A CKP szakmai dokumentumaiban elemezte, és számos állásfoglalásában élesen bírálta a szakképzésben 2010 óta végrehajtott változtatásokat, számos akciót szervezett a tanulók és gazdaság érdekeivel ellentétes intézkedésekkel szemben. A Kockás könyvben felvázoltuk a szakképzés kívánatos szerepét és szabályozását a közoktatás rendszerén belül.
Mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy a változtatások rossz irányba mutattak, a gazdasági szereplők nyomására a kormányzat a szakképzés újabb átalakítására készül.
A szak- és felnőttképzés átalakításának Szakképzés 4.0 elnevezésű stratégiája ezúttal a korábbiaknál szélesebb kör, a Szakképzési Innovációs Tanács bevonásával készült. A stratégia még nem került nyilvánosságra, tartalmát egy másik cikkünkben foglaltuk össze.
Civil Közoktatási Platform szakképzésben érintett szervezetei és szakértői áttekintették a Szakképzés 4.0 stratégia iskolai rendszerű szakképzéssel foglalkozó részét. Véleményükre alapozva a CKP állásfoglalást adott ki, amelyet eljuttattunk a Szakképzési Innovációs Tanács tagjaihoz is.
Állásfoglalásunk az alábbiakban olvasható.
Vélemény és javaslatok a Szakképzés 4.0 koncepcióval kapcsolatban
A Civil Közoktatási Platform szakképzésben érintett szervezetei és szakértői áttekintették a Szakképzés 4.0 – A szakképzés és felnőttképzés megújításának középtávú szakmapolitikai stratégiája koncepciót.[1]
A CKP álláspontja szerint a szakképzés rendszerében történő változtatások önmagukban nem képesek a közoktatás és benne az iskolai rendszerű szakképzés alapvető problémáinak megoldására. A valódi előrelépéshez változtatni kell a közoktatás egész rendszerén, mindenekelőtt az általános iskolai oktatáson. El kell érni, hogy az általános képzés során a családi háttértől függetlenül megszerezhetőek legyenek a szakképzésben szükséges kompetenciák, biztosítani kell a szegregáció visszaszorítását.[2]
Mindemellett a szakképzés mai rendszeréhez képest a stratégia elemei előrelépést jelenthetnek.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy a stratégia elemeinek a megfelelősége nem jelen garanciát a megvalósítás sikerességére. Elengedhetetlen egy átfogó helyzetelemzés és hatástanulmány, egy tartalmi, pedagógiai fejlesztési terv, a megvalósítás feltételrendszerének meghatározása és megteremtése, az érintettek széleskörű bevonása, a megfelelő megismertetés, előkészítés, felkészítés és mindenekelőtt a mindezekhez szükséges időtáv biztosítása. Emellett megfelelően kell meghatározni a stratégiában még ki nem dolgozott elemeket, részleteket.
Ennek hiányában a változtatások akár károsak is lehetnek.
További veszélyt jelent, ha a szakképzés átalakításáról készülő kormányhatározat és cselekvési terv az érintettekkel való egyeztetés nélkül eltér a stratégiában jelenleg foglaltaktól, amely a szereplők eddigi együttműködésének eredménye, illetve ha a megvalósítás felelőseinek, közreműködőinek kiválasztásánál, a források elosztásánál nem a stratégia minél hatékonyabb megvalósítása a fő szempont.
A stratégia általunk elfogadhatónak ítélt pontjait abban és csakis abban az esetben tudjuk támogatni, ha a felsorolt feltételrendszert a kormányzat biztosítja.
Állásfoglalásunkban összefoglaljuk, hogy
- a stratégia mely elemeit tartjuk előremutatónak, illetve elfogadhatatlannak,
- mi várható el a változtatásoktól, és mit nem oldhatnak meg,
- milyen feltételeknek kell teljesülniük, hogy a megvalósítás sikeres lehessen,
- milyen elemek hiányoznak, milyen részeket kell egyértelműsíteni.
Szakmai véleményünkkel segíteni kívánjuk, hogy a megvalósulás során a stratégia pozitív eredményeket, és ne további károkat okozzon.
Ehhez kérjük a szakképzés szereplőinek, a Szakképzési Innovációs Tanács tagjainak a támogatását.
- A stratégia helye a közoktatás rendszerében
Az iskolai szakképzés nem választható el a közoktatás egészétől. A szakképzés rendszerén belüli változások nem vezethetnek az iskolai szakképzés elemi problémáinak megoldásához, a lényeges javuláshoz a teljes közoktatási rendszer alapvető reformjára van szükség.
Jelen stratégia hangsúlyozottan csak a szakképzésre koncentrál. Ugyan áttekinti a közoktatás intézményrendszerét, és jelzi azok összefüggését a szakképzéssel, azonban csak olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek a szakképzésen belül, lehetőleg az EMMI-vel való együttműködést minimálisra csökkentve megvalósíthatók lehetnek.
A CKP szakmai anyagaiban mindig hangsúlyozta, hogy az iskolai szakképzés a közoktatás szerves része. Ennek megfelelően nem tartottuk jónak a szakképző és az általánosan képző intézmények ágazati irányításának teljes szétválását.
A jelenlegi helyzetben az elveket felülírja a gyakorlat: az EMMI által irányított közoktatásban nem sikerült semmiféle észszerű változtatást elérnünk, és erre a későbbiekben sem látunk esélyt. Jelenleg a gazdasági szereplők az oktatásirányításnál jobban érzékelik a változások szükségességét. Ezért átmenetileg támogathatónak tartjuk, hogy a beavatkozások csak a szakképzésre vonatkozzanak, ameddig ez nem mond ellent annak az alapelvnek, hogy bárhol is teljesíti a tanuló a tankötelezettségét, a képzésnek a teljes életre, és nem csak a szakmai életútra kell felkészítenie, az életkori sajátosságok figyelembevételével.
Oktatáspolitikai elképzeléseink szerint az egységes általános képzésnek – lehetőséget adva bizonyos, most csak a szakképzésben végezhető gyakorlati tevékenységekre – 10 éven át kellene folytatódnia, az iskolatípusok szétválására és a szakma/ágazatválasztásra csak ez után kerülhetne sor. Emellett meg kellene változni a tanárokkal és az iskolákkal szembeni elvárásoknak is: lépni kell a személyre szabott oktatás, a kompetenciafejlesztés, az autonómia feltételeinek biztosítása, a célcsoportokhoz, földrajzi különbségekhez való igazodás lehetőségének, a szegregáció megszűntetésének az irányába. Mindezen a változás eredményeként a közoktatás felvértezhetné a tanulókat a XXI. század követelményeinek – közte a gazdaság igényeinek – megfelelő tudással, készségekkel, kompetenciákkal.
Úgy látjuk, hogy a Szakképzés 4.0 stratégia tartalmaz ebbe az irányba mutató elemeket. Ezek felelősségteljes megvalósítása javíthatná egy jövőbeni iskolaszerkezetváltozás zökkenőmentesebb bevezethetőségének esélyét.
Az anyagot azzal a szemmel tekintettük át, hogy ennek a célnak hogyan tudna megfelelni.
Emellett és ettől függetlenül nem tekinthetünk el a közoktatás egészének, ill. a közoktatásban – benne a szakképzésben – végrehajtott konkrét intézkedéseknek a bírálatától. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy a magyar oktatás tragikus állapotban van, annak érdemi átalakítása nélkül az ország fejlődése, állampolgárainak jólléte elképzelhetetlen.
- A stratégia megfelelő feltételek biztosítása esetén támogatható elemei
Elvi szinten, a 3. pontban felsorolt szempontok figyelembevétele esetén támogathatónak tartjuk a megismert stratégia legtöbb elemét:
- az iskolai és a felnőtt szakképzés szerepének újragondolását,
- az érettségit adó szakképzés előtérbe kerülését,
- az átjárhatóság, az alapkészségek megerősítése támogatását,
- a szakgimnáziumi érettségi átalakítását,
- az ágazati alapképzés és a széles alapozást adó szakképesítések megjelenését,
- az újfajta, rugalmas képzési formák (műhelyiskola, orientációs évfolyam) megjelenését,
- a tankötelezettség végzettséghez kötését,
- az ösztöndíjrendszer átalakítását és kiterjesztését,
- a felnőttoktatás esetén megjelenő rugalmasságot,
- az ágazati és helyi sajátosságokhoz való alkalmazkodás lehetőségét,
- a szakmaszerkezeti döntés kivezetését,
- a digitális tartalmak, tananyagok bevezetését,
- az iskolai infrastruktúra, a tanműhelyek fejlesztését, az ágazati és vállalati képzőközpontok kialakítását,
- a szakmai tanárok, szakoktatók képzési struktúrájának átalakítását,
- a szakoktatók vállalati helyszínű továbbképzését,
- a vezetők felkészítését és teljesítményértékelését,
- a szakképzési hozzájárulás nagyobb arányú – részben a befizető által meghatározott célú – szakképzési felhasználását.
- Kockázatok, megvalósíthatósági feltételek
Függetlenül attól, hogy hogyan ítéljük meg a stratégiában felvázolt víziót, a tervezett változtatások értékét, hatásait a még ki nem dolgozott részletek, az előkészítés, megvalósítás módja határozza meg. Ezért mielőtt felsorolnánk a stratégia számunkra elfogadhatatlan, ill. bizonytalan elemeit, az alábbiakban felsoroljuk, milyen feltételek teljesülése esetén lehet sikeres a stratégia. Amennyiben ezen feltételeket a megvalósítás során nem veszik figyelembe, a változtatások akár károsak is lehetnek.
1. Az írásos anyagban ugyan nem szerepelnek határidők, azonban a SZIT-en és más fórumokon is elhangzott, hogy a 2020/2021-es tanévet már az új rendszerben kívánják elindítani, és az átalakításhoz szükséges 3 törvény- és 19 rendeletmódosítást minél hamarabb, lehetőleg még a tavaszi/nyári törvénykezési időszakban meg kívánják hozni. (A stratégiában megjelenő indikátorok tervezett megvalósulási határideje számunkra nem ismert.)
Az előkészítettség jelenlegi állapota mellett ez – még ha sikerülne is a jogszabályoknak megfelelő határidőket betartani – biztos kudarcot jelent.
Lehetnek olyan elemei a stratégiának, amelyek a 2020/21-es tanévtől, sőt olyanok is, amelyek már korábban is bevezethetők. Az egész rendszer azonban semmiképp sem vezethető be a 2021/22-es tanévet megelőzően.
2. Nem látszik biztosíték arra, hogy a leírt elképzelések valóban megvalósíthatók. Egyelőre a finanszírozási háttér biztosítottsága sem egyértelmű – de ennél nagyobb gond, hogy nem létezik egy átfogó helyzetelemzés és egy tartalmi, pedagógiai fejlesztési terv.
A munkaerőhelyzetre és annak elvárásaira, a közoktatás adataira vonatkozóan ugyan szerepel az előterjesztésben helyzetelemzés, azonban a közoktatási, szakképzési sikerek és sikertelenségek okainak elemzése nem történt meg. Így az új elemekről sem tudhatjuk, hogy sikeresek lesznek-e. Ha például a HÍD program sikertelen, a hasonló célú Dobbantó viszont sikeres volt, nem elég a HÍD-at egy Dobbantó nevű programmal helyettesíteni: tudni kell, mi a különböző eredményesség oka.
Tudomásunk szerint a stratégiához nem készült megvalósíthatósági tanulmány, nem tekintették át az egyes elemek megvalósításának, hatékony működésének feltételeit, nincsen még ütemterv. Enélkül határidőket szabni felelőtlenség.
Nem említ a koncepció olyan intézményt, mechanizmust, amelynek a folyamatos korrekció, az adaptivitás folyamatos biztosítása lenne a funkciója.
3. Az oktatási reformok tapasztalatai alapján kijelenthetjük, hogy a sikeresség feltétele a megfelelő előkészítés, az érintettek bevonása, számukra választási lehetőség és a megvalósítás során egyéni és intézményi szinten szakmai segítség, facilitálás biztosítása. Erre kellő figyelmet kell fordítani.
Az újfajta megoldásokat (orientációs, ill. átvezető évfolyamok, műhelyiskola stb.) a stratégia szerint – helyesen – pilot jelleggel kezdik bevezetni. Fontos, hogy ezek a pilotok csak ott induljanak el, ahol ennek a személyi és tárgyi feltételei rendelkezésre állnak, és ahol a vezetés, a tanárok és a diákok is önkéntesen, a célokkal egyetértve vállalják a részvételt. Az elterjesztés csak a megvalósult projektek kiértékelése után, az ennek ismeretében felállított feltételrendszer megvalósulása esetén, fokozatosan történhet meg, átgondolva a továbbhaladás lehetőségeit is. A már kiválasztott pilotok mellett fel kell mérni a különféle területeken létező sikeres megoldásokat, és a későbbiekben is lehetőséget kell adni egyéni megoldások kipróbálására; az arra érdemes megoldásokat támogatni szükséges.
4. A dokumentum a tervezésnél nem fordít kellő figyelmet a diákok, a Z-generáció „működésére”, a szülők bevonására, a tanártársadalom megbecsültségének, munkaterhelésének, felkészültségének, hozzáállásának következményeire.
5. A dokumentumban a munkaerőpiaci/szakképzési helyzetelemzés és a következtetések nincsenek mindig összhangban. Az eltérés tendenciózus. A helyzetelemzés alapján a munkaerőpiac egyre jobban igényli a szakmafüggetlen kompetenciákat, és a szakmunkásképzés jelentősen el fog tolódni a felnőttek világa felé; ebből az következne, hogy a szakképzés kezdetét későbbre kellene tenni, és az általános kompetenciafejlesztés hosszabban kellene folyjon. A stratégia kitűzött célja ennek ellenére a 14-15 évesek minél nagyobb arányú bevonása a szakképzésbe, az általánosan képző, a felnőttkori szakmaszerzés lehetőségét megadó gimnáziumok térnyerésének megállításával.
4. A SZIT-en hangsúlyozták, hogy a stratégia csak a kereteket adja meg, a részletek megbeszélése még a munkacsoportokra vár.
A munkacsoportok valóban alkalmat adnak a különböző szempontok megjelenésére, azonban nem helyettesíthetik az említett elemzéseket. Az elemzések, megvalósíthatósági tanulmányok kidolgozásába, a megvalósítás részleteinek a meghatározásába be kell vonni olyanokat – beleértve a diákokat is –, akik a területen gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek, illetve érdemes figyelembe venni a korábbi hasonló fejlesztések, változtatások tapasztalatait is.
- Elfogadhatatlan elemek
A bemutatott rendszer elemei közül elfogadhatatlannak tartjuk:
- hogy egy személytelen teszt – a nyolcadikos kompetenciamérés – alapján kerülhessen be valaki szakmai képzésbe, és megszűnjön a szakképzési és a gimnáziumi felvételi eljárás egysége;
- hogy keretszámot határozzanak meg a gimnáziumi képzésre, ill. hogy pályaorientáció címén a szakképzés felé „lejtő” pályairányítás folyjon;
- a szakiskola (régi nevén: speciális szakiskola) kihagyását a szakképzés rendszeréből, ami rontaná az integráltan nem oktatható, de munkaképes tanulók munkaerőpiaci esélyeit;
- hogy a szakmunkásképzés után megszűnjön a nappali érettségiszerzés lehetősége; álláspontunk szerint a szakma és az érettségi nappali rendszerben való megszerezhetőségét bizonyos életkori határig mindenki számára biztosítani kell;
- a mostani szakközépiskola szakképző iskolává átnevezését a félreérthetőség miatt;
- hogy az orientációs évfolyam kizárólag a kompetenciavizsgán gyengén szereplők számára kerüljön megszervezésre (az anyag egyes részei ezt a megközelítés tartalmazzák a SZIT-en említett mindenki számára nyitott megoldás mellett).
Hiányok, javaslatok
A bemutatott rendszerből hiányoljuk:
- A szakközépiskolai (régi nevén szakiskolai/szakmunkás, javasolt nevén szakképző iskolai) képzés tartalmának meghatározását: nem látjuk, hogy a szakmai ismeretek mellett lesz-e lehetőség az alapkészségfejlesztésre és a megfelelő, a jelenleginél lényegesen magasabb arányú közismereti oktatásra; véleményünk szerint ebben az iskolatípusban a képzésnek általában 4. évessé kellene alakulnia, egyes szakmák esetén lehetővé téve a 3 éves képzést; az átalakítás egyik módja lehetne az orientációs évfolyam mindenki számára elérhetővé tétele.
- A közismereti tartalom és a szakmafüggetlen kompetenciák kialakításának kérdését, a NAT és a stratégiában leírtak illeszkedését, a NAT érvényességének biztosítását a technikumokban és szakképző iskolákban;
- A kerettantervek kötelezőségének, a szabad sávnak a kérdését: a kötelező kerettantervek helyett választható mintatantervekre, ill. az eltérés lehetőségének jelentős növelésére van szükség;
- A tanulók képzési formák és ágazatok, továbbtanulási irányok közötti váltását reálisan lehetővé tevő segítő szolgáltatásokat (karriertanácsadás, különbözetire felkészítés, második idegen nyelv tanulásának lehetősége, 5. érettségi tárgyra felkészítés); a váltás lehetőségét – évismétléssel vagy anélkül – a képzés bármely pontján;
- Nem látjuk megoldottnak az ágazatok közötti váltást, ill. a gimnáziumból technikumba lépőknél az ágazati alapozás pótlását; nem világos, hogy a szakiskolások szakmára vagy ágazatra jelentkeznek;
- Az újszerű képzési formák (orientációs évfolyam, Dobbantó, műhelyiskola) módszertanának, szervezeti kultúrájának beépülését a felsőbb évfolyamokon folyó képzésekbe;
- A pedagógiai munkát segítő szakemberek biztosítását: az anyagban említett digitális asszisztensek és kapcsolati munkatársak mellett az eredményes oktatáshoz, a korai iskolaelhagyás megelőzéséhez és különösen az új képzési formákhoz elengedhetetlen gyógypedagógusok, pszichológusok, fejlesztő pedagógusok, (gyógy)pedagógiai asszisztensek, pályaorientációs tanárok stb. rendelkezésre állása;
- A tagintézményi vezetés szerepének, a tagintézmények autonómiájának a kérdését;
- A szakképzésből felsőoktatásba jutás segítésének módszerét: véleményünk szerint ezt az általános felvételi eljárás keretében kell szabályozni; a nagyobb arányú továbbtanulás legfontosabb eszköze a továbbtanulás nyelvvizsgához kötésének eltörlése, ill. az államilag finanszírozott helyek számának a növelése;
- A felnőttoktatás, második esély iskolái, érettségizettek nappali képzése speciális kezelését; ezek nem moshatók össze a tankötelesek képzésével; más oktatók, esetleg más intézmények szükségesek;
- Általános iskolai végzettség megszerzésének lehetőségét az azzal nem rendelkezőknek; nem világos, hogy a Dobbantó évfolyam erre lehetőséget ad-e;
- A jelenlegi rendszerben létező, a képzési utak sokszínűségét képviselő elemeket, pl. a kétéves szakmunkásképzést (a legalább 10. évfolyamot elvégzettek részére), a szakgimnáziumi érettségi után szakmunkásképzést (nem technikus szakmákra);
- Az egyéni sajátosságokat figyelembe vevő rugalmasabb megoldásokat, a beszámíthatóságot, az egyéni tanulási utak lehetőségét (pl. az orientációs évfolyamba való évközi belépést, a szakképzés újrakezdésének lehetőségét más szakmában, a saját kérésre történő évfolyamismétlés megengedését/finanszírozását; a második szakképesítés részben párhuzamos, ill. lerövidített megszerzését; szakmai érettségivel a nem technikus szakmák rövidített megszerzésének lehetőségét; érettségi lehetőségét olyan tárgyból, amit nem tanult az iskolában; gimnáziumban párhuzamos képzésben folyó szakképzést, ill. a felsőoktatási tanulmányokkal párhuzamos szakképzést);
- A szakképzési marketingen túlmutató, az aktív életutat támogató pályaorientációs, karriertanácsadási rendszer részeként kezelt, a munkavállalói rugalmasságot lehetővé tevő pályaorientációt, a karriermenedzsment készségek beépülését a NAT-ba és a tantervekbe, a mindehhez szükséges személyi háttér biztosítását; a pályaorientáció során végzett tanulói mérések szerepének korlátozását;
- Érdemes lenne szólni az intézményrendszerről: fontos lenne fokozatosan lépni az erőforrások koncentrálása, a helyileg is együtt levő nagy szakképző centrumok kialakítása irányában;
- Az állami és egyházi fenntartó mellett bizonyos területeken támogatni kellene a magán fenntartók szerepvállalását is, fel kellene használni az alapítványi képzésben felhalmozódott tapasztalatokat; biztosítani kell a nem egyházi intézményben való tanulás lehetőségét minden területen.
[1] A Platform szakterületénél fogva a stratégia iskolarendszeren kívüli szakképzéssel/felnőttképzéssel foglalkozó részeit nem elemeztük
[2] A közoktatás, benne a szakképzés kívánatos átalakításával kapcsolatos véleményünket részletesen kifejtettük a Kockás könyvben.