Földes Petra és Peer Krisztina elemzése és ajánlása az otthonoktatáshoz
A cikk teljes terjedelmében a hvg.hu-n olvasható.
[…]
A nappalink átlényegült osztályteremmé, a levelezésünk oktatási nyilvántartássá, a vacsora stratégiai megbeszéléssé vagy informatikai, netán mentálhigiénés tanácsadássá. Szülőként a tanárszereppel küzdünk, tanárként pedig (a módszertani kihívásokon túl) a távolsággal, a kívül rekedtséggel – hiszen megszoktuk és arra szerződtünk, hogy jelenlévőként kísérjük a tanulási folyamatot.
És küzdünk a saját démonainkkal: szorongással és perfekcionizmussal, bénító megfelelési kényszerrel vagy épp a rugalmas alkalmazkodást akadályozó haraggal, lázadással (ki-ki a magáéval).
Mert krízishelyzetben gyakran a legrosszabb énünk veszi át az irányítást. Ez pedig krízishelyzet, és már azzal nagyon sokat segítünk magunknak és egymásnak, hogyha ezt belátjuk, kimondjuk.
Pont nem a pánikkeltés szándékával, épp ellenkezőleg. Azért, hogy értsük, mi történik velünk és kézbe tudjuk venni az irányítást. Visszaszerezni a kontrollt a nem feltétlen legjobb (akár perfekcionista, akár szorongó vagy lázadó) énünktől, hogy olyan éretten tudjunk működni, mint „békeidőben”.
Ne hagyjuk egymást egyedül!
A békeidőt pedig csak együtt tudjuk most megteremteni. Azzal, hogy kiemeljük a fejünket a tananyagból és újra észrevesszük egymást. Azzal, hogy meghalljuk, amit a másik mond. Azzal, hogy kérdezünk.
[…]
Még mindig nem késő kialakítani a megbeszélés, pontosítás, közös konzultáció rendszerét a szülőkkel és a gyerekekkel. Egy hétindító, hétzáró vagy adott probléma kapcsán szerveződő videomegbeszélés „tudja” a valós idejűséget, és közösségi támogatást nyújt a résztvevőknek, közösségi terepet a problémamegoldásnak – vagyis lehetővé teszi a valódi felelősségmegosztást a szülők/gyerekek és a pedagógusok között.
[…]