Az őszi oktatási mozgalmak során sokan lettek közszereplők, akik korábban nem foglalkoztak mélyebben az oktatás kérdéseivel.
Ebben a kisszótárban összeszedtünk néhány olyan fontos alapfogalmat, amelyeket ismerni kell mindenkinek, aki az oktatásról bármilyen formában kommunikál. Ez a tudás szükséges ahhoz, hogy elkerülhetők legyenek egyrészt a téves állítások, másrészt az, hogy a rossz megfogalmazás miatt bizonyos fontos csoportok háttérbe szoruljanak, sértve érezzék magukat.
A fogalmak mellett fontos a 9 pont magyarázatának az ismerete is.
(A tiltakozásokhoz kapcsolódó szabályokról a TASZ anyagából lehet tájékozódni)
Oktatási mozgalmak vs. tanármozgalom: Bár a média általában tanármozgalmakról beszél, az oktatási intézményekben korántsem csak tanárok, sőt, nem is csak pedagógusok dolgoznak, a munkát sem csak ők szüntetik be.
Oktatási dolgozók: Ide tartoznak a pedagógusok, a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítők (NOKS), az adminisztratív és technikai alkalmazottak, a szakképzésben a nem pedagógus végzettségű szakoktatók.
Pedagógus: A pedagógus az alsó tagozaton tanítókon és tantárgyakat tanító tanárokon kívül lehet óvodapedagógus, gyógypedagógus, könyvtárostanár, kollégiumi nevelő. A jelenlegi jogszabályok a szakképzésben pedagógus végzettséggel oktatókat nem pedagógusnak, hanem oktatónak hívják – ez a különbségtétel számukra sértő.
Nevelő, oktató munkát közvetlenül segítő (NOKS): Ide tartozik az óvodatitkár, iskolatitkár, kollégiumi titkár, dajka, gondozónő, laboráns, könyvtáros, szakorvos, pedagógiai felügyelő, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai asszisztens, gyógypedagógiai asszisztens, szabadidő-szervező, pszichopedagógus, műszaki vezető, ápoló, hangszerkarbantartó, jelmez- és viselettáros, úszómester és a rendszergazda. Rájuk általában nem vonatkozik a pedagógus életpályamodell és bértábla, nem kapják a 10+10 % pótlékot – fizetésük 2008 óta csak azért változott, mert a minimálbért mindenkinek meg kell kapnia.
Közoktatás/köznevelés: A két fogalom ugyanazt jelenti. A jelenlegi hivatalos/jogszabályban használt elnevezés a köznevelés. 2010 előtt a közoktatás kifejezés volt használatban, ezért a jelenlegi rendszer bírálói inkább ezt használják. Hivatalosan ide tartozik az óvodai nevelés, az általános iskolai, a gimnáziumi és a sajátos nevelési igényű gyermekeket célzó gyógypedagógiai és szakiskolai nevelés/oktatás, az alapfokú művészeti iskolai oktatás, a kollégiumi nevelés, a tanulóknak és szüleiknek szolgáltatásokat nyújtó pedagógiai szakszolgálatok és a pedagógiai-szakmai tevékenységet végző pedagógiai oktatási központok. Az iskolai szakképzés a jelenlegi jogi szabályozás szerint nem tartozik a köznevelés körébe, azonban az iskolai szakképzés céljait tekintve elsősorban köznevelési feladat, ezért ezt az elhatárolást nem tartjuk helyesnek. A bölcsődei ellátás, vagyis a 3 év alatti gyermekek ellátása nem tartozik ide, az egészségügyi-gyermekjóléti ellátás.
Szakképzés: A tanulók kétharmada a szakképzés keretében vesz részt középfokú oktatásban szakmát adó szakképző iskolában, illetve szakmát és érettségit adó technikumban.( ezek neve korábban szak). Ennek ellenére a szakképzésről sokszor megfeledkezik a média, a megszólalók. Ez méltánytalan mind az ott tanulókkal, mind az ott dolgozókkal szemben, annál is inkább, mert a szakképzésben tanulók és ott oktatók lobbiereje lényegesen alacsonyabb, mint a gimnáziumban levőké.
A jelenlegi szabályozás szerint a szakképzésre nem a köznevelési, hanem a szakképzési törvény vonatkozik, nem a Belügy-, hanem a Kulturális és Innovációs Minisztérium fennhatósága alá tartozik, az ott dolgozókra nem érvényes a pedagógus életpályamodell és a közalkalmazotti védelem. Vannak előnyeik (például kevésbé kötött a tanterv, elvileg nagyobb az iskolák önállósága, a tanulók ösztöndíjat, munkabért kapnak, a sztrájkkorlátozások nem vonatkoznak rájuk, a béralku egyes csoportoknak lehetőséget adott a magasabb fizetésre), de a lazább szabályozás a kiszolgáltatottságot is növeli.
Iskolatípusok: Általános iskola, gimnázium (4, 6 és 8 évfolyamos, nyelvi előkészítővel 5 évfolyamos), szakképző iskola (jelenleg 3 évfolyamos, szakmai vizsgával zárul), technikum (5 – nyelvi előkészítővel és egészségügyi területen 6 – évfolyamos, érettségivel és technikus vizsgával zárul), szakiskola és készségfejlesztő iskola (SNI-seknek), szakgimnázium (4+1 évfolyamos, érettségivel, ill. képesítő vizsgával zárul, művészeti és pedagógiai területen). Kizárólag SNI-s gyermekek részére folyó óvodai, iskolai oktatás, fejlesztés az EGYMi-kben, az iskolai oktatáson kívüli művészeti oktatás az alapfokú művészeti sikolákban folyhat. (A technikumot korábban szakgimnáziumnak, előtte szakközépiskolának hívták, a szakképző intézményt pedig szakiskolának, előtte szakmunkásképzőnek.)
Sajátos nevelési igényű (SNI) gyermek, tanuló: Aki a szakértői bizottság véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb súlyos pszichés fejlődési zavarral küzd.
Iskola- és óvodafenntartók: Az iskolákat tipikusan az állam, az egyházak és a magán- és nonprofit szervezetek, az óvodákat az önkormányzatok, az egyházak és magán és nonprofit szervezetek tartják fenn. Kevés kivétellel minden iskolára – fenntartótól függetlenül – vonatkozik a Nemzeti Alaptanterv. A tanárok és óvodapedagógusok fizetését általában fenntartótól függetlenül ugyanazon elvek alapján az állam fizeti.
A Klebelsberg Központ és a tankerületek: Az állami általános iskoláknak, gimnáziumoknak, pedagógiai szakszolgálatoknak, gyógypedagógiai intézményeknek és szakiskoláknak és a kollégiumok egy részének a fenntartói a területi alapon létrejött tankerületi központok – összesen 60. Ők a munkáltatói az állami iskolákban dolgozóknak, ők gazdálkodnak az iskoláknak járó pénzzel, ők döntenek az iskolák tevékenységéről. A tankerületek tevékenységét a Klebelsberg Központ fogja össze, azonban a tankerületek (elvileg) önállóak. Az iskoláknak gyakorlatilag nincsen önállóságuk, se gazdaságilag, se munkáltatóilag, és szakmailag is igen korlátozott az önállóság. (A médiában sokszor még a korábbi KLIK elnevezést használják a tankerületekre.)
Vigyázat! A szakképző intézmények – kevés kivétellel – nem a tankerületekhez tartoznak, hanem a szakképzési centrumokhoz!
Szakképzési centrumok: A szakképzésben az állami iskolafenntartók a szakképzési centrumok. Vidéken megyénként egy-két centrum van, Budapesten viszont nem területi, hanem ágazati alapon szerveződnek a centrumok.
Tankötelezettség: A tankötelezettségi korhatár jelenleg 16 év, előtte néhány évig 18 évben határozták meg. A korhatár után a tanulót ki lehet venni és ki lehet tenni az iskolából. Azonban a tankötelezettség befejezése után is ingyen folytathatja tanulmányait a tanuló az érettségi, illetve a második szakképesítés megszerzéséig.
Nemzeti alaptanterv, NAT: Magyarországon 1995 óta létezik, a 2020-as az ötödik verzió. Az alaptanterv elvileg a minden tanulóra érvényes tudásbeli követelmények alapvető kereteit, céljait határozza meg. Vagyis nem ír elő részletes tartalmakat, tananyagot, azt meghagyja az alacsonyabb rendű szabályozóknak, a tananyag kialakításában szabadságot ad a pedagógiai közösségeknek. Ennek az elvárásnak már a 2012-es NAT is kevéssé felelt meg, de a jelenlegi NAT már egyáltalán nem követi ezt az alapelvet. Emellett a NAT nem vonatkozik a hároméves szakképzésben tanulókra – vagyis se nem nemzeti, se nem alaptanterv. A CKP 2017-ben elkészített egy AlterNATíva-t, melyben megfogalmazta NAT kívánatos koncepcióját.
Kerettanterv: Egy olyan tantervtípus, ami az alaptanterv és az iskolák helyi tantervei közötti szabályozási szint. A kerettanterv lehet választható, lehet ajánlott és lehet kötelező – jelenleg nálunk kötelező, speciális esetektől (pl. SNI-sek, nemzetiségi oktatás, emelt szintű tantárgyak) és néhány, nehezen engedélyeztethető alternatív tantervtől eltekintve mindenkire egységesen vonatkoznak. Egy-egy tantárgyra, ezen belül iskolatípusra (például 6 osztályos gimnázium, vagy sajátos pedagógiai szemléletre (pl.: Waldorf) készülnek, a NAT-tal és az érettségi követelményekkel összhangban. A jelenleg érvényben lévő központi kerettantervek már annyira részletesek, hogy az iskolák szinte nem is készítenek helyi tantervet, hanem a kerettantervet veszik át egy az egyben. A jogszabály nagyon kevés – 10 %-nyi – szabadon megválasztható tartalmat engedélyez, de általában ezt is felhasználják a rengeteg kötelezően előírt tananyag tanítására. Így a tananyag nem igazítható a helyi és a tanulók igényekhez.
Oktatási követelések: A jelenlegi oktatási rendszer alapjaiban rossz, apró változtatások nem javítanak a minőségén. Bár vannak olyan intézkedések, amelyek valamit javítanának egyes pontokon (a sztrájkkövetelések mellett ilyen pl. az iskolaérettség megállapítási rendszerének visszaállítása, a tankönyvkínálat bővítése, az SNI ellátásra adott források növelése), a rendszer, a szemlélet megváltoztatása nélkül egyes követelések formális teljesítése (pl. a tanórák számának csökkentése a kötelező tananyag változtatás nélkül, a tantestületek tiltakozása ellenére megválasztott igazgatók számára a fizetések differenciálási jogának megadása) még árthat is.
Rendszerszintű változások az oktatásban: A magyar közoktatás alapvető, jelentős beavatkozást igénylő problémáiról és azok lehetséges megoldásáról két átfogó elemzés is rendelkezésre áll. A Kockás könyv, a Civil Közoktatási Platform 2018-as anyaga három, különböző részletezettségű verzióban érhető el. 2022-ben szakértők, pártok és civilek másfél éves munkájával készült el a 100 pont és a mögöttes elemzések.