Pedagógusnyűgök, avagy kihagyott esély a távoktatás korszerűsítésére

Lehetett volna esély a távoktatás a korszerűsödésére, modernizációra, de kihagytuk….

Hiába tudom, hogy hálózatunkban a távoktatás során létrejöttek szakmai együttműködések, amelyek szerintem többnyire szakmai érdeklődésre tarthatnának számot. Képtelen vagyok a résztvevőket rávenni, hogy rekonstuálják, összegezzék a tapasztalataikat. Közreadhatóvá szerkesszék digitális anyagaikat. Örülnek neki, hogy túlélték. Rengeteg energiájuk, idejük ment el már eddig is ezekre. Most nincsen több, mert zabálja más…

A pedagógusok többsége mára alulfizetett zsoldos attitűddel dolgozik. Már aki a konraszelekcióban még megmaradt. Ez a tanítók között halmozva mutatkozik. Az a kevés, aki önszántából jobban akarná csinálni, túlterhelt, mert egyre nehezebb ilyesmivel próbálkozni. (Ráadásul ők azok, akiket a legtöbb plusszfeladatra felkérnek a munkahelyükön, mert ők legalább meg is tudják csinálni.) Kényszerrel meg képtelenség próbálkozni. A zsoldosokat nem szabad cseszegetni, mert elmennek, és helyettük is a maradóknak kell dolgozni megalázóan kevés túlóradíjakért. Mára a legnagyobb pedagógusi erénnyé a puszta létezés, jelenlét vált.

Ráadásul tolunk magunk előtt egy csomó, hatáskörünkön kívüli problémát, hatékonyságcsökkentő tényezőt. Összefűztem a javát:

•       A pedagógus szakmai tekintély drasztikus erodálódása

•       Az oktatási ágazat alulfinanszírozása, alacsony és differenciálatlan pedagógus bérek

•      A kiszámíthatatlan, egyre gyorsuló ütemű változtatási hullámok az oktatásügyben

•      Általánosan gyorsuló a tempó minden területen, krónikussá vált az időhiány

•      Az információáramlás mennyiségi robbanása, és minőségi változásai.

•      Folyamatosan növekvő társadalmi különbségek (kulturális, anyagi)

•      A hagyományos családmodell erodálódása, az együttélési szokások átalakulása

•      A családi szocializáció drasztikus átalakulása

•      Az ingerküszöb jelentős megemelkedése az ingerekben gazdagabbá vált környezetünk miatt

•      A digitális technikák térhódítása (tájékozódás, írás, számolás, kommunikáció, szórakozás)

•      A gyerekek szókincsének, élettapasztalatainak specializálódása, szűkülése

•      A szabályokhoz való viszony változásai

•      A részképesség és viselkedésszabályozási problémákkal küszködő gyerekek regisztrált arányának növekedése

•      A szinkronizált mozgóképes történetek dominanciájának fejlődéslélektani következményei

•      A kommunikációban a képi és mozgóképes információk túlsúlyba kerülése

•      Átalakult a tárgyak kezelésének, az ezekhez való viszonynak a kultúrája

•      A versengés fokozatos eluralkodásával a kooperáció egyre inkább háttérbe szorul

•      Sűrűsödnek a kérdőjelek az iskolai tudás érvényessége körül. Jó néhány az alsó tagozatot is érinti. Mennyire szükséges a kézírás megtanítása? Miért kell írásbeli matematikai műveleteket tanulni? Hasznosak-e jelenlegi formájukban a kötelező olvasmányok?

•      A tanulás hagyományosan megosztott színtereken zajlik. Az iskolában, és otthon. Jelentős eltérések vannak iskolaszakaszonként, tantárgyanként, pedagógusonként, hogyan oszlik meg ezek között az ismeretek elsajátításának mennyisége. Ebből fakadóan nehezen tisztázható, kinek a felelőssége az esetleges lemaradások pótlása, kompenzálása. Általánossá vált az egymásra mutogatás.

•      A követelmények praktikusan teljes mértékben szabályozatlanná váltak. Véleményeken és vélekedéseken alapulók, a jogszabályok nem nyújtanak kellő kapaszkodókat annak mérlegeléshez, hogy mit is kell tudnia a gyerekeknek.

•      Ennek ellenére az értékelés és minősítés mint ösztönzés és büntetés domináns pedagógiai eszközzé vált.