A kormány új kereket kíván feltalálni, és azt Köznevelés-startégiai Kerekasztalnak fogja elnevezni. Azt az eredeti testületet, amelynek a neve Közoktatás-politikai Tanács volt, és az oktatás szereplőinek képviselői e fórumon keresztül vettek részt a döntéselőkészítés folyamatában, a kormány 2011-ben szüntette meg.
A kormány botrányos szakpolitikai teljesítménye mellett – és helyett – időről-időre szükségét érzi egy-egy konzultációs testület felmutatásának. E potemkin fórumok közös sajátja, hogy tagjait a kormány gondosan válogatja: pont és éppen azokat hívja és engedi mellé, akik engedelmes bólogató Jánosokként legitimálják az intézkedéseit.
A CKP a közelmúltban Palkovics Lászlóhoz intézett levelében foglalta össze azokat a szükséges minimumfeltételeket, amelyeknek egy konzultációs testületnek meg kell felelnie ahhoz, hogy valóban demokratikus és hatékony legyen.
Az oktatásirányítás Kerekasztala, a Tartalomfejlesztési Munkacsoport mind olyan fórumok, ahol nem elégséges, ha az államtitkár a kedvenc kormányzati szervezetek mellé nyilvános gesztust gyakorolva beinvitál még egyet-kettőt a kritikát megfogalmazók népes táborából. A kegyosztás nem garantálja, hogy a fontos stratégiai szereplők minden döntési folyamatban automatikusan részt vesznek, és lehetőség nyílik valódi szakmai érdekérvényesítésre.
Ehhez van szükség a fentebbi linken részletezett kiválasztási és működési mechanizmusokra, arra, hogy a testület a kormánytól független legyen, működéséről maga döntsön, és tisztségviselőit maga válassza.
A kormány 2011-ben maga döntött úgy, hogy elvágja a szakmaterület képviselőivel való folyamatos konzultációt biztosító csatornát. Nem képes tájékozódni, információkhoz, szakmai tudásokhoz hozzájutni, a valódi helyzetkép alapján hatékony problémamegoldó beavatkozásokkal élni – de nem is akar. Politikai programot hajt végre, melynek célja a totális kontroll, eszköze a túlszabályozás. Tudatlanságának, dilettantizmusának is jele, hogy a változtatások nem rendszerszerűek, esetlegesek, átgondolatlanok, előkészítetlenek, jogszakmailag rosszak, érdemi egyeztetés nélkül születnek, és ennek következtében az egyik módosítás hozza a másikat. Néhány példa:
-Tavaly tíz közoktatást érintő EMMI rendelet jelent meg, ebből kilenc egy korábbi rendelet másfél éven belüli módosítása.
-A 2017-es érettségire vonatkozó szabályok idén októberben módosultak harmadszor.
-A kerettantervi rendelet a nyáron három hónap alatt háromszor módosult.
-A köznevelési intézmények működéséről szóló rendelet másfél év alatt négyszer módosult.
-A Köznevelési törvény, a pedagógusok előmeneteli rendszeréről szóló kormányrendelet évente kétszer módosult.
Az érdemi döntéselőkészítés, a hatásvizsgálatok, a hozzáértők bevonása pontosan az ilyen szarvashibákat előzné meg, amelyek szétverik az oktatási rendszer maradékát is.
A kormányzat megtehetné, hogy működteti a konzultációs csatornákat, és meghallgatja az eltérő javaslatokat, véleményeket. Mondhatná azt ez esetben is, hogy a saját feje után megy, mert a politikai döntésre ő kapott felhatalmazást.
De akkor a felelősséget is vállania kellene. Nyilvános vitákban kiderülne, hogy nincsenek szakmai érvei, és kiderülne, hogy léteznek jó, alternatív megoldások, amelyekkel a hozzáértők, érdekeltek egyetértenek.
De ez a kormány GYÁVA. És hazug. A kudarcait nem ismeri be, felelősséget nem vállal, a teljesítményképtelenségéről üres semmitmondásokkal próbálja elterelni a figyelmet.
Ez a kormány az a király, amelyik tökéletesen meztelen.
2016. november 29.