Juhász Ágnes G7-ben megjelent cikkének másodközlése.
A tanév kezdetével újra beszédtéma, hogy van-e elég pedagógus az iskolákban, óvodákban, és mennyire gyakori, hogy a tanórákat nem a megfelelő végzettségű tanárok tartják.
Az oktatásirányítás általában vitatja a civilek, a szakszervezetek számadatait, akik a megfelelő képesítés nélkül dolgozókat is beleszámolják a hiányba. Pedig a szülők leginkább a nem szakos pedagógus által tartott órák és a nem szakszerű helyettesítések formájában találkoznak a tanárhiánnyal.
A téma előtérbe kerülése lépésre késztette az oktatási kormányzatot. A problémát részben a képesítés megszerzésének könnyítésével kívánták orvosolni (további szak megszerzésének ingyenessége és rövidített képzési ideje), részben pedig a képesítési előírások enyhítésével.
A köznevelésben dolgozókra vonatkozó új képesítési előírások, amelyeket a pedagógusok új életpályájáról szóló törvény végrehajtásáról szóló kormányrendelet szabályoz, januárban léptek életbe.
Mit jelent ez az óvodákra nézve?
Ezeknél már korábban változtattak az előírásokon. Ha az óvoda reggel 8 óra előtt vagy a délutáni időszakban nem fejlesztő, iskola-előkészítő vagy más, kifejezetten nevelési jellegű foglalkozást szervez, a gyermekek felügyeletét dajka vagy pedagógiai asszisztens is elláthatja. Emellett most már az óvodapedagógusnak sem kell felsőfokú végzettséggel rendelkeznie: alkalmazható technikumban végzett óvodai nevelő is. A 19 éves munkavállalók minden óvodai nevelési feladatot elláthatnak, akár úgy is, hogy az óvodában egyáltalán nem dolgozik felsőfokú végzettséggel rendelkező óvodapedagógus.
A délutáni felügyeletet ellátó dajkák esetén nincs semmiféle képesítési feltétel, tehát az sem kizáró ok, ha valaki az általános iskolát sem végezte el, a pedagógiai asszisztensnek sem kell szakmai végzettség, elég az érettségi. (Hogy a könnyítés mennyire fontos volt a jogszabályalkotónak, az is mutatja, hogy a pedagógiai asszisztensre vonatkozó könnyítés – nem kell szakképesítés, csak érettségi – utólag került a rendeletbe.)
Iskolai könnyítések
Az iskolákban a rendelet 2. melléklete szerint a gyógypedagógiai asszisztensnek és az ápolónak elég a középfokú iskolai végzettség (tehát akár egy hároméves szakképző iskolai kőműves végzettség is), a pedagógiai asszisztensnek – aki bizonyos foglalkozásokat önállóan is elláthat – itt is elég az érettségi.
Nagy médiavisszhangot kapott az a szabály, hogy az általános iskola felső tagozatán egészen nyolcadikig taníthat tanító is. Korábban ez csak hatodikig, és csak a megfelelő műveltségterületi végzettséggel volt lehetséges.*
Igaz, gimnáziumban csak a tantárgynak megfelelő szakos tanár taníthat, és az általános iskola felső tagozatán is a tanároknak szakosaknak kell lenniük. Azonban ezzel sincs minden rendben.
Azt gondolnánk, hogy a tantárgynak megfelelő szakos végzettség azt a tantárgyat jelenti, ami a tanár oklevelében szerepel. Ez azonban nem feltétlenül van így: a jogszabály 9.-23-ig paragrafusa számos eltérést enged meg.*
Ezek között vannak olyanok, amelyek valamilyen speciális eset miatt szükségesek – ezekkel most nem foglalkozunk. Nézzük, mik azok a szabályok, amelyek a szakos végzettség nélküli oktatás lehetőségének minél egyszerűbb és gyorsabb biztosítása érdekében születtek:
- idegen nyelvet középiskolában lehet általános iskolai tanári végzettséggel is tanítani;
- az etikát, a fenntarthatóságot, az állampolgári ismereteket, a közigazgatási ismereteket bármely tanári végzettséggel 60 órás képzés alapján tanítani lehet;
- természetismeretet, komplex természettudományt bármely természettudományos végzettségű taníthat, külön felkészítés nélkül;
- a honvédelmi nevelés-oktatás keretében egyéb foglalkozás tartására és a honvédelem tantárgy tanítására pedagógus munkakörben az is alkalmazható, aki katonai alapkiképzéssel és legalább három év katonai szolgálati viszonnyal rendelkezik (az iskolai végzettségre nincs előírás).
Emellett tanári szakképzettségnek kell elfogadni a képzés szakirányának megfelelő felsőfokú végzettséget tanúsító oklevelet, ha a felsőfokú iskolai tanulmányok keretében el kellett sajátítani a tantárgy oktatásának módszertanát. Vagyis tanári végzettséget kaphat és akár általános iskolában is taníthat olyan mérnök, matematikus, közgazdász, aki életében nem foglalkozott gyerekkel, nem szerzett pedagógiai, pszichológiai ismereteket.
Igencsak engedékeny a jogszabály azokban az esetekben, ha az iskola nem talál megfelelő végzettségű pedagógusokat. Ilyenkor alkalmazható és az érettségi vizsgán vizsgáztató tanár lehet az is, aki az érintett műveltségi terület bármelyik tantárgyának tanítására feljogosító végzettséggel rendelkezik – elég, ha részt vesz egy 120 órás továbbképzésen.
Hasonló szabály vonatkozik komplex tantárgyak esetére, ahol az összevont tantárgyak közül bármelyikben szerzett végzettség elegendő.
Szabadulnak a nyomás alól
Mondhatnánk, hogy az oktatásirányítás ezekkel a szabályokkal csak szentesítette azt, amin nem tud változtatni. Ha nem engedélyezik, akkor is megfelelő képesítés nélkül fognak a pedagógusok vagy segítőik olyan feladatokat ellátni, amelyekre nincs ember. A Belügyminisztérium szerint az előírás csak a minimumfeltétel: az igazgató nem fog valakit megbízni valamely feladat ellátásával, ha arra nem alkalmas.
A szabályok változásának azonban az is következménye, hogy az oktatásirányítás és a fenntartók felszabadulnak az alól a nyomás alól, hogy a jövedelem növelésével, a körülmények javításával próbáljanak megfelelő végzettségű alkalmazottakat az oktatásba csábítani. Máris látszik az óvodában alkalmazott nevelést segítők (NOKS-osok) számának növekedése az óvodapedagógusok rovására.
Emellett ha a jogszabály valamit megenged, akkor az igazgató, a fenntartó utasíthat is annak megfelelően: akkor is rábízhatja az óvodai csoportot a dajkára, átirányíthatja a tanítót nyolcadikba matematikaórát tartani vagy beoszthatja a földrajztanárt természetismeretet tanítani, esetleg egy rövid képzés elvégzése után fizikából érettségiztetni, ha ő magát alkalmatlannak tartja erre.
Ha csak ilyen feltételekkel biztosítható az oktatás, nem etikus azt kommunikálni, hogy nincs is pedagógushiány.
Valamiféle rugalmasságra valóban szükség van, ha az oktatásirányítás alkalmazkodni akar a pedagógushiányhoz. Vannak azonban olyan határok, amelyeket be kellene tartani. Nem szabadna általános iskolát vagy azt sem végzett, kiképzetlen dajkákra bízni fél napra az óvodásokat, és a gyógypedagógiai foglalkozások egy részét kiképzetlen, maximum érettségivel rendelkező asszisztensekre hagyni; nem szabadna kisgyermekekhez szokott tanítókra bízni 15 éves kamaszok nevelését és felvételire készítését; nem szabadna gyorstalpalókon kiképzett tanároknak érettségiztetési lehetőséget, esetleg kötelezettséget adni; a középfokú végzettségű óvodapedagógusok számára legalább biztosítani kellene a mentorálást.
Végig kellene gondolni azt is, milyen tantárgyak tartoznak azonos műveltségterületekhez. Hiszen ha a szabályozást komolyan vesszük, némettanári végzettséggel és 120 órás felkészítéssel angolórát lehet tartani és angolból érettségiztetni lehet, fizikatanárival pedig biológia érettségin lehet kérdezni, értékelni.
Az sem lényegtelen, milyenek lesznek ezek a 60 és 120 órás felkészítések: ki állítja össze, ki fogadja el a tananyagukat, ki tartja őket, ki vizsgáztat. A jogszabályváltozás értelmében a felelős – mint szeptembertől a tanártovábbképzésnél általában – feltehetőleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem lesz, amely egyelőre semmiféle köznevelési tapasztalattal nem rendelkezik.
Növelni a megbecsültséget
Érdemes megemlíteni, hogy a rugalmasság nem terjed ki mindenre. A civileket annyira félnek beengedni az iskolákba, hogy előírják: tanórán kívüli foglalkozást – a szakszolgálatok munkatársai és a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakört betöltő személyek kivételével – csak pedagógus-munkakörben foglalkoztatott alkalmazott tarthat. Tehát szakkört, sportkört csak az vezethet, akit legalább óraadóként alkalmaznak: erre pedig ugyanazok a képesítési feltételek érvényesek, mint a köznevelési jogviszonyban alkalmazottra.
Az, hogy a képesítési előírások az óraadókra is vonatkoznak, azt is jelenti, hogy egyes tantárgyi modulok tartására sem lehet felkérni sem egyetemi oktatókat, sem az adott terület szakértőit – középiskolákban sem.
A tanárhiány az egész világon problémát jelent – mindenhol keresik a megoldást. Magyarországon sem ismerjük a varázsszert. A közelmúlt intézkedései közül üdvözlendő, hogy növelték az államilag finanszírozott pedagógusképzési helyek számát, ingyenessé tették a pedagógusok számára további tanári szakok, a nem tanárszakosok számára tanári végzettség szerzését, a munka melletti tanulást. Bizonyos esetekben elfogadható lehet a képesítési követelmények változtatása is.
Ahhoz azonban, hogy ne csökkenjen tovább a pedagóguslétszám, elsősorban arra van szükség, hogy a fiatalok közül többen jelentkezzenek pedagógusnak, és a felvettek közül minél többen maradjanak a pályán. Ehhez pedig elengedhetetlen a pedagógusok megbecsültségének növelése, az anyagi biztonság mellett a kiszolgáltatottság csökkentése, az értelmes, önálló munka lehetősége.
Juhász Ágnes