Frissítés: Maruzsa Zoltán válasza a lenti válaszlevelünkre: Ahogy gondolják.
Májusban a Tanítanék és a Civil Közoktatási Platform kezdeményezésére 15 oktatási civil szervezet meghívót küldött Pintér Sándor miniszter részére, amelyben egyeztetésre hívta őt és szakértőit az oktatás problémáiról. Pintér Sándor meghívásunkat eddig nem fogadta el, levelezésünket itt követhetik.
A közelmúltban Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár reagált erre a levelezésre, és felajánlott egy nem nyilvános beszélgetést, mondván, hogy a vélemények cseréje még senkinek sem ártott.
A meghívást a beszélgetésre az aláíró civil szervezetek nem fogadták el. Véleményünk szerint jelen helyzetben, amikor – mint azt az ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpontja reprezentatív kutatása is mutatja – a státuszörvény intézkedéseivel egyet nem értő pedagógusok tömegei fontolgatják hivatásuk elhagyását, nem zártkörű csevegésre, hanem intézkedéseket megelőlegező, formális, előkészített, dokumentált, a nyilvánosság számára megismerhető tárgyalásra van szükség.
Levelünkben kifejtettük, miért értelmetlen és milyen veszéllyel járna a meghívás elfogadása, és felsoroltuk azokat az eredeti meghívónkban is kifejtett feltételeket, amelyek teljesülése nélkül nem tudunk részt venni semmiféle megbeszélésen.
Azt is kijelentettük, hogy a kormányzat és a civilek közötti egyeztetésekre Maruzsa Zoltán nem megfelelő tárgyalópartner. Ezt az elmúlt években bizonyította a problémák elbagatellizálásával, az oktatási szereplők érdekképviseletének elmulasztásával, általunk küldött anyagok nem kommunikálásával, szakmai eseményekre való meghívóink el nem fogadásával és az oktatási szervezetekről szóló kommunikációjával.
Maruzsa Zoltán levelét és a civilek válaszát az alábbiakban olvashatják.
Maruzsa Zoltán levele:
Tisztelt Ercse Kriszta!
Tisztelt Juhász Ágnes!
Tisztelt Nahalka István!
Tisztelt Pilz Olivér!
Megkaptam én is miniszter úrtól ezt a levelezést. Látom, hogy egy nagy, apró részleteiben előkészített, médianyilvános vitát akarnak szervezni – ezt majd meglátjuk, hogy létrejön-e. Médiafelhajtásban én magam sem szoktam részt venni, és tisztában vagyok azzal is, hogy nem kértek tőlem sem most, sem eddig sosem időpontot, ennek ellenére azt fel tudom ajánlani, hogyha beszélni akarnak az oktatás Önök szerint megoldandó problémáiról, akkor én a közeljövőben fogadom Önöket a hivatalomban. A vélemények cseréje még senkinek nem vált a kárára.
Maruzsa Zoltán
A civil szervezetek válasza:
Tisztelt Államtitkár Úr!
Nem kívánunk élni a találkozási lehetőséggel, amelyet 2023. június 28-i, Pintér Sándornak szóló meghívónkra válaszul felajánlott.
Kezdeményezésünk nem súlytalan beszélgetésre, hanem formálisan előkészített, dokumentált, a nyilvánosság számára megismerhető tárgyalásra vonatkozott. Bemutatkozó találkozónak nem látjuk értelmét. Egymás álláspontját ismerjük: a kormányzatét látjuk a megvalósított intézkedésekből, a mi elképzeléseinket, javaslatainkat pedig decemberben személyesen átadtuk Önöknek – eddig ezekre semmilyen reakció nem született.
Önnel ellentétben úgy látjuk, hogy egy, kizárólag a “vélemények cseréjére” irányuló csevegés igenis lehet káros. Az ilyen találkozókat a kormányzati gyakorlatban valós egyeztetésnek szokás feltüntetni, azt a látszatot keltve a közvélemény és az Európai Unió számára, mintha az önkényes kormányzati intézkedések az érintettek véleményének figyelembevételével születtek volna. Az Origó oldalon 2023.07.09-én a státusztörvényről megjelent cikkben olvashattuk Öntől idézve: „Ebben az évezredben nem volt még ilyen átfogó szakmai egyeztetés törvényjavaslatról.” Azonban azok a találkozók és egyéb véleménynyilvánítási lehetőségek, amire Önök utalnak, maximum meghallgatások voltak. Az ott kifejtett vélemények nem kerültek nyilvánosságra, a tiltakozó akciókkal és szakmai elemzésekkel alátámasztott teljes elutasításnak a törvény elfogadására nem volt hatása, csak néhány technikai jellegű vagy kisebb jelentőségű változtatás történt. Hasonló volt a helyzet kormányzásuk alatt minden egyeztetéssel, legyen szó az OKNT-ről, a Köznevelési kerekasztalról vagy az Antiszegregációs Kerekasztalról.
Az oktatással kapcsolatos kérdések egyeztetésének lényege, hogy a döntéshozó az érintett feleket nem csak meghallgatja, majd a véleményeket figyelmen kívül hagyva dönt, hanem az, hogy egymás véleményének ismeretében a felek törekszenek kompromisszumok árán kölcsönösen elfogadható megoldásra jutni.
A nyilvánosságról is eltérő a véleményünk. Az oktatás jövőjét érintő legfontosabb kérdések nyilvános megbeszélése számunkra nem médiafelhajtás. Az egész társadalmat érdekli az oktatás helyzete, mert mindenkit érint, a pedagógusoktól a diákokon át a szülőkig és a gazdasági szereplőkig. Ha lenne folyamatos, érdemi és nyilvános párbeszéd a kormányzat és az oktatási szereplők között, akkor nem romlott volna le ilyen mértékben az oktatás, nem lenne ekkora pedagógushiány és ilyen romlás a PISA eredményekben, nem lenne ekkora pedagógusi és tanulói túlterheltség, nem kellene vendégmunkásokkal tölteni be a korszerű kompetenciákat megkövetelő álláshelyeket, és nem lenne az oktatás kérdése a politikai küzdelmek középpontjában. Ebben az esetben a média a nyilvánosság tájékoztatását szolgálhatná, és nem a botrányoktól lenne hangos, mivel a diákok nem mennének az utcára, és az oktatásban dolgozók nem mondanának fel.
A nyilvánosságra annál inkább szükség van, mivel június 16-án véletlenül nyilvánosságra került levelezése mutatja, hogy Önök hajlamosak kommunikációjukban a valóság megmásítására.
Az eredeti meghívóban szereplő feltételek aktualizálásával felsoroljuk azokat a feltételeket, amelyek teljesülése nélkül nem tudunk részt venni semmiféle megbeszélésen:
– az egyeztetésnek van megfogalmazott célja, szakmai háttéranyaga, napirendje, hogy mindkét fél érdemben felkészülhessen; a felkészülésre ezek ismeretében kellő időt kell biztosítani,
– a tárgyalásokat meg kell előznie egy technikai egyeztetésnek,
– a tárgyaló felek maguk döntenek arról, hogy kit delegálnak – ezek nem feltétlenül egyeznek meg egy levél aláíróival vagy egy másik tanácskozás résztvevőivel,
– a kormányzati tárgyalók felhatalmazással rendelkező, hozzáértő, megállapodásra hajlandó személyek legyenek,
– a megbeszélésnek valamilyen, a résztvevők által egyeztetett formában – pl. nyilvánosságra hozható hangfelvétel, illetve kölcsönösen aláírt, részletes jegyzőkönyv – visszaidézhetőnek kell lennie,
– a tárgyalás tartalmáról érdemben kell tájékoztatni a szakmai nyilvánosságot és az oktatás minőségét fontosnak tartó minden más állampolgárt,
– esély kell legyen arra, hogy a megbeszélésnek hatása lesz a kormányzati intézkedésekre.
Államtitkár úr által felajánlott beszélgetés egyik kritériumnak sem felel meg.
Jelen drámai helyzetben, amikor – mint azt az ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpontja reprezentatív kutatása is mutatja – a státuszörvény intézkedéseivel egyet nem értő pedagógusok tömegei fontolgatják hivatásuk elhagyását, nem beszélgetésre, hanem intézkedéseket megelőlegező tárgyalásokra van szükség. Olyan tárgyalásokra, amelyek a civilek által megfogalmazott 9 pont témaköreit érintik, az ott megfogalmazott követelések teljesítéséhez visznek közelebb.
Emellett az eddig leírtak és az előzmények alapján ki kell jelentsük, hogy a kormányzat és a civilek közötti egyeztetésekre Ön nem megfelelő tárgyalópartner. Ezt az elmúlt években bizonyította a szakszervezetekkel történő egyeztetéseken, az általunk küldött anyagok nem kommunikálásával, szakmai eseményekre való meghívóink el nem fogadásával, a problémák elbagatellizálásával, az oktatási szereplők érdekképviseletének elmulasztásával, az oktatási szervezetekről szóló kommunikációjával.
Válaszlevelünket annak minden előzményével együtt az eddigi gyakorlatnak megfelelően (https://ckpinfo.hu/2023/05/25/meghivo/) honlapunkon nyilvánosságra hozzuk, és tájékoztatásul eljuttatjuk Pintér Sándor miniszter úr részére is.
Aláíró szervezetek: