Home HírekNAT Válasz arra az EMMI közleményre, miszerint “Az aláírásgyűjtések nem a NAT-ról szólnak”

Válasz arra az EMMI közleményre, miszerint “Az aláírásgyűjtések nem a NAT-ról szólnak”

2020-03-03

Az EMMI „Az aláírásgyűjtések nem a NAT-ról szólnak” címmel valótlanságokkal teli közleményt adott ki. A Civil Közoktatási Platform tételesen cáfolja a közleményben található állításokat.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint az ellenzék a köznevelés rendszerét „a kormánnyal ideológiailag azonos oldalon álló” és „a kormánnyal ideológiailag ellentétes oldalon álló” intézményekre osztja, az egyházi intézményeket az előbbibe sorolva. Holott pontosan az egyházi intézményekben dolgozó pedagógusok mutatták meg bátor kiállásukkal, hogy a szakmai hozzáértést, a gyerekek iránt érzett felelősséget tekintve nincsen két oldal.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint a tiltakozást generálók tantestületeket osztanak meg, holott a tantestületi ékek a minősítési rendszer bevezetésével kezdődtek, hatalmas feszültséget keltve a pedagógusok között. Pontosan ez a szakmai kiállás az, amivel láthatóan közös nevezőre került a pedagógustársadalom.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint az, hogy a pedagógusok számához viszonyítva kevés az aláíró, azt mutatja, hogy csak a „bajkeverők” kezdeményezik a tiltakozásokat, holott a inkább az a helyzet, hogy a tanárok az eddigi tapasztalatok alapján nem bíznak abban, hogy kiállásuknak értelme lehet, sokan pedig – a fenntartói figyelmeztetésekre is hallgatva – intézményüket, állásukat féltve nem mernek aláírni.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint egyes ellenzéki pártok listázzák a tiltakozások aláíróit – holott a NAT IGEN petíció az, ami szakmai érvek nélkül, ideológiai alapon várja az aláírókat.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint a Köznevelés-Stratégiai Kerekasztal az a fórum, amelyen a kritikákat meg lehet tárgyalni. Holott az abban résztvevő (épp a kormány által létrehozott) Nemzeti Pedagógus Kar volt az első, mely az új NAT bevezetésének elhalasztását kérte.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint a pedagógusbérekkel kapcsolatban minden rendben van, holott egy pályakezdő tanárnak a bértábla szerint annyi fizetés sem jár, mint egy kezdő szakmunkásnak.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint megoldás lesz az éppen beígért 10%-kos bérpótlék, holott a felháborító módon differenciált juttatáscsomag a dolgozók többségének 2020-ban arra sem lesz elég, hogy az infláció okozta reálbércsökkenést kompenzálja.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint a magyarországi tanárok munkaterhelése nemzetközi viszonylatban átlagos, holott a tanórák megtartásán kívül nálunk olyan adminisztrációs, szervezési, szociális és egyéb feladatok hárulnak a pedagógusokra – a tanárhiányt leplező finanszírozás nélküli helyettesítésekről nem is beszélve -, mely feladatokra „a hanyatló nyugati demokráciákban” pedagógiai asszisztensek állnak rendelkezésre.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint a módosított NAT 10%-ról 20%-ra növeli a szabadon felhasználható órakeretet, csökkentette a tananyag mennyiségét, holott ennek éppen az ellenkezője igaz. Sok tantárgyból (és nem csak a mindig emlegetett irodalomból, de pl. szinte az összes természettudományból is) csökkenő óraszámok mellett még nőtt is a kötelező tananyagtartalom – és ugye a szabadon választott tartalmak csak ezek maradéktalan megtanítása után kerülhet csak szóba.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint csökken a tanulók óraterhelése és ezzel együtt a tanároké is, holott van évfolyam, ahol a diákok óraszáma még nő is, máshol pedig a korábban „drasztikusnak” ígért mérséklés alig 3%-nyi. Az pedig tényszerű hazugság, hogy a tanárok óraszáma csökkenne, hiszen az ezt szabályozó Köznevelési törvény nem változott.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint ténykérdés, hogy a felsőoktatásba felvételizők között nőtt a pedagógusképzésre jelentkezők aránya, holott az utolsó ismert statisztikai adat visszaesést mutat. Azokról a ténykérdésekről viszont véletlenül sem szólnak, hogy hányan vannak a felvettek között, akik el is végzik az adott szakot, ezek közül hányan helyezkednek el iskolákban, végül 2-3 éven belül hányan menekülnek el a pályáról.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint a módosított NAT szolgálja a kért szemléletváltást, ez azonban elsősorban a pedagógusokon múlik, holott egy olyan rendeletről beszélünk, amit a pedagógusok bevonása nélkül hoztak létre, így az a mindennapi gyakorlatban kivitelezhetetlen elvárásokat támaszt, gyerek- és tanárellenes. Azaz ennek a dokumentumnak egyetlen felelőse van, az pedig a kormány.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma is maximálisan egyetért azzal, hogy „a köznevelés rendszerének mindenkire gondja legyen. Egy szétszakadó társadalomban reményt, utat, modellt kell kínálnunk mindenkinek, hiszen elsősorban az iskola az a hely, ahol egy igazságosabb társadalom megszülethet. Az eddiginél nagyobb odafigyeléssel kell tehát fordulnunk a lemaradók, a nehézségekkel küzdők, a mélyszegénységben élők, a kirekesztettek felé.” – holott világviszonylatban Magyarországon legerősebb (és államilag megtűrt) a szegregáció, sőt, a jogsértésért kirótt büntetést a kormány még meg is kérdőjelezi.

Az EMMI ennyi „tévedése” után nyugodtan kijelenthetjük, hogy az aláírások a NAT-ról, sőt, az egész magyar oktatási rendszerről szólnak – igaz, a szakmai érveket a fenti, kizárólag (és szándékosan) pártpolitikai alapon működő szemlélettel nehéz lehet elfogadni.

(CKP)