Milyen legyen a jövő tanterve? – Szakmai javaslatokkal válaszoltunk a minisztérium felkérésére

éA tantervi rendszer megújításával kapcsolatos elképzelésekről

1. Az elképzelt iskolarendszer

Kérjük, itt mutassa be röviden, hogy milyen iskolarendszerre készítette el javaslatait. Van lehetősége egyszerűen azt írni, hogy alapvetően nem módosítana a jelenlegi iskolarendszeren (melynek jellemzője például a 8+4 illetve 8+5 éves közoktatás és szakképzés mellett létező 6+6 illetve 4+8 éves képzések rendszere, vagy a középiskolai felvételi vizsga, vagy a kétszintű érettségi rendszere). Ha a jelenlegitől eltérő iskolarendszert látna megfelelőnek, akkor azt itt fejtse ki röviden.

Hosszabb távú elképzelés
A reform célja egy olyan iskolarendszer kialakítása, amely szakít a korai szelekcióra és a túlközpontosításra épülő jelenlegi modellel. A korai elágazások és felvételi mechanizmusok erősítik a társadalmi különbségeket, gyengítik a kohéziót, miközben idő előtti pályaválasztásra kényszerítik a tanulókat. Ezért egy kirekesztésmentes, esélyteremtő, komprehenzív (egységes) iskolaszerkezet kialakítását javasoljuk. A komprehenzív iskola önmagában nem szünteti meg a szegregációt és szelekciót, ezért kiegészítő szabályozási eszközökre is szükség lehet.

Az új rendszer alapját 10 vagy 12 évfolyamos egységes iskolák alkotnák. A 12 évfolyamos modellben a diákok csak a középiskola befejezése után lépnének be a szakképzésbe vagy a felsőoktatásba. A 10 évfolyamos változat esetében az egységes alapképzést egy kétéves specializációs szakasz követné, amely szakképzési, illetve felsőoktatásra felkészítő irányt kínálna. A szakképzési ágban, szükség esetén a képzési idő meghosszabbításával.

A modell megvalósítása a tanulásszervezés alapvető megújítását és deregulációját feltételezi. Az egységes iskola csak akkor lehet sikeres, ha a különböző érdeklődésű és képességű tanulók számára az intézményen belül vagy intézmények együttműködésével biztosítja a személyre szabott fejlődési lehetőségeket. A komprehenzív szakaszban helyet kell kapniuk a szakképzéshez kapcsolódó, differenciált pályaorientációs moduloknak is. Nemzetközi tapasztalatok alapján mindez megfelelő pedagógiai módszerekkel, szakmai támogatással és korszerű segédanyagokkal megvalósítható.

Rövid távon megvalósítható változtatások
Az egységes iskola széles körű bevezetésének feltételei jelenleg még nem adottak, ugyanakkor a szabályozási környezetet már most ebbe az irányba kell fejleszteni. Ennek része az iskolaszerkezetet érintő kísérleti programok engedélyezése, ösztönzése, finanszírozása és szisztematikus értékelése.

Szükséges a tankötelezettség korhatárának 18 évre történő visszaemelése, valamint az érettségit nem adó szakképzés időtartamának háromról négy évre növelése. Fontos cél a nevelési-oktatási szintek közötti merev határok lebontása is. Ennek érdekében biztosítani kell a rugalmas bölcsőde-óvoda és óvoda-iskola átmenetet, a technikumokból a 12. évfolyam végén megszerezhető teljes értékű érettségit, a szakképzésen belüli és a szakképzés, illetve gimnázium közötti átjárhatóságot, továbbá a gimnáziumok és szakképző intézmények közötti tantárgyi együttműködést. Így a gimnazisták szakmai, a szakképzésben tanulók pedig szélesebb akadémiai ismeretekhez juthatnának.

Az iskolai szakképzésnek a köznevelés szerves részét kell képeznie. Ehhez egységes, ugyanakkor a különböző feladatokat figyelembe vevő pedagógus-életpályamodellre, valamint integrált szakszolgálati és információs rendszerre van szükség.
Elengedhetetlen a jelenlegi túlközpontosított oktatásirányítás átalakítása.. Az önkormányzatok intézmények közötti szelektív szerepvállalása különösen kerülendő, mivel fokozhatja a szegregációt.

Az esélyteremtés érdekében már a jelenlegi rendszerben is szükség van célzott intézkedésekre. Ide tartozik a szociális támogatások bővítése, a kollégiumi férőhelyek növelése, valamint a szegregációt lehetővé tevő szabályok megszüntetése. A sajátos nevelési igényű tanulók inklúzióját kötelező fejlesztő órákkal, megfelelő számú szakember biztosításával, illetve az oktatási, egészségügyi és szociális rendszerek intézményesített együttműködésével kell támogatni. Emellett figyelmet kell fordítani az integrált nevelésbe nem bevonható tanulók ellátására, valamint az EGYMI-k és szakszolgálatok megfelelő működésére. Az SNI tanulók szakképzésben való részvételét rugalmas szabályozással, vizsgakönnyítésekkel és részszakmák megszerzésének lehetőségével kell segíteni.

Speciális intézmények
A szabályozás kialakításakor figyelembe kell venni a kollégiumok, a művészetoktatási intézmények, a nemzetiségi, kétnyelvű, beteg gyermekeket vagy külföldi tanulókat ellátó intézmények, valamint az általános művelődési központok sajátos szerepét.
A jövő iskolarendszerének részét kell képezniük azoknak a támogató intézményeknek is, amelyek segítik a diákokat, a szülőket és az oktatásban dolgozókat, miközben szoros együttműködésben állnak a kutató- és fejlesztő szervezetekkel.

2. A tantervi rendszer kívánatos modellje

Milyen alapelvekre, szabályozási szintekre és tartalmi keretekre épüljön a jövő közoktatatási tantervi rendszere annak érdekében, hogy egyszerre biztosítsa a közös műveltségi alapokat, az esélyteremtést, a szakmai minőséget és az intézményi-pedagógusi mozgásteret? A válaszadás során kapcsolódjon az előző kérdésben leírt iskolarendszerhez. Kitérhet a szakképzés és a közoktatás kapcsolatára is.

A tanítás-tanulás folyamatának újfajta felfogása
A tanítás-tanulás folyamatáról való gondolkodást új vágányra kell helyezni. A tudásátadást a tanuló egyéni tudáskonstrukciójának segítése kell felváltsa, nagy szerepet kell kapjon a tevékenységeken keresztül, a társakkal való együttműködésben történő tanulás. Fokozatosan át kell alakitani a tanulói értékelést, az érdemjegyek büntető-jutalmazó szerepét a tudás adaptivitásának szöveges értékelése kell átvegye. Az ilyen tanulásfelfogásban nem tanterveknek van központi szerepük, a szabályozásnak lehetőséget kell biztosítania a helyi, egyéni szükségletekre és a nemzetközi trendekre való reagálásnak.

Valódi alaptanterv
Cél, hogy az alaptanterv egy olyan decentralizált rendszert támogasson, amely a pedagógusok és az intézmények szakmai autonómiájára épül. A tanterv valóban mindenkire vonatkozzon iskolatípustól függetlenül. A szakképzésben részt vevő diákok sem szorulhatnak ki a közös általános műveltségből és a modern kompetenciafejlesztésből.

A különböző életszakaszok (iskolás kor előtt, alatt és után) és párhuzamos intézmények (pl. kollégium, művészetoktatás, kulturális intézmények) alapprogramjainak összehangolására van szükség, megalkotásukkor egy emberben, egy folyamatban kell gondolkodni.

A központi előírások drasztikus csökkentését javasoljuk. A Nemzeti alaptantervnek (NAT) i valódi alaptantervvé kell szelídülnie. Az intézmények erre építve dolgozzák ki helyi pedagógiai programjukat egy kötelező kerettanterv közbeékelése nélkül. Konkrét tantárgyak, merev követelmények és kötelező óraszámok helyett csupán a műveltségi területeket, azokon belül a legszükségesebb, széles társadalmi konszenzussal kijelölhető közös műveltségi alapokat, illetve a pedagógiai folyamat egészét érintő közös fejlesztési célokat (kereszttantervi követelményeket), valamint a heti maximális tanítási időt határozza meg (megengedve akár a tanórai szervezéstől való eltérést is). Ezt viszont minden iskolatípusra érvényesen.

Ez a rugalmas tartalmi szabályozás szorosan és szervesen illeszkedne egy később felállítandó, a korai szelekciót elkerülő komprehenzív (10 vagy 12 évfolyamos egységes) iskolarendszerhez is. Az egységes intézményekben a helyi tantervek révén lehetővé válna, hogy a diákok heti idejének jelentős részében teljesen személyre szabott, differenciált tanulási formák valósuljanak meg.

21. századi tartalom és módszertan
Tartalmi szempontból indítványozzuk, hogy az oktatás a puszta lexikális ismeretátadás helyett a 21. századi kompetenciák – mint a kritikus gondolkodás, problémamegoldás, digitális műveltség és kreativitás – fejlesztésére fókuszáljon az élethosszig tartó tanulás megalapozása érdekében. Minden tartalmi szabályozónak úgy kellene felépülnie, hogy a kognitív, manuális és művészi képességek egyensúlyos fejlesztése révén a teljes diákság fejlődését szolgálják, kiemelt figyelmet fordítva a tanulók mentális egészségére.

A mindenki számára közös, és nagy különbségeket nem mutató alaptudás, valamint az egyénileg jelentős fejlettségbeli különbségeket mutató sajátos tudás konstrukciójának segítése az iskolának egyaránt feladata, ezt kell biztosítani a NAT-nak is.

Élesen szakítania kell a jelenlegi túlszabályozott, a lexikális ismeretek puszta átadását sulykoló, adminisztratív és előíró megközelítéssel. Az új modell legfőbb alapelve a tanítás és a tanulás szabadságát garantálva egy esélyteremtő, inkluzív és a pedagógiai differenciálást középpontba állító rendszer létrehozása legyen. Ebben a struktúrában nem a gyermeknek kell egy merev rendszerhez alkalmazkodnia, hanem az intézménynek kell rugalmasan idomulnia – mind szemléletében, mind módszertanában – a tanulók eltérő képességeihez és egyéni haladási tempójához, fókuszban a kritikai gondolkodással, a fenntarthatóság követelményeinek megfelelő, önálló polgárrá neveléssel.

Javasoljuk, hogy a helyi tantervek és az iskolák kapják meg a teljes szabadságot a tanulásszervezés alapegységeinek – akár hagyományos tantárgyak, akár innovatív, egyedi modulok – kialakítására, az időkeretek felosztására, a módszertan és az eszközök megválasztására. Ezt a széles mozgásteret erősítené a szabad tankönyvválasztás visszaállítása, a tankönyvön túli tanulási források, a tantermen kívüli tanulási környezet széles körű biztosítása, valamint egy új, kizárólag nevelési irányelveket rögzítő óvodai, illetve kollégiumi alapprogram bevezetése.

Minőség és támogatás
Amennyiben egy nem előíró NAT, kötelező kerettantervek nélkül és egy valóban kompetenciaközpontú érettségi és szakmai vizsgarendszer adják majd a tartalmi szabályozás gerincét, szükséges a mintatantervek és az oktatási programcsomagok rendszerének kialakítása. Ezek ugyan nem szabályozó eszközök, de jelentős hatásuk lehet az iskolák, a pedagógusok szakmai autonómiájának kiterjesztésében, valamint a korszerű oktatás elveinek és módszereinek érvényesülésében.

3. A kapcsolódó rendszerek összehangolása

Hogyan lehetséges és szükséges a javasolt tantervi rendszerhez illeszteni a pedagógusképzést és a pedagógus-továbbképzést, a középfokú felvételi eljárásokat, valamint az érettségi vizsga (illetve esetleges felsőoktatási felvételi) követelményeit és vizsgarendszerét? Milyen kölcsönös igazodások és garanciák szükségesek a rendszer koherenciájához?

Az autonómiára, esélyteremtésre és pedagógiai differenciálásra épülő tantervi rendszer életképessége érdekében a kapcsolódó rendszereket – a felsoroltak mellett a kutató-fejlesztő-pedagógus- és intézménytámogató, a szülőket és a diákokat segítő, számukra szolgáltatást nyújtó rendszert, az érdekérvényesítés és a részvételi demokrácia rendszerét, szakképzés esetén a duális képzés rendszerét, a szociális terület gyermekeket, családokat segítő hálózatát stb. – szervesen és párhuzamosan igazítsák hozzá az új irányelvekhez.

A pedagógusképzés programjainak alapvető megújítására van szükség. A jövő pedagógusait ne egy előre megírt, kötött tananyag szolgai közvetítésére és a frontális oktatásra készítsék fel, hanem az úgynevezett adaptív pedagógiai gyakorlatra.

A tantervi reform sikere megköveteli a pedagógus-továbbképzés mihamarabbi megújítását, amely az elszigetelt tanfolyamok helyett a gyakorlati adaptációra, a kipróbálásra és a reflexióra fókuszál. Javasoljuk egy sokszereplős, decentralizált piac létrehozását, ahol a tanárok szakmai autonómiájukra támaszkodva választhatják ki a helyi kihívásokhoz leginkább illeszkedő képzéseket és más tanulási formákat. Az egyéni vagy a teljes tantestületi részvétel helyett a kisebb szakmai teamek és munkaközösségek közös, a helyi tantervi célokhoz szorosan kapcsolódó tanulását kell ösztönözni. Mindezt egy rugalmas, mikrotanúsítványokat adó, egymásra épülő tanulási egységekből álló rendszerben célszerű megvalósítani, ahol az elsajátított ismereteket mentorálással támogatott iskolai kipróbálás, visszajelzés és közös reflexió követi. Fontos, hogy az oktatásirányítás finanszírozással és munkaidő-kedvezménnyel is támogassa a hálózati tapasztalatcserét és az innovatív szakmai rendezvényeken való részvételt. Kiemelt feladat a pályakezdők támogatása olyan egyetemi hátterű, moduláris képzésekkel, amelyek a helyi intézményi profilhoz és a tanulói összetételhez igazodva mélyítik el tudásukat.

Javasoljuk a jelenlegi középfokú központi felvételi rendszer mielőbbi megszüntetését. Ennek erősen szelektív, lexikális tudást mérő formája feltételezi az oktatott tartalom egységesítését, a felső tagozaton a mélyebb, készségalapú tanulás helyett a tesztekre való felkészítésre kényszeríti a pedagógusokat. Ráadásul a diákok számára rendkívül káros mentálisan. A javasolt komprehenzív iskolarendszer orvosolja ezt a problémát, azonban az átmeneti időszakban, amíg a szakképzés és a közoktatás jelenlegi éles elkülönülése megmarad, megoldást kell találni a népszerű intézményeknél jelentkező túljelentkezések kezelésére. Mivel ez egy rendkívül érzékeny és összetett probléma, indítványozzuk egy „nagy közös gondolkodás” elindítását a megoldás megtalálására.

Az érettségi és a felsőoktatási felvételi követelmények radikális, minőségi átalakítását javasoljuk. A kvantitatív, lexikális számonkérést váltsák fel a kompetenciaalapú, a kritikai gondolkodást és a gyakorlati készségeket mérő kvalitatív módszerek, mint amilyen a projektérettségi és a portfólióvédés. Erre már van működő példa: a szakképzésben a szakmai záróvizsgákat már ilyen alapon tartják. Az átállás ott néhány év alatt megtörtént: érdemes lenne kiértékelni és hasznosítani a tapasztalatokat.

A felsőoktatási felvételi rendszer átalakításának függvényében elképzelhetőnek tartjuk, hogy az érettségi értékelése pusztán egy „megfelelt / nem felelt meg” minősítésből, valamint egy érdemi, részletes szöveges értékelésből állna az érettségi bizottság részéről. Ez a személyre szabott szöveges profil közvetlenül felhasználható lenne a felsőoktatási felvételi eljárásokban, például a felvételi beszélgetések alapjaként.

A rendszer tartós működőképességéhez és koherenciájához elengedhetetlen kutatási bázisok kiépítése. Indítványozzuk a neveléstudományi kutatások volumenének és támogatásának jelentős növelését, egyebek mellett egy MTA keretein belüli kutatócsoport létrehozásával. Javasoljuk, hogy a pedagógusképző felsőoktatási intézmények mellett alakítsanak ki gyermekügyi és oktatásfejlesztő központokat megfelelő infrastrukturális és költségvetési háttérrel, amelyek segítik a pedagógiai programcsomagok fejlesztését.

A pedagógusok és intézmények autonómiájára épülő rendszer csak erős szakmai támogatással valósítható meg. Programcsomagok, módszertani javaslatok, eszközök biztosítására van szükség. Elengedhetetlen egy olyan támogató hálózat kiépítése, amely közvetlen, gyakorlati segítséget nyújt a szakembereknek a mindennapi munkában. Meg kell vizsgálni, hogy a jelenlegi POK-ok erre alkalmassá tehetők-e.

A szülők és diákok segítése érdekében a szakszolgálatok megerősítése mellett javasoljuk tájékoztató, tanácsadó információs rendszer és segítő pontok mielőbbi létrehozását. Emellett szükség van iskolán kívüli tanulási lehetőségekre is az adott iskolában nem elérhető speciális érdeklődési területtel való foglalkozás vagy a felsőoktatási továbbtanulásra való felkészülés érdekében.

4. A megvalósítás és a tartós működőképesség feltételei

Milyen szakmai, intézményi, jogi, finanszírozási, humánerőforrás és kommunikációs feltételek szükségesek ahhoz, hogy a javasolt tantervi rendszer bevezethető, a gyakorlatban működőképes, értékelhető és hosszú távon fenntartható legyen? Milyen ütemezést és visszacsatolási mechanizmusokat lenne indokolt alkalmazni?

Előkészítés és fokozatosság
Az oktatási és tantervi reform sikeres megvalósításához és tartós működtetéséhez egy átfogó, rendszerszintű paradigmaváltásra van szükség, amelynek keretében elengedhetetlen a szakmai, jogi, finanszírozási és társadalmi feltételek összehangolása. Javasoljuk, hogy az átalakítást egy legalább évtizedes stratégia mentén valósítsák meg, amely a bürokratikus, felülről erőltetett „sokkterápia” helyett a fokozatosságra, valamint a pedagógusok, diákok és szülők bevonására épít. Ennek a stratégiának figyelembe kell vennie az oktatás minden alrendszerét és a társadalom más alrendszereiben rejlő együttműködési lehetőségeket.

Jogi és intézményi feltételek
Meg kell alkotni egy új, az iskolai szakképzésre is vonatkozó, széles társadalmi konszenzuson alapuló oktatási törvényt. Szükség van az extrém módon túlközpontosított irányítás lebontására, az intézmények szakmai, gazdálkodási és munkáltatói autonómiájának helyreállítására. Elengedhetetlen a független pedagógiai szakmai szolgáltató- és kutatóhálózat újjáépítése. A szülők és diákok segítésére egy új rendszer szükséges, amely a szakmailag és finansziálisan megerősített, a szakképzésben is szolgáltató szakszolgálati hálózat mellett informatikai rendszert és fizikailag elérhető pontokat is magába foglal.

Finanszírozási feltételek
Javasoljuk a reformok transzparens, kiszámítható és normatív alapú költségvetési támogatását, amelynek mértékét indokolt legalább az európai uniós GDP-arányos átlaghoz igazítani. Minden intézmény rendelkezzen szabadon felhasználható forrásokkal a pedagógiai programban megfogalmazottak megvalósítása mellett a helyi innovációk, a hátránykompenzációs programok és a megfelelő gyakorlati oktatás személyi és tárgyi fedezetére. Finansziális segítséggel kell biztosítani a szakmai munkát segítő civil szervezetek működőképességét.

Humánerőforrás és szakmai feltételek
A rendszer működésének legnagyobb gátja a jelenlegi HR-krízis. Ennek mérséklésére elengedhetetlen a munkaterhek radikális mérséklése az óraszámok és az adminisztráció csökkentésével, továbbá dedikált idő biztosítása a dolgozók együttműködésére és tanulására. Sürgős feladat a NOKS és technikai dolgozók jelentős béremelése és az értékálló, automatikusan inflációkövető béremelés minden oktatási dolgozó számára. A büntető jellegű értékelési rendszert váltsa fel egy támogató, egzisztenciális fenyegetés nélküli, az önértékelést és az intézményi szintű értékelést előtérbe helyező megközelítés. Szükségesnek tartjuk a segítő szakemberek létszámának drasztikus növelését. Szükséges a pedagógusképzés és -továbbképzés modernizációja, valamint a tanítást segítő programcsomagok, segédeszközök, illetve a megfelelő létszámú és tudású szakmai segítő hálózat.

Fizikai feltételek
Az újfajta oktatáshoz másfajta fizikai terekre van szükség. Javasoljuk egy iskolafelújitási és -épitési program elindítását, a nem modernizálható, kihasználatlan iskolaépületek más célra való hasznosítása mellett. Az iskolákra vonatkozó épitési szabványokat felülvizsgálni, modernizálni szükséges.

Kommunikációs feltételek
A megvalósíthatóság érdekében javasoljuk a „Semmit rólunk nélkülünk” elv érvényesítését mind országos, mind pedig intézményi szinten. A hagyományokat védő társadalmi ellenállás (például a fegyelem elvesztésétől való félelem) tompítása érdekében indítványozzuk egy szakemberek által irányított kommunikációs stratégia kidolgozását, amely transzparens tájékoztatást nyújt – nyíltan kommunikálva még a késlekedő döntésekről is –, és széles körű vitákat, tájékoztató kampányokat indít el az oktatásban közvetlenül érintettek és a szélesebb társadalom körében. Továbbá javasoljuk intézményesített, valódi érdekegyeztető fórumok létrehozását az oktatásirányítás, az oktatásban dolgozók, a szülők, a diákok, a civilek, a helyi közösségek és a munkaerőpiaci szereplők között.

Ütemezés és visszacsatolási mechanizmusok
A bevezetés egy fokozatos, többlépcsős modellt kövessen: a gyors minisztériumi döntéseket igénylő, kármentő és diszkriminációt felszámoló azonnali jogszabályi intézkedéseket célszerű egy 2-5 éves átmeneti időszaknak követnie. Így elegendő felkészülési idő állna rendelkezésre a jogi munkára, a tantervek kidolgozására, a tankönyvek átdolgozására és az új módszerek tesztelésére a teljes bevezetés előtt. A hosszú távú fenntarthatóság érdekében javasoljuk egy független, tudományos és adatalapú visszacsatolási rendszer kiépítését. Indítványozzuk továbbá annak rögzítését, hogy a kimeneti kompetenciamérések, a lemorzsolódási és munkaerőpiaci mutatók célja sosem az intézmények szankcionálása vagy megbélyegzése, hanem a célzott szakmai-szociális segítségnyújtás megtervezése. Végezetül javasoljuk, hogy a rendszer folyamatosan csatornázza be a civil szervezetek és a mindennapi pedagógiai gyakorlat tapasztalatait, azonnali lehetőséget teremtve ezzel az érdemi korrekciókra és az adaptív fejlesztésekre.

5. Bármely más megjegyzés

Nemzetközi trendek, alternatívák
Az új rendszer kialakításánál figyelembe kell venni a tanulás/tanítás új megközelítésén alapuló nemzetközi példákat, például az észt és az izlandi oktatási rendszert. Ezek általában még a szakértők előtt sem eléggé ismertek. Ezért a felmérés kiértékelésénél figyelmbe kell venni, hogy ha a felmérés során beérkezett javaslatok csak a mai rendszer módosításait tartalmazzák, az nem jelenti feltétlenül azt, hogy a javaslatokat tevők nem fogadnának el egy ettől radikálisan különbözőt. A véleménykérést meg kell ismételni – nem feltétlenül kérdőiv formájában – a lehetséges alternatívák és megvalósítási példák széleskörű megismertetése után.

Más területek
Az új rendszer kialakítását szoros összhangban kell végezni más, oktatáshoz kapcsolódó területek alakítására irányuló kormányzati tervekkel, azok nemzetközi trendjeinek figyelembe vételével. Például a könyvtári terület erős szerepét látja a tanulás tartalmi, módszertani támogatásában, ezt összhangba kell hozni az oktatási törekvésekkel. A szociális területtel való együttműködés elengedhetetlen a családok megszólításánál. Az önkormányzatok, a helyi közösségeknek szerepet kell adni a tanítás módjának és tartalmának befolyásolásában, ehhez az önkormányzati és civil területtel kell egyeztetni. A szakképzésben alapvető a gazdasági szereplők bevonása, véleményük figyelembe vétele a szabályozásnál.

Érvényességi terület, hatókör
A “tantervi szabályozás felülvizsgálata” során minden anyagban és kommunikációban egyértelművé kell tenni, hogy mire vonatkozik. Az OGYM, a szakmai elvárásokkal egyezően egy irányítása alá vonta az ember (tágan értelmezett) tanulásának minden szakaszát a születéstől az időskorig. Így tisztázni szükséges, hogy jelen tervezési folyamatban mely életszakaszokról, mely intézménytípusokról van szó.

A tartalmi szabályozás több mint tanterv
A tartalmi szabályozásról komplexebben érdemes gondolkodni, mint egy tantervi rendszerről. Egységben érdemes tervezni az alapprogramokkal, nevelési tervekkel, vizsgarendszerrel és az értékelés más formáival.

Iskolahálózat optimalizálása
A kérdésekhez nem kapcsolódik közvetlenül, de fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy a gyermeklétszám csökkenéséből adódóan nem kerülhető meg az iskolahálózat optimalizálása. Ennek alapelveiről szakmai és társadalmi viták szükségesek. Semmiképpen sem fogadható el a “fűnyiró elv” alkalmazása, célszerű beleszólást adni a helyi közösségeknek a kisiskolák sorsába, és figyelembe venni, hogy az első években a diákok számára előnyös a lakóhelyükön való tanulás.

Részletesebb anyagok, alternativ javaslatok
Szeretnénk a stratégiaalkotók figyelmébe ajánlani a kérdések témájában készült szakmai anyagainkat:

• Javaslat Magyarország egy lehetséges hosszútávú oktatásfejlesztési stratégiájára a 21. század második negyedének kezdetén
• Oktatáspolitikai beavatkozási javaslatok 100 pontban 2025, illetve az ehhez készült háttértanulmányok
• AlterNATíva – A tartalmi szabályozás átalakításának koncepciója

Véleményünk szerint a stratégiaalkotás során érdemes megismerkedni a tavalyi év során készült további stratégiai javaslatokkal is:

• Boldogulás a jövő munkaerőpiacán – Tanulás és oktatás 2035-ben,
• Felforgatókönyv és ennek szellemében az ő válaszaik a Csapodi kérdéseire
• Radó Péter reformjavaslata