Nem baj! Semmi nem baj!
Ezekben a napokban minden, ami megszokott volt számunkra és a gyerekek számára, felborult. Tele vannak a mindennapok bizonytalansággal, sok kérdésre mi magunk sem tudjuk a választ. Ezt a gyerekek is érzik, ami növel(het)i bennük a bizonytalanságot, aggódást, szorongást.
Az autista gyerekeknek az átlagosan fejlődő kortársaikhoz képest bizonyos dolgokban több támogatásra van szükségük. Sokszor nehézségük lehet azzal, hogy
- megtervezzék a tennivalóikat,
- sorrendbe állítsák azokat,
- eldöntsék, mi fontos, mi az, ami várhat,
- célt tűzzenek ki maguk elé,
- tevékenységeket elkezdjenek és befejezzenek,
- ne csináljanak valamit, amihez kedvük lenne,
- a tempójukat szabályozzák,
- a figyelmüket egyik dologról tudatosan egy másikra irányítsák,
- az érzelmeiket kontroll alatt tartsák,
- be tudják osztani az idejüket,
- új stratégiákat alkalmazzanak.
Hogy ezek közül melyik, egy-egy vagy több is (akár mindegyik) igaz-e egy adott gyerekre, befolyásolja azt, hogy milyen segítségre van szükségük.
Általánosságban elmondható, hogy meg kell próbálnunk a gyerekeket támogatni abban, hogy:
- Visszazökkenjenek a komfortzónájukba:
o Mi is és a gyerekek is olyan tevékenységet, elfoglaltságot keresünk, ami biztonságot ad. Így nem baj az, ha a gyermek ebben az időszakban több időt tölt a szobában a játékaival, könyveivel. Ha többet legózik, olvas, rajzolgat, vagy éppen repked. Ez biztonságot és megnyugvást ad(hat).
o Fontos a rutin, a következetesség és a kiszámíthatóság, de ami még fontosabb: a stresszhelyzet miatt alacsonyabb az elvárásokkal szembeni tolerancia szint is. Ezért pedig fontos, hogy az elvárásainkat csökkentsük, hogy ne legyenek túl magasak. Ha nagyon magas elvárásokkal vagyunk a gyerekek felé, könnyebben alakul ki ellenállás, problémás viselkedés vagy rossz hangulat, kellemetlen közérzet.
o lehet, hogy hosszabb időre lesz szükségük az átálláshoz, ebben fokozatosságra lehet szükség. A fokozatosság vonatkozik a feladatokkal töltött idő mennyiségére, a feladatok számára, és nehézségi fokára.
o Sok gyereknek nehéz lehet, hogy a szülei mostanában tanár szerepbe kerülnek, a szerepek keveredését zokon veszik, nem tudják elfogadni. Akár az iskolai/óvodai feladatok rovására is érdemes a fokozatosságot is szem előtt tartani: ha kevesebb időt töltünk feladatokkal, kevesebb ideig kell a tanár szerepét magunkra venni otthon.
- Az iskolai/óvodai feladatok elvégzésében:
o Érdemes lehet jelezni a pedagógusoknak, ha soknak tűnik a feladat és a tananyag, így az otthoni körülmények között az nem kivitelezhető.
o A feladatok felbontása, közé rövid motivációs feladatok bujtatása lehet segítség arra, hogy a figyelmet újra vissza lehessen terelni. Természetes dolog, ha lankad a figyelem. Egy felnőtt sem tud 40, de még 20 percig sem folyamatosan egy dologra koncentrálni.
o Sokat segíthet a gyerekeknek, ha kapnak választási lehetőséget a napirend alakításában. A fix (étkezések, tanóra) és biztos pontokon túli időt ő maga egyedül, vagy kis segítséggel oszthassa be, alakíthassa.
o Az utált tantárgyakat félre lehet rakni egy időre! Ha majd kialakul az újfajta rend, megszokta, hogy le kell ülni az asztalhoz, akkor fokozatosan elővehetjük azokat a feladatokat is, amikkel amúgy nem szívesen foglalkozik.
- A figyelem területén jelentkező nehézségek esetén segíthet:
o fontos információk kiemelése,
o feladatok kisebb egységekre bontása,
o külső ingerek csökkentése.
- A tervezési-szervezési nehézségek esetén segíthet:
o Ha feladatnaplót vezetünk.
o Segítünk az idő beosztásában, mérésében.
o Annak, aki könnyebben tanul úgy, ha látja, amit meg kell tanulni: folyamatábrák, elmetérképek, ppt-k.
o Annak, aki könnyebben tanul hallás útján: hangos könyvek, felolvasás.
- Együttműködés nehézsége esetén segíthet:
5/1. Ha nehéz lekötni magát és önállóan megtervezni a napot, segítség lehet az előre eltervezett napirend, és a konkrét feladatok, a napi rutin kialakítása.
5/2. Ha megjelenik a mindennapi élet elvárásaival kapcsolatos ellenállás, a feladatok kerülése, érdemes az alábbiakat figyelembe venni.
- Az elvárások és a gyermek toleranciájának egyensúlya. Érdemes figyelni, hogy adott napon mennyire terhelhető az adott gyermek. Mit és mennyit lehet tőle aznap elvárni? Eszerint az egyik nap akár több feladatot is el tud végezni, míg a másik nap csak kevésbé terhelhető.
- Prioritások: Mi az, ami nagyon fontos most, és mi az, amire később is vissza lehet térni? “Visszatérünk rá!” mappa, azok a feladatok, amik nehezen mennek, belekerülhetnek egy mappába, melyre később vissza lehet térni.
- Az átléphetetlen határok egyértelmű kijelölése és az azokhoz való ragaszkodás. Általános, ésszerű magyarázatok fontosak.
- Utasítás helyett hívás, hogy csatlakozzon. Lehetőség és javaslat nyújtása. “Segítenél nekem abban, hogy ….?” “Ha van egy perced, idejönnél…?” “Bárcsak valaki megtenné, hogy …” “Nagyszerű lenne, ha ez ma elkészülne. Szívesen segítek. Itt csináljuk vagy inkább a konyhában?”
- Hangos gondolkodás: Információt és mintát is ad a gyerekeknek a problémás helyzetekről és azok megoldási lehetőségéről.
- Indirekt kommunikáció: “Elég bonyolult ez a feladat. Csak úgy tudnám megcsinálni, ha valaki, aki nagyon okos, segítene ebben. Szerintem félre kellene tennünk. Te mit gondolsz?”
- Közös döntések, kompromisszumok, alkukötés. Ebben az esetben olyan megoldás születik, mellyel mindkét fél elégedett, de mind a ketten engedtek is kicsit. Ez segít megelőzni a későbbi kiborulást/összeomlást.
- Választási lehetőség felkínálása: Lehetőség biztosításával a gyermek dönthet és irányíthat a felnőttek által lefektetett keretek között. Így a gyermek magabiztossága és biztonságérzete növelhető, ezáltal segítve az együttműködését.
- Érezze magát hasznosnak. Olyan feladatok rábízása, amelyek valóban hasznosak, gyakorlati következményei vannak. “Kérlek, segíts a kistestvérednek az öltözésben!”
- Egyszerre csak egy kérdés vagy egy kérés.
- Pihenő idő, relaxáció lehetőségének biztosítása annak érdekében, hogy a gyermek tolerancia szintje magasabb fokú legyen.
- A gyerek legyen részese a tervezésnek, figyelmeztetés a változásra, rugalmasság a napi rutinban, ha nehéz napja van.
- Kommunikáció
o Fontos, hogy megfelelő információhoz jussanak a gyerekek a fennálló helyzettel kapcsolatban.
o Nem biztos, hogy fel tudják tenni azokat a kérdéseket, amik foglalkoztatják őket.
o Néhányan könnyen félreértenek elejtett mondatokat, ezért inkább érdemes az életkorukhoz igazítva egyértelmű, egyszerű magyarázatokkal informálni őket.
Felmerülhet a kérdés, hogy ha most lazábbak a keretek, a későbbiekben hogy lehet majd visszaállni a régi kerékvágásba? Fontos figyelembe venni, hogy ez most egy különös és kihívással teli helyzet mindenkinek. A gyerekeknek is.
Szinte lehetetlen vállalkozás fenntartani azt a napirendet a gyerekekkel, amit az átlagos iskolában vagy óvodában töltött időszak alatt éltek. Ez nem is baj, számukra jobban hasonlít a mostani helyzet a nyári vagy téli szünethez, az egyetlen kivétel az, hogy vannak kívülről érkező kötelező feladatok, elsősorban az iskolások számára (bár sok helyen az óvodából is küldenek a pedagógusok házi feladatot). Teljesen természetes, hogy ezzel a merőben szokatlan állapottal a gyerekek nem tudnak mit kezdeni. Sokkal nehezebb őket az asztalhoz ültetni, mint az iskolában/óvodában. Ennek az az oka, hogy a jelenlegi helyzet nagyon eltér a megszokott otthoni rutinoktól. Bár hosszú időnek tűnik, ahhoz mégis rövid volt az eddig otthon töltött idő, hogy új rutin kialakulására elég legyen. Türelmesnek kell lenni, bármennyire nehéz, a gyerekeknek lehet, hogy hosszabb időre lesz szükségük az átálláshoz, ebben fokozatosságra lehet szükség.
Elképzelhető, hogy a pedagógusokkal külön alkukat kell kötni, hogy ők is elfogadják ezt a felépítést. Nem baj, ha eleinte a feladatokkal töltött idő nem haladja meg az öt percet és napról napra nő (talán csak egy-egy perccel) a tanulással töltött idő mennyisége. Sok gyereknek nehéz lehet, hogy a szülei mostanában tanár szerepbe kerülnek, a szerepek keveredését zokon veszik, nem tudják elfogadni. Sokan már eddig is akkor érezték jól magukat, ha nem kellett az iskolai és az otthoni dolgokat keverni, ha egyértelműen szét tudták választani a két helyzet közötti elvárásokat, szabályokat, viselkedéseket. Nem szívesen beszéltek otthon az iskolai témákról és viszont. Az ő számukra a mostani helyzet különösen nehéz lehet.
Mindez akkor lesz nagyon eredményes, ha a szeretet és elfogadás a háttere. Ezek a gyerekek nem rosszabbak vagy butábbak, mint mások, csak nem tipikus a fejlődésük. Az átlagosnál érzékenyebbek a környezeti hatásokra, ezért a nevelés módja sokkal nagyobb jelentőségű az ő esetükben, mint a tipikusan fejlődő gyerekek esetében.