Kommentek a Tanítanék mozgalmat elindító Hermanos levélhez
Egyetemen tanulok, édesanyám tanító, és magam is látom, hogy a magyar oktatás nagyon rossz irányban halad. Nem szeretném, hogy édesanyám tönkremenjen abba, hogy csak tanítani szeretne, de minden külső erő lehúzza eközben. Aláírom ezt a petíciót édesanyámért, aki nem csak hogy több osztályt kísért végig 6 gimnáziumi éven, hanem sokakat nyelvvizsgához, jeles érettségihez segített hozzá (azon túl, hogy édesapámmal együtt 5 gyermeket felnevelt, sőt nevel; nővéremért, aki úgy vállalta, hogy tanítónő lesz, hogy tudta, sose lesz képes önfenntartásra a várható jövedelméből; húgaimért, akik jelenleg általános iskolába járnak, és teljes bizonytalanságban tekinthetnek mind a középiskola, mind a felsőoktatás felé, garancia nélkül, gyakran változtatott követelmények mellett.A tanítást hivatástudattal végeztem, de a mai körülmények között nem lehet hivatástudattal dolgozni!!!
Legfőbb ideje, hogy a kormány szembesüljön az általa szándékosan létrehozott káosszal, és ez a szembestés – ránk civilekre, érintettekre, magyar állampolgárokra vár. Semmiképp ne elégedjenek meg felszínes módosítási ígéretekkel, az egész rendszer hibás. A KLIK-re semmi szükség, mivel egy öncélú állami vízfej, a valódi oktatás gátja. Ez lett a túlzott központosítás előre borítékolható „eredménye”!
Az iskolarendszer modernizálása és az oktatás fejlesztése a kulcs a jövő generációja számára egy olyan élethez, amely a fejlett társadalmakhoz közelít, nem pedig a harmadik világhoz.
Indokolatlanul és értelmetlenül vannak a gyerekek túlterhelve, a legtöbb tanár csak arra tud koncentrálni, hogy ledarálja a kötelezőt, de igazából tanítani nem marad idejük és energiájuk.
Gyermekeink adják a jövőt, így rájuk és az őket oktató pedagógusokra sokkal több figyelmet és pénzt kellene szentelni, és az értelmetlen előírásokat minél előbb törölni kell a rendszerből.
Úgy gondolom magánemberként is csatlakozhatom, nem vagyok tanár, nem dolgozom pedagógusként, de a jövő érdekében szükségesnek érzem a változást.
A jövő az önállóan gondolkodó embereké, a mostani rendszer pedig az ilyen emberek nevelését akadályozza minden eszközzel. Ez elfogadhatatlan!
Semmilyen egyedi megoldás nem vezethet eredményre. Az oktatás rendszerét egységes egészként kellene jó útra segíteni vagy legalább nem gúzsba kötni a meglévő értékeit, ez lenne a feladat.
Mi nem csak tanárok, diákok, szülők vagyunk! Mi vagyunk az egészségügyet igénybe vevő betegek és az ott dolgozó nővérek, orvosok is! Mi vagyunk a közmunkások, a hajléktalanok, szociális ellátásra szorulók és a rászorulókkal azonos szinten tengődő szociális munkások és a rokkantnyugdíjasok is! Múzeumi dolgozók, könyvtárosok, egyetemi oktatók, színészek, rádiósok, újságírók, kéményseprők, tűzoltók, biogazdálkodók, juhászok, a korrupciót elviselni nem képes NAV-osok, egykori trafikosok is! Az életveszélyes járműveken utazó tömegközlekedők, buszvezetők, vasutasok, megyematricát vásárló autósok is. Egykori magánnyugdíjpénztári tagok is! A vasárnap vásárolni akarók is!
Egyesítenünk kell az erőinket mindazokkal, akiket ugyanúgy semmibe vesz, elhanyagol és tönkre tesz a hatalom, mint ahogy az oktatás szereplőit!
Kiabáljunk, tiltakozzunk, fogjunk össze!