konduktív pedagógia, a pályaorientáció és továbbtanulási tanácsadás, az iskola- és óvodapszichológiai ellátás és a tehetséggondozás koordinációja – meghatározó fontosságúak a gyermekek, tanulók és szüleik számára.
A pedagógiai szakszolgálatok alulírott szakemberei szeretnénk felhívni a társadalom és az oktatásirányítás figyelmét az oktatási rendszer válságos állapotára. Ennek egyre súlyosbodó következményeit nap mint nap tapasztaljuk a munkánk során.
A pedagógiai szakszolgálatok 2013 előtt nevelési tanácsadóként működtek, a közoktatásban önálló intézményként végezték a feladatellátást. A nevelési tanácsadók 50 éve segítik a tanulási, magatartási, érzelmi vagy beszédproblémákkal küzdő gyermekeket és családjaikat, (iskoláikat, óvodáikat). Évtizedeken keresztül pedagógiai, gyógypedagógiai-logopédiai és pszichológiai támogatást, fejlesztést, terápiás gondozást nyújtottak a gyermekeknek, családjaiknak, illetve támogatták a pedagógusok nevelő-oktató munkáját. A terápiás munka mellett a nevelési tanácsadók szakértői bizottsági feladatot is elláttak, beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséget vizsgáltak.
2013-ban – az iskolákhoz hasonlóan – a nevelési tanácsadásban is elindult egy centralizáció, az önálló intézmények az állami intézményfenntartó központ (korábban KLIK) alá kerültek, és azóta pedagógiai szakszolgálat néven működnek tovább, 9 szakfeladatot ellátva. Ezek közé tartozik a már klasszikussá vált nevelési tanácsadás, a szakértői vizsgálat (szakértői bizottsági tevékenység), a logopédia, a korai fejlesztés, a gyógytestnevelés, a konduktív pedagógia, az iskola- és óvodapszichológiai ellátás koordinációja, a pályaválasztási tanácsadás és a tehetséggondozás koordinációja.
Az átszervezéssel párhuzamosan elindult egy folyamat, amelyben egyre nagyobb hangsúlyt kap a szakértői bizottsági tevékenység, és egyre kevesebbet a terápiás ellátás.
A köznevelésről szóló törvény kimondja, hogy a gyermeknek/tanulónak joga, hogy „állapotának, személyes adottságának megfelelő, megkülönböztetett ellátásban – különleges gondozásban, rehabilitációs célú ellátásban – részesüljön, és életkorától függetlenül a pedagógiai szakszolgálat intézményéhez forduljon segítségért”.
Joga van tehát segítségért fordulni hozzánk, mi azonban egyre kevésbé tudjuk biztosítani, hogy érdemi segítséget kapjon és valóban különleges gondozásban, terápiában részesüljön. Egyre több a segítségre szoruló gyermek, egyre kevesebb a dolgozói létszám, és a munkaidőnk egyre nagyobb részét teszi ki a vizsgálat – azaz a papírgyártás – úgy, hogy a feltárt elmaradások ellátására már nem marad kapacitás.
A CSALÁDOK AZ UTÓBBI ÉVEKBEN EGYRE TÖBB PAPÍRT, ÉS EGYRE KEVESEBB VALÓDI SEGÍTSÉGET KAPNAK TŐLÜNK.
Ennek hátterében több okot lehet felsorolni:
- A XXI. század kihívásai közepette egyre több gyermek szorul fejlesztő foglalkozásra, idegrendszeri éretlenséggel, beszédproblémákkal, részképesség-nehézségekkel egyre többen keresnek minket.
- Az elavult oktatási rendszer nem igazodik a gyerekek megváltozott szükségleteihez, ezért maga is aktívan hozzájárul a nehézségek, problémák kitermeléséhez. ● Egyre több gyermek szorul pszichológiai ellátásra, amelyet egy súlyosan kapacitáshiányos rendszernek kellene ellátnia. Az eleve problematikus helyzetre rakódott rá a világjárvány okozta ugrásszerűen megnövekedő pszichés nehézségekkel küzdő gyermekek, serdülők száma. És akkor még a felnőttekről, azaz a gyerekek szüleiről és pedagógusairól nem is beszéltünk.
- Az egészségügyhöz tartozó pszichiátriai gondozók és ambulanciák – szintén szakember híján – képtelenek lépést tartani a megnövekedett klienslétszámmal. A diagnosztikára is több hónapos a várólista, terápiás ellátásra pedig nem, vagy csak nagyon korlátozott mértékben van lehetőségük. Igyekeznek a pedagógiai szakszolgálatokhoz irányítani az ADHD-val, autizmussal, fejlődési zavarokkal, depresszióval, szorongással, kényszerekkel diagnosztizált gyermekeket terápiás ellátásra, sőt az önsértő, öngyilkossággal veszélyeztetett gyerekek is gyakran nálunk (és az iskolapszichológusoknál) kötnek ki, ahol nem biztosítottak a feltételek a megsegítésükre sem létszámban (hiányzó kapacitás, állandó fluktuáció), sem szaktudásban és tapasztalatban (szinte csak pályakezdők dolgoznak), sem pedig a szükséges orvosi háttér hiánya miatt.
- A gyermekvédelmi rendszerből is hozzánk küldik pszichoterápiára az elhanyagolt, bántalmazott, vagy szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeket, az ő megsegítésük is speciálisan képzett szakembert igényelne, miközben a szakszolgálatok dolgozói szinte kizárólag csak a saját pénzükön vehetnek részt képzéseken.
- A logopédusok gyakran kénytelenek betölteni a hiányzó óvodapszichológusok helyett az űrt: képviselik a szakszolgálatot a kliensek felé, óvónőkkel konzultálnak a gyerekekről, előkészítik a vizsgálatokra való beküldést, hospitálnak – ahelyett, hogy a beszédproblémákkal foglalkoznának. Az elmúlt években a kötelező vizsgálatok növekedésével csökkent a terápiára szánható idő, ami tovább mélyíti a már kialakult nehézségeket, amik hozzájárulnak az iskolai sikertelenségekhez. Az iskolákat ugyanakkor egyre kevésbé tudják a logopédusok ellátni az egyre súlyosbodó kapacitásproblémák miatt.
- A korai fejlesztés és gondozás fő tevékenységei közé tartozik a konduktív pedagógiai tanácsadás, illetve a mozgásfejlesztés, ezekhez viszont a legtöbb szakszolgálatban nincs is elegendő szakember. Mindeközben évek óta egyre több gyermek jelenik meg a korai ellátásban, és egyre súlyosabb állapotúak. Ősszel már megtelnek a terápiás órák, de továbbra is telítve vannak a vizsgálati időpontok és az ezekre érkező gyermekeknek sok esetben a későbbiekben ellátást szükséges biztosítani. Ez pedig minden igyekezet ellenére a fejlesztés rovására megy (csoportok indítása, kevesebb óraszám egy gyermekre). Egyre több autizmusban érintett gyermek is, akiknek az autizmus specifikus fejlesztése nem biztosított, mert gyakran nincs ilyen képesítésű szakember (sem).
- Egyre nagyobb igény van a szaksegítségre, a fővárosi szakszolgálatokat mégis „racionalizálják”, vagyis leépítik a dolgozói létszámot (a kilépő kollégák helyére már nem keresnek új szakembert). Miközben vidéken képtelenség betölteni az álláshelyeket és óriási a szakemberhiány.
- Az évek, évtizedek óta nálunk dolgozó magasan kvalifikált szakemberek az utóbbi években felgyorsult tempóban hagyják el a köznevelés rendszerét, hiszen a pedagógus bértábla szerinti fizetésük 3-4-szeresét tudják megkeresni magánellátásban. Ha a helyükre mégis felvesznek valakit, szinte csak pályakezdők jelentkeznek, akik a hiányzó tapasztalt kollégák mentorálása nélkül próbálnak beletanulni a munkába. Amint tapasztalatot és a kötelező (legtöbb eseteben saját zsebből finanszírozott) képzésekben tudást szereznek, ők is továbbállnak. Emiatt általánossá vált, hogy az egyre fiatalabb és tapasztalatlanabb kollégákra egyre nagyobb és súlyosabb nyomás nehezedik, amely szintén hozzájárul a nagymértékű fluktuációhoz.
Rengeteg időt szánunk a szakértői vizsgálatokra, a szakvéleményben előírt fejlesztéseknek azonban csak egy töredékét kapják meg a gyerekek, hiszen az iskolákban, óvodákban nincs, vagy csak kevés a fejlesztőpedagógus, logopédus, gyógypedagógus.
Összességében tehát egyre kevesebb szakemberre egyre több gyerek jut, akik így nem kapják meg a megfelelő ellátást. Emiatt szükségesnek tartjuk, hogy meginduljon a társadalmi párbeszéd az oktatási rendszer reformjáról a gyermekek és családjaik érdekében, és szolidaritást vállalunk mindazokkal, akik ezért velünk együtt felszólalnak és kiállnak.
