Home HírekHírek Konferencia a nyelvoktatásról

Konferencia a nyelvoktatásról

2019-06-07

A Nemzeti Pedagóguskar és a Nyelvtudásért Egyesület május végén „Az iskolai nyelvoktatás következő tíz éve” címmel 2019 konferenciát rendezett a közoktatási nyelvtanítás három forró kérdéséről: a 2020-ban hatályba lépő középfokú (vagyis B2-es) nyelvvizsga felsőoktatási bemeneti követelményéről, a szűkülő tankönyvlistáról és a februárban bejelentett, kétszer kéthetes támogatott diákutaztatásról.

Rozgonyi Zoltán, a Nyelvtudásért Egyesület elnöke a B2-es rendelet következményeit elemezte: 2016-ban  a felvételizők 55%-nak volt legalább B2-es nyelvvizsgája (a felvettek között ez 61%). Nagy a szórás szakirányok szerint (Felvi-adatok): az államtudományi képzésben ez 93, az informatikai képzésben 76, az orvosi/egészségtudományiban 72, a műszakiban 70, a természettudományiban 69, a jogiban 62, a gazdaságtudományiban 60, az agrárképzésben 51, a bölcsészettudományiban (nyelvszakokkal együtt!) 49, a sporttudományiban 48, a társadalomtudományiban 45, míg a tanárképzésben mindössze 42 százalék. Rozgonyi ezért – egyetértve Murai László HÖOK-elnök áprilisi felvetésével – javasolja a rendelet szakirányonkénti lépcsőzetes bevezetését, egyes egyetemek drasztikus hallgatói létszámcsökkenését (és így az egyetemi költségvetések összeomlását) megelőzendő.

Rozgonyi előadását végighallgatta Maruzsa Zoltán helyettes államtitkár, majd ő következett. Előadásának első részét az EU-s országokban az Eurostat stb. által fölvett, nyelvtudással kapcsolatos, egyébként közismert statisztikai adatok ismertetése töltötte ki, majd a nyelvtanárokat ostorozta és a szűkített tankönyvlista erényeit ecsetelte. Hozzátette, hogy “nagyon drukkolok, hogy a közoktatásban lehetőségként éljék meg az új B2-es nyelvvizsga-szabályt.” Dicsérte a kormányzat bőkezűségét, amivel a 2018-as nyelvoktatási felmérést finanszírozta. Nem beszélt a kormányzati munkáról, például az 1360/2017-es kormányhatározatban előirányzott középtávú (2019-2027) nyelvoktatási stratégia elkészültéről. Az ezt firtató kérdésre azt válaszolta, hogy ez elkészült, de nem nyilvános, és “ne gondoljon senki csillagrombolóra”, csak házi használatú. (Azóta kiderült, hogy ezt az egyébként „nemzetinek” nevezett stratégáit a kormány elfogadta, célja „a tanárok és a tanulók nyelvtudásának fejlesztése”, Rétvári államtitkár szerint.[1]) A stratégiához kapcsolódóan Maruzsa megemlítette, hogy októbertől nyelvtanulásra is felvehető lesz a diákhitel az egyetemisták számára. A 2×2 hetes diákutaztatással kapcsolatban elárulta, hogy a számítások szerint a teljes 9. és 11. osztályos népesség (140.000 fő) utaztatásához évente 90 milliárd forintra lenne szükség, de a 2019-2020-as tanévben 35 milliárdot költést becsülnek.

Borosán Beáta EMMI osztályvezető ezt azzal egészítette ki, hogy Bartos Mónika frissen kinevezett miniszteri biztos júniusban országos roadshow-t tervez a diákutaztatási program népszerűsítésére. Pályázni szeptembertől, a Tempuson keresztül lehet, egyénileg és csoportosan is, állampolgári jogon. A tanulókat a nagykövetségek segítségével kiválasztott, akkreditált célországi nyelviskolák kurzusaira íratják be. A hátrányos helyzetű gyerekek bevonását mentorok segítik majd.

Horváth Péter Pedkar-elnök a B2-es követelmény bevezetéséből adódó felvételi pontszámítási változásokat ismertette. Az első B2-es nyelvvizsga után a  jövő évtől nem jár pluszpont, sőt, egyelőre úgy néz ki, a C1-es vizsgáért sem, ez csupán a B2-es feltételt pipálja ki. A további B2-es és magasabb szintű nyelvvizsgákért jár pluszpont. Horváth el-elbizonytalanodott az új számítási rendszer ismertetésékor; a pontos részletek – az ígérete ellenére – egyelőre nem érhetők el a Pedkar honlapján (és a Felvi-honlapon sem). Erről jut eszembe, hogy az EMMI szerint senki ne tiltakozzon a 2020-as rendelet bevezetése ellen, mert a felvételizőknek „volt hat évük a felkészülésre”, de ez alatt a hat év alatt az EMMI addig sem jutott el, hogy átgondolja a felvételi pontszámítást.

A konferencia három témájáról szóló, a Nyelvtudásért Egyesület által szervezett kérdőíves felmérés első eredményeit Öveges Enikő és Kálmán Csaba ismertette. A 960 középiskolai nyelvtanár a tankönyvlista szűkülését egybehangzóan negatívan ítéli meg, a B2-es követelmény és a 2×2 hetes diákutaztatás megítélése megosztóbb. Utóbbinak az adatközlők szerint – bár panaszolták a teljes információhiányt – a motiváció lehet a legfontosabb hozadéka, a nyelvtudás javulása az adatközlők szerint nem lesz számottevő, és nem fog hozzájárulni a B2-es követelmény eléréséhez. A legtöbb adatközlő ennek ellenére jónak látja a kezdeményezést, de sokan a nem megfelelő ár-érték arányt sérelmezik: hasznosabbnak látnák a hazai nyelvoktatás fejlesztésére, a nyelvtanárok továbbképzésére fordítani ezt a nagy összeget.

A konferencia végén a kb. 80 nyelvtanár-résztvevő hozzászólásai többnyire a diákutaztatással foglalkoztak. Ebből is látszik, hogy ez egy gumicsont, mert közben a sokkal jelentősebb hatású B2-es követelmény témája nem kapott figyelmet a hozzászólásokban. Rozgonyi Zoltán felhívta a figyelmet, hogy a diákutaztatás költsége hozzávetőleg annyi, mintha még egy évvel megtoldanánk a teljes közoktatást! Kétségének adott hangot, hogy a kormányzat az első év után is képes lesz-e tovább finanszírozni a programot. Szabó Éva, a Trefort Gimnázium igazgatóhelyettese feltette a kérdést: a közoktatási nyelvtanárok gyakorlottak a diákcserékben, miért nem kérdezi senki a véleményüket? Javasolta azt is, hogy – mivel a tanárok számára újabb teher, nagy felelősség az utazók kísérése – , a minisztérium kísérőként vonja be a nyelvtanár-szakos egyetemistákat is a programba.

Reményi Andrea

[1] ld. itt: https://www.parlament.hu/irom41/04682/04682-0001.pdf?_ga=2.111145731.763690018.1559765147-1200606081.1549285433