Faliújság / 21.

”Én így nőttem fel már. Nem tudom eldönteni, hogy az ilyen dolgok jók-e, vagy rosszak.”

A Babák – Egy szörnyeteg áldozatai voltunk című dokumentumfilm megrázó és felkavaró alkotás, amely bemutatja Juhász Péter Pál karrierjének történetét, miközben a megszólalók gyermekként átélt tapasztalataikról beszélnek, és volt dolgozók is megszólalnak. A dokumentumfilm a rendszerszintű problémákra is rámutat. Az elmúlt évtizedben több gyermekotthonban is jeleztek bántalmazásokat,de sem a jelzéseknek, sem az ombudsmani jelentéseknek nem volt érdemi visszhangjuk. Rengeteg még mindig a kérdőjel, de az egyik legfontosabb kérdés a filmben is elhangzik: “Miért altatták a rendőrségi segítséget kérő gyermekvédelmi szakembereket?”
A Babák nem csupán egy múltbeli ügyet dolgoz fel – hanem arra figyelmeztet, hogy a gyermekvédelmi rendszer átláthatósága, az azonnali jelzés, a valódi kivizsgálás és az elszámoltathatóság ma is égető kérdés.

A teljes dokumentumfilm az RTL+ Premium felületén érhető el: https://ow.ly/6tK850YoXYl

„A fizikai korlátok (padok, székek) eltűnése, a távolság csökkenése, a tanár elkülönült pozíciójának megszűnése egyenrangúbb párbeszédet tesz lehetővé.”

Weszely Kinga magyar-, média- és drámatanár, az Erdei Felvi alapítója Szavonra írt cikke azt vizsgálja, milyen pedagógiai és pszichológiai előnyei vannak a szabadtéri tanulásnak. Kinga hangsúlyozza, hogy a falakon kívüli oktatás egyszerre nyitja meg a fizikai és mentális teret, megszüntetve a diákok padhoz kötöttségét és a merev iskolai hierarchiát. A tantermen kívül a pedagógus tudásközpont helyett sokkal inkább mentorrá és facilitátorrá válik, a diákokkal való kapcsolata pedig közvetlenebbé, egyenrangúbbá alakul. A környezetváltozás javítja a koncentrációt, a motivációt és a csoportdinamikát, emellett remek lehetőséget ad a mozgásos, interaktív feladatok és játékok bevonására. A szerző a környezetpszichológiai kutatásokra hivatkozva arra is rámutat, hogy a természetélmény alapvető pszichológiai szükséglet, így a szabadban tartott órák jelentősen hozzájárulhatnak a gyerekek lelki egyensúlyának megőrzéséhez és mentális állapotuk javításához.

„Őskáosz van jelen pillanatban.”

A Népszava cikke szerint a magyarországi gyermekvédelmi rendszerben egy fokkal a katasztrofálisnál is rosszabb a helyzet, mivel a dolgozók mintegy harmada már elhagyta a pályát. Meleg Sándor, a Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete elnöke rámutatott, hogy a szektorban történt béremelések önmagukban aligha lesznek elegendőek a munkaerő megtartására vagy a távozók visszacsábítására, hiszen a rendszer alapvető működési problémái és a súlyos munkakörülmények változatlanok maradtak. A cikk hangsúlyozza, hogy az elvándorlás és a fluktuáció évek óta fennálló, rendszerszintű probléma, amelyen a kormányzat szociális ellátórendszerhez való jelenlegi hozzáállása egyelőre csak tovább ront.

A témához kapcsolódva beszélgetett a Népszava Exit című podcastjében Göncz Kinga, volt családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter és Meleg Sándor, a Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete elnöke Pungor Andrással, a Népszava belpolitikai szerkesztőjével. Göncz Kinga szerint az ország nagyon rosszul gazdálkodik a saját polgáraival, az emberi erőforrásnak nincs igazán értéke. Az egészségügy lerobbant, az oktatással, szociális szférával súlyos gondok vannak, kettéválik a társadalom, mély a szegénység, és nemzedékről nemzedékre öröklődik. Meleg Sándor szerint 2022-es szociális törvény módosítása jó példa arra, hogy a NER hogyan tekint a polgáraira. Eszerint mindenki saját magáért felelős.

„Nem csupán másfajta tanításról van szó, hanem jobb tanulási környezetről és jobb fejlődési esélyekről.”

Fóti Péter Szavonra írt cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy a tanulásról alkotott képünk alapvetően meghatározza a tanítási gyakorlatot és annak eredményességét. Míg a hagyományos oktatási felfogás a puszta ismeretátadásra és annak visszakérdezésére épít, addig egy alternatív megközelítés a tanulást a személyes és közösségi fejlődés, a problémamegoldás és a felelősségvállalás folyamataként értelmezi. A szerző külföldi pedagógusok és kutatók (Hannelore Zehnpfennig és Falko Peschel) gyakorlati tapasztalataival támasztja alá, hogy a frontális oktatás visszaszorítása és a nyitottabb, tanulóközpontúbb szervezés nem rontja a hagyományos teljesítményt, sőt, jelentősen növeli a diákok motivációját, önállóságát és gondolkodási rugalmasságát. Bár a merev és túlszabályozott hazai oktatási rendszer jelenleg nehezíti ezt a szemléletváltást, a cikk írója szerint a bátor tanárok alulról jövő, osztálytermi kezdeményezései idővel a teljes rendszert alkalmazkodásra kényszeríthetik.