A köznevelési törvény nyári módosítása óta folyamatos a tiltakozás az iskolaérettség megállapításának új szabályozása ellen. Az új eljárás menetéről csak november végén jelent meg az embertelen törvényhez méltó embertelen rendeletet. Kérdéseinket feltették a kulturális bizottságban.
2019 nyarán a köznevelési törvény szigorításával számolták fel a rugalmas beiskolázás lehetőségét: 2020-tól kezdve annak a gyermeknek, aki adott év augusztus 31-ig betölti a 6. életévét, szeptember 1-vel meg kell kezdeni a tankötelezettség teljesítését. A szülők továbbra is kérhetnek felmentést, de a kérelmezés folyamata alaposan megváltozik. Eddig a gyermek iskolaérettségéről az őt jól ismerő óvoda dönthetett – a szülővel való együttműködésben -, a továbbiakban ez a jogkör egy központi kormányszervhez, az Oktatási Hivatalhoz kerül.
A kérdéses év (amikor a gyermek betölti aug. 31-ig a 6. évét) január 15-ig (2020-ban január 31-ig) van lehetőségük a szülőknek a kérvényt benyújtani az Oktatási Hivatal felé. A Hivatal a szülői indoklás és a szülő által mellékelt, a kérelemben foglaltakat alátámasztó dokumentumok (szakorvosi vélemény, pedagógiai szakszolgálat szakértői bizottságának szakvéleménye, fejlődést nyomon követő nyomtatvány stb.) figyelembevételével dönt, indokolt esetben a gyermeket szakértői bizottsághoz küldi. A döntés ellen bíróságon lehet fellebbezni.
Az időben ébredőknek a 2020/21-es tanévre még volt egy lehetőségük: Amennyiben a szülő rendelkezik 2020. január 31. előtt kiállított szakértői véleménnyel, és az további egy évre javasolja a gyermek óvodai nevelését, azt az óvodában be kell mutatni – ők fogják rögzíteni az információs rendszerben -, más teendő nincs.
Az új szabályozás teljes mértékig elfogadhatatlan:
- A gyermek érdekeit maximálisan figyelmen kívül hagyja: nem veszi tudomásul azt a szakmai evidenciát, hogy eltérő érési folyamatokkal, eltérő fejlődésmenettel kell számolni, melyek tökéletesen normálisnak tekintendők;
- a gyermeket jól ismerő szakértőktől és a szülőtől elveszi a döntési jogot, és egy adminisztratív, központi hivatalra ruházza át.
A rendelet és az Oktatási Hivatal honlapján megjelent útmutató hozzáállása is felháborító: úgy kezeli a gyermekek érdekét képviselő szülőt, mint aki valamilyen kötelezettség teljesítése alól kér felmentést, és hálásnak kell lennie, ha megkapja azt. Feltételezi, hogy rendelkezik számítógéppel, internettel, nyomtatóval, ki tud tölteni egy még meg sem született támogató rendszeren keresztül elérhető formanyomtatványt, be tud menni a hivatalhoz egy számára pár nappal előbb megküldött, nem egyeztetett időpontban, szakértők számára elfogadhatóan meg tudja indokolni, miért ne menjen a gyermeke iskolába, be tud szerezni ehhez minden elérhető papírt, és szigorúan figyelmezteti, hogy a január 1-e előtti és 31-e utáni postabélyegzővel ellátott beadványokat nem fogja befogadni.
Kozma Ákos, az alapvető jogok biztosa állásfoglalásában jelezte: „kérdéses, hogy a bevezetéshez szükséges feltételek minden érintett szervnél fennállnak-e. A jelenlegi helyzet így a jogbiztonság követelményével és a gyermek jogaival összefüggő visszásság, jogsérelem bekövetkezését valószínűsítheti.” Ezért az új eljárásrend bevezetésének halasztását kérte.
A rendelettel 6 hónapot késő minisztérium azonnal válaszolt: későn jelzett az ombudsman, nincs mód a változtatásra. Aki januárban nem adja be a kérvényt, az így járt…
Pedig
- A döntés kritériumrendszere a mai napig nem ismert.
- Sem szakmai, sem dologi feltételek nem adottak:
- súlyos óvodapedagógus-, pedagógus-, fejlesztőpedagógus- és gyógypedagógus-hiány van
- nem áll rendelkezésre elegendő tanterem.
Az, hogy a kormány ezzel a törvénnyel durván beavatkozott családok életébe, elfogadhatatlan. Az, hogy kiveszi a gyermeket legjobban ismerők kezéből a döntést az iskolaérettséggel kapcsolatban, vállalhatatlan. Az, hogy az óvodapedagógus munkáját ledegradálja a papírgyártás szintjére, minősíthetetlen. Az, hogy gyermekek ezreinek nem biztosítja az egyenlő bánásmódhoz való jogát, felháborító.
Az, hogy mindenek felett állónak tartja magát, miközben elvette a gyermekek mindenek felett álló érdekét, szégyenletes.
Tudják-e, ismerik-e a döntéshozók az érési folyamatokat? Tisztában vannak-e az eddigi rugalmas beiskolázás fogalmával? Van-e valós tapasztalatuk a differenciálásról, inkluzív nevelésről, idegrendszeri fejlődésről? Jelent-e számukra valamit az esélyegyenlőség, alapvető jogok fogalma?
Nincs olyan érintett szereplő – szakértők, szülők, nevelők stb. -, aki ne tiltakozott volna a jogfosztó, hozzá nem értő, gyermekkárosító eljárás ellen.
Számos kérdést fölvet még ez az átgondolatlan, felelőtlen szabályozás. Alábbi kérdéseinket a Parlament Kulturális Bizottságából Kásler miniszter meghallgatása után írásban eljuttatták a miniszternek – egyelőre még nincs válasz.
- A kormány tervezi-e a 0. évfolyam bevezetését?
- A kormány tudja-e, hogy 2020. szeptemberében hány tanteremmel és tanítóval többre lesz szükség a kötelező beiskolázási kor rögzítése miatt?
- Miért gondolják, hogy a felmerülő problémákról nem kellene az érintettekkel, óvónői, szülői szervezetekkel, tanítókkal egyeztetni?
- Miért nem bíznak az óvónőkben, a szakértői bizottságokban?
- Milyen standardok alapján dönt majd a hivatal, hogy kit küld tovább vizsgálatra?
- Tarthatónak tartják-e az időkorlátokat a szakszolgálatok túlterheltsége, ill. a magas szakemberhiány miatt is?
- Mi lesz a biztosíték, hogy nem sérülnek az adatvédelmi, adatkezelési szabályok? (pl. egy orvosi szakvéleményen, 5 éves gyerek kötelező státuszpapírján, vagy egy szakértői papíron számos ilyen adat van)
- Előfordulhat, hogy úgy hoznak döntést, hogy nem is látják a gyereket, családot?
- A HH, HHH gyermekek jogai sérülhetnek, mert szüleik sok esetben nehéz élethelyzetük, esetleg alacsony iskolázottságuk miatt nem rendelkeznek sem megfelelő információkkal, sem a szükséges eszközökkel ahhoz, hogy az új eljárásrendben, zömmel a szülőkre hárított feladatokat ellássák.
- Mit tegyen az a szülő, akinek a középsős gyermeke lesz tanköteles jövőre a törvény szerint?
- Aki fellebbez, netán közigazgatási pert indít, és nincs rá pénze, ideje, esetleg tudása, energiája, hol kérhet segítséget?
- Mi a teendő, ha a szülő szeretné még óvodában tartani a gyerekét, de a „szakemberek” szerint iskolaérett? Melyik jog előrébb való?
- Mit csináljon annak az SNI gyereknek a szülője, akinek a felülvizsgálata később következik be, mint az űrlap beküldés határideje, tehát ebben az időpontban még nem tudjuk, hogy iskolaérett-e a gyerek?
- Ha egy iskolaéretlen gyerek márciusban beérik, milyen papírokkal, hova forduljon, ha mégis úgy döntenek, hogy jobb, ha megy iskolába?
- Mi történik azzal az óvodás, ámde iskolaköteles gyerekkel, aki pl. március 18-án költözik haza külföldről és iskolaéretlen?
További anyagok a témában:
Az Oktatási Hivatal tájékoztatója
Az Alapjogok Biztosának állásfoglalása
A Szülői Hang segédlete az Oktatási Hivatal iskolaérettségi kérvényéhez
Ercse Kriszta: A 0. évfolyamról – és az ezer sebről, amelyből vérzik
A gyermekeink kárára ne szülessen törvény! Stop Nkt. módosítás! – petíció