SAJTÓFIGYELŐ 2017. 10. 20 – 11.11.
"Nem értem, hogy lehet az, hogy olyan pedagógusok, akik oly sok mindent letettek az asztalra, miért nem léphetnek automatikusan legalább a Pedagógus II. fokozatba. Miért nem elég a több diploma, a legnagyobb példányszámban eladott magyar kiadású angoltankönyv-sorozat, a rengeteg publikáció, a mentori, szaktanácsadói múlt, de ami a legfontosabb: a hétköznapi munkában, a tanításban elért sikerek (pl. falusi iskolában tanuló gyerekek sikeres állami nyelvvizsgái)? A pár hét híján 30 éves pedagógusi munkaviszonyomat nem is tartom olyan lényegesnek, hiszen miért ne lehetne valaki fiatalon is kiváló tanár?" (Nem engedték át a minősítésen az egyik legsikeresebb tankönyvszerzőt, Eduline)
Tartalom
Az oktatáspolitika kritikája
Kritikus megnyilvánulások
Problémás jelenségek
Civil Közoktatási Platform
Pedagógus- és gyógypedagógushiány
Pedagógusok
Irodalomoktatás
Digitális pedagógia
Szakképzés
Gyermek- és ifjúságvédelem
Menekült gyerekek
Szülők
Pedagógia, pszichológia
Az oktatáspolitika kritikája
Jobb nem kritizálni a kormányt, ha az ember tanítani akar (10.19.)
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság elmarasztalta azt a szakközépiskolát, ahová azért nem vettek fel egy tanárt, mert a Facebookon a magyar oktatáspolitikát kritizálta. A TASZ szerint egészen a bejegyzésig úgy volt, hogy Vári Anikót felveszik az iskolába, azonban a Facebook-bejegyzése miatt az igazgató mégis meggondolta magát. A TASZ bejegyzéséből kiderül, hogy a pedagógus iskolában tanító férjét később felelősségre vonta az igazgató a bejegyzés miatt, majd elutasította az állásjelentkezését.A TASZ az EBH-hoz fordult, ahol megállapították, hogy politikai véleménye alapján diszkriminálták az iskolánál. Az eljárási költség mellett 300 ezer forint bírságot kell fizetnie az iskolának, de megtámadták a döntést, vagyis még nem zárult le teljesen az ügy. Az eset azért is különösen érdekes, mert a tanárhiány most már egész Magyarországon komoly problémát jelent.
(Forrás: Index)
Radó Péter: Lyukas marokkal Hogyan pazaroljuk az oktatásra költött forrásokat? (09.21.)
A kormányzat szinte minden pénzt kivont az iskolai fejlesztési programokból, a pedagógus-továbbképzésekből és más hasznot hajtó tevékenységekből, és a rengeteg uniós forrást az új államkonzervatív rendszer új – mérhetetlenül buta és kontraproduktív – kormányzási eszközeinek létrehozására fordította. Így például valódi intézményértékelő tanfelügyelet helyett az egyes pedagógusok kontrollját végző szakmai ellenőrzésre. Vagy olyan pedagógus-előmeneteli rendszerre, aminek semmi köze az elvégzett munka minőségéhez. Csináltak még pocsék állami egyentankönyveket, lepapírozott és értelmetlen továbbképzéseket, túlszabályozó központi sillabuszokat és azok kozmetikai módosítgatását, s csinálnak nemsokára lőtereket és lovardákat.
(Forrás: Magyar Narancs)
Minden gyerek jó valamiben, de mi mintha csak aranyérmeseket akarnánk nevelni (10.22.)
Lannert Judit közgazdász, szociológus, oktatáskutató. Nemrég a blogján Tehetséggondozás lufi címmel arról írt, hogy miközben milliárdokat költ el a kormány a tehetséggondozásra hivatkozva, az eredményeket alig vizsgálják. Ha mégis megtennék, akkor lesújtó számokat kapnának, hiszen a tehetséggondozásra fordított hatalmas pénzeknek nemzetközi felmérések szerint alig van hatásuk. Erről, a rossz pedagógusokról, a gyerekek túlterheltségéről és az egyházi iskolák elitizmusáról is beszélgettünk vele.
(Forrás: 24.hu)
"A 21. század oktatásának nagyon másról kellene szólnia" – kétrészes beszélgetés Miklósi Lászlóval, a TTE elnökével (10.26. és 10.30.)
Az elmúlt érettségin az okozta a problémát, hogy egy nem elég pontosan megfogalmazott rendeleti szöveg miatt nem lehetett bizonyos engedélyszámú térképgyűjteményt alkalmazni az érettségin, holott annak csak a borítója volt más, mint annak, amelyet használhattak a diákok. És amelyből a megelőző négy évben például tanultak. Az új szabályozás sokkal józanabb és életszerűbb – megjegyzem, tizennégy nappal az őszi érettségi előtt született. Nyilván ősszel kevés embert érint mindez, mégis szerencsésebb lett volna, ha ezt a döntést jóval korábban meghozzák. A végeredmény dicsérendő (de csak erre a tanévre szól), az időzítés kevésbé.
(Forrás: Eduline)
Központosítás mindenáron (11.04.)
A színvonal emelése helyett a kormány oktatáspolitikája az erőltetett centralizációban testesült meg. A folyamatosan romló adatok, a brutális költségelvonás és a súlyos konfliktusok ellenére a kormány végig kitartott a politikája mellett, de milyen eredménye lett ennek? Az Elmúlt8évben Radó Péter és Varga Júlia oktatási szakembereket osztanak bizonyítványt, és hogy látják a kormány oktatáspolitikáját a diákok? A Független Diákparlament különvéleményét is megmutatjuk.
(Forrás: Hírtv)
Magyarország rendben van. Az egészségügyét és az oktatását leszámítva… (10.27.)
A Költségvetési Tanács elnöke szerint az államháztartás a gazdasági növekedés fenntartásának egyik meghatározó tényezője. Kovács Árpád a Debreceni Egyetem gazdaságtudományi karán csütörtökön a Költségvetés és gazdasági növekedés címmel tartott előadásában kiemelte, hogy a magyar gazdaságban bekövetkezett stabilitási és növekedési fordulat után versenyképességi fordulatra van szükség. Beszélt arról is, hogy Magyarországon javult a gazdaság megítélése, de a társadalmi folyamatok egyes részterületein romlás következett be, ezeken be kell avatkozni a javulás érdekében. E területek közé sorolta az innovációt, az egészségügyet és az oktatást.
(Forrás: Civishír)
Az iskola igyekszik hárítani a kormány emlékezetpolitikai nyomulását (10.27.)
Javában tart az Orbán-kormány emlékezetpolitikai nyomulása, amelynek jegyében a kabinet által létrehozott vagy ellenőrzés alá vont történeti kutatóintézetek revízió alá vették az elmúlt száz év, de különösen a Horthy-korszak – korábban konszenzusosnak tűnő – történelem-szemléletét. Kérdés, hogy a történésztársadalmat megosztó fordulat miképp jelentkezik a történelemtanításban. A pedagógusok úgy látják, eddig csak visszafogottan jelentkezett a közoktatásban. A történelemtanárok leginkább a tankönyvszabadságot követelik vissza: nem az a legfőbb bajuk, hogy az új állami tankönyvek ideológiailag súlyosan elfogultak lennének, hanem az, hogy nehéz belőlük tanítani. No meg tanulni is.
(Forrás: 168 óra)
Radó Péter: "szultáni levél" nélkül nincs iskolakutatás (11.11.)
Leépülőben van Magyarországon az a tudás, ami 15 évvel korábban még jelen volt. Arról szólt, milyen alternatívákat lehet megfontolni a tartalmi szabályozásban, az irányítási rendszerekben, a tudásháttér biztosításában. A magyar oktatási szakma 15 évvel ezelőtt nagyjából a nemzetközi fősodorhoz illeszkedő diskurzust folytatott, ám ez elhalt. Ebben közrejátszik, hogy a kormányzat nem nagyon működtet ilyen diskurzust, sőt megszüntette azokat az intézeteket és intézményeket, amelyeknek az volt a dolguk, hogy nemzetközileg beágyazott szakpolitikai és szakmai diskurzust generáljanak. Nagyon sok kutató fél is. Nem nagyon beszél, nem fogalmaz meg alternatívákat. Közalkalmazotti állások múlhatnak azon, ha valaki kritizálja a kormányt.
(Forrás: Népszava)
Problémás jelenségek
Ijesztően kevés a fiatal diplomás (10.25.)
Az OECD-országok körében csak Olaszország és Mexikó áll Magyarország mögött a fiatal diplomások arányát tekintve – derül ki egy nemrégiben nyilvánosságra került jelentésből. Az OECD idei Oktatási körkép kiadványában fellelhető adatok szerint a magyar 25-34 évesek körében mindössze 30 százalékot tett ki a diplomások aránya 2016-ban, ami nemcsak az OECD 43 százalékos átlagától, de a régiós teljesítményektől is messze van: az EU-átlag 40 százalék. A legtöbb fiatal diplomás Koreában (a 25-34 évesek 70 százaléka), Kanadában (61 százalék) és Japánban (60 százalék) van.
(Forrás: Népszava)
Nem engedték át a minősítésen az egyik legsikeresebb tankönyvszerzőt (10.27.)
A pedagógus, tankönyvszerző szerint a jelenlegi előírások túlzottak, sok felesleges adminisztrációt igényelnek, és nem tükrözik a pedagógus személyiségét. "Nemcsak a papír, hanem az elektronikus felület is elbír sok mindent, beleértve a valótlan dolgokat is; ugyan ki tudná ellenőrizni, hogy a feltöltött tematikus tervek, óravázlatok a valóságot takarják-e?" – teszi fel a kérdést. Elegendő volna egy szakmai önéletrajz (pl. Europass) és tetszőleges számú szabadon választott dokumentum feltöltése. Ami igazán célravezető lehetne, az a minősítését kérő pedagógus háromszori meglátogatása előre nem egyeztetett időpontokban, s egy-egy alkalommal két-két órájának megtekintése (…) azért váratlan alkalmakkor, mert jó előre kitűzött időpontokra felkészülve bárki képes megfelelő (akár kirakat-) órákat tartani" – írja a blogjában
(Forrás: Eduline)
L Ritók Nóra: A fejlesztendők tudása (11.04.)
Mindenki mondja, hogy nekünk, nekem mit kellene tenni, hogy kellene fejlődni, hatni, mindenki, a nélkül, hogy tudná, mi van itt, a nyomorúságnak ebben a kusza halmazában. Mindenki le akar mindent dugni a mi torkunkon is, fejlesztéseket, amelyek nem működnek a gyakorlatban, képzéseket, melyek nem ránk vannak szabva, pályázati lehetőségekkel bombáznak, melyek már első olvasatra is mutatják, hogy alkalmatlanok a változások előidézésére. Én hamar felismertem, hogy nem roma identitással nem lehet fogalmam arról, milyen lehet romaként élni. Nem azért dolgozom, hogy rájuk kényszerítsek bármit, amiről én azt hiszem, jó lehet. Látom bennük azt a tudást, ami nekem nincs meg.
(Forrás: Nyomor széle blog – hvg.hu)
Civil Közoktatási Platform
Közös minimum az oktatásban (11.08.)
Fontos hangsúlyozni: a javaslat nem az ellenzéki pártok "közös programját", hanem egy olyan szakmai alapot fektet le, amelyre minden párt ráépítheti saját programját. A pártok képviselői szerda délelőtt egyeztetnek újból a közös oktatási minimumról, szombaton pedig a Civil Közoktatási Platform budapesti rendezvényén is beszámolnak oktatási elképzeléseikről.
(Forrás: Népszava)
Ne legyen 2020-tól kötelező nyelvvizsga! – A CKP állásfoglalása (11.07.)
Bár Székely László ombudsman februári jelentése szerint alapjogi szempontból aggályos a felsőoktatásba való bekerülés feltételeként 2020-tól előírni a B2 szintű nyelvvizsgát, még mindig érvényben van ez a jogszabály. Mivel a felsőoktatási törvény előírásai szerint hamarosan meg kell határozni a 2020-as felvételi feltételeket, most van az utolsó lehetőség az ombudsmani javaslat figyelembe vételére. A Civil Közoktatási Platform – amelyben több, a nyelvoktatásban érintett szakembereket tömörítő szervezet is képviselteti magát – elsősorban esélyegyenlőségi szempontból tartja elengedhetetlennek a 335/2014. (XII. 18.) kormányrendelet 23.§ 3a pontjának megváltoztatását. Álláspontjuk indoklását és javaslataikat eljuttatták Balog Zoltán miniszternek, az illetékes államtitkároknak és helyettes államtitkároknak.
(Forrás: ckp.tanitanek.com)
Pedagógus- és gyógypedagógushiány
Pedagógusi robot – Több tízezer tanórán kell helyettesíteni (10.20.)
Országosan a harmincezret is meghaladhatja azoknak a tanóráknak a száma, amelyeket csak helyettesítéssel tudnak megtartani a tankerületi központok által fenntartott iskolákban – derült ki a Klebelsberg Központ (KK) megkeresésünkre küldött adataiból. Azt szerettük volna megtudni, hogy a KK fenntartásában működő intézményekben összesen mennyi pedagógus álláshely van, és ezek közül mennyi betöltetlen. A következő választ kaptuk: "2017. október 17-én a tantárgyfelosztásokban országosan 93 450 pedagógus szerepel, közel 1300 státusznyi tanórát látnak el túlórában a pedagógusok, ebben semmi szokatlan nincsen, hiszen ez évtizedek óta így működik". Vagyis a KK-s iskolákban legalább 1300 pedagógus hiányzik – és akkor a Nemzetgazdasági Minisztérium által működtetett szakképzőkről és az egyházi iskolákról még nem esett szó. Noha az 1300-as szám látszólag eltörpül a 93 ezerhez képest, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke rámutatott: ez összességében több tízezer túlórát jelent a tanároknak.
(Forrás: Népszava)
Tanárhiány – értelmetlen helyettesítések Népszava (10.24.)
Az NGM közlése ellenére a szakképző intézményekben is vannak gondok. A Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet elnöke szerint a minisztérium nem állított valótlant, ám nem bontotta ki a valóság minden részletét: a feladatellátás valóban biztosítva van, ám a tanárhiány miatt ez sokszor a minőség rovására megy. Mindig is volt, most is van pedagógushiány ezen a területen. Ám míg régebben lehetett tervezni a túlórákkal, sőt egyesek örültek is, hogy több pénzt kaphatnak, ma ez már nincs így. Túlórapénzt nem fizetnek, és a 22-26 órás felosztás bonyolítja a helyzetet. Ha a tantárgy felosztásban mindenki számára egyenlően 22 óra szerepelhetne, jobban lehetne A helyettesítések sokszor zsúfoltak, gyakran előfordul csoportösszevonás, aminek a szakmai minősége tovább vitatható. Egy ács szakoktató nem fog egy komplett informatikaórát levezényelni.
(Forrás: Népszava)
Nagy rejtély a tanároknál (10.24.)
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint egyébként ez nem jelenti azt, hogy bármelyik iskolában is nem tartanának meg órákat. Szerintük ugyanis helyettesítéssel és óraadó tanárok alkalmazásával az intézmények megfelelően el tudják látni a feladatukat.Így viszont vannak olyan tanárok, akiknek sokkal nagyobb a leterheltsége, mint az elvárható lenne. A Pedagóusok Szakszervezete olyan pedagógusról is tud, akinek heti 32 órát kell tartania.Lehet, hogy egy külső szemlélőnek ez elsőre kevésnek tűnik, de aki valaha is dolgozott már pedagógusként, az tudja, hogy ez rendkívüli leterheltséget jelent, hiszen nem elég, hogy gyermekekkel kell dolgozni, a házi feladatok javítása és az adminisztráció miatt a tényleges munka sokkal több.
(Forrás: Inforádió)
Nyugdíjasok oldhatnák meg a tanárhiányt (10.31.)
Galló Istvánné szerint be kell ismerni, hogy a pedagógus-életpályamodell nem váltotta be az ígéreteket, nem lett vonzóbb a pálya, és nem csak a fizetés miatt. Galló Istvánné szerint sok olyan iskola van, ahol a helyettesítéseket nem szaktanárok végzik, a sok pluszmunka miatt pedig nagyon leterheltek a pedagógusok. Mint mondta, a pedagógushiánynak a gyerek látja kárát, és nemcsak az, akinek most nem jut szaktanár, hanem az is, akinek a tantárgyfelosztás szerint van tanára. A Pedagógusok Szakszervezete vezetője szerint ezek a tanárok oly mértékig túlterheltek, hogy aki huszonhat órát tanít, annál a pedagógusnál már minőségi munkáról nem beszélhetünk.
(Forrás: Magyar Nemzet)
Nem tudják pontosan, de 1-2 százalék körül lehet a tanárhiány (11.02.)
Az LMP-s Ikotity István írásbeli kérdéssel fordult Balog Zoltán emberminiszterhez, hogy megtudja, pontosan mekkora a tanárhiány az országban, mely intézményeket és mely állásokat érint. Balog helyett Rétvári Bence, az Emmi államtitkára válaszolt. Rétvári levelében hosszan írt arról, hogy a Fidesz-KDNP mennyire sokat tett a pedagógusokért. Így az országban a pedagógushelyzet jelentősen javult a szocialista időkhöz képest. A konkrét kérdésre Rétvári azt írta, hogy a tanárhiány óráról-órára változik, de annyi általánosságban elmondható, hogy "az állami fenntartású intézményekben a betöltetlen pedagógus álláshelyek száma az összes tanári állás 1-2 százalékát teszi ki mindössze."
(Forrás: Index)
Erdész Ferenc: A tanulási zavarok iskolai kérdései A gyógypedagógiai ellátás alapkérdései (2011/7-8.)
A hivatalos statisztikák szerint a közoktatásban az SNI (sajátos nevelési igényű) és a BTMN (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő) tanulók együttes száma hozzávetőlegesen azonos, 2016-ban több mint 85.000-85.000 fő, összességében a teljes tanulólétszám csaknem 11%-a.A főállású pedagógusok száma a gyógypedagógiai oktatásban valamivel több, mint tízezer. A pedagógiai szakszolgálatok évente kb. 450.000 gyermeket látnak el, ezen belül kb. 66.000 gyermek szakértői vizsgálatát is elvégzik. Ezen a területen közel ötezer főállású pedagógus dolgozik.[10]A terület egészéről, Maruzsa Zoltán köznevelési helyettes államtitkár nyilatkozata alapján kb. 1300 fő gyógypedagógus hiányzik.
(Forrás: Új Pedagógiai Szemle)
Nem úgy születik a cigány gyerek, hogy szülök egy közmunkást vagy egy tolvajt (11.11.)
Mi tesszük azzá őket, mondja a tornanádaskai polgármester, aki szakképzett óvónőt keres a falujába. Akár 500 ezret is fizetne (videó)
(Forrás: Index)
Pedagógusok
Finnországban sokkal nagyobb a tanári szabadság, tízszeres a túljelentkezés a pályára (10.20.)
„A finn oktatási rendszer szíve a tanár, akiben bizalom van, és tudás” – ez olvasható a konferencia beharangozójában, miközben egy tanár állandóan három tűz közé szorul: meg kell felelnie a gyerekeknek, a szülőknek és nem utolsósorban az intézményi rendszernek. – Valóban – mondja Bodnár Lilla –, ez így van Finnországban is, azzal a különbséggel, hogy a tanterv sokkal kevésbé határoz meg feladatokat a tanár számára, vagyis, a magyarországi rendszerrel szemben például, sokkal nagyobb szabadságot ad neki. És létezik egy, a tanárokba vetett társadalmi bizalom. Ezt azt jelenti, hogy amikor a szülő betuszkolja a gyereket az iskolába, azt gondolja: a gyerekem jó helyen, jó kezekben van. Így a „három tűz” közül kettő máris „alaplángra” került. A harmadik viszont hatalmas kihívásokat jelent a tanár számára.
(Forrás: 168 óra)
L. Ritók Nóra: Az oktatás, vagy valami más? (10.22.)
Aztán ott a másik nagy falat, a pedagógusok. Azt, amit a probléma kormányokon átívelő kezeletlensége, az utóbbi években a szegregáció felerősödése, a csak az elvárásokat figyelembe vevő központi oktatásirányítás kárként okozott a leszakadó régiókban dolgozó pedagógustársadalomban, nos, azt nem tudom, mikor és hogyan lehet orvosolni. Várni azt, hogy majd a felsőoktatás ad megoldást, nem célszerű. Mert egy fiatal tanerőnél az „életbe” kikerüléskor nem a felsőoktatásban tanult lesz a meghatározó, hanem a gyakorlat, a tantestületek módszertana és értékrendje kezd hatni és épül be nála, hamar alkalmazkodnak hát ahhoz, amit tapasztalnak. Pár hét alatt megértik, mi az elmélet és a gyakorlat különbözősége, ha egy szegregálódó iskolába kerülnek. Aztán már csak idő kérdése, mikor adják fel, vagy válnak olyanná, mint a közeg.
(Forrás: Nyomor széle blog – hvg.hu)
A pedagóguskar elnöke szerint paradigmaváltásra van szükség az iskolákban (10.25.)
A Nemzeti Pedagógus Kar elnöke szerint a tanulói terhelés csökkentése érdekében nem lesz elég az óraszám csökkentése, egyfajta paradigmaváltásra is szükség lesz az iskolákban, ez reményei szerint az új Nemzeti alaptantervben (Nat) meg is jelenik. Horváth Péter, az Országgyűlés kulturális bizottsága előtt szerdán az életpálya gyenge pontjaként említette, hogy önmagában a teljesítményt nem tudja elismerni.
(Forrás: Eduline)
Irodalomoktatás
Kötelező olvasmányok: ez az ötlet nagy felháborodást váltana ki (11.08.)
Szűkítené a kötelező olvasmányok listáját, és a jelenkor felé húzná a kötelezőket Fenyő D. György, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke. Azt lehet megfigyelni, hogy Petőfitől lesz egyáltalán élvezhető a magyar irodalom, Petőfi kortársai közül Jókai a mai gyerekek számára szinte olvashatatlan."Ezt nagyon nehéz kimondani, legfeljebb annyit lehet már mondani, hogy ne A kőszívű ember fiait, hanem Az arany embert tanítsák, lehet mondani, hogy ne hetedikben, hanem nyolcadikban, talán azt is lehet mondani, hogy ne hetedikben, hanem tizedikben csak. Azt, hogy Jókai egyáltalán nem tanítható? Nagy felháborodást váltana ki. De ha picit még várunk, akkor hamarosan ki fogják mondani".
(Forrás: hvg.hu)
Jókai írása a '80-as évekig volt könnyű olvasmány – Arató Lászlóval beszélgettünk (11.09.)
Az irodalomórák meghatározó célja az volna, hogy megtanítsuk a gyereket például helyesen drámát olvasni, vagy arra, hogy hogyan lehet egy bonyolult időszerkezetű vagy nézőponttechnikájú regénnyel elboldogulni, vagy arra, hogy érzékennyé váljon egy lírai vers nyelvi megformálására és e megformálás jelentésképző szerepére. Nem arra kell koncentrálni, hogy adott versben hány metafora van, hanem, hogy azok a metaforák hogyan hatnak az olvasóra. Nem a műlisták a fontosak, hanem ezeknek a kompetenciáknak a kifejlesztése. Ugyanakkor ezek a kompetenciák nem fejleszthetők ki klasszikus művek olvastatása, tanulása nélkül.
(Forrás: Szeretlek Magyarország)
Digitális pedagógia
Tinik alkalmazásai – Betegeken segítő appokat fejlesztenek magyar diákok (10.28.)
A telefonos alkalmazások 30 százalékát tizenévesek fejlesztik, köztük magyar középiskolások és egyetemisták, akik egyrészt a saját életüket próbálják megkönnyíteni az applikációikkal, másrészt beteg és sérült embereknek segítenek. Úgy tűnik, a szegediek élen járnak a digitális forradalomban, hiszen az ország első, kifejezetten középiskolai alkalmazását is egy szegedi tinédzser készítette el iskolája, a Kőrösy József Gazdasági Szakképző számára. Az interaktív órarend mellett az applikáción keresztül olyan hasznos információk érhetők el netkapcsolat nélkül, mint hogy nyitva van-e már a menza, mi a matektanár e-mail címe vagy melyik teremben lesz órája annak a csinos kilencedikes lánynak. Persze csak abban az esetben, ha a lány is letöltötte telefonjára az alkalmazást.
(Forrás: Vasárnapi Hírek)
A diákok többsége előbbre jár, mint az oktatási rendszer (11.01.)
A Project Tomorrow kutatásból kiderül az is, hogy a diákok többsége előbbre jár, mint az oktatási rendszer. A gyerekek nem várják meg, amíg az iskola kitalálja, hogyan vonja be a digitális eszközöket az oktatásba, inkább ők kísérletezik ki a maguk biztos módszerét. A kutatásba bevont 400 ezer diák több mint harmada aktívan képzi magát az interneten, és azt állítja, hogy legalább egy online tanfolyamot már elvégzett életében. Érdekes, hogy ezek a diákok elsősorban nem az egy-egy tantárgyat vagy tudományágat körüljáró kurzusokat, hanem az önfejlesztő tanfolyamokat keresik a neten. A legnépszerűbbek azok a kurzusok, amelyeken képességfejlesztő és tanulásmódszertani technikákat sajátíthatnak el, vagy amelyek a karrierépítésben adnak nekik praktikus tanácsokat.
(Forrás: Eduline)
Bíró Dániel: CO-GAME projekt. A kulturális örökség oktatása videojátékokkal (2017.8-9.)
A gyerekek egészségéért, társas kapcsolataiért aggódó pedagógusok, pszichológusok részéről számos kritika éri manapság a számítógépes és videojátékokat. Azonban olyan pozitív példákkal is találkozhatunk, amelyek azt bizonyítják, hogy ezek a játékok az „üres” szórakoztatáson túl tanulási célokat is szolgálhatnak, s hatékonyan képesek fejleszteni a tanulók stratégiai, logikai, történetalkotási és programozási képességeit. Az itt bemutatott CO-GAME projekt célja is egy hasonló videojáték fejlesztése: a benne részt vevő fiatalok olyan játékokat alkotnak közösen, amelyeket különböző történelmi események, személyek és helyszínek inspiráltak
(Forrás: Új Köznevelés)
„Az iskolák még nem készek beépíteni az oktatásba az okostelefont” – interjú Pléh Csabával (11.05.)
A Magyar Tudományos Akadémia közoktatási elnöki bizottságának élére nevezték ki Pléh Csaba pszichológus-nyelvészt, a Közép-európai Egyetem kognitív tudományi tanszékének vendégprofesszorát. Az akadémikus nem szívesen használja a válság kifejezést a közoktatás jelenlegi állapotára, inkább feszültségeket gerjesztő változásról beszél, amely átgondolt beavatkozással kezelhető.
(Forrás: Magyar Nemzet)
Szakképzés
Visszaadnák a reményt a lakótelepen kallódó szakiskolásoknak (10.27.)
Néhány huszonéves frissdiplomás megunta, hogy csak egymás közt háborognak az oktatási rendszer miatt, ezért Kispesten elindítják a DEVISZONT Közösségi Teret. Telepi szakiskolásokat várnak ide, ahol lehet majd focizni, csocsózni és tanulni is, de nem úgy, ahogy az iskolában szokás. Olyan témákról lesz szó, amelyek a diákokat érdeklik: ha a filmek, akkor arról, ha kispesti rapszövegek, akkor arról. A lényeg, hogy végre valaki tőrödjön velük, és meghallgassa, ami bennük van.
(Forrás: abcug.hu)
Bemondta az államtitkár: tovább kell butítani a képzéseinket (11.08.)
Cseresnyés Péter NGM-es államtitkár bejelentette, hogy szakképzett és szakképzetlen fizikai dolgozókból van épp hiány a gazdaságban, írja MTI. Ezért most, ahogy 15 éve folyamatosan, ismét bemondták, hogy "keresletvezérelt" képzés kell. Csak az most épp azt jelenti, hogy még közelebbről fogja az állam vizsgálni, hogy pillanatnyilag mi kell a vállalatoknak, és ahhoz igazítják a mostani gyors képzéseket.
(Forrás: Index)
Gyermek- és ifjúságvédelem
Czibere: 2020-ra megszüntetik az utolsó nagy létszámú gyermekvédelmi otthonokat (10.19.)
Czibere Károly a felzárkóztatáspolitika területén tett lépések között említette a három év alatti gyermekek és édesanyjuk számára napközbeni szolgáltatásokat nyújtó Biztos kezdet gyermekházak rendszerének bővítését, az három év felettiek óvodáztatásának kötelezővé tételét, az ingyenes gyermekétkeztetés kiterjesztését, valamint azt is, hogy az első kilenc évfolyamban valamennyi diák ingyen kapja a tankönyveit. Hozzátette: bővítik az iskolai eredményességet javító, a lemorzsolódást csökkentő tanodahálózatot is. A gyermekjóléti központok számát négyszeresére növelték, így ma minden járásban működik ilyen. A gyermekvédelmi jelzőrendszernek köszönhetően – mellyel már a pedagógusok és az egészségügyben dolgozók számára is kötelező az együttműködés – időben észlelhetők a gyermekek veszélyeztetésének, elhanyagolásának, bántalmazásának jelei – közölte a politikus.
(Forrás: Magyar Idők)
Megosszam vagy ne osszam? Az eltűnt gyerekek fotóinak terjesztése bajt okozhat (10.21.)
A közösségi oldalakon nap mint nap találkozhatunk eltűnt gyerekek fotóival, akiket kétségbeesve keresnek hozzátartozóik. Az internet látszólag nagyban megkönnyítette a keresésüket, az éremnek azonban két oldala van. A kanadai rendőrség például idén tavasszal arra hívta fel az emberek figyelmét, hogy az eltűnt gyerekek fotóinak megosztása akár veszélyes is lehet. Előfordulhat például, hogy a bíróság eltiltotta a szülőt a gyermektől, az anya, apa pedig más megoldást nem látván, a közösségi média felhasználóihoz fordul. A magyar rendőrség, és a lapunknak nyilatkozó szakemberek is úgy gondolják, hogy mindenképpen érdemes utánanézni a forrásnak, a történetnek, mielőtt az ember kritika nélkül megoszt egy ilyen posztot.
(Forrás: Vasárnapi Hírek)
Mint Bíró Endre mondja, a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) utódszervezete, a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) teljesen egyértelműen politikai alapon osztja a pályázati pénzeket. Ez már abból is látszik, hogy a szervezetet irányító kilenctagú tanácsba három tagot az Országgyűlés delegál az illetékes szakbizottságon keresztül, másik hármat a területért felelős miniszter, vagyis az Emmi vezetője, csak a maradék három tagot jelölhetik a civil szervezetek. Beszédes az is, hogy a NEA tanácsának elnöke az a Csizmadia László, aki a Civil Összefogás Fórumon keresztül a fideszes Békemenetet szervezi.
(Forrás: 168 óra)
Ne dőlj be, leleplezzük az egyik legnagyobb tévhitet a gyermekvédelemben! (11.06.)
Valóban történt törvénymódosítás e téren, és bekerült a gyermekvédelmi törvény szövegébe egy új bekezdés arról, hogy mi a teendő, „ha a védelembe vétel már két éve fennáll és a védelembe vétellel a gyermek veszélyeztetettségét nem sikerült megszüntetni”. Ám a törvény így fogalmaz: a gyámhatóság teendője ilyenkor, hogy „haladéktalanul megtegye a szükséges intézkedést”. (Gyvt. 68.§ (5) bek.) Egyetlen szóval nem említ kötelező kiemelést! Ha pedig nem lenne elég egyértelmű a törvényszöveg maga, a módosítás indokolása még pontosabb: „a két éve zajló sikertelen védelembe vétel esetén kötelező jelleggel írja elő az illetékes gyámhivatal értesítését”. Azaz, a gyámhivatalnak tudnia kell arról, hogy telik az idő, nem oldódtak meg a problémák, de ez közel sem jelenti a gyermek kiemelésének szükségszerűségét. Legtöbbször inkább a szociális ellátórendszer sikertelenségéről van ugyanis szó, és nem a szülők elhanyagoló magatartásáról. Az állami ellátórendszer hiányos működését pedig nem lehet a szülőkön leverni.
(Forrás: A TASZ jelenti)
Menekült gyerekek
Természetes, hogy a katolikus iskola befogadja a menekült gyerekeket (10.24.)
Az elmúlt évben hat menekült gyerek kezdett tanulni a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontban. Van közöttük elárvult kongói és muzulmán afgán diák is. Az iskola igazgatója szerint teljesen természetes, hogy befogadják a rászoruló gyerekeket, legyenek azok magyarok vagy menekültek, pedig nem egyszerű a tanításuk: egyszerre kell őket magyarul tanítani, leadni a tantárgyakat és megakadályozni, hogy magányosak legyenek. Mit keres egy muzulmán diák egy katolikus iskolában, és mit szóltak a szülők a menekült osztálytársakhoz? Interjú Rubovszky Ritával, az iskola igazgatójával.
(Forrás: abcug.hu)
Az, hogy a 2004-ben bevezetett magyarországi modell elvileg az elgondolható legjobb megoldás, messze nem jelenti azt, hogy e tekintetben nincsenek nagyon súlyos problémák. E problémák részben a magyar ellátó rendszer kapacitásainak kóros elégtelenségéből, részben pedig a többségi oktatás multikulturális jellegének kóros gyengeségéből fakadnak. Az integrációs oktatást szolgáló interkulturális modell alkalmazása csupán négy, befogadó állomások közelében működő általános iskolában történt meg, tehát a rendszer a bevándorlók oktatása helyett lényegében csupán a menekültek oktatását szolgálja, noha ők is az ország összes megyéjében szétszórva élnek.
(Forrás: Tani-tani Online)
Szülők
Orvos helyett szülő – Minden résztvevő számára terhes a hiányzásigazolási rendszer (10.14.)
Felesleges igazolások – „A rendelési időmnek esetenként 60-70 százaléka is azzal telik, hogy igazolásokat állítok ki. Ennek csak egy része, hogy a nálam megjelenő beteg gyerekek hiányzását igazolom, sok szülő telefonon keres vagy egyedül jön a rendelőbe” – kezdi dr. Korausz Etelka házigyermekorvos, aki már jó ideje próbálja felhívni a figyelmet, hogy az iskolai igazolások rendszere rossz. A Házi Gyermekorvosok Egyesülete az érintett orvosok és a szülők körében közvélemény-kutatást kezdett az óvodai és iskolai hiányzások igazolásának jelenlegi helyzetével és annak megítélésével kapcsolatban.
(Forrás: Vasárnapi Hírek)
Mogyorófa vessző Atyai pofon – A szülők kétharmada bűntudatot érez, ha megüti a gyermekét 10.21.
A rászólás és a nem rászólás módszere között rosszul állunk. Pukánszky Béla, aki jövendő pedagógusokat oktat, úgy látja, hogy a fiatalok rossz mintákat hoznak a diákkorukból, és tanárként azokat folytatják, a szülők pedig semmiféle segítséget nem kapnak ahhoz, hogy jobban csinálják, mint az ő szüleik. El kellene juttatni őket oda, hogy ne az „engem is megpofozott az apám, és ember lett belőlem” szemlélet legyen az irányadó. Ehhez szükség lenne tanácsadó műsorokra, a jövő szülőket nevelő iskolai foglalkozásokra. Pukánszky pedagógiai-filozófiai meggyőződése, hogy nincs értelme a verésnek, akkor sem, ha a cél világbajnokok vagy világhírű zongoristák nevelése.
(Forrás: Magyar Idők)
Hiába 35 halál, csak tanácsadásra küldik Romániában az oltást megtagadó szülőket (10.23.)
Egyetlen tartózkodással szavazta meg a román szenátus az oltástörvény tervezetét, amely a súlyos kanyarójárvány közepette éles vitát váltott ki a román társadalomban. A törvényről a végső döntést a kétkamarás román parlament képviselőháza hozza meg. Az oltások beadatását 2014-ben kezdték tömegesen megtagadni Romániában a szülők, miután televíziós személyiségek és az ortodox egyházhoz közel álló alapítványok kampányt indítottak az oltások ellen. Ez meg is tette a hatását, a lakosság átoltottsági szintje a járványügyi védettséget jelentő 95 százalékról 80 százalékra csökkent, a kanyarójárvány csaknem tízezer megbetegedést okozott és 35 halálos áldozatot követelt.
(Forrás: hvg.hu)
Gimnáziumbezárás: így válaszoltak a szülők az Iparkamara ötletelésére (11.07.)
Több mint ezer szülő válaszolt az Iparkamarának, elutasítva a gimnáziumbezárási és férőhelycsökkentési javaslatot. A válaszadók 89%-a úgy véli: a gyermek 13-14 éves korában nem tud megfelelő pályaválasztási döntést hozni. A gimnáziumban megszerezhető általános tudás és műveltség a válaszadók 94%-a szerint gyermek hasznára válik akkor is, ha későbbi munkájában ezeket nem alkalmazza mind. A válaszadók nagy többsége (82%) szerint fontos, hogy minél többen szerezzenek gimnáziumi érettségit, még akkor is, ha egyes hiányszakmákban jelenleg e nélkül is jól el lehet helyezkedni; a szülők elsősorban a tanulásra, önállóságra és készségfejlesztésre szeretnék ösztönözni a gyermekeket, és nem a szakismeretek gyors megszerzésére.
(Forrás: Szülői hang)
A szülők köszönik, nem kérnek Orbánék szakoktatásából (07.08.)
Ennek megfelelően a szülők döntő többsége (82%) szerint igenis fontos, hogy minél többen szerezzenek gimnáziumi érettségit, még akkor is, ha egyes hiányszakmákban jelenleg e nélkül is jól el lehet helyezkedni. S hogy mit várnak az iskolarendszertől a szülők? Elsősorban azt, hogy az iskola a tanulásra, önállóságra és készségfejlesztésre ösztönözze a gyermekeket, és nem a szakismeretek gyors megszerzésére. A felmérés nem reprezentatív, de tanulságos eredményeit az oldal elküldi az Iparkamara képviselőinek.
(Forrás: hvg.hu)
Pedagógia, pszichológia
Lesz egy munkatervünk, amelynek csak egy része az, hogy a miniszteri biztos csapata által készített anyagokhoz hozzászólunk. De ezenkívül napirenden szeretném tartani például azt a kérdést, hogy a tudáshordozók és a tudáshoz való hozzáférés megváltozása miként befolyásolja a pedagógiai feladatokat, milyen hatással van a közoktatásra. Azt is, hogy milyen kapcsolat alakulhat ki a pedagógiai mérések és a közoktatási folyamatok között. Ez a téma a PISA- és a kompetenciamérések kapcsán kibontakozó vitában már felmerült. Csapó Benő, a bizottság társelnöke, a PISA-felmérések hazai szakértője a pedagógiai mérés legkiválóbb magyar szakembere, szeretném, ha 2018 tavaszán szerveznénk vele egy nyilvános, tudományos konferenciát. A harmadik dolog, amiben az elnöki közoktatási bizottság mindenképp szeretne előrejutni, az a személyes mozzanat a modern közoktatás körülményei között. Ez a téma érinti a digitalizációt az óvónőktől a tanárokig, és azt is, hogy milyen következményei vannak mindennek a pedagógusképzésre.
(Forrás: 168 óra)
Társasjátékkal az élhető társadalomért. Nyirati András írása (10.21.)
Demokrácia, aktív állampolgárság, társadalmi felelősségvállalás, szolidaritás… Gyakran használt szavak, néha elcsépeltnek tűnnek, néha hiányoznak, néha az emberek (mi) nem értik, mi közük hozzájuk. Egy csoportnyi fiatal arra kereste a választ, hogyan lehetne ezekkel szórakoztatóan, de mégis komolyan foglalkozni. Így jött létre a miEGYmás – a demokratikus közösségek társasjátéka.A kezdeményezést Az emberség erejével Alapítvány indította a Nemzeti Tehetség Programhoz való pályázással, majd a támogató döntést követően indult a munka. Első lépés a tehetséges, aktív fiatalok bevonása volt, ők lettek a miEGYmás, akkori nevén Nem hősök, felelősök! társasjáték fejlesztői. A projektet az alapítvány által fenntartott Élmény Tár Tanoda önkéntesei, illetve a Pécsi Tudományegyetem különböző képzésein tanuló egyetemisták között hirdettük, ebből a két, egymást átfedő csoportból alakult ki a résztvevők köre.
(Forrás: Tani-tani Online)
A finn iskolában nem klónhadsereget tanítunk, hanem gyerekeket (10.26.)
Pekka Peura iskolája ezért valóban fordított iskola. Amit ugyanis mi ma iskolaként ismerünk, az a XIX. századi ipari forradalom idején elterjedt képződmény, ami máig kísért a XXI. században. Akkoriban az iskolákat a gyárak és az irodák mintájára hozták létre. A klasszikus iskola berendezése a tanári asztallal, katedrával és a szabályos sorba rendezett padokkal a múlt századi tudásközvetítést szimbolizálja, ahol a tudásnak egyetlen, akadémikus forrása volt, amit a tanár közvetített. Mi köze mindennek a mai korhoz, ahol minden a kommunikációról, a megosztásról, egymástól térben távol dolgozó csoportok munkájáról szól, ahol már nincs információs monopólium, mert a neten bármi beszerezhető, csak tudja megfelelően szűrni az ember.
(Forrás: Index)
Kerényi Mari: Mit, miért, kinek-minek tanítunk? (10.27.)
Egy óra múlva tértem vissza az osztályterembe. Meghívásom volt oda egy giga-mega-extra-nagy irodalmi-zenei projektzáró koncertre. Hogy hogy került oda az alatt az egy óra alatt a kanapé, arra az aktuálisan zajló helyi lomtalanítás némi, ám nem teljes magyarázatul szolgálhat… mindenesetre az volt a nézők számára fenntartott páholy. A színpadon pedig, a kipingált tábla előtt izgatott, mosolygós gyerekek ültek fegyelmezett sorban élükön a nem kevésbé kipirult arcú, gitárt szorongató kollégával.
(Forrás: WordPress)
Így is lehetne tanítani -Onódy-Molnár Dóra interjúja Zsigmond Zsolt történelemtanárral (10.28.)
Vannak olyan témák, amelyeket a kollégák inkább elkerülnek? Például a magyarországi holokausztot? – Igen, vannak ilyenek. Egyrészt, mert óriási a tananyag, a tanárnak szelektálnia kell. Ami azon is múlik, ki melyik témában mozog otthonosan. Nálam is van ilyen. A magyar őstörténetben például nem vagyok járatos. Eközben persze a tanár feje felett lebeg az érettségi kimeneti követelménye, és hiába szánt korábban öt-hét órát a francia forradalomra, most tudja, maximum egy-két óra jut rá. A példaként említett magyar holokausztot nem könnyű tanítani, ugyanakkor sok-sok segítség és kiaknázandó lehetőség áll a tanárok rendelkezésére a helytörténeti vonatkozások feltárásától a társadalomtörténeti szempontok érvényesítésén keresztül az oral history felhasználásáig. Sok kolléga egyszerűen kihagyja a neuralgikus pontokat. Ezzel kollektív amnéziát idéznek elő.
(Forrás: 168 óra)
„Az oktatásban nincs presztízse annak, ami nem mérhető” – csapatépítés az iskolában (11.01)
Egy maréknyi fiatal pedagógus, a Közterem csapata időről-időre beveszi az iskolákat, és komolytalanul komoly órákat tart a diákoknak. Fő céljuk az osztályok csapattá kovácsolása, ám ami mögötte van, az bőven túlmutat egy klasszikus csapatépítőn. Lencse-Csík Orsolyával, a Közterem program megálmodójával, egyben szakmai vezetőjével beszélgettem, valamint bekukkantottam egy középiskolás osztály Köztermes foglalkozására is.
(Forrás: Anyaklikk)
Indul a ReSuli – a tudásmegosztó közösség (11.08.)
Magyarországon egyre több tanulóközösség alakul.E csoportoknak és mindazoknak, akik az oktatás megújításáért – esetleg határterületen – fáradoznak, létrehoztunk egy alapítványt („ReSuli Alapítvány, a Megújuló Oktatásért”). Az alapítók a Mars magántanulói-csoport (marsprogram.hu) tanárai vagyunk: Rózsa Ildikó, Polyecskó Dóra és Bédi Sándor. Facebook-csoportunk: „Resuli-tanulóközösségek hálózata” tagsága 180 főre duzzadt 1 hónap alatt. Itt épül a MOHA (Magántanulói és otthontanuló közösségek országos hálózata) névre hallgató közösség, amely később honlappal és bloggal egészül ki.
(Forrás: Modern Iskola)
HOGY ÉREZNÉ MAGÁT MARIA MONTESSORI, HA MA LENNE TANÍTÓ EGY MAGYAR ÁLTALÁNOS ISKOLÁBAN? (09.06.)
Nehéz erre a Montessori-elvre mit mondani, amikor még napjainkban is működik az az iskolai gyakorlat, hogy a tanár megalázhatja a gyereket, vagy egy felnőttnek hamarabb adnak igazat, mint egy gyereknek, akármennyire is nyilvánvaló a felnőtt tévedése. Amikor még manapság is hétköznapi esetnek számít a környezetünkben megtörtént dolog, hogy egy gyermek védelmében a szülő felszólalt a szülőin, majd másnap a tanár megalázta a gyereket, amiért az anyukája fenntartásait jelezni merte. Vagy amikor új iskolába kerülve egy gyerek csodálkozva jegyzi meg, aki addig máshoz szokott: „Jé, itt kíváncsiak a véleményemre. És mosolyognak rám.”
(Forrás: Kölöknet)
Az 1932-ben született, ma már nyugdíjas tanítónő „találta fel” 1985-ben a „nyílt tanítást” 20 évi frontális tanítással a háta mögött. Komoly ellenállással szemben dolgozott így tizenkét éven át. Egy 2004-ben készült rádióinterjúban így emlékezik a kezdetekre és arra, hogy miként alakította át osztályában a tanítást és tanulást.
(Forrás: Tani-tani Online)
De amikor valódi emberi interakciók jönnek létre, akkor történetek kezdődnek el, és különböző történetek fonódnak össze, és nincs az az ember, aki előre meg tudná mondani, hogy milyen tudásra van szükség ahhoz, hogy ezekben a történetekben okosan tudjunk cselekedni. Egyet tudunk: a jó cselekvéshez a világ ismeretére van szükség, és a sok tudás sokkal jobb, mint a kevés. De nagyjából ennyi, amit bizonyossággal megállapíthatunk.
(Forrás: Tani-tani Online)