A PDSZ országos felméréséből kiderül: az oktatásirányításnak alig volt köze a digitális munkarend konkrétumainak megszervezéséhez.
A távoktatás bevezetése nem fogható fel digitális oktatási innovációnak. A kirajzolódó képből leginkább az derül ki, hogy – irányítás és tervezés híján – leginkább „karanténoktatásnak” lehet nevezni, ami országosan történt, mintsem valódi, központilag tervezett és irányított, vagy legalább elősegített műveletnek. A digitális munkarend legfontosabb tanulsága a válaszadók szerint a központi fejetlenség és a lokális lelemény volt.
A pedagógusok fokozott stresszről, az oktatás lebonyolításával kapcsolatban saját zsebből fizetendő költségekről, egészségkárosodásról számolnak be, és jól kirajzolódik az is, hogy az oktatásirányítás intézményei egyszerűen képtelenek voltak konkrét segítséggel – vagy akár eszközökkel – hozzájárulni a távoktatás hatékony lebonyolításához. Mellbevágó válasz, hogy a kollégák elsősorban saját magukra számíthattak, leginkább egymással tudták megosztani a tapasztalataikat. Az intézménytől nagyjából ugyanannyi segítséget kaptak, mint a diákoktól, szülőktől, ismerősöktől. Ami a leginkább bizonyítja az oktatásirányítás teljes kudarcát az az, hogy a kollégák még a szolgáltatóktól is több segítséget kaptak (pl. ingyenesen bővített adatkeretek formájában), mint a oktatásirányítás erre hivatott szerveitől. Az oktatásirányítás felületein csak csak 8,7 %-uk talált használható tartalmakat, míg a közösségi oldalakon 72, a céges oldalakon 42 %-uk.A felmérés részletes eredményei a Ne dolgozz ingyen! oldalon olvashatók.