Home DokumentumokEgyéb dokumentumok Kötelező nyelvvizsga – csakazértis!

Kötelező nyelvvizsga – csakazértis!

2019-02-08

A középiskolákban javában zajlanak a végzősök érettségire és továbbtanulásra való jelentkezései. Az ezt követő évfolyam lehetőségeit azonban jócskán beszűkíti az a 2014 óta ismert jogszabály, mely szerint 2020-tól az egyetemi felvételnek feltétele lesz a középfokú nyelvvizsga megszerzése. Ez nyilván ismert a kormány számára is, hiszen a minden megalapozottságot nélkülöző, az ombudsman szerint is az alapjogokat sértő döntést ők hozták. Az érintettek és családjaik mégis hiába érdeklődnek az Oktatási Hivatalnál vagy az Emberi Erőforrások Minisztériumánál az ezzel kapcsolatos részletes szabályokról…

Néhány napja sajtóértesülések alapján felröppent a hír, hogy elhalasztják az intézkedés bevezetését. Sokan lélegeztek erre fel. (Mellékesen, ugyanennek a lehetőségét állította képviselőink jelenlétében a felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár egy tavaly nyáron Miskolcon megrendezett szakszervezeti fórumon is.) A kormány kiábrándító cáfolata azonban nem váratott sokáig magára.

De hogy is van ez? Miért jó ez a rendelet a kormánynak? És hogyan hat ez a továbbtanulókra és az egyetemekre? Mi kerül a mérleg két serpenyőjébe?

Mindenekelőtt szögezzük le: a nyelvtudás társadalmi, gazdasági, kulturális, multikulturális hasznosságát egy pillanatra sem kérdőjelezzük meg. De a nyelvtudásnak vannak előfeltételei! Például egy jól működő közoktatás, benne hatékony nyelvoktatással…

Szóval egyik oldalról ott vannak a gyerekek – eltérő képességgel és lehetőségekkel, szociális háttérrel. A közoktatási rendszer jelenleg sajnos nem biztosítja a diákok többsége számára a megfelelő színvonalú és hatékony nyelvoktatást, így illúzió a felsőoktatási bemeneti követelményként elvárt nyelvtudási szint.

Ez a döntés leginkább éppen azokat rekeszti ki a továbbtanulásból, akik családi-, szociális hátterük miatt vannak nehéz helyzetben: a kormány így tovább súlyosbítja Magyarország egyik legégetőbb problémáját, a társadalmi egyenlőtlenséget.

A bevezetőben említett részletes szabályok hiányában az sem világos, hogy mi lesz azokkal a tanulási nehézséggel (akár csak atipikus nyelvtanulási képességgel) rendelkező fiatalokkal, akik nem képesek a nyelvvizsga letételére. Sokakat eddig felmentettek a nyelvi érettségi vagy annak egy része alól; mi lesz az ő továbbtanulásukkal a jövőben?

A gimnazistákkal szemben hátrányban vannak a szakgimnáziumban és a szakközépiskolákban tanulók, az ő lehetetlen helyzetüket kár is felemlegetni. Hol van itt az esélyegyenlőség?

Ha már a diákokkal kezdtük, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ugyanez a rendelet kötelezővé teszi az emelt szintű érettségit is, ami tovább ront a túlterheltségükön, s egyben tovább növeli a különbségeket tanuló és tanuló lehetőségei között.

Ugyanebbe a serpenyőbe kell tennünk az iskolákat, az egyetemeket is. Hiszen ezek az intézmények a gyerekekért, a fiatalokért vannak: egy oldalon kell állniuk. Ha a nyelvvizsgával nem rendelkezők kiesnek a felsőoktatásba jelentkezők köréből (ők a jelenlegi létszámnak mintegy a 40 százalékát teszik ki), akkor sok egyetem kerül lehetetlen helyzetbe. Legrosszabb a kisebb vidéki egyetemek helyzete, de a „kevesebb fóka” (ill. gólya) elv alapján valószínűleg általános lesz a színvonalesés, hiszen alacsonyabb pontszámmal is be lehet majd jutni (a nyelvvizsga birtokában) a kezdetben ugyanannyi helyre. Kezdetben! Mert ne legyenek kétségeink afelől, hogy a férőhelyek száma központilag – újra – meg lesz kurtítva. (Egyes egyetemek meg bezárva.) Az „igényekhez igazodóan”. Még kevesebb óvónő, tanár, gyógypedagógus, diplomás ápoló… fog végezni.

S hogy mi kerül a másik serpenyőbe? Az eszetlen spórolás: kevesebb egyetemista, kevesebb intézmény = olcsóbb felsőoktatás! De itt a helye a kormány „kiművelt emberfők melletti mérhetetlen elköteleződésének” is! Mindent megtesznek azért, hogy a magyar tudjon idegen nyelveket (is)! Már csak az ösztönzés hiányzott! Úgy tűnik, hogy országunk vezetői szerint egy megátalkodott lusta nép vagyunk, önszántából senki nem hajlandó tanulni és dolgozni, meg rájönni arra, hogy milyen jó is az, ha nem csak magyarul tudunk beszélni. Ezért kell a kormányzati „kényszerítés”. Nem elég motiváló, hogy eddig is kötelező volt az idegen-nyelvi érettségi. Nyilván az sem tűnt fel fiataljainknak, hogy a továbbtanulásnál eddig is többletpontok jártak a nyelvvizsgáért. Sőt, a statisztikák szerint, akik rendelkeztek ezzel, azok szinte biztosan be is jutottak az egyetemre. (Ez nem csupán a többletpontok miatt van így, hanem pont fordítva: azok képesek könnyebben levizsgázni, akiknek egyébként is jobbak az élethelyzetükből, középiskolájukból fakadó esélyeik.) Aztán a diploma megszerzése után azok jutottak a legjobb munkahelyekhez (jól fizető multikhoz), akik nyelvtudással (ez persze nem egyenlő a nyelvvizsga bizonyítvánnyal!) rendelkeztek.

Ja, és még egy nyomós érv: CSAKAZÉRTIS! A kormánynak mindig igaza van! Döntésük vitathatatlan…

A vitatott jogszabály megalkotása után pár évvel (mikor máskor?) végeztek egy felmérést a kérdéskörben, s 2018-ban el is készült egy nyelvoktatási-statégia. Méltatták is a valódi szakértők: ötletbörze, közhelygyűjtemény, átgondolatlan, sekélyes, valós megoldás fel sem sejlik benne…

Nos, ezek állnak egymással szemben. Mindenki eldöntheti, merre billen a mérleg nyelve…

A Civil Közoktatási Platform a Tanítanék Mozgalommal együtt a kezdetektől követeli a rendelkezés megváltoztatását, javaslatokat is tett a nyelvtudás fejlesztése érdekében. Ezek legfontosabbika, hogy szükség van mind az általános, mind a középiskolai, mind pedig a felsőoktatási nyelvtanítás és nyelvtanár képzés alapvető megújítására. Ez elsősorban módszertani kérdés, nem pedig óraszámbeli.

Majd, ha ez megvalósult, akkor – 5-10 év múlva – újragondolhatjuk a nyelvvizsga-kérdést. Addig a felsőoktatási intézmények autonóm módon, maguk dönthessenek a nyelvvizsga bemeneti követelményéről. Viszont általánosan, minden továbbtanulótól, legfeljebb az alapfokú szint várható el reálisan a jelen helyzetben.

Elég volt abból, hogy a kormány generációkat tesz a partvonalra!  Elég a mártírgenerációkból! Ha a visszakozás sokáig várat magára, akkor tehetséges fiatalok tömegei fognak reménytelenségükben már most lemondani a továbbtanulás lehetőségéről. Ami viszont az országunk jövőjét teszi kockára a tudásalapú huszonegyedik században…