A Szuverenitásvédelmi Hivatal jelentést tett közzé „Így nyitotta meg Brüsszel a pénzcsapot a Soros-hálózat finanszírozására” címmel. Az alábbi írás nem a dokumentum részletes elemzése, hanem egy annak alapvető mondanivalójával vitatkozó gondolatsor. Nem emlegetjük fel számtalan súlyos tévedését, csúsztatását, bizonyítékok nélkül tett kijelentését, hanem a szerzők szándékát szeretnénk megragadni és kritika alá venni.
Nagyon köszönjük a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak, hogy
- részletesen elemezte és bemutatta, hogy magyar civil szervezetek milyen állhatatos, megfeszített munkát végeznek az emberi jogok tiszteletben tartása, a jogállamiság, az Európai Unió alapításakor megfogalmazott és azóta is követett értékek érvényesülése érdekében, sokszor az állam helyett végezve közhasznú tevékenységeket;
- elénk tárta, hogy az EU ezt a tevékenységet – hivatásához, céljaihoz híven – messzemenően támogatja;
- felhívta a figyelmünket, hogy mindezen feladatok ellátására a civil szervezetek megfelelő politikai hatás kifejtésére alkalmas módszereket fejlesztettek ki és gyakorolnak, ahogyan az egy nemcsak képviseleten, hanem egyre inkább részvételen is alapuló demokráciában természetes és elvárható;
- megtudhattuk, hogy a civilek támogatják, sőt, kezdeményezték az EU-ban a civil politika megújítására születő, progresszív törekvéseket;
- a jelentés alapján láthatjuk most már, hogy az EU-ban vannak olyan szervezetek, fórumok, amelyek a civilek hangjának hallhatóvá tételéért munkálkodnak, és ennek a tevékenységnek vannak komoly eredményei;
- rámutatott a jelentés, hogy az eredmények elérése érdekében a civil szervezetek képviselői rendszeresen tárgyalnak magas beosztású uniós tisztségviselőkkel, ami a részvételi demokrácia egyik alapformája;
- bemutatott néhány részletet olyan konferenciákon elhangzott előadásokból, amely konferenciák az emberi jogok, a jogállamiság, az európai értékek érvényesülését szolgálták.
Mindezzel – legalábbis az elemzést olvasó közönség számára – a Hivatal jelentős információs feladatot lát el. Sajnálatos eközben, hogy a jelentés nyelve mindezzel, az ezekben megnyilvánuló értékekkel kapcsolatban elutasító.
- A jelentés sok helyen a civil szervezeteket mint politikai nyomásgyakorlókat említi. Ezzel nem lenne baj, mert az eredeti értelemben vett politika színpadára lépve minden szervezet és ember politikai nyomásgyakorlóvá válik. Ám Magyarországon 2025-ben a megnevezés számos félrevezetett ember fejében szül ellenérzéseket, vagyis manipulatív a használata.
- Miközben a jelentés sok mindenről szól, hosszan idéz különböző szereplők megszólalásaiból, arra nem futotta az időből, hogy leírja: a legtöbb magyar civil szervezet a kapott pénzbeli támogatások nagy részét szociális, kulturális, oktatási feladatok ellátására költi, Magyarország sok problémával küzdő lakosaihoz juttatja el. Ezzel számos esetben az állam által érthetetlen módon el nem látott feladatokat vesz magára. Például az állam helyett segíti a hátrányos helyzetű és cigány gyermekek továbbtanulását, gondoskodik az ukrán menekült gyermekekről, munkájával pótolja az állami gyermekvédelem vagy nővédelem hiányosságait stb.
- A jelentés végig azt sugallja, hogy politikai álláspontot képviselni, politikusokkal tárgyalni, politikai kérdésekről konferenciákat rendezni, nota bene egy kormányt kritizálni bűnös dolog. Hát, nem az. Legföljebb nálunk, a hatalom szótárában. Ez a sugalmazás fenyegetés. Mivel a jelentés azt is világosan érzékelteti, hogy mindezek a tevékenységek a szerzők, és/vagy a Hivatal megítélése szerint sértik Magyarország szuverenitását, joggal élhetünk azzal a feltételezéssel, hogy ennek a nyelvhasználatnak jogi, hatalmi, rendőrségi, hatósági következményei is lehetnek. Ami már a színtiszta diktatúra lenne.
- A jelentés egésze azt is sugallja, hogy a magyar civil szervezetek az ország szuverenitását támadó nemzetközi hálózat részei. Ez a sugalmazás már határozottan összeesküvéselméletnek tekinthető. Az, hogy civil szervezetek hálózatokat alkotnak, nem újdonság, és – hacsak céljaik nem valóban nemtelenek – ez a teljesen normális működésük. Ki akarná a sok kérdésben együttműködő mondjuk katolikus oktatási alapítványokat és egyesületeket belekavarni valamifajta összeesküvéselméletbe? A hálózat ismét olyan szó, amellyel a jelentés manipulál. A tájékozatlanabb emberek a „hálózat” szó hallatán azonnal valamilyen illegális tevékenységre gondolnak.
- Ezzel összefüggésben, számos más nyelvi(nek látszó) megoldást is figyelembe véve, a jelentés bűnös a természetes, legitim politikai részvétel démonizálásában. Ez talán a leginkább felháborító és egyben rendkívül veszélyes jellege. Az amúgy sem magas színvonalú hazai politikai magatartási kultúrát még inkább rombolja még minden eddigi súlyos romboláshoz képest is.
S végül van itt egy kardinális kérdés: Ki árt többet a hazájának? Az, aki észreveszi és szóvá teszi, ha kell nemzetközi fórumokon is, hogy nagy baj van, hogy a demokrácia leépült, alapvetően sérült a jogállamiság, az európai értékek egy tekintélyes része már nem érvényesül? Vagy az, aki leépítette a demokráciát, eltüntette a jogállamot, minden tevékenységével szembe megy az európai értékekkel? Tudjuk, sokak számára ez nem költői kérdés, ezért megadjuk a szerintünk hiteles választ: az árt rengeteget, aki illiberális államot épít, a demokrácia fórumait csak formálisan működteti és aki le akarja söpörni a civil társadalmat a még nagyobb hatalmához vezető útról.