Kormányzati bejelentés szerint megkezdték a mesterséges intelligencia oktatását a szakképzésben, és ezt a jövő évtől az általános iskolákra és a gimnáziumokra is ki kívánják terjeszteni. A téma külön tantárgyként fog beépülni a tanrendbe.
Örülünk, hogy a kormányzat felismerte: a mesterséges intelligencia használatával foglalkozni kell az oktatásban.
Azonban úgy gondoljuk, hogy a modern életben szükséges kompetenciákat, tudásokat nem lehet egy-egy területet középpontba állítva, kampányszerűen fejleszteni. Ma, ha egy befolyásos szervezetnek vagy személynek eszébe jut, hogy a tanulók tájékozatlanok valamely fontos területen – legyen szó pénzügyi kultúráról, pályaorientációról, honvédelmi ismeretekről vagy mesterséges intelligenciáról –, akkor létrehoz egy új tantárgyat vagy legalább egy projektnapot, és ezt kötelezően beleszuszakolja az agyonterhelt tanulók tanrendjébe. Ehhez pedig kiválaszt egy számára kedves piaci szereplőt, akinek a tananyagát kötelezővé teszi.
Mindeközben az oktatás tartalomközpontúsága, az elavult módszerek és tartalmak oktatása megmarad, és az oktatás egésze nem törekszik azoknak a készségeknek a fejlesztésére, amelyek nélkül nem lehet boldogulni a mai világban. Nem tanítanak gondolkodásra, kérdezésre, inkább a tanári magyarázat, a tankönyv kételkedés nélküli elfogadását jutalmazzák – ilyen hozzáállással a mesterséges intelligenciát nem lehet megfelelően használni.
A mesterséges intelligencia egy általános problémamegoldást segítő eszközkészlet. Gondolkodnunk kell arról, hogyan segítheti az oktatást, miként legyen a tanítási-tanulási térben. Oktatásban való használatára meg kell tanítani a tanárokat, biztatni kell őket arra és tananyagokkal, gyakorlati megoldásokkal, tapasztalatmegosztással segíteni kell őket abban, hogy saját területükön használják azt. Ugyanúgy, ahogy ezt kellene tenni az információszerzés más eszközeinek és az internet adta egyéb lehetőségeknek az esetén is.
Emellett az egész oktatásnak a kritikus gondolkozásra, a kreativitásra és a modern élethez szükséges egyéb alapvető készségekre kellene nevelnie, nem uniformizáltan, hanem az egyes tanulók, tanulócsoportok igényeihez igazítva. Le kell tennünk arról a lehetetlen törekvésről, hogy minden fontos tudást tantárgyi keretekben beletöltsünk a tanulók fejébe. Segíteni kell a modern oktatási módszerek elterjedését, az ennek megfelelő, tantárgyakon túlmutató tanulásszervezési megoldásokat. Nem a tananyagot kell előírni, hanem azt, hogy mire kell képessé tenni a tanulókat – és a tanár, illetve a tanári közösség az osztály ismeretében – ideális esetben véleményük megkérdezésével eldönti, hogy mit, milyen formában tanít.
Ne próbáljuk toldozgatni, foldozgatni azt a kabátot, amelyik már teljesen elvásott, vegyünk egy másikat! Alakítsuk át, más országokhoz hasonlóan, a modern kor feltételeinek megfelelően az oktatási rendszerünket!