Faliújság / 19.

2025. október végén jelent meg az OECD kiadánya a felnőttkori siker és jóllét szempontjából fontos készségekről (Skills that Matter for Success and Well‑being in Adulthood), amely a 2023-as felmérés eredményein alapul. A jelentés azt vizsgálja, hogy a szociális és érzelmi készségek hogyan oszlanak meg a felnőtt lakosság körében, és hogyan befolyásolják a felmérésben mért kognitív készségeken, például az írás-olvasási készségen túlmutató kulcsfontosságú életeseményeket. Az eredmények rávilágítanak a szociális és érzelmi készségek fontosságára a felnőttek munkahelyi és magánéleti sikereinek alakításában. Míg a kognitív készségek továbbra is a munkaerőpiaci eredmények kulcsfontosságú meghatározói, a szociális és érzelmi készségek önállóan is hozzájárulnak a foglalkoztatáshoz, a bérekhez és a munkával való elégedettséghez.A honlapunkon megtalálható egy cikk, melyben hosszabban szemlézzük az eredményeket.

 Szülői Hang Közösség szerint a kormány 2020-as központosítása óta, amely az Oktatási Hivatal hatáskörébe utalta az iskolakezdés halasztását, drámaian megugrott az elsős évismétlések száma, mivel sok gyermek éretlenül kerül az iskolába. A rendszer az óvodapedagógusok véleményének mellőzésével és a hiányos szülői tájékoztatással tovább mélyíti a társadalmi szakadékot, hiszen épp a hátrányos helyzetű családok maradnak le a lehetőségről a szigorú január 19-i határidő és az online ügyintézés nehézségei miatt. A szakmai tiltakozások és jogi elmarasztalások ellenére a kormány valódi megoldás helyett csupán adminisztratív pótcselekvéssel, a kötelező óvodai iskola-előkészítő foglalkozások bevezetésével reagált, miközben a pedagógushiány továbbra is fennáll. Ebben a helyzetben a Szülői Hang tanácsadással, segédletekkel és információs adatbázissal nyújt közvetlen támogatást a szülőknek a sikeres kérvényezés érdekében. Erről a Facebook posztjukban olvashatnak többet.

A Civil Közoktatási Platform (CKP) cikke az OECD friss jelentése alapján arra hívja fel a figyelmet, hogy a növekvő végzettségi szintek mögött súlyos tartalmi válság, az úgynevezett „készség-végzettség paradoxon” húzódik meg. Miközben egyre több a diplomás és egyre kevesebb a korai iskolaelhagyó, a 15 évesek PISA-eredményei világszerte és Magyarországon is történelmi mélyponton vannak, ami azt jelenti, hogy az iskolák egyre több papírt állítanak ki valódi tudás átadása nélkül. A hazai adatok különösen aggasztóak a funkcionális analfabétizmus magas aránya miatt: a középfokú végzettség nélküli fiatalok jelentős része az alapvető szövegértési feladatokkal is küzd. A CKP szerint a kormányzati sikerpropaganda helyett a minőségi oktatásra és a valódi tudás megszerzésére kellene koncentrálni, mert a puszta statisztikai növekedés a magyar fiatalok versenyképességét és jövőjét veszélyezteti.

A Szabad Vonalzó felületén megjelent véleménycikkben Molnár Csilla a magyar iskolaszerkezetet és a felvételi rendszert érő bírálatokkal száll szembe, megvédve a 6 és 8 osztályos gimnáziumok létjogosultságát. A szerző szerint a korai szelekció nem feltétlenül káros „lefölözés”, hanem a tehetséggondozás fontos eszköze, amely lehetővé teszi, hogy a motiváltabb gyerekek korábban kerüljenek szellemileg stimulálóbb közegbe. Érvelése szerint a központi felvételi – minden stresszfaktora ellenére – egy objektív és igazságos mérce, amely segít a reális önértékelésben, a szülők számára pedig biztosítja a szabad iskolaválasztás jogát. A cikk hangsúlyozza, hogy az általános iskolák színvonalának romlásáért nem a gimnáziumi elszívó hatás a felelős, hanem a rendszer egyéb hiányosságai, a megoldást pedig nem a sikeres iskolatípusok korlátozásában, hanem az alapfokú oktatás általános megerősítésében látja.
A 6 és 8 osztályos iskolák ügye a 100 pont vitájában is felmerült. Ott arra jutottunk, hogy bár a “lefölözést” igen károsnak látjuk esélyegyenlőségi szempontból, reálisan csak akkor van lehetőség a szerkezetváltó iskolák megszüntetésére, ha javul az alapfokú oktatás általános színvonala. A központi felvételit azonban messze nem tartjuk objektív és igazságos mércének – részben mert méréselméletileg bizonyított, hogy egy egyszeri megmérettetés nem tükrözi a valós tudást, másrészt mert az eredmény nagyban függ a felkészítéstől,  ami egyértelmű esélyegyenlőtlenségi faktort jelent.