A tanórák online közvetítése megoldható, és nem ellentétes az adatvédelmi irányelvekkel. Az ADOM petícióban követeli, hogy továbbra is fogadják el a szülői igazolást, és az oktatás formájáról dönthessen az iskola.
Április 19-étől nyitva vannak az óvodák, és jelenléti oktatás van az iskolák alsó tagozatán. Május 10-én újraindul a jelenléti oktatás az általános iskolák felső tagozatán és a középiskolákban is.
Az ADOM Diákmozgalom petíciójában követeli, hogy
– NE legyen kötelező a jelenléti oktatás május 10-től!
– Fogadják el a szülői igazolást érvényesnek a tanév végéig, és ne számítson bele a 250 óra hiányzásba, ha a diák a vírushelyzet miatt nem szeretné veszélynek kitenni magát és családját!
– Hadd döntsék el a diákok, tanárok, szülők az igazgatóval együtt, hogy kinyisson-e az iskola arra az 5 hétre vagy sem! Szülessen helyi döntés arról, hogy milyen formában szeretnék folytatni az oktatást! (A petíciót már 70 ezren aláírták.)
A 19-i nyitáskor Maruzsa Zoltán államtitkár és Kásler Miklós miniszter is kijelentette – bár ez nem került be semmilyen jogszabályba –, hogy aki a fertőzésveszély miatt nem megy iskolába, annak igazolt a hiányzása. Azonban annak ellenére, hogy a diákok nem védettek, és a szülők többsége is legfeljebb a közelmúltban kaphatta meg az első oltást, különféle nyomásgyakorló eszközökkel próbálták, próbálják az iskolák, a tankerületek elérni, hogy minél többen személyesen vegyenek részt az órákon. A CKP állásfoglalásában különösen azt nehezményezte, hogy a pedagógusoknak megtiltották, hogy segítsék az otthonmaradókat – még azt sem engedélyezték, hogy az órákat a miniszteri javaslatnak megfelelően online közvetítsék.[1]
Mivel az engedély megtagadását sokszor adatvédelmi szabályokkal indokolják, fontosnak tartjuk bemutatni a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) válaszát egy szülő erre vonatkozó kérdésére. A válasz lényege, hogy a tanórák közvetítésének biztosítása elsősorban nem adatvédelmi, hanem oktatásszervezési, oktatáspolitikai kérdés.
A közvetítéssel kapcsolatban felhívják a figyelmet arra, hogy „az adattakarékosság elvére tekintettel a kamerát úgy szükséges elhelyezni, hogy az elsősorban a pedagógust, az általa alkalmazott oktatási eszközöket (tábla, projektor) közvetítse, azon lehetőség szerint csak abban az esetben szerepeljenek diákok, hallgatók, ha az a tanórán végzett tevékenység bemutatásához, a tananyag feldolgozásához szorosan kapcsolódik, ahhoz szükséges (pl. kiscsoportos feladatmegoldás eredményének bemutatása a többi tanuló részére). Ehhez kapcsolódó követelmény a célhoz kötöttség elvére tekintettel, hogy a közvetített órákat, előadásokat ne rögzítsék, ne tárolják, hiszen azok a hagyományos oktatás keretében sem kerülnek megőrzésre és alkalmasak lehetnek a diákokkal, hallgatókkal, vagy a pedagógussal szembeni visszaélésre (például online zaklatás esetleges kockázata). Amennyiben a távoktatásban részesülő diák, hallgató, szülői felügyeletet gyakorló személy a valós idejű közvetítést mégis rögzíti, jogosulatlanul felhasználja, úgy önállóan felel annak szerzői jogi, adatvédelmi jogi és esetleges büntetőjogi jogkövetkezményeiért is.”
(A NAIH egyébként már korábban általánosságban is foglalkozott a digitális oktatás adatvédelemi kérdéseivel, részletes állásfoglalásuk itt olvasható.)
[1] Állásfoglalásunkat elküldtük az érintetteknek, azonban csak Maruzsa Zoltántól kaptunk választ, amelyben a tapasztalatainkat „hallomásnak” minősítette.