenti, hogy a gyermek nem tud fékezni, nem tud önkontrollt elérni, de a szokásosnál nagyobb feladat ez számára és a környezet számára is. Úgy lehet tekinteni, mint amikor valakinek nincsen érzéke a szabályokhoz.
A fékek gyengesége miatt ugyanis a szabálytartás nagyon nehezen sikerül, bizonytalan, vagyis sokkal több megerősítésre van szüksége a gyermeknek ahhoz, hogy a viselkedését elfogadható szinten tudja szabályozni. Mindezek miatt a kulcsszavak: következetesség, kiszámíthatóság.
Nagyon keményen be kell tartani és tartatni a szabályokat – az impulzus kontroll zavar esetén kicsit idomítás jellege van a nevelésnek.
- Azonnali megerősítés – lehetőség szerint el kell érni a megfelelő viselkedést, és azonnal jutalmazni, éppen, mint a kiskutyánál. Amikor az ül vezényszóra leteszi a fenekét, azonnal kapja a jutifalatot. Gyermeknevelés során a társas megerősítés a legjobb – örülök, hogy sikerült visszafognod magadat; nagyszerű, hogy végigcsináltad a feladatsort; gyönyörű rendet raktál!
- Egyszer mondom szabálya – ha kétszer mondom, akkor mondhatom háromszor is, és többször is, aztán már ki tudja, miről is volt szó. Akkor azonnali a megerősítés, ha összeköthető a következménnyel, és a viselkedés a megfelelően kódolódik az idegrendszerben.
- Lehet jutalmazni is, a legjobb jutalmak a hiperaktivitás témában már felsorolásra kerültek: játék, tevékenység, újdonság, érdekesség.
- A következmény lehetőleg kapcsolódjon az adott viselkedéshez – „Ha rendet raksz, tudunk társasozni, mert lesz hely rá.” vagy „Ha négyig megírod a fogalmazást, még ki tudunk menni egy nagyot görkorcsolyázni a parkba.”
- Kevesebb több – a késztetések zavara esetén különösen lényeges szempont ez, mert az egyszerre érkező több szabály a gyerek fejében összekeveredik és kioltja egymást. Ha már megvan valamely viselkedés, akkor lehet továbblépni. Sok türelemre és kitartó következetességre van szükség.
- Az alapszabály: „Nem tehetsz kárt magadban, másokban és a környezeti tárgyakban.” Ha ezt a szabályt sikerül betartani, akkor a család, közösség szempontjából fontos szabályok közül érdemes a gyerekkel közösen választani a következő szabályt, amely bevezetésre kerül. És így tovább lassú lépésekkel…
- A visszaesések – elkerülhetetlen, hogy feszültebb helyzetekben nem sikerül megtartani valamely viselkedési kontrollt. Ez nem tragédia, de újra tudatosítani kell a szabályt.
- Az elért szint elvárás lesz. Bár lehetnek visszaesések, alapvetően elvárható, hogy azokat a szabályokat betartsa a gyermek, amelyekről már tudjuk, hogy elérte. Emiatt fontos ismételni is a szabályokat, illetve jó, ha valamilyen látható formában megjelennek a megtanulandó és megtanult szabályok.
- Szerződés – már a fiatalabb gyerekekkel is lehet szerződést kötni, feltételekben megegyezni. Ez leírható, aláírható formában segíti, hogy mindegyik fél komolyan vegye a szabályokat. Sokszor ugyanis a nevelő fárad bele a következetességbe, ami érthető, de azonnali visszaeséshez vezet, ezért elkerülendő! Minden szereplőnek tartami kell magát a szerződéshez.
- Vizuális megjelenítés – szabályok kitehetők az ajtóra, falra, hűtőszekrényre, hogy mindig láthatóak legyenek. Lehet rajzokkal is jelezni a szabályokat, ahogyan például a napirendet is.
- A rendszer kialakítása és fenntartása – meghatározó jelentőségű. Tulajdonképpen az mindennapi szabályokat tartalmazza. Legyen minél több dolognak helye és ideje, mert ezzel a bizonytalansági szint jelentősen csökken. Egyértelmű szerepek, feladatok biztonságot adnak, és segítenek a szokások kialakításában. Az otthontanulás esetén az így kialakított rendszer nélkül állandó nyaggatás és veszekedés lesz, ami senkinek nem jó.
- A napirend keretet ad – a tanulásnak, közös játéknak, mozgásnak, egyéb közös és az önálló tevékenységeknek is meghatározott ideje és helye kell legyen. Ezeket egy általános keretbe lehet foglalni, de egy még kialakulatlan helyzetben mindennap közös megegyezésre van szükség a napi teendők beosztására. A napi három fő étkezés lehet a megbeszélések helye és ideje. (Hasznos szabály, hogy az étkezéseken ott kell lenni, ha nem is éhes a gyermek, vagyis enni nem feltétlenül kell.) Reggel az egész napot, délben a délutánt pontosítva lehet tervezni. Este a másnapi programokon lehet gondolkodni.
- A szokások tehermentesítenek – nem kell tudatosan foglalkozni egy csomó apró dologgal, ha azok automatikusan mindig ugyan úgy történnek. A rendszerhez jól kapcsolhatók, és így viszonylag konfliktus mentes területek lehetnek. Ezeket nem kell megvitatni, nincsen kérdés. Például: Minden reggel felkelés után és este lefekvés előtt fogat kell mosni!A szennyes ruhát a szennyestartóba kell dobni!
- Mintaadás – a legbiztosabb módja a nevelésnek, ha modell személyt követhet a gyermek. Az otthontanulás erre ritka nagy alkalom, mert nagyon sok időt tölt együtt a család. Ha természetes például, hogy evés előtt mindenki kezet mos, akkor ez könnyen bejut a még a szabályokkal nehezen boldoguló agyakba is. Ha a gyerek azt látja, hogy a szülei rendet tartanak maguk körül, rendszeresen tanulnak, zenét hallgatnak, köszönnek egymásnak, stb. akkor ezeket sokkal könnyebb lesz szabályként átadni, és akár szokássá tenni.
- A dühkitörések – az impulzus kontroll zavar esetén kisebb frusztrációk is erős reakciót válthatnak ki. Ezek megelőzésére van szükség, mert amikor már eldurrant a gyermek agya, nehezebb a helyzet. A megelőzésben segít, ha minél kevesebb váratlan helyzettel kell szembesülnie a gyermeknek, ha felkészülhet lelkileg. Például ha orvoshoz kell menni, akkor érdemes azonnal előre elmondani ezt a gyermeknek, amikor megvan az időpont, majd utána visszatérően jelezni, hogy „jövő héten csütörtökön”, majd „tudod, két nap múlva”, majd „holnap megyünk” végül „ma délután megyünk”. Így nem felejti el, és nem éri váratlanul. Az nem segít, ha azzal vágunk neki vissza, hogy „megmondtuk előre, hogy csütörtökön megyünk”. Hasonló a helyzet például a feladatok elvégzésével. Jelezni kell, hogy „még van egy órád erre”, majd „még van félóra, hogy végezzél”, és „hamarosan készen kell lenned”.
- A dühkitörések kezelése nyugalmat kíván – amikor elszáll a gyerek agya, nehezen lehet megközelíteni. Ilyenkor közepes erejű érintéssel és nyugodt, de határozott szavakkal elmondott utasításokkal lehet segíteni a roham csillapításában. Például ha éppen egy széket akar a testvéréhez vágni, akkor ne hisztérikusan üvöltve tépje ki a szülő a gyerek kezéből a széket, hanem a széket biztonságosan megfogva, másik kézzel a gyermek vállát megérintve határozottan mondja, hogy „a széket le kell tenned”!
- A kívánatos cselekvés megnevezése – akár dühroham kezeléséről, akár szimpla utasításról van szó, a tiltó szavak használatát érdemes kerülni. Így például jobb, ha azt hallja a gyermek, hogy „lassan járj a folyosón”, mint a „ne fuss a folyosón”, vagy „finoman bánjál a kutyussal” a „ne nyúzzad már azt a kutyát” helyett. A gyermek fejében a hallott szavak keltenek hatást, és kevéssé értelmezi a mondatot. Ez különösen igaz az atipikus fejlődésű idegrendszer esetén, főleg, ha éppen másra figyel vagy dühroham közepén van.
- A kívánatos viselkedés megnevezése a dicséretben – amíg a szabályok nem stabilak a gyerek fejében, fontos, hogy sokat hallja, amikor megfelelő viselkedése. Így például „örülök, hogy nyugodt maradtál, hiába cukkolt Andris” vagy „de jó, hogy egyedül megoldottad a feladatot”.
- Halogatás – amikor minden elterel, és nehéz ellenállni az éppen adódó érdekességeknek, az unalmas, hosszú, kevésbé kedves feladatok mindig valahogy elmaradnak. Ez viszont sok gondot okozhat. Ezért is kell a szervezettség a tanulásban és egyéb feladatok beosztásában. A kísértés így is nagy, hogy a nem-szeretem feladatokat kerülje a gyermek. Ilyenkor érdemes közösen nekifogni, és/vagy a nagyobb feladatot kisebb egységekre bontani. Ha már belefog a feladatba a gyermek, nagyobb esély van, hogy folytatja. A biztatás, a személyes jelenlét is segíti, hogy ne adja fel. Lehet valamilyen érdekességhez kötni az ilyen feladatokat. Például ha két sor karikát kell rajzolni, lehet azt játszani, hogy a következőnek mindig szebbnek kell lennie, vagy minden karikának nevet adni. A fogalmazáshoz lehet először csak ötleteket gyűjteni, aztán majd megjön a többi.
- Feladatváltás – a halogatás része, hogy az impulzív gyermek ötletszerűen belekezd tevékenységekbe, majd félbehagyja. Ugyanakkor nehezen kezdi el a nagyobb feladatokat, ahol összeszedettnek kell lenni. Cserében, ha mégis belekezd, akkor nehezen fejezi be. Vagy végtelenségig szöszmötöl, vagy sehogyan sem jut el az utolsó lépésig. Ezért a feladatvégzésekben a módszerességet kell kialakítani és tudatosítani. A feladatot kisebb egységekre kell bontani, és időkeretet rendelni az egyes lépésekhez.
- Az idő kezelése – szinte nem is létezik, mert az ingerek irányítják az impulzív gyermeket. Emiatt hasznos a fontos tevékenységeket időkeretek közé szorítani, és az időt rendszeresen jelezni. Okos eszközök, de egy ébresztő funkcióval bíró bármilyen eszköz segíthet a megállapított időkeret betartásában.
- Ígérgetés – ebben profik ezek a gyerekek. A legtöbb esetben nem becsapni akarnak, hanem maguk is komolyan hiszik, amit mondanak. „Csak, most az egyszer… „ vagy „most utoljára kérlek …”. Sokszor önmaguknak is ígérgetnek, de aztán a fékek csak nem működnek jól. Ezért nincs ígéret, megállapodások és szerződések vannak, és ezek be nem tartása illetve betartása azonnali ilyen vagy olyan következménnyel jár.
- Ellenőrzés – a szokásosnál sokkal szorosabb ellenőrzésre van szükség. Az önirányításban még gyenge gyermeknek a külső irányítás segít, de az nem, ha helyette végzi el valaki a feladatokat. A tanulásban is a szervezést és önellenőrzést csak fokozatosan lehet szokássá tenni.
Mindez akkor lesz eredményes, ha a szeretet és elfogadás a háttere. Ezek a gyerekek nem rosszabbak vagy butábbak, mint mások, csak nem tipikus a fejlődésük. Az átlagosnál érzékenyebbek a környezeti hatásokra, ezért a nevelés módja sokkal nagyobb jelentőségű az ő esetükben, mint a tipikusan fejlődő gyerekek esetében.