Home HírekHírek Tankerületi tanácsok – a kormányzati kalap újabb nyuszija

Tankerületi tanácsok – a kormányzati kalap újabb nyuszija

2017-06-30

A  CKP is véleményezte a tankerületek mellett felállítandó tankerületi tanácsokról intézkedő rendelettervezetet. A tanácsok – amelyeknek eredetileg a Klebelsberg Központ felállásával egyidejűleg, januárban kellett volna megalakulniuk – elvileg a helyi érdekek megjelenítését szolgálnák, gyakorlatilag azonban a tervezet még a demokratikus képviselet látszatára sem ügyel.  A tanács vezetője és sok jogkör gyakorlója a tankerületi központ vezetője, tagjait a tankerületi központ, a Nemzeti Pedagógus Kar és a miniszter választja ki.

A június 30-i véleményezési határidőre sok más szervezettel együtt a Civil Közoktatási Platform is eljuttatta a szabályozást bíráló véleményét az EMMI-nek, amelyet az alábbiakban közlünk.

Az előterjesztés szerint a tanácsok megalakításának célja, hogy a helyi közösség felelősségtudatát erősítse, igényeit becsatornázza, releváns információkkal, szakmai információkkal segítse a döntéshozókat. Ezek szükségességével egyetértünk, de a jogszabálytervezet szövege a deklarált céljaival ellentétes, a tervezett tankerületi tanácsok erre a valóban fontos feladatra alkalmatlanok.

Ennek egyik oka, hogy a tankerületek természetellenes képződmények, általában semmilyen területi egységhez nem tartoznak, semmilyen érdekeket nem jeleníthetnek meg, mert semmilyen társadalmi egység, csoport nem kötődik hozzájuk. A kevés nagyvárosi szintű tankerülettől eltekintve nincsenek tankerület-szintű, az előterjesztésben hivatkozott helyi, területi, térségi társadalmi-gazdasági környezeti érdekek, célok, ezekre vonatkozó adatok, elemzések. Csak olyan szinteken lehet valódi érdekképviseleteket létrehozni, amely szinteken releváns társadalmi érdekek, törekvések, szándékok jeleníthetők meg.

Ennek ellenére a jelenleg fennálló keretek (centralizált, központi irányítás, KK szervezete) indokoltságát el nem fogadva, de jelenlegi, törvény által előírt létezésüket tudomásul véve, a tapasztalatok alapján úgy véljük, hogy a napi működés biztosításához indokolt, hogy szakmai kompetenciákról tanúbizonyságot nem adó, gyakorlatilag adminisztrációs, végrehajtó tankerületi végpontok mellett létezzen egy kontroll szervezet, amely valamilyen mértékben képes a helyi igényeket és érdekeket artikulálni, becsatornázni, képviselni és érvényesíteni.

A tervezetben szereplő tanácsok azonban ennek a feladatnak sem felelnek meg.

Januárban összefoglaltuk és Palkovics László államtitkárhoz eljuttattuk azokat a feltételeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy egy döntés-előkészítő, egyeztető, érdekmegjelenítő szervezet demokratikus, hatékony, legitim legyen.

 

Ezek közül a tanácsokra vonatkozóan semmi sem teljesül:

  • Nem volt széleskörű társadalmi egyeztetés, tudomásunk szerint nem volt előzetes, különböző irányultságú szakértőket bevonó szakértői véleményezés.
  • Az érdekelt felek nem maguk határozzák meg, ki képviseli őket: a jelöltek közül a miniszter választhat. A fenntartói oldal két és a Nemzeti Pedagógus kar egy képviselőjén kívül megjelenő négy oldal –  önkormányzatok, nemzetiségek szülők, diákok – jelöltjei közül a miniszter választja ki, kit kér fel. Megteheti, hogy a neki nem tetszőket kihagyva csak 2 tagot fogad el, képviselet nélkül hagyva valamelyik oldalt. Ha nem sajtóhiba a 2B § 5. bekezdése (vagyis valóban csak az a) és d) és nem az a-d) pontokban foglalt szervezetekre vonatkozik, hogy egy-egy főt jelölhetnek), akkor az is lehetséges, hogy  a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, ill. az Országos Nemzetiségi Önkormányzatok Szövetsége részéről több képviselő is legyen  a 2-4, miniszter által megbízott tag között.
  • Az egyes csoportok képviseletére megnevezettek egy része elvileg sem alkalmas az adott csoport képviseletére:
  • Az intézmények dolgozóit csak a pedagógus kar képviselné. Azon kívül, hogy az NPK-t nem tartjuk legitimnek, ez azért sem elfogadható, mivel egyrészt az NPK-nak az intézmények dolgozói közül csak a pedagógusok a tagjai, másrészt az NPK szervezeti felépítése alapján nem alkalmas helyi érdekek képviseletére. Erre a Közalkalmazotti Tanácsok illetve a pedagógus szakszervezetek lehetnek alkalmasak, amelyeknek viszont nem lenne képviseletük a tanácsban.
  • A szülők képviseletére kizárólag a Nagycsaládosok Egyesülete jogosult.  Ez annál is abszurdabb, mivel a szülők legitim képviselete könnyen megoldható lenne, hiszen az intézményekben van szülői munkaközösség, szülői szervezet, iskola, óvoda-, kollégiumi szék.
  • A szabályozás nem ad lehetőséget arra, hogy a szervezet maga döntsön a szervezetet érintő fontos kérdésekben. munkaprogramját, maga választhassa vezetőjét, tisztségviselőit. Nem választhatja meg vezetőjét: szokatlan módon a tankerületi központnak tanácsot adó szervezet vezetője az, akinek tanácsot ad, vagyis a központ vezetője. Nem a tanács, hanem a tankerületi vezető dönt arról, milyen külső szakértőket von be a munkába.
  • A helyi érdekeket kizárólag az önkormányzati szövetségek egyetlen közös jelöltje képviseli. Lehetőség van ugyan más – gazdasági, civil stb. – szereplők eseti bevonására, ez azonban nem kötelező.
  • Bár ennek a jelenlegi szabályozás mellett nincs is jelentősége, nem látható, milyen valós lehetőségei lesznek a tanácsoknak. A jelenlegi szabályozásban nem látunk olyan elemeket, amelyek bármiféle garanciát jelentenének arra, hogy a tanács állásfoglalásai, véleményezései nem lesznek  pusztába kiáltott szavak.
  • A szabályozás nem foglalkozik a szakképzés társadalmi ellenőrzésével. Ugyan a tankerületi tanácsok a jelenlegi szabályozás esetén nem érnek semmit, de valódi tanácsokra a szakképzés esetén is szükség lenne. Annál is inkább, mert a szakképzési centrumok valódi egységek, az adminisztratív feladatok mellett szakmai feladatuk is lenne, valódi közigazgatási/gazdasági egységeket fednek le, valós helyi érdekeket képviselhetnének. 

Mindezek alapján tervezett formájában a Civil Közoktatási Platform nem tartja támogathatónak a Tankerületi tanácsok létrehozását. Nincs szükség még egy olyan testületi formára, amely a látszatdemokráciát testesíti meg, feladata, szerepe és lehetősége nem több, mint a kormányzati szándékok és döntések legitimálása.