Braun József: Egy lehetőség a szakképzés újjászervezésére

A pártok oktatáspolitikai fórumán Braun József a CKP szakértőjeként felvetette, hogy a pártok elképzeléseinél korszerűbb módon kellene megoldani a közoktatási szakképzés kérdését. Elképzeléseit jobban megismerhetjük, ha elolvassuk a Kockás könyv vitájához írt cikkét, amely fontos, újszerű gondolatokat tartalmaz a szakképzéssel kapcsolatban.

A szakképzés a múlt század közepe óta egyre markánsabban látható módon mutat válságtüneteket. E tünetek az idő múlásával inkább erősödnek, mint csökkennek. Az idő múlásával azonban e válságtünetek mellett más jelenségek is karakteresebbé váltak, ami lehetőséget kínál a szakképzés válságtüneteinek a reálisabb megértéséhez.

Ehhez a szakképzésnek – amit a CKP nagy határozottsággal a közoktatás szerves részének tekint – azokat a különösségeit állítjuk fókuszba, melyek az általános közoktatási céljain túl, a társadalom és a gazdaság irányába mutatnak.

Mi több, nem az egzisztáló szakképzési rendszert jellemző adatokból, hanem a gazdaságot jellemző jelenségekből indítjuk a gondolkodást – t.i. végeredményben a gazdaság (mint a társadalom egyik domináns alrendszere) a szakképzés „megrendelője”.

 

A figyelembeveendő JELENSÉG		A (formális) szakképzés ALKALMATLANSÁGA	A kívánatos fejlesztési IRÁNY
egyre gyorsuló technológiai fejlődés	egyre gyorsabban avuló szakismeret	15-20 évvel ezelőtti technológiai szintnek megfelelő ismeretek oktatása zajlik	a hangsúlyt minél inkább a speciális ismeretek elsajátítását lehetővé tevő általános készségek és képességek fejlesztésére helyezni
	korábbi szakmák eltűnése	a képzési ciklusok 3-4-szeresét kitevő időkés-leltetéssel kopnak ki az elavult szakmák	a rendszer tehetetlenségét csökkenteni, reakcióképességét növelni kell
	megjelenő új tevékenységek szakmává válása	esetlegesen és (többnyi-re) lobbiérdekek mentén zajlik a szakmák legitimá-ciója	rugalmasabbá kell tenni a gazdaságban teret nyerő új tevékenységek elismert szakmává minősíteni s azokat bevezetni a (formális) szakképzés intézményébe
	forrásképző struktúrák dinamikus változása	nincs fogadókészség az újonnan teret nyerő forrás-féleségek integrálására (pl. network, tudás-tőke, szervezeti kultúra stb.)	érzékenyíteni kell a (formális) szakmai képzést megjelenő újabb és újabb erőforrás-féleségek integrálására – a merev struktúrákat oldani célszerű, dinamikusan változó struktúrák térnyerését kell elősegíteni
	újabb tudás-konstrukciók integrálása és térhódítása	nincs fogadókészség pl. a konstruktív pedagógia szerinti megközelítésekre	a technológiaváltásokkal egy-üteművé célszerű tenni a (formális) szakképzés integrációs képességét az újonnan megjelenő tudás-konstrukciókat illetően (is)
	egyre dominánsabb kulturális hatás	nincs fogadókészség a kulturális hatások integrálására	a (formális) szakképzésnek egyre inkább kulturális tényezőnek is kellene önmagát tekintenie, s kultúra-befolyásoló szerepével kapcsolatos felelősségét is fel kellene vállalnia
	egyre dominánsabb, a korábbiaktól jelentős mértékben eltérő életmódokra gyakorolt hatás	nincs fogadókészség az életmódbeli hatások integrálására	a (formális) szakképzésnek egyre inkább életmód-befolyásoló tényezőnek is kellene önmagát tekintenie, s életmód-befolyásoló szerepével kapcsolatos felelősségét is fel kellene vállalnia
politika és gazdaság változékony viszonya	bizonytalanság a közoktatáson belül a közismereti valamint a szakképzés viszonyában	a diszfuncionálisan működő közismereti képzés elvárt (de nem létező) eredményeire építő szakképzési rendszer frusztrált	a tényleges és valós folyamatok figyelembevételével kell a (formális) szakképzés viszonyát építeni a közismereti oktatással – egyrészt visszahatva arra, másrészt (jelenleg) nem teljesített funkcióiból átvenni
	diszharmónia az állami és a gazdasági szerepvállalás mértékében és arányaiban a szakképzés területén (is)	a formális szakképzési rendszer mellett egzisztálnak a piac által legitimált nem-formális és informális szakképzési rendszerek is	a nem-formális és/vagy informális szakképzési rendszerek létét is egyfajta kritikaként célszerű értelmezni a formális szakképzési rendszert illetően – s ebből fakadóan olyanná kell formálni, hogy a tényleges(!) szakképzés mind nagyobb hányada kerüljön a formális keretek közé
	társadalmi egyeztetési intézmények bizonytalansága	jelenleg nincsen működő és legitim, egyeztetési funkciójú intézmény(rendszer) az érintett szereplők számára	folyamatosan működő és folyamatosan megújuló egyeztetési funkciójú intézmény(eke)t kell működtetni
	képzési célú forrásallokációk legitimációs deficitje	esetlegesek és versengő lobbik által elérhetőek az állami források; a magánjellegű források szigetszerűek	a szakképzés – mint a közoktatás integráns része – elismert plusz forrásigényeit legitim módon kell megosztani a gazdasági szereplőkkel
	társadalmi szintű stratégiák legitimációs deficitje	nem létezik a valós(!) folyamatokra épülő megalapozott stratégia a közoktatás rendszerén belül a szakképzésre (sem)	a közoktatás – beleértve a szakképzést is – rendszerének célját, s ebből fakadóan viszonyát közelíteni kell a világ (s benne Magyarország) meghatározó gazdasági és kulturális folyamataihoz
	az szakmai végzettségek elismerésének legitimációs jelentősége diszfunkcionális	a formális(!) szakképzés intézményrendszerében alkalmazott elismerések (bizonyítványok) szakmai tudást bizonyító ereje egyre formálisabb, míg piacszabályozó szerepe egyre erőteljesebb	a tényleges szakmai tudások és képességek legitimációját közelebb kell vinni a piaci szereplők által elismert tudásokhoz és képességekhez
erősödő globalizáció	nemzetek és nemzeti gazdaságok kölcsönhatásainak elkerülhetetlensége	a közoktatás rendszerén belül a szakképzés rendszere (is) zárt; nincs fogadókészsége más nemzeti gazdaságok hatásainak fogadására	a (formális) szakképzés rendszerét egyre inkább nyitottá kell tenni más nemzeti gazdaságok hazánkat érintő hatásai integrálására
	személyek (munkaerő, tudás-tőke, kultúra stb.) globális szintű mozgásainak fokozódása	nincs fogadókészség a személyek nemzetközi mozgásra való felkészítésére	a (formális) szakképzésnek is érzékenyebbé kellene válnia a fejlődő gazdaságokat jellemző dinamikus munkaerőmozgásokra
	aszimmetrikus technológiai transzferek okozta feszültségek	nincs fogadókészség és rugalmasság a – hozzánk érkező – technológiai transzferek aszimmetrikusságához való alkalmazkodásra (t.i. kutatómérnököket, technikusokat vagy betanított munkásokat igényel-e az adott technológia ide telepített része stb.)	a (formális) szakképzésnek is rugalmasan alkalmazkodnia kell a nemzetközi technológiai transzferek aszimmetrikus megjelenéséhez egy-egy gazdasági területen
	multikulturalizmus erőforrásként való megjelenése	nincs fogadókészség az együtt dolgozó és különböző kultúrákat képviselő személyek kölcsönös inspiratív hatásainak erőforrássá formálásra	a (formális) szakképzésben is elő kell segíteni, hogy a különféle kultúrákat képviselő, együtt dolgozó munkatársak számára erőforrásként jelenjen meg kulturális különbözőségük
az X, Y, Z stb. generációk „térhódítása”	új-fajta gazdasági területek kialakulása (élmény-ipar, szabadidő-ipar, alternatív-gyógyászati ipar, virtuális gazdaság, start-up jelenség stb.)	a (formális) szakképzés keretében nincsen ilyen irányú képzés; ahol mégis van – ott a formális képzést jellemző nagyon erős szabályozottság az életszerűséget szívja ki	a (formális) szakképzés merev struktúráinak oldásával elő kell segíteni, hogy a világban megjelenő újabb és újabb gazdasági területek megkívánta újabb és újabb tudások és képességek fejlesztése lehetővé váljon
	atipikus tehetségek megjelenése jelentette gazdasági potenciál	nincs fogadókészség az atipikus tehetségekre – annak ellenére, hogy a modernizációs szakmák területén működő cégeknél már megszületőben van annak felismerése, hogy az atipikus tehetségek komoly gazdasági potenciált hordoznak	az SNI, HH, HHH stb. stigmával ellátott(!), valamint a marginalizálódó diákok nagy tömegén belül egyre inkább meg kell tudni különböztetni azokat, akik „kiemelt figyelemigénye” különös, atipikus tehetségként (is) értelmezhető – s mint ilyen, a jövőre nézvést komoly gazdasági potenciál hordozója (is) lehet
	atipikus tanulási- és/vagy magatartási jellegzetességű diákok	nincs fogadókészség az atipikus tanulási- és/vagy magatartási jellegzetességű diákokra – annak ellenére, hogy a közoktatáson belül általánosan érvényesülő szegregációs nyomás ide sodorja a „kezelhetetlen”-nek bélyegzett atipikus tehetségeket is	a (formális) szakképzésnek – helyzeténél fogva – a megújulás centrumává kell válnia az atipikus tanulási- és/vagy magatartási jellegzetességű diákok potenciáljai kiteljesítése terén
	atipikus tanulási/tanítási helyzetek	nincs fogadókészség az X, Y, Z stb. generációk világhoz való viszonya jellegzetességeinek az integrálására	a (formális) szakképzés struktúrái dinamizálásának az egyik nagy lehetősége az atipikus tanulási/tanítási helyzetek integrálása, az ott megjelenő tudások és képességek elismerése

 

MEGJEGYZÉS

Azok a jelenségek, ahol a „nincs fogadókészség …” kezdetű jellemzéseket szerepeltetjük, nem lennének feltárhatóak abban az esetben, ha vizsgálatunkat csak a jelenleg egzisztáló szakképzési rendszerben és –ből nyerhető adatokra koncentrálnánk, ideértve a más országok szakképzési rendszereivel való összehasonlítást is.

 

A fentiek szerint magunk elé állított kép segít áttekinteni, s – egy bizonyos szempontból – megérteni a jelenlegi formális, nem-formális és informális módon zajló szakképzések helyzetét, a formális intézményrendszerre fókuszálva.

Az így kialakított kép a jelenség megértését elősegíti, ám koránt sem biztos, hogy ez a kép alkalmas a rövidebb-hosszabb távú cselekvési tervek kidolgozásához is. Hogy ehhez közelebb jussunk elengedhetetlen a jelenlegi szakképzési rendszer néhány meghatározó, strukturális sajátosságának a számbavétele, ú.m.:

• a (formális) szakképzés rendkívül merev struktúrájú
• a szakoktatók messze nem naprakész ismeretanyaga és munkatapasztalata
• a képzés alapjait szolgáló technológiák elavultsága
• a képzési struktúrák, metodikák, szemléletek szűklátókörűsége és avultsága
• a közismereti oktatáshoz való tisztázatlan viszonya
• kiszolgáltatottsága a közismereti oktatás „eredményességének”
• kiszolgáltatottsága a politikai változásoknak.

És mindenképpen számba kell vennünk néhány olyan elemét a (formális) szakképzés rendszerének, mely ki nem használt (fel nem ismert!) potenciáljaként értelmezhető, ú.m.:

• az atipikus tanulási helyzetek közül az ú.n. tapasztalati tanulás egy formája integráns részét képezi (lsd. szakmai gyakorlat)
• a közoktatás rendszerén belül itt van a legnagyobb közelség (legkisebb távolság) a valós társadalmi/gazdasági folyamatokhoz – kiemelve azok sokszínűségét
• itt van a legnagyobb „sűrűsége” az atipikus tanulási- és/vagy magatartási jellegzetességű diákoknak – így az atipikus tehetségeknek is
• a formális, nem-formális és az informális verziók között vannak átmenetek, átjárások.

 

Így kiegészítve képünket a szakképzés rendszeréről megalapozottan állíthatjuk, hogy

• mindenekelőtt a valós társadalmi-gazdasági folyamatokhoz kell közelíteni a (formális) szakképzés rendszerét
• amihez alapvetően a merev struktúrák oldásán, a dinamikus változási képesség növelésén keresztül vezet az út.

A (formális) szakképzési struktúra merevségét alapvetően két tényező határozza meg, ú.m.:

• a tantárgyi szerkezet szerint tételezett tudás-konstrukció
• a szakoktatók 10-20 évvel a kor színvonala mögötti ismeret- és készségszintje.

Ezek egyike sem olyan, ami politikai akarattal rövid időn belül lényegesen módosítható lenne. Azaz, ezek kívánatos irányú változásával csak hosszú időtávon belül szabad tervezni; rövid időtávon belül mindenképpen adottságnak kell tekinteni. E tekintetben nagy-rendszerszintű, központilag vezényelt változásoktól nem remélhető érdemi eredmény.

Közelebb juthatunk a ténylegesen, és a kívánt irányba mutató módosító hatásokhoz, ha a fenti táblázatban is említett gazdasági expanzió természetét vesszük szemügyre. Nevezetesen az újonnan kialakuló gazdasági szegmensekét. Kivétel nélkül a „régi”, megszokott szegmenseken belül kezdtek el csírázni, majd szétfeszítették azok kereteit, s új formációkat alakítottak ki. Az új formációk, bizonyítván életképességüket, viszonylag hamar legitimitást képesek nyerni. S egyre inkább kezdik dominálni a gazdaság meghatározó folyamatait, olyannyira, hogy a „régi” szegmenseket is változásokra késztetik.

Nem túlzás, ha ezt a folyamatot evolúciós jellegűnek ismerjük fel. Mi több, az evolúció fogalomkörének beemelése itt az értelmezésbe, komoly segítségünkre lehet a későbbiekben.

Ha ezt a dinamikát kíséreljük meg értelmezni a (formális) szakképzés rendszerére, akkor azt kell mondanunk, hogy

• elő kell segíteni, hogy az evolúciós hatások itt is mind kiterjedtebb mértékben és módon érvényesülhessenek a maguk természete szerint.

 

JAVASLAT           A (formális) szakképzés rendszerén belül megjelenő, a valós gazdasági folyamatokra reflektáló innovációs kezdeményezéseknek teret kell biztosítani. Támogatni kell, hogy koevolúciós hatásuk mind szélesebb körben érvényesülhessen.

Ezek a kezdeményezések éppúgy lehetnek kimondottan pedagógiai, mint inkubációs, stb. jellegűek.

Biztosítani kell, hogy a sikeres kezdeményezések intézményesedhessenek.

Annak érdekében, hogy a jelzett evolúciós folyamatok erősödhessenek a közoktatás rendszerén belül is, érdemes itt is elgondolkozni a CKP által több vonatkozásban is ajánlott komprehenziv szemléletű iskolaszervezés előnyein. Olyan iskolaszervezési modellről van szó, ahol egy intézményen belül

• sokféle oktatással/neveléssel kapcsolatos tevékenység zajlik
• lehetséges a formális, nem-formális és informális úton zajló tudás-/képességfejlesztés, s azok egyenrangú elismerése
• a diáknak nagyon nagy „mozgástere” van, hogy adott életszakaszában mely tevékenységekben vesz részt
• lehetséges szakképzés is
• lehetséges innovatív kezdeményezések integrálása is.

 

JAVASLAT           A (formális) szakképzés rendszerén belül nyerjenek támogatást azok a törekvések, melyek komprehenzív szemlélettel kívánják az adott intézmény működését szervezni.

S e szemlélet jegyében kapjanak kiemelt támogatást azok a törekvések, ahol több iskolatípust működtetnének egy komprehenzív jellegű intézmény keretében.

 

 

A fenti táblázatban összefoglalt jellemzők alapján, többek között az is megállapítható, hogy a (formális) szakképzés keretében

• egyrészt korszerűtlen struktúrájú és tartalmú ú.n. szakismeretek átadása zajlik
• másrészt nemlétező alapkészségek és alapismeretek feltételezésére épül az oktatás.

Mint megállapítottuk, a (formális) szakképzés fel nem ismert és ki nem aknázott potenciáljai között ott szerepel az is, hogy a közoktatás szereplői közül ő van a legközelebb a társadalmi/gazdasági szereplőkhöz. S ebből a helyzetéből neki van a legnagyobb esélye arra, hogy folyamatosan szondázza: milyen alapképességeket/tudásokat igényelnek és ismernek el ezek a szereplők. Ilyesmik jelennek meg e szondázás keretében, mint szakmáktól (és tantárgyaktól) független

• problémalátás, problémamegoldás
• tájékozódás térben, időben, eseményekben
• gondolkozásmódok ismerete és váltás azok között
• kontextusos értelmezése dolgoknak

Megállapítottuk azt is, hogy a közoktatás struktúrája csak hosszú távú, s akkor is csak lassú ütemű módosulást tesz lehetővé az egész rendszert illetően, ebből máris belátható, hogy a szakképzés rendszere nem várhat arra, amikor már az alapfokú oktatás egésze a jelzett alapképességeket/tudásokat fogja fókuszba állítani.

 

FELISMERÉS         Ha a (formális) szakképzés a korszerűsítés irányába kíván lépéseket tenni, akkor kénytelen felvállalni a jelzett alapképességek/tudások fejlesztését is.

Ebből a felismerésből további következmények adódnak, melyeket egyből javaslatokként fogalmazunk meg.

JAVASLAT              Meg kell tartani azokat képzési formákat, melyek a leginkább alkalmasak az alapképességek és alaptudások kialakítására, fejlesztésére – s erősíteni ezirányú alkalmasságukat.

Ilyenek a szakközépiskolák, a párhuzamos művészeti képzés, ilyennek lehet tekinteni a duális képzést szabadon választott formában (lsd. még tanulószerződéses foglalkoztatás), termelőiskolák, iskolaszövetkezetek stb.

JAVASLAT              Meg kell teremteni azon képzési formák lehetőségeit, melyek alkalmasak az alapképességek és alaptudások kialakítására, fejlesztésére.

Ehhez jó alapot szolgáltathatnak pl. a „Dobbantó” program eredményei, a szakképzésben az ezredforduló táján megindult, majd elvetélt kompetencia-alapú értékelések eredményei, a web2 és web3, stb.

Támogatni kell minden olyan kezdeményezést, mely élni kíván e képzési formák alkalmazásával.

 

JAVASLAT              Meg kell teremteni azon képzési formák lehetőségeit, melyek alkalmasak az atipikus tehetségek sajátos képességei és tudásai kibontakoztatására, fejlesztésére – s azokat képes alapképességekként/tudásokként kezelni.

Ehhez jó alapot szolgáltathatnak pl. az e tárgykörben eredményesen zajlott EU-s fejlesztési projektek eredményei – pl. EQUAL.

Támogatni kell minden olyan kezdeményezést, mely élni kíván e képzési formák alkalmazásával.

 

 

A jelzett javaslatok messzemenően összhangban vannak a CKP alapértékeivel és alapelveivel.