A cikket a szerző bocsátotta rendelkezésünkre, első megjelenése: https://hvg.hu/360/20210316_Megalazo_besorolas_uj_Nat_COVID_karantenoktatas__Egy_gimnaziumi_fizikatanar_evertekeloje
A személyes élmények összefoglalása minden elemzésnél és állásfoglalásnál jobban rávilágít az oktatás, a pedagógusok elkeserítő helyzetére.
A szerző iskolája védelmében a cikket névaláírás nélkül tesszük közzé.
2020. január
Végre a PhD fokozatom megszerzése után besorolódtam a megfelelő fizetési kategóriába. Ehhez mindössze öt évre volt szükség, hiszen 2013-ban, 25 évvel a pályakezdés után visszasorolt a rendszer a megtisztelő pedagógus I kategóriába. Innen indulhattam az uborkafán fölfelé, különb s különb megalázó köröket futva.
Így, 33 év tanítás után elértem a két éve villamosmérnöki BSC diplomával dolgozó fiam fizetését, de csak akkor, ha az osztályfőnöki és munkaközösség-vezetői pótlékokat is beszámítjuk.
Ebben a hónapban szakadt ránk, hogy a kormány tényleg komolyan gondolja a 90 milliárdért szervezett nyelvtanfolyamokat, és tényleg elküldi a kilencedikes és tizenegyedikes diákokat külföldi nyelviskolákba. Persze a gyerekek örültek, a szülők viszont aggódtak, ezért inkább a csoportos, mint az egyéni utazásszervezést preferálták. A tanárokat pedig, akik hajlandóak kísérőtanárként bevállalni ezt a kéthetes külföldi osztálykirándulást, lasszóval kellett fogni. Az ember egy kor felett nem bír annyit nem aludni, mint amire a diákok képesek… Mindezt ráadásul a szabadság terhére.
Csalinak odavetették, hogy persze megfizetjük, és egy tanárnak ez nagyon jó pénz. Mit akar még?
Én például a pályát elhagyni, ha ezt kötelezővé teszik a számomra.
Február
Megjelent az új NAT szövege. Te jó ég! Tényleg ez van benne? A média – már amelyik – Takaró Mihály, a hun eredet és Wass Albert miatt háborgóktól visszhangzott. Az már csak alig néhányaknak szúrt szemet, hogy a természettudományok lassan teljesen kiszorulnak a NAT-ból. Persze, nincs elég tanár, hát csak kell valamit kezdeni.
A NAT-ban megfogalmazott cél felfénylett:
„8. fel tudja tárni a megfigyelt jelenségek ok-okozati hátterét;
9. képessé váljon Univerzumunkat és az embert kölcsönhatásában szemlélni, az emberiség
fejlődéstörténetét, jelenét és jövőjét és az Univerzum történetét összekapcsolni.”
Micsoda felfuvalkodott szöveg!
Különben kell majd mérnök meg orvos? Lehet, hogy nem is?
Március
A nemzetközi helyzet fokozódik, Európa lassan bezárt, mi még nyitva maradunk. Sőt, ha bezárunk, állítólag ugrik a fizetés! De azért 13-án, péntek este bezártunk.
Akkor most mi lesz? Kipróbáltuk, elég hamar rájöttünk, hogy mit lehet és mit nem. Az önkizsákmányolás újabb furmányos módszereit sajátítottuk el igen nagy kreativitással. Segítséget a nagy tech-cégektől kaptunk, a kormánytól semmit. Nem most tudjuk meg, miért is felel a Digitalizációért Felelős Államtitkárság!
Közben az oktatáskutatók tudományosan kifejtették a média platformjain, hogy sajnos a magyar pedagógustársadalom nem fogja föl, nem elég fejlett, csak fokozza a lemaradást, meg van félemlítve, és különben is úgy, ahogy van lesajnálandó, a feladatára alkalmatlan népség. A nemlétező tárca mélyen hallgat, a szülők jobban tudják nálunk, de egy dologban mind egyetértenek: így nem lehet. Rendben, de akkor ugyan mondja már meg valaki, hogy mégis hogyan lehet? Valaki, akinek alkalmasint ez a dolga. De vajon az OFI (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet) mint a kötelező tankönyvek kiadója, vagy a pedagógiai, szakmódszertani tanszékek, vagy a már említett államtitkárság létrehozott akár egyetlen használható segédanyagot is a számunkra? Hiszen ők ezért fizetést kapnak! Vagyis valahol valakik azért tisztában vannak vele, hogy a tananyagírás külön munka.
Mint a KLIK felállításakor a krétahiány alatt már megállapította az EMMI (Hoffmann Rózsa): a pedagógusok olyan kreatívak, hogy a jó szívük által vezérelve mindent megoldanak…
Hát így lett. Megoldottuk. Ahogy tudtuk.
Egy jó dolog azért történt: lefújták a nyelvtanulási programot.
Április
Lassan belejövünk, megtapasztaljuk, ügyesedünk.
Reménykedünk, hogy a NAT-ot elhalasztják, mert hát annyi baj van vele, és most nem is tudunk összejönni, hogy megtárgyaljuk. Na persze, senki sem akarta, hogy megtárgyaljuk. Bevezették. Durr, egy újabb gyomros.
Most majd lehet értekezleteket tartani az új óraszámokról, tantervekről, célokról…
És a szeptemberben induló tagozatokra felvett gyerekek a régi rend szerint meghirdetett óraszámokkal? Ha nem azt a mosóport kapom a boltban, vagy nem annyiért, amennyiért a polcra kiírták, akkor kiverhetem a palávert. A meghirdetett képzésre ez miért nem igaz? Jó lett volna, ha a szülők tudatos vásárlóként viselkednek, de örültek, hogy olyan iskolákban helyezhették el a gyerekeiket, ahol még mindegyik tárgyat megfelelő szakos tanár tanítja.
Kollégák! Itt a tankönyvrendelés ideje! Tessék leadni, melyik osztályba melyiket és hány példányban! Az új NAT-os osztályra is! Milyen tankönyv? Látta valaki? Jaj, még meg sem írták…
Közben: Lesz érettségi? Nem lesz? Hogy lesz? Minden az utolsó pillanatban derül ki.
Május
A pedagógus tényleg kreatív, a gyermek érdekében mindent megold, tehát az érettségi is rendben lement.
Bizony-bizony tanterveket kell írni. Pfuj. Ez az egyik legundorítóbb feladat.
Június
Vége lett a tanévnek. A szóbeli érettségik hiánya furcsa, de így a sokak által irigyelt „három hónapos” szünetünk hat hétről lényegében hét hétre nőtt.
Pedagógus napra munkánk megbecsülése jeléül az idén kaptunk a Tankerülettől olvadozó oroszkrém-tortát (?) és csokitortát(?). Nem is emlékszem.
Nem akarok számítógépet látni!
Július
Nyár…
Augusztus
Árnyat vet a tanévkezdet…
Hát csak elment két kolléga. Az egyikük a szakképzésbe, mert ott lényegesen magasabb a fizetés. Hát csak sikerült megosztani a pedagógus-társadalmat.
Kollégák! Akkor most a tantárgyfelosztás jön, újra! Ki melyik osztályban hány órát fog tartani? Jaj, az órakedvezményeket (osztályfőnök, munkaközösség-vezető) tekintsétek úgy, hogy nincsenek, viszont az iskolától annyi órát levonnak, amennyi a kedvezmény lenne. Szóval a tizenegyedikes faktra sajnos nem marad fizetett óra… És akkor azt a szakkört se, meg ezt is csak egy órában, ne kettőben… Légyszi, a KRÉTÁ-ba akkor majd ezt így írd be, mert különben megbüntetik az iskolát.
És volt Gólyatábor.
200 fölötti gyereklétszám, 12 tanár. És a visszalátogató egyetemisták a saját gólyatáborukból behozták a covidot. Na, most mi lesz? Az Operatív Törzs kontaktkutatást rendelt el. Egy gólyatáborban? Ki nem kontakt? Kicsi a rakás, nagyobbat kíván! Teljes nyálcsere! Ki nem kontakt itt? A KLIK ellenőrzi, hogy az iskola betartja-e az OT utasításait. Csak a parancsokat, szigorú fegyelemmel. Várjuk a parancsot. Nem jön. Augusztus 30: nincs parancs.
Az iskola nem rendelhet el karantént, ezért 31-én megkérjük a szülőket, hogy döntsenek úgy, hogy otthon tartják a gyerekeket a két hét leteltéig. Mi pedig beírjuk a KRÉTÁ-ba az órákat, és mindenkit hiányzónak tüntetünk fel.
Szeptember
Végre találkozunk a gyerekekkel! Meglepően kedves mindenki mindenkivel, örülünk egymásnak. És gyorsan kirándulunk két egynaposat.
Megjönnek a tankönyvek. Megnézem végre: a hetedikesek évi összesen 35 fizikaórájára van 42 lecke. Ez igen! Micsoda előrelátás, micsoda kompetens szakmai segítség! Szuper!
És az új kilencedikes is lenyűgöző, a korábbi két kötetet egybeforrasztották, nesze, tanítsd meg!
Október
Szinte eseménytelen. A számok emelkednek, 23-i ünnepség nincs.
November
Covidos lettem. Aztán a férjem is. Nem az iskolában, ez biztos. De azt hiszem, mivel magánúton, antigénteszttel mutatták ki az enyémet, nem kerültem a statisztikába. A férjemhez kihívta a háziorvos a mentőket, akik öt nap múltán rátelefonáltak, hogy fáradjon be a Dévai utcai tesztelőpontra. 40 fokos láz, másfél óra sorban állás, nos ezt nem. Úgyis tuti covid. Tesztelés lefújva.
Mire kikecmeregtem, már ismét online voltunk. Többet dolgoztunk, mint a tavasszal, de nyugodtabban. Már nem vártunk semmilyen segítséget. És vettünk egy digitalizáló táblát (ha minden matek-, fizika-, kémia-…tanár kapott volna egyet az államtól, összesen kétmilliárdba került volna), ez megváltás volt a tanításban!
December
Mikor jön már a szünet?
Eljött. És karácsony előtt hazajöttek a gyerekeim is. Egyszer csak megállt egy autó a házunk előtt, és két idegen szállt ki belőle. A fiaim cégétől jött el a két főnök, elhozták az év végi prémiumot, hogy személyesen adják át a fiaimnak.
Hát igen, azt hiszem, jól tettem, hogy minden furfangot bevetve lebeszéltem a nagyobbik fiamat arról, hogy matematika-fizika szakos tanárnak álljon. Pedig a nagyapám, a dédapám és az ükapám is az volt.