„Minden szépség annyit ér csak,
Mire becsüli magát;
Ne add magad egy világért,
S többet érsz, mint egy világ.” (Vajda János)
Miért éppen Vajda János örökzöld sorai jutnak eszünkbe, ha a mai magyar tudományos, oktatási állapotok helyzetén szomorkodunk?
A magyar és európai egyetemek kutatási együttműködését lehetővé tevő Horizont és magyar egyetemisták európai részképzését támogató Erasmus programokból történő kizárás a magyar kutatás, a felsőoktatás jövőjét súlyosan meghatározza, ezenkívül közvetlen hatást gyakorol a közoktatás fejlődésére is. Majdnem egy éve megy a huzavona, a magyar kormány láthatóan nem hajlandó az uniós feltételeknek megfelelően biztosítani, hogy az alapítványi tulajdonba adott egyetemek ne legyen visszavonhatatlanul a jelenlegi kormányhoz kötve. Kilátásba helyezi ugyan a kieső összegek költségvetési finanszírozását, de ha még feltételezzük is, hogy ez nem csupán a szokásos politikai kommunikáció, hanem átgondolt problémakezelés – nos, az annál rosszabb. Mert akkor az is világossá válik, hogy az egész kormányzatnak valójában fogalma sincs a tudomány, a tudományos élet, kutatások nemzetközi kontextusának, beágyazottságának jelentőségéről. Amennyiben a magyar partnerek nemkívánatossá válnak, az a ritka helyzet áll majd elő, hogy még a (kilátásba helyezett) rengeteg pénz sem segít. Mert a tudásmegosztás, az együttműködés pária pozícióban milliókkal körülvéve sem működik. Persze ezt azok tudják csak, akiknek már volt igényük tudásra, megosztásra.
Az egyre kétségbeejtőbb helyzetben felvetődik a kérdés, vajon hogyan, kinek, milyen módon nyílhat még lehetősége szót emelni, jobb belátásra téríteni. Az esélyekről persze tudjuk, hogy igen csekélyek – de lépni, fellépni kell, legalább annyi legyen a kormányzat dolga, hogy megmagyarázza, kire-mire éppen miért nem hallgat.
Megkerülhetetlen a magyar tudomány egészét reprezentáló Magyar Tudományos Akadémia (MTA) lehetséges szerepe – eddig is annak kellett volna lennie. Vajon milyen lépéseket tervez a helyzet megoldásának elősegítésére? Várható-e olyan MTA-állásfoglalás közzététele, amelyben egyértelműen kimondják: ha nem történnek meg azok a lépések, amelyek lehetővé teszik a részvételt ezekben a programokban, az a magyar felsőoktatás, tudományos élet és így Magyarország jövője, fejlődése szempontjából végzetes következményekkel járhat?
Nem értjük a hallgatást, és türelmetlenül várjuk, hogy az Elnökség és a Közoktatási Elnöki Bizottság lépjen, reagáljon. A tudományos térben nekik (maguknak) tulajdonított kompetencia és illetékesség elsősorban hatalmas felelősség. Egy olyan intézményről beszélünk, amelynek megszólalása, de hallgatása is legitimál. Kérjük, hogy nézzenek szembe ezzel a felelősséggel, és használják fel azt a rengeteg tudást, mely az Akadémia súlyát és méltóságát megalapozza. Az Akadémia a mindenkori kormányzat partnere kell, hogy legyen, a társadalmi, gazdasági, nemzeti fejlődést olyan módon segítve elő, hogy javaslataiban a korszerű, integrált tudások megalapozta érvekkel operál.
A tudás hatalom.
De minden szépség annyit ér csak, mire becsüli magát.
Kérjük az Magyar Tudományos Akadémiát, emelje fel a szavát Erasmus-Horizont ügyben a magyar kutatás, a magyar oktatás, a magyar nemzet érdekében!
Frissítés: Mai közleményünkre reagált az MTA, válasza itt olvasható.