Radó Péter Portfolio oldalán megjelent cikkének másodközlése.
Egy, az önkormányzati választások közeledtével az MSZP által benyújtott törvényjavaslat, amely iskolákat adna át önkormányzatoknak, ha azok szépen kérik, egy újabb példával gazdagította a magyar politikai kultúrában általánossá vált közpolitikai felelőtlenséget.
A közoktatás egységességének lerombolása
2010 után a vezérelvű autokratikus rendszert elképesztő sebességgel felépítő Fidesz egy fél évtized alatt felszámolta a közoktatási rendszer egységességét, ami napjainkra egy oktatási kasztrendszer kialakulásához vezetett. Ez a helyzet számos különböző beavatkozás már 2010-ben is jól előrejelezhető összegződő hatásaként alakult ki:
- Az önkormányzati iskolák „államosítása”, a fenntartói döntések dekoncentrált kormányhivatalokhoz telepítése, az önkormányzatok teljes kiszorítása az oktatásirányításból;
- Az egyházi magániskolák hálózatának kormány által mesterségesen gerjesztett (nem szülői igényeken alapuló), még ma is tartó expanziója;
- Az egységes, szektorsemleges és normatív oktatásfinanszírozási rendszer szétverése, az állami iskolahálózat tartós alulfinanszírozása;
- Az állami iskolák autonómiájának teljes felszámolása, az ennek következtében bekövetkezett súlyos minőségromlás miatt a nem egyházi magániskolák iránti kereslet ugrásszerű növekedése.
Mindezen változtatások következtében a magyar közoktatás tulajdonosi szerkezete egy évtized alatt teljesen megváltozott. A közoktatás indikátorrendszere 2021. kötet adatai szerint
- 2010-ben az alapfokú oktatási intézmények 84,3%-a még önkormányzati tulajdonban volt, az egyházi iskolák és nem egyházi magániskolák aránya még nem volt különösebben jelentős.
- 2020-ban ezzel szemben az általános iskolák 74,8%-a a központi kormány alá tartozó tankerületi központok által működtetett állami iskola volt, az egyházi iskolák aránya duplájára, 17,1%-ra nőtt, az önkormányzati tulajdon gyakorlatilag eltűnt, a nem egyházi magániskolák aránya pedig kevesebb mint egy százalékkal nőtt és marginális maradt. (Ez utóbbi azt jelzi, hogy a középosztály vásárlóereje nem nőtt számottevő mértékben.)
A KÖZOKTATÁS TULAJDONOSI SZERKEZETÉNEK ILYEN MÉRTÉKŰ ÁTRENDEZÉSÉRE AZ ELMÚLT ÉVTIZEDEKBEN EURÓPÁBAN NEM VOLT PÉLDA.
Megváltozó tulajdonosi szerkezet
A nem állami tulajdonban lévő iskolák 25%-os aránya első pillantásra nem tűnik nagyon soknak, de az aránynövekedés hatása a helyi-kistérségi iskolahálózatok működésére valóságos társadalmi katasztrófát okozott. Érdemes egy konkrét példán szemléltetni, hogy ez hogyan történhetett.
Egy, a közoktatási privatizáció szelekcióra gyakorolt hatásáról szóló tanulmányomban közöltem Ercse Kriszta számításait Encs iskolahálózatának átalakulásáról. 2010-ben Encsen két nagyobb általános iskola működött, melyek a jól integrált helyi hálózat iskolapéldái voltak: a tanulók országos átlaghoz képest mért átlagos családi háttérindexe, a hátrányos helyzetű és a roma tanulók aránya a két intézményben nem tért el jelentős mértékben.
2016-ban a két korábbi önkormányzati iskola már állami iskolaként működött, a város középiskolája lefelé terjeszkedve hatosztályos intézménnyé vált, és ami a legfontosabb, megjelent egy újonnan alapított katolikus általános iskola. Elsősorban az egyházi iskola és kisebb részben a szerkezetváltó középiskola azonnal elszippantotta az összes magasabb státuszú nem roma tanulót a két korábban is működő általános iskolából.
Ennek következtében az állami iskolákban a tanulók átlagos családi háttere hatalmasat zuhant, az egyik iskolában kizárólag hátrányos helyzetű roma tanulók maradtak, a másikban a roma tanulók aránya hatszorosára, majdnem 50 százalékra nőtt. (A kevés nem hátrányos helyzetű roma tanuló mind ebbe a második iskolába került.) Mint látható, tehát nem kell sok egy helyi közoktatási kasztrendszer létrehozásához, amelyben egy apartheid szintű szegregációt megvalósító iskola is helyet kaphat.
| Encs város iskolarendszerének átalakulása 2010 és 2016 között | |||||||
| 2010 | 2016 | ||||||
| Iskolák | Átlagos családi háttér | Hátrányos helyzetű tanulók | Roma tanulók | Iskolák | Átlagos családi háttér | Hátrányos helyzetű tanulók | Roma tanulók |
| (%) | (%) | (%) | (%) | ||||
| Önkormányzati iskola (1) | -0,05 | 7,3 | 23 | Állami iskola (1) | -2,02 | 100 | 100 |
| Önkormányzati iskola (2) | -0,23 | 7,7 | 26 | Állami iskola (2) | -1,6 | 33,3 | 47 |
| Állami hat osztályos középiskola | -0,21 | 7,4 | n.a. | ||||
| Katolikus egyházi általános iskola | -0,02 | 4,9 | 2 | ||||
| Ercse Kriszta számításai a 2018-as 8. évfolyamos kompetenciamérés adatai alapján | |||||||
Ami Encsen történt kicsiben, az megtörtént a magyar közoktatás egészében is. A hátrányos helyzetű tanulók elkülönítésének mértékét mérő ún. szegregációs index alakulása azt mutatja, hogy noha az már 2010-ben is rendkívül magas volt, 2020-ra az oktatási szelekció döbbenetes méreteket öltött, ami természetesen együtt járt a roma tanulók szegregációjának erősödésével is. Azt, hogy ez a folyamat a 2010-es évek közepe óta nem állt meg, az is bizonyítja, hogy az ugyanezt másképp mérő PISA inklúziós index Magyarországon 2018 és 2022 között egészen rendkívüli módon további 5,3 ponttal romlott. Mint azt a 2022-es PISA eredményekről szóló írásomban nemrég jeleztem: miénk az a szégyenteljes „dicsőség”, hogy a világ legszelektívebb közoktatási rendszerét működtetjük.
Szegregációs index: a hátrányos helyzetű tanulók elkülönítésének mértéke a magyar közoktatásban 2010-2020 között. (A közoktatás indikátor rendszere 2021)
Az MSZP javaslata
A Vajda Zoltán MSZP-s képviselő által benyújtott „a közoktatási intézmények önkormányzati fenntartásba vételi lehetőségének megteremtéséről” című törvénymódosítási javaslat (T/8084.) azt orvosolná, hogy a jelenlegi szabályozás szerint Magyarországon gyakorlatilag mindenki működtethet iskolákat, csak az önkormányzatok nem. A javaslat első ránézésre igazságosnak tűnik, de egy közpolitikai változtatás várható hatását nem önmagában, hanem egy adott kontextusban kell mérlegelni; pestiesen szólva: nagyon nem mindegy, hogy mibe toljuk bele.
A javaslat megállapítja, hogy a közoktatás súlyos helyzetének egyik kiváltó oka az „átfogó központosítás”, ami lényegében egy helyes megállapítás. A javaslat azonban nem az összes önkormányzatoktól elvett közoktatási intézmény visszaadásáról szól. A javaslat így fogalmaz: „a települések – ha kívánják – a jövőben visszakaphassák a korábbi iskoláik fenntartási jogát.”
Ez ugyanaz a logika, amelyet a Fidesz államkonzervatív rendszere az egyházi iskolaátvételekkel kapcsolatban érvényesít: ha kérik, kapják meg. Ez az MSZP-ben nem új jelenség. Hiller István már 2009-ben felvetette, hogy azok az önkormányzatok, melyek – a kormány forráskivonása miatt – nem képesek fenntartani iskolákat, átadhassák azokat az államnak.
Noha a javaslat szimpla kampányfogás, melynek elfogadására semmi esély nincs, játszunk el a gondolattal, hogy mi történne, ha azt az Országgyűlés mégis megszavazná. Nem kétséges, hogy ezzel a lehetőséggel a teljesen kizsigerelt és egyedi politikai döntésekkel kiutalt fejlesztési forrásalamizsnákra utalt önkormányzatok közül csak azok élnének, melyek az átlagot messze meghaladó saját adóbevételei miatt ezt megengedhetnék maguknak. Másképpen: a jómódú önkormányzatok némelyike visszavenne néhány iskolát, de nem feltétlenül mindegyiket. Az átlagos helyzetű vagy szegény, jellemzően kis önkormányzatok azonban ezt nem vállalnák.
Az észak-keleti és dél-nyugati régiókban a hátrányos helyzetű („kedvezményezett”) települések önkormányzatai nem vennének át iskolákat, a budapesti agglomeráció és az észak-nyugati régió nagyobb önkormányzatai azonban néhányat minden bizonnyal visszakérnének. Ennek következtében az egyházi és nem egyházi magániskolák mellett megjelennének a gazdag önkormányzati iskolák is, melyek – mivel képesek lennének biztosítani a magasabb színvonalú oktatás feltételeit – szintén a magas státuszú tanulók oktatásának nehéz terhét vállalnák magukra. Az alsó-középosztály és a szegény családok gyerekei továbbra is járhatnának a lepusztított állami iskolákba.
A közösségi tulajdonban lévő közoktatási intézményrendszer központi állami és önkormányzati tulajdonú iskolákra bontása már 2009-ben is szörnyű ötlet volt. A mostani javaslat ugyanezt érvényesíti, csak éppen fordítva – egy minden eddiginél szétziláltabb közoktatási intézményrendszerben.
A mai közoktatási rendszerben alapvetően az határozza meg a tanulók iskolai pályafutását, hogy milyen családba születtek.
Ha az MSZP-és javaslat átmenne, a tanulók közötti esélykülönbségek még egy dimenzióval gazdagodnának: ki melyik településre született. Most van az a sajátos helyzet, hogy egy józanul gondolkodó embernek azért kell szurkolnia, hogy az állampárt mamelukjai leszavazzanak egy ellenzéki törvényjavaslatot.
Mindezek alapján semmi okunk azon csodálkozni, hogy a Fidesz NER-ből kilépő disszidenseit a magyar választópolgárok egy nagyon nagy része hitelesebbnek tartja, mint a rendszer baloldali ellenzékét. Amíg a rövidtávú politikai haszonszerzés szempontjai az ellenzéki politikában is felülírják a közérdek képviseletét, addig ez így is marad.
Radó Péter oktatáskutató