Az oktatási változásokért küzdő pedagógusok, szülők és diákok civil és érdekvédelmi szervezetei, szerveződései 2022. október 23-án 9 pontos közös követeléslistával álltak elő, amelyben összefoglalták a jelen és a közelmúlt oktatást érintő követeléseit. Cikkünkben szeretnénk világossá tenni, mi indokolja ezeket az elvárásokat, és mit is értünk a szikáran megfogalmazott pontokon.
Követeléseink az oktatás egészére vonatkoznak – az óvodától és az általános iskolától a gimnáziumon és a szakképzésen át az egyetemig.
A magasabb bért, a terheléscsökkentést, a szakmai szabadságot nemcsak a tanároknak követeljük, hanem minden pedagógusnak – tanárnak, tanítónak, szakképzésben oktatónak, óvodapedagógusnak, kollégiumi nevelőnek, gyógypedagógusnak. A pedagógusok mellett fontosak számunkra a nem pedagógusként alkalmazott oktatási dolgozók – a pedagógiai és gyógypedagógiai asszisztensek, iskolatitkárok, könyvtárosok, dajkák, rendszergazdák, a technikai személyzet.
Amikor az oktatási intézmények helyzetét kifogásoljuk, az iskolák mellett nem feledkezhetünk meg az óvodákról és a különféle, az oktatáshoz, neveléshez szükséges intézményekről – kollégiumokról, szakszolgálatokról, gyógypedagógiai központokról, tanműhelyekről stb. – sem.
Külön hangsúlyozzuk, hogy követeléseink a szakképzésre is értendők. A szakképzés szerves része a közoktatásnak, hiszen a tanulók kétharmada tankötelezettségét a szakképzésben teljesíti. Ezen az sem változtat, hogy a jelenlegi szabályozás leválasztotta szakképzést a közoktatásról.
9 pont – Változást az oktatásban!
3. Érdekérvényesítő sztrájkjogot a pedagógusoknak!
4. Felelős, hozzáértő oktatásirányítást! Önálló oktatási minisztériumot!
5. Kisebb terhelést a diákoknak és a pedagógusoknak!
6. Esélyteremtő, minőségi oktatást és nevelést mindenkinek – az óvodától az egyetemig!
7. Versenyképes és értékálló bérezést az oktatásban dolgozóknak!
8. Minőségi, 21. századi környezetet a tanuláshoz és a tanításhoz, neveléshez!
1. Érdemi és nyilvános párbeszédet az oktatás megújításáról! Hiteles tájékoztatást a kormány és a közmédia részéről!
Probléma: A jelenlegi oktatási kormányzat sem országos, sem tankerületi szinten nem tekinti partnernek az érintett diákokat, oktatási dolgozókat, szülőket, fenntartókat, szakmai és szakszervezeteket, a társadalmat. Ez a működési mód jellemző iskolaszinten is. Nem tájékoztatnak és nem kérdeznek, csak utasítanak, az érdekegyeztetési fórumokat megszüntették vagy kiüresítették. Pedig a vélemények érdemi figyelembe vétele alapvető egy demokráciában. A beleszólás lehetősége feltétele a közös ügy érzésének, a célok elérésének.
Az oktatás problémáit, és a tiltakozásokat is elrejtik, tagadják a kormányzati kontroll alatt álló médiában.
Amit várunk:
Nem formális párbeszédet kérünk, hanem valódi beleszólást, egyeztetést az oktatás résztvevőivel! Semmit rólunk nélkülünk!
- Induljanak el az érdemi sztrájktárgyalások a kormányzat és a szakszervezetek között!
- A törvényi kötelezettségnek és az Európai Uniónak tett ígéreteknek megfelelően újra kerüljön minden jogszabálytervezet társadalmi vitára!
- Kapjanak újra érdemi jogosultságokat az óvodák, iskolák iskolaszékei, diák- és szülői szervezetei és a tantestület (például az igazgatóválasztás során)!
- Működtessenek demokratikus és átlátható érdekegyeztető fórumokat!
- A valóságnak megfelelően tájékoztassanak az eseményekről, a követelésekről, a helyzetről!
- Nyílvános vitaműsorokat a közmédiában szakmai, pedagógus, diák, szülői és civil szervezetek, független szakértők bevonásával!
2. Szüntessék meg a pedagógusok lejáratását, az oktatási szereplők megfélemlítését! A kirúgott vagy leváltott tanárokat azonnal helyezzék vissza! Megbecsülést a pedagógusoknak!
Probléma: A kormányzati kommunikáció lejáratja a pedagógusokat, tovább rontva a pedagóguspálya vonzerejét. Emellett a pályán lévők mindennapi munkája is nehezebb egy félretájékoztatott, ellenséges közegben. A problémák tagadása, a tiltakozásokat szervezők, résztvevők lejáratása nem hozza el a minőségi oktatást. Ha a gyerekek, az oktatásban dolgozók nem merik elmondani tapasztalataikat, véleményüket, akkor nem látható a probléma, így nincs esély a megoldásra.
Amit várunk:
Megbecsülést a pedagógusoknak!
- A polgári engedetlenség miatt kirúgott vagy leváltott tanárokat azonnal helyezzék vissza!
- Ne korlátozzák nyíltan vagy fenyegetésekkel az oktatási intézmények a diákok és a tanárok szólásszabadságát!
- A kormányzati szereplők ne járassák le a pedagógusokat! A tiltakozásokat ne minősítsék politikai akciónak!
3. Érdekérvényesítő sztrájkjogot a pedagógusoknak!
Probléma: A sztrájk a munkavállalói követelések elérésének nemzetközileg elfogadott eszköze. Akkor hatásos, ha jól látható és érezhető nehézségeket okoz a munkáltatónak. Ezzel kényszeríti ki a sztrájktárgyalásokat, az érdemi változást.
A közszférában dolgozók esetén nem megengedett a teljes munkabeszüntetés. A sztrájk alatt is biztosítandó elégséges szolgáltatás általában a munkáltató és a munkavállalók tárgyalásának tárgya. A tavaszi tanársztrájk után azonban a kormányzat a köznevelési intézményekre vonatkozóan rendeletben, majd törvényben írta elő a minimálisan kötelező szolgáltatásokat. Ezek olyan feltételek, amelyeket sokszor még a normál oktatás során sem tudnak az intézmények teljesíteni: nem lehet összevonni osztályokat, csoportokat, az órák többségét meg kell tartani stb.
Amit várunk:
- Követeljük az oktatásban dolgozók valódi sztrájkjogának visszaállítását!
- Induljanak el az érdemi tárgyalások a sztrájkkövetelésekről a kormányzat és a szakszervezetek között!
4. Felelős, hozzáértő oktatásirányítást! Önálló oktatási minisztériumot!
Probléma: Az oktatásnak 10 éve nincs önálló minisztériuma, csúcsminisztériumokban bújtatták el az oktatásirányítási feladatokat. Folyamatos a területek szétszabdalása is: az általános képzés, a szakképzés, a felsőoktatás, a felnőttoktatás már más-más minisztérium alá tartozik. Hiányzik a közös koncepció, nehézkes az együttműködés, az eltérő szabályok még ellentéteket is szülnek a területek között. Az oktatás állami feladat, mégis nagy arányban kiszervezik a közoktatás esetében az egyházaknak, a felsőoktatásban alapítványoknak.
A hozzáértő döntéshez hiányoznak a kutatások, megszüntették az oktatáskutató intézetet, a kormányzat nem használja az oktatáskutatók szaktudását. A döntések kiszámíthatatlanok, nem átláthatók és oly mértékben központosítottak, hogy már nem is miniszteri rendeletekkel, hanem körlevélben érkező utasításokkal terjednek.
Amit várunk:
- Megfelelő súlyt az oktatásnak a kormányzatban!
- Felelős, hozzáértő, párbeszédre hajlandó vezetést!
- Egységes, minden szakaszra és oktatási területre kiterjedő oktatáspolitikát!
- Hosszú távú, kormányokon átívelő, konszenzuson alapuló oktatási koncepciót!
- Kutatásalapú, szakértőkre támaszkodó döntéshozatalt!
- Kevesebb centralizációt! Ne utasításokkal, hanem a kereteket megadó jogszabályokkal irányítsák az intézmények munkáját!
- Minőségi pedagógusképzést!
5. Kisebb terhelést a diákoknak és a pedagógusoknak!
Probléma: Túlterhelten senki nem tud teljes körű, minőségi munkát végezni.
A diákok végletekig túlterheltek. A részletesen előíró tanterv miatt a tananyag egyre nő, emiatt magas a tanulók óraszáma. De még ez sem elegendő a követelmények teljesítéséhez, így a felnőttek munkaidejéhez közelítő (pl. gimnáziumban heti 34) óraszám mellett otthon is kell tanulni, házi feladatot készíteni. A tananyag elavult, nem lehet igazodni a tanulók érdeklődéséhez, lehetőségeihez, igényeihez, ezért a tanulás nem élmény, hanem teher. A tanítás annyira nem hatékony, hogy az érdeklődő, a jobb iskolába, felsőoktatásba bejutni akaró gyerekeknek különórákra kell járniuk.
A pedagógusok átlagosan heti 50 óra felett dolgoznak. A kötelezően tartandó tanórák száma korábban 18 is volt, most 22, de inkább 26 óra. Ezen felül van az órákra való felkészülés, a dolgozatok értékelése, az iskolai adminisztráció, a szülőkkel és tanulókkal való kapcsolattartás, a megbeszélések, az önképzés, az egyéni fejlesztés, az iskolai programok, az osztálykirándulás. Mindehhez hozzáadódik a tanárhiány miatti nagyon magas kötelező helyettesítés.
Amit várunk:
- Alacsonyabb óraszámot a diákoknak, a pedagógusoknak, a segítő munkatársaknak!
- Kisebb létszámú óvodai, iskolai csoportokat, osztályokat!
- Segítő szakembereket a pedagógusok és a tanulók mellé, hogy ne mindent a pedagógusnak kelljen csinálnia, a gyerek pedig kapjon segítséget! Legyen kellő számú adminisztrátor, pedagógiai asszisztens, fejlesztő pedagógus, iskolapszichológus, iskolai könyvtáros, gyógytornász, rendszergazda, digitális asszisztens, szabadidő-szervező – és akire még szükség van.)
- Kevesebb lexikális ismeretet, inkább elérendő és reálisan elérhető célokat a tantervekbe!
- Kevesebb előírást, lehetőséget a tanulókat és a pedagógusokat motiváló, így kevésbé fárasztó oktatásra!
6. Esélyteremtő, minőségi oktatást és nevelést mindenkinek – az óvodától az egyetemig!
Probléma: Egyre nő az oktatásban az egyenlőtlenség, egyre kevesebb alapvetően járó szolgáltatást kapnak a gyermekek, a diákok.
A PISA-mérések tanúsága szerint Magyarországon kirívóan függenek a tanulmányi eredmények a családi háttértől, és itt a legnagyobb a különbség az iskolák között a tanulók társadalmi helyzete szerint. A oktatás nemhogy nem segít a társadalmi hátrányok leküzdésében, hanem tovább mélyíti azokat.
Nagyon nagy nehézséggel küzdenek a sajátos nevelésű gyermekek és szüleik, illetve a beilleszkedési, tanulási zavarral küzdők, akik még a jogszabályban előírt szolgáltatásokat sem kapják meg. Nagyon kevés a szakember, gyógypedagógus, pszichológus, pedagógiai asszisztens, fejlesztő, mind az iskolákban, mind a szakszolgálatoknál, illetve a gyógypedagógiai intézményekben.
Amit várunk:
- A jogszabályban járó szolgáltatások biztosítását!
- Szakképzett pedagógusokat az óvodában, iskolában tartózkodás teljes idejére!
- Segítő szakembereket a pedagógusok és a gyerekek mellé, hogy a gyerekek hozzáértő, egyénre szabott támogatást kapjanak! (Pl.: pedagógiai asszisztens, fejlesztő pedagógus, iskolapszichológus, iskolai könyvtáros, gyógytornász.)
- Ne a szülő tájékozottságán múljon, hogy az iskolaéretlen gyermekek maradhatnak-e az óvodában!
- Átlátható, átjárható, széles körben hozzáférhető, zsákutcamentes iskolarendszert az óvodától a felnőttképzésig minden gyermek és fiatal számára!
- Hozzáférést minden településen az állami/világnézetileg semleges oktatáshoz!
7. Versenyképes és értékálló bérezést az oktatásban dolgozóknak!
Probléma: Az oktatásban dolgozók bére még hazai viszonylatban sem arányos a munkájuk értékével és szükségességével, így tömegesen hagyják el a pályát. Pedig az oktatásba fektetett összeg megtérül(ne) – ezt Magyarországgal ellentétben sok országban tudják. Az alacsony bér már önmagában is elriasztja a fiatalokat a pedagóguspályától, és sok elhivatott szakembert is a pálya elhagyására kényszerít. Az oktatásból 16 ezer pedagógus – a pedagógusok 10 %-a – és rengeteg egyéb szakember hiányzik és a hiány egyre nő. Hamarosan már nemcsak a minőségi oktatás, hanem a szülők számára elengedhetetlen gyermekfelügyelet sem lesz biztosítható.
A kezdő pedagógus alapbére a garantált bérminimum, ami jelenleg bruttó 296 ezer Ft – ennél kevesebb bért senki nem kaphat, aki szakmunkásvizsgával vagy érettségivel rendelkezik. Ehhez járul 95 ezer Ft ágazati pótlék. Ez nem elegendő a megélhetéshez. A pedagógusok átlagbére 2022-ben a diplomás átlagbér 60%-a volt – ez a fejlett világban a legrosszabb arány. A 2013-ban adott és azóta is sokat hangoztatott béremelést 2015-ben gyakorlatilag elvették azzal, hogy az ígéret ellenére a bér nem emelkedett automatikusan a minimálbér emelkedésével, vagyis a bértábla 2014 óta nem változott! A nem pedagógus dolgozók (pl.: pedagógiai és gyógypedagógiai asszisztens, rendszergazda, iskolatitkár, könyvtáros, dajka) pedig más közalkalmazottakhoz – pl. a szociális dolgozókhoz – hasonlóan a garantált bérminimumot, vagyis 296 ezer Ft-ot kapnak nyugdíjazásukig, akár egyetemi diplomával is.
A szakszervezetek számítása szerint az első évben kb. 350 milliárd Ft-ból megoldható lenne a béremelés – amely összegnek legalább a negyede visszajut adók és járulékok formájában az államhoz. Összehasonlításképp: a Vodafone megvásárlása 780 milliárd Ft-ba került!
Amit várunk:
- Azonnali béremelést a szakszervezeti követelések szerint!
- Értékálló bérezési rendszert!
8. Minőségi, 21. századi környezetet a tanuláshoz és a tanításhoz, neveléshez!
Probléma:
Az állam nem biztosítja minden gyereknek az egészséges, biztonságos körülményeket és a modern pedagógiai módszerekhez szükséges épületeket, berendezéseket. Az épületek sok helyen omladoznak, nem biztonságosak. A berendezés unalmas, börtönhöz hasonlatos. A szülők festik az épületet, varrják a függönyt és veszik a digitális eszközöket, WC-papírt. Hiába szeretne a tanár a tanulók együttműködésére, önálló tevékenységére alapozva foglalkozni a diákokkal, ha a tantermek, az informatikai háttér, a rendelkezésre álló eszközök nem teszik ezt lehetővé.
A pedagógushiány miatt sok helyen a tantárgyhoz nem értő tanárok vagy pedagógushallgatók tartják az órákat – vagy tanítás helyett csak vigyáznak a gyerekekre. Az óvodákban már hivatalosan is megengedett, hogy délután ne legyen szakképzett óvodapedagógus a csoportokkal. Az egyéb dolgozóhiány miatt a működtetés is gond. Például nincs aki karbantartsa az épületet, a technikát, beállítsa az informatikai eszközöket, kinyissa a könyvtárat, nincs aki takarítson.
Amit várunk:
- Karbantartott és felszerelt épületeket, biztonságos körülményeket fenntartótól függetlenül!
- Rugalmas és változatos tanulási, nevelési tereket!
- Modern oktatást módszereiben és technikában egyaránt!
- Szakképzett pedagógusokat az óvodában, iskolában tartózkodás teljes idejére!
- Megfelelő létszámú segítő és technikai dolgozót!
- Modern taneszközöket, informatikai szolgáltatásokat, a tankönyvek mellé iskolai könyvtári választékot, digitális előfizetéseket!
9. Szakmai szabadságot és támogatást az oktatásban! Korszerű nemzeti alaptantervet! Szabad tankönyvválasztást!
Probléma: A közoktatásban az iskolák önállósága teljesen megszűnt, mind gazdasági, mind munkáltatói, mind szakmai szempontból. A központból irányított tankerületek döntenek minden egyes számláról, teendőről. Megszűnt a tankönyvválaszték. Általában két államilag előállított, így tankönyvi engedélyeztetési folyamaton át nem esett tankönyvből lehet választani, amelyekben megjelennek a kormánypropaganda elemei is.
A Nemzeti Alaptanterv és a kötelező kerettantervek teljes mértékben megkötik a tanárok kezét. Olyan mennyiségű tananyagot, tudást írnak elő nagyon nagy részletességgel, ami lehetetlenné teszi a helyi sajátosságokhoz, a tanulói igényekhez, a tanulók személyiségéhez, a tanár erősségeihez, a szülői igényekhez való alkalmazkodást. Ez teljes mértékben szembe megy a mai nemzetközi tendenciákkal.
Az egyre több pedagógusi feladattal párhuzamosan építették le a pedagógusok iskolán belüli és iskolán kívüli támogatási rendszerét. Egyre kevesebb a segítő szakember. Megszűntek a megyei pedagógiai intézetek, nincs minden megyében minden területnek szaktanácsadója, szakemberhiánnyal küzdenek a szakszolgálatok, leépültek az iskolán kívüli munkaközösségek, a szakmai civil szervezetek nem kapnak támogatást, szerepet.
Amit várunk:
- Több bizalmat, jogosultságot az intézményvezetőknek!
- A tankerületi és intézményi vezetők kinevezési rendjének demokratikusabbá tételét!
- Önálló intézményi költségvetést!
- Szakmai szabadságot a pedagógusoknak, az intézményeknek!
- Adják vissza az óvodapedagógusok szerepét az iskolaérettségi eljárásban!
- Kevésbé korlátozó, csak a szükséges kereteket előíró Nemzeti alaptantervet!
- Gondolkodásra, önállóságra, tanulásra képessé tevő, választható tanterveket és módszertani lehetőségeket!
- Formális, számonkérő minősítési rendszer helyett segítő szakmai támogatást, segédanyagokat, informatikai lehetőségeket!
- Korszerű, az igényekhez igazodó továbbképzési rendszert, szakmai fejlődési lehetőséget!
- Lehetőséget a pedagógusoknak az egyéni igények figyelembevételére, egyéni tanulási utakat!
Összeállította a Civil Közoktatási Platform munkacsoportja
Letölthető formátumok
Itt elérhetőek és felhasználhatóak a nyomtatványok.