64 oktatót küld el az ELTE a természettudományi és a bölcsészkarról. Az intézkedéssel évi 250 millió Ft-ot takarítanak meg – idén ennyi el is megy a végkielégítésekre. A vezetés azzal próbálja kisebbíteni a z intézkedés jelentőségét, hogy azt hangsúlyozza, hogy elküldöttek többsége nyugdíjas. Az oktatás színvonala és a maradó kollégák óraterhelése azonban független az elküldöttek munkajogi státuszától: növekedni fog a gyakorlatokon a csoportlétszám és az egy oktatóra jutó, már eddig is magas heti óraszám.
Az ELTE közleményében azt állítja, hogy „nincs itt semmi látnivaló”, csak a struktúra kisebb kiigazítása, a két kar működésének optimalizálása és gazdálkodásának racionalizálása zajlik, amelyre a karok vezetői, a kar közösségével együttműködve dolgoztak ki intézkedési tervet. Az oktatás igen magas minőségét ez nem fogja rontani. Ez azonban nem felel meg a valóságnak, márcsak azért sem, mert a kari közösséggel nem volt együttműködés.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének ELTE BTK-s alapszervezete által szervezett fórumon elhangzott, hogy a Szenátus a kari vezetést kész helyzet elé állította, de a dékán az elbocsátásokat szakmailag indokolhatónak tartotta. Az Oktatói Hálózat szerint az elbocsátandó munkatársak érezhető hiányt jelentenek majd, ami a két kar kutatási és oktatási tevékenységén is meg fog látszani, több tanszék és képzési program felszámolásához vezet majd, a Természettudományi Kar professzorai pedig úgy vélik, a megszorítások „helyrehozhatatlan hanyatláshoz” vezetnek.
Az Oktatói Hálózat szerint a baj nagyobb, mint 2012-ben, amikor a diákok termeket foglaltak el – egyelőre azonban sem a diákok, sem a tanárok részéről nincs szó komoly megmozdulásokról.
Az egyetem gazdasági nehézségeiről akkor értesült a közvélemény, amikor a Biológiai Intézet egyes tanszékei, oktatói október 15-én részleges sztrájkba kezdtek, mivel az intézet nem kapta meg a gyakorlati oktatáshoz szükséges összeget a 2018/19 tanév 1. félévére. A nyilatkozók szerint a finanszírozás nem veszi figyelembe a természettudományos képzés specialitásait, emiatt a minőségi képzés a többi felsőoktatási intézményben is veszélybe került.
A természettudományi felsőoktatást érintő megszorítások akkor következnek be, amikor csaknem 20 milliárdos keretösszegű projektekben népszerűsítik az MTMI – matematikai, természettudományos, műszaki, informatikai – pályákat, buzdítanak az MTMI területen való továbbtanulásra (EFOP-3.2.5-17, EFOP 3.2.13, 3.4.4-16 projektek)
A közoktatás szempontjából közvetlen kárt jelent, hogy az elbocsátottak közül sokan a tanárképzésben is részt vettek. Ugyan a pedagógiai tárgyak oktatóit és a módszertanosokat az elbocsátások nem érintették, a leendő tanárok szaktárgyi tudása a diszciplináris tárgyak oktatásának minőségétől függ.
A tanárképzés financiális ellehetetlenedéséről Knausz Imre videóüzenetében is szó van. Azzal pedig, hogy az oktatás minősége hogy függ össze a finanszírozással, Meszéna Géza jegyzete foglalkozik.
Horváth Zita felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár több alkalommal is hangsúlyozta, hogy a tanárképzést át kell alakítani és minőségét javítani kell ahhoz, hogy csökkenjen a pedagógushallgatók körében a jelentős lemorzsolódás és pályaelhagyás. Ez nyilván nem csak pénzügyi kérdés, de tenni kellene azért, hogy a megfelelő pénzügyi források rendelkezésre álljanak.
2019.02.02.