A Civil Közoktatási Platform már 2017-ben, az első NAT koncepció elkészültekor érdemi párbeszédet kezdeményezett a NAT-ról. Ennek érdekében elkészítette saját NAT koncepcióját. Az AlterNATíva: a tartalmi szabályozás átalakításának koncepciója itt olvasható. Akkori kezdeményezésünk ma is aktuális.
A jelenlegi NAT és az AlterNATíva eltérését táblázatban foglaltuk össze:
| A NAT-2020 és a kerettantervek által kialakított tartalmi szabályozás elvei, valós vagy vélt jellemzői | Egy alternatív tartalmi szabályozás elvei és jellemzői |
| A közoktatás tartalmi szabályozása a jelenlegi jogszabályokban megfelelő, alapvető átalakításra nincs szükség. | A közoktatás tartalmi szabályozása elavult. Újra kell gondolni a központi tantervek szerepét, szükségességét, a vizsgarendszerek szabályozási szisztémába illeszkedését, a taneszközök, köztük a tankönyvek piacának visszaállításával kapcsolatos kérdéseket, a szabályozáshoz közvetlenül kapcsolható mintatantervek és oktatási programcsomagok fejlesztésének és elterjesztésének feladatát. |
| A NAT-nak és a kerettanterveknek minden tanuló számára egységes, a tanulási idő egészében elsajátítandó tananyagot kell előírnia. | A NAT-nak a mainál sokkal nagyobb arányban kell időkeretet biztosítania a személyre szabott tanulási célok eléréséhez[i]. Ez az arány a kötelező óraszám legalább 30%-a kell, hogy legyen. |
| A kor szükségleteinek megfelelő, egyre bővülő műveltség egyre több tantárgyban, és ezért egyre nagyobb óraszámban adható csak át az iskolában. | A műveltség formálása nem azonos az egyre nagyobb mennyiségű tananyag szükségképpen egyre inkább formális közvetítésével. A mennyiség (tantárgyak, tanórák száma) növelése éppen a korszerű műveltség tartalmas elsajátítása ellen hat. A mai heti óraszámok rendkívül magasak, jelentős csökkentésükre van szükség. |
| A központi, előíró jellegű szabályozás megköveteli, hogy alaptanterv is és kötelező kerettantervek is legyenek. | A tantervi szabályozásnak csak a NAT-ból, az érettségi és a szakmai vizsgák szabályozásából, valamint a taneszközök fejlesztését, előállítását és terjesztését szabályozó jogszabályokból kellene állnia. |
| A NAT-2020-ban és a kerettantervekben leírt tananyag tanítható a rendelkezésre álló kötelező tanóraszám 80%-ában, a leírt követelmények is teljesíthetők. | A NAT-2020-ban és a kerettantervekben megadott tananyag egyes tantárgyak esetén egyetlen iskolában sem tanítható értelmesen, a korszerű pedagógiai elveknek megfelelően és eredményesen. Más tantárgyak esetén néhány iskolában esetleg erre megteremthetők a feltételek, de a többség számára ez nem lehetséges. Elenyésző számú tantárgy lesz csak – ha lesz egyáltalán –, amelynek az előírásai az iskolák többségében eredményesen teljesíthetők lesznek. A NAT és a kerettantervek készítői szinte egyáltalán nem számoltak azzal, hogy a tanulók között, az osztályok között és az iskolák között is hatalmas különbségek vannak. |
| Már a NAT-nak is részletesnek kell lenni. Nem pusztán fejlesztési célok és tanulási eredmények kell, hogy szerepeljenek benne, hanem az elsajátítandó ismeretek egy jó részét is fel kell sorolnia. A kerettantervek erre épülve még részletesebben kell előírják a tanítandó tananyagot. | Csak NAT kell, kötelező kerettantervek nem, ezért csak azt a tananyagot kell megadni az alaptantervben, amelyet mindenkinek feltétlenül el kell sajátítania; ez a mainál sokkal szűkebbre szabott tananyagot jelent. Széles körű szakmai vizsgálódás és vita eredményeként kell döntést hozni arról, hogy a NAT-ban egyáltalán legyen-e meghatározva egy, a mostaninál jóval kisebb tananyagmennyiség, vagy csak a fő témaköröket adja meg az alaptanterv, vagy tematikai elemek egyáltalán ne szerepeljenek, csak fejlesztési feladatok[ii]. |
| A jelenlegi érettségi szabályozás és követelményrendszer megfelel a kor követelményeinek. | Az érettségi közép- és hosszútávon is átdolgozásra szorul. A középtávú korszerűsítésben következetesen, minden területen és mindkét szinten meg kell valósítani a kompetenciaközpontúságot. |
| Hosszú távon legföljebb az érettségi tartalmának a tanítás tartalma változásaihoz való igazítására van szükség. | Hosszú távon újra kell gondolni az egész érettségi rendszert. Az érettségi nem szakszerű mérés, az oktatás esélyegyenlőtlenségeket bebetonozó, sőt, növelő hatásrendszerének a végső eleme. Az érettségi felsőoktatási felvételt meghatározó szerepét is újra kell gondolni, és még annak a felvetése is lehetséges, hogy inkább a felsőoktatásba való szabad belépés feltételeit kell megteremteni az érettségit sikeresen teljesítő tanulók számára. A változtatások komoly kutatásokat igényelnek, és a döntést nagyon alapos szakmai előkészítő és társadalmi egyeztető tevékenységnek kell megelőznie. |
| A NAT-on és a kerettanterveken, illetve a vizsgarendszeren kívül más, az oktatás tartalmát meghatározó, befolyásoló szisztéma megalkotása nem szükséges. | Amennyiben egy nem előíró NAT és egy valóban kompetenciaközpontú érettségi és szakmai vizsgarendszer adják majd a tartalmi szabályozás gerincét, szükséges a mintatantervek[iii] és az oktatási programcsomagok[iv] rendszerének kialakítása. Ezek ugyan nem szabályozó eszközök, de jelentős hatásuk lehet az iskolák, a pedagógusok szakmai autonómiájának kiterjesztésében, valamint a korszerű oktatás elveinek és módszereinek érvényesülésében. |
| Az esélyegyenlőség biztosítása érdekében központilag fejlesztett, előállított és terjesztett, egységes taneszközökre, tankönyvekre van szükség. A taneszközök, tankönyvek tekintetében nincs helye a piaci viszonyok érvényesítésének. | Az „egyetlen tankönyv szisztéma” gátolja a pedagógiai tevékenységnek a konkrét, helyi, személyes szükségletekhez való alkalmazkodását, ezért valójában a szándékolttal ellentétes a hatása: növeli az esélyegyenlőtlenséget. A tankönyvekkel történő „szabályozás” (ma a szabályozás a tankönyvek legfőbb funkciója) helyett a sokféle, választható taneszközrendszer létrehozása lenne a cél. A tankönyvközpontúság a magyar iskolarendszer egyik nagy tehertétele, fokozatos visszaszorítása, a digitális és más taneszközök előtérbe kerülése, az oktatási programcsomagok fejlesztése és elterjesztése a kívánatos. Amíg azonban a tankönyvekre még szükség lesz, vissza kell térni a „szabályozott” piaci viszonyokhoz, biztosítani kell alternatív tankönyvek közötti választás lehetőségét. |
[i] A tanulók az iskolában egyrészt elsajátítanak egy közös, mindenki számára a társadalmi életben, az együttműködésben, a mindennapi kommunikációban szükséges alapműveltséget. Ebben nem jó, ha úgy alakulnak ki nagy különbségek, hogy egyes tanulók, tanulócsoportok lényeges elmaradásba kerülnek. Az iskolának azonban van egy másik feladata is: minden(!) tanulót nagyon magas szintre kell fejleszteni egy-két-három sajátos, a tanulóra jellemző, általa választott területen. E tekintetben viszont jelentős eltérések alakulhatnak ki a diákok között. Az utóbbi feladat nem „tantervesíthető”.
[ii] Egy fejlesztési feladat azt mondja meg, hogy az iskolának miben, milyen irányban kell egy adott területen, egy adott kompetenciát tekintve, egy adott témában fejleszteni a gyerekeket. Szemben a követelményekkel és a tanulási eredményekkel, nem a tanulók, hanem az iskola számára fogalmaz meg előírást. Egy fejlesztési feladat teljesítése rendszerint számos különböző ismerettel, más képességek fejlesztésével, eltérő eredményeket produkálva lehetséges.
[iii] Mintatanterveket az iskolai pedagógiai programok részeként készítendő helyi tantervek megfogalmazásának segítésére érdemes létrehozni. Nem kötelező az alkalmazásuk, az iskolák több alternatív mintatanterv közül választhatnak, de teljes mértékben figyelmen kívül is hagyhatják azokat saját helyi tantervük elkészítése során. Egy mintatanterv valójában egy lehetséges helyi tanterv, amelyet azonban az iskola a saját igényei szerint alakíthat át. A mintatantervekben sem érdemes a tananyagot és a követelményeket teljes részletességgel előírni, alternatívákat kell inkább leírni, a pedagógusokra bízva a konkrét választást, hogy megfelelő módon tudjanak alkalmazkodni a tanulócsoportok, az egyes tanulók igényeihez.
[iv] Egy programcsomag – a mintatantervhez hasonlóan – nem kötelezően alkalmazandó segítség a pedagógusok munkájához. Elsősorban a kreatív, újszerű saját terv készítésében valamilyen mértékig tanácstalan pedagógusoknak nyújt segítséget azzal, hogy egy-egy tanítási feladat (tantárgy, témakör tanítása) megoldásához nyújt konkrét lehetőségeket. A programcsomagok általában modulokra oszlanak, egy modulban helyet kap a tanítási-tanulási folyamatokra vonatkozó részletes javaslat (amely alternatívákat is tartalmaz), a szükséges eszközök (ha lehet, „fizikai valójukban”), az értékelési rendszer leírása, az értékelési eszközök. Egy oktatási programcsomag használata esetén a pedagógust internetes alapú támogató rendszer is segíti. Az oktatási programcsomagok nagyszerű eszközök a tanítás-tanulás módszertani korszerűsítésére.