A Civil Közoktatási Platform véleménye a BM „nevelő-oktató munka során alkalmazott tartalomszabályozók ismeretéről szóló, miniszter által elrendelhető képzés teljesítési kötelezettségéről” rendeletéről – amely valójában a képzés elrendelése mellett a pedagógusok mobilhasználatának szabályozásáról szól.
A Civil Közoktatási Platform károsnak és feleslegesnek tartja a jogszabálynak mind a mobilhasználatra, mind a tartalmi szabályozókkal kapcsolatos részét. A szabályozás tovább rontja a tanári pálya presztízsét és a pedagógusok közérzetét.
1. A mobilhasználat korlátozása
A pedagógus felnőtt ember és felelős értelmiségi, akinek kötelessége, hogy legjobb tudása szerinti foglalkozzon a rábízott, általa oktatott tanulókkal. El tudja dönteni, hogy mi veszélyezteti ezt a tevékenységet – ez nagyon sokféle dolog lehet a mobilon kívül is. Ugyanúgy elvonhatja a figyelmét a keresztrejtvényfejtés, a családi nyaralás átgondolása vagy a kollégával való beszélgetés. Mindenre kiterjedő szabályozás nem lehetséges.
Vagy a következő rendeletben azt fogja a minisztérium szabályozni, hogy mikor mehet ki a tanár a mosdóba?
Természetesen vannak pedagógusok, akik munkájukat nem a megfelelő felelősséggel végzik. Ezt az igazgatónak, a munkaközösségnek kell észrevennie, és a kollégák, a szülők, gyermekek jelzéseit is figyelembe véve meghozni a megfelelő intézkedéseket.
Hogyan lesz ez a rendelet ellenőrizhető? Hogyan döntik el, hogy aki a telefonját elővette mondjuk a napközis felügyelet során, az nevelési-oktatási vagy magáncélból tette ezt? Egyáltalán mi minősül nevelési-oktatási célnak? Az oktatásirányítás, a tankerületek, az iskolavezetés online formában tartja a kapcsolatot a tanárokkal, akiknek ezeket a jelzéseket figyelemmel kel kísérniük, és az ő kötelességük a tanulmányi rendszerbe mindenfélét beírni. Az oktatáshoz is érdemes megnéznie adatokat az interneten. Ha ezt teszi a mobiltelefon segítségével, az tanulási, nevelési célnak minősül? Vagy nem teheti ezt meg mobiltelefonnal, csak laptoppal? Ez mennyiben kevésbé okoz figyelemcsökkenést? A gyerek csak akkor eshet le a mászókáról, ha a tanár a gyerekével beszél telefonon, ha a tanuló szülőjével, akkor nem?
Nem lehetne rábízni a tanárra, hogy a körülmények ismeretében eldöntse, milyen tevékenység veszélyezteti a gyermekeket és melyik nem?
2. A tartalomszabályozók ismeretének ellenőrzése
a) Tartalomszabályozókkal kapcsolatos oktatásra már korábban is sor került, a jelenleg hatályos szabályozók bevezetése után is. A résztvevők beszámolója szerint nem volt számukra hasznos. Milyen biztosíték van arra, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, amelyik eddig egyáltalán nem foglalkozott tanárképzéssel, és nem rendelkezik tapasztalattal a köznevelés terén, jobb képzést fog tudni megvalósítani?
b) A vizsga megalázó és felesleges. A tanároknak nem szükséges fejből tudniuk a rájuk vonatkozó szabályokat, az előírásokat. Ezek figyelembevételével készültek az iskolai pedagógiai programok, a helyi tantervek, a tankönyvek. Elegendő akkor megnézniük a vonatkozó előírásokat, amikor az adott évfolyamot tanítják. Miért kellene tisztában lennie egy olyan tanárnak, aki a tantárgyát mondjuk jelenleg csak ötödikeseknek tartja, a nyolcadikos vagy akár a gimnazista tanterv részleteivel?
c) Azt, hogy a tanterv szerint tanítanak-e a tanárok a szakfelügyeleti ellenőrzés során is ellenőrzik.
d) A jogszabályok értelmében a Nemzeti alaptantervet rendszeresen felül kell vizsgálni. Pintér Sándor miniszter úr nyilatkozatai szerint a felülvizsgálat hamarosan el fogják végezni. Miért kell akkor egy olyan alaptantervből és ahhoz kapcsolódó szabályozók ismeretéből vizsgázni, ami hamarosan érvényét veszíti? Miért kell ezzel a felkészüléssel és a vizsgával járó stresszel elvenni az időt a tanórákra való felkészülésről, a diákokkal, tanulókkal való foglalkozástól, attól, hogy az ő igényeikhez igazodóan dolgozzák fel a NAT-ban foglaltakat?
Jó lenne, ha az oktatásirányítás végre tudomásul venné, hogy az oktatás problémáit nem lehet mindenre kiterjedő szabályozással megoldani.
A tanári pályát vonzóvá kell tenni, a tanárok számára jó oktatást, igényeiknek megfelelő, jó színvonalú továbbképzési lehetőségeket és annak elvégzéséhez időkeretet kell biztosítani, és vissza kell adni az intézmények önállóságát. Azzal a lehetőséggel, hogy a nem megfelelő működés esetén az oktatásirányításnak lehetősége legyen a segítésre, esetleg a szankciókra is.
Amíg nem lesz kellő számú pedagógus ahhoz, hogy a nem megfelelő dolgozókat el lehessen bocsátani, addig a szankcióknak, a fenyegetéseknek csak annyi lesz a hatása, hogy a tanárok még frusztráltabbak lesznek. Azok, akiket ez a légkör zavar, vagy motivációjukat veszve dolgoznak, vagy otthagyják az oktatást.
Újabb megalázó előírások a pedagógusok számára
Augusztus 13-ig lehetett véleményezni azt a rendelettervezetet, amelyik egyrészt kötelező képzést és vizsgát ír elő a pedagógusoknak a tartalmi szabályozókkal kapcsolatban, másrészt szabályozza a pedagógusok mobilhasználatát. A Civil Közoktatási Platform megalázónak és értelmetlennek tartja a szabályozást, amit az
egyeztetésre beküldött véleményében is megírt a Belügyminisztériumnak.
A nevelő-oktató munka során alkalmazott tartalomszabályozók ismeretéről szóló, miniszter által elrendelhető képzés teljesítési kötelezettségéről című rendelet két részből áll:
(1) Előírja, hogy a pedagógus a nevelő-oktató munka során alkalmazott tartalomszabályozókkal összefüggő ismereteit 10 órás távoktatásos képzés keretében megújítsa, valamint a képzés teljesítésekor, a nevelő-oktató munka során alkalmazott tartalomszabályozókkal összefüggő ismeretek elsajátítását követően a) az óvodapedagógus munkakörben foglalkoztatott pedagógus az Óvodai nevelés országos alapprogramjával kapcsolatos, b) a tanító, a tanár munkakörben foglalkoztatott pedagógus a Nemzeti alaptanterv és az azon alapuló, végzettségéhez és szakképzettségéhez kapcsolódó kerettantervek, alapprogramok, irányelvek, valamint az érettségi vizsgakövetelményekben foglaltak, munkakörének és szakképzettségének megfelelő ismeretéről számot adjon 2024. szeptember 1. és 2025. január 31. között. Eredménytelenség esetén kétszer meg lehet ismételni. Az eredményt a teljesítményértékelésnél figyelembe kell venni. A képzést és a számonkérést az Oktatási Hivatal a Nemzeti Közszolgálati Egyetem bevonásával szervezi meg.
2) A tervezetben elbújtatva szerepel egy paragrafus, amely a pedagógusok mobilhasználatát szabályozza:
„A pedagógus a tanórai és egyéb foglalkozások ideje alatt, valamint tanulói felügyeletellátása során a birtokában lévő mobiltelefont és egyéb digitális, infokommunikációs eszközt a neveléssel-oktatással összefüggő célokra használhatja. (2) Az (1) bekezdésben foglaltakat nem kell alkalmazni a) a köznevelési intézmény pedagógiai programjában szereplő, intézményen kívül szervezett programok alkalmával, valamint b) ha a használat ba) a pedagógus vagy más életét, testi épségét vagy vagyonát közvetlenül fenyegető és más módon el nem hárítható veszély elhárítása, vagy bb) szabálysértés vagy bűncselekmény elkövetésének elhárítása vagy elkövetése miatti segítségkérés érdekében szükséges.”
A tervezet vitájára a CKP a következő véleményt küldte be:
A Civil Közoktatási Platform véleménye a BM „nevelő-oktató munka során alkalmazott tartalomszabályozók ismeretéről szóló, miniszter által elrendelhető képzés teljesítési kötelezettségéről” rendeletéről – amely valójában a képzés elrendelése mellett a pedagógusok mobilhasználatának szabályozásáról szól
A Civil Közoktatási Platform károsnak és feleslegesnek tartja a jogszabálynak mind a mobilhasználattal, mind a tartalmi szabályozókkal kapcsolatos részét. A szabályozás tovább rontja a tanári pálya presztízsét és a pedagógusok közérzetét.
- A mobilhasználat korlátozása
A pedagógus felnőtt ember és felelős értelmiségi, akinek kötelessége, hogy legjobb tudása szerinti foglalkozzon a rábízott, általa oktatott tanulókkal. El tudja dönteni, hogy mi veszélyezteti ezt a tevékenységet – ez nagyon sokféle dolog lehet a mobilon kívül is. Ugyanúgy elvonhatja a figyelmét a keresztrejtvényfejtés, a családi nyaralás átgondolása vagy a kollégával való beszélgetés. Mindenre kiterjedő szabályozás nem lehetséges.
Vagy a következő rendeletben azt fogja a minisztérium szabályozni, hogy mikor mehet ki a tanár a mosdóba?
Természetesen vannak pedagógusok, akik munkájukat nem a megfelelő felelősséggel végzik. Ezt az igazgatónak, a munkaközösségnek kell észrevennie, és a kollégák, a szülők, gyermekek jelzéseit is figyelembe véve meghozni a megfelelő intézkedéseket.
Hogyan lesz ez a rendelet ellenőrizhető? Hogyan döntik el, hogy aki a telefonját elővette mondjuk a napközis felügyelet során, az nevelési-oktatási vagy magáncélból tette ezt? Egyáltalán mi minősül nevelési-oktatási célnak? Az oktatásirányítás, a tankerületek, az iskolavezetés online formában tartja a kapcsolatot a tanárokkal, akiknek ezeket a jelzéseket figyelemmel kel kísérniük, és az ő kötelességük a tanulmányi rendszerbe mindenfélét beírni. Az oktatáshoz is érdemes megnéznie adatokat az interneten. Ha ezt teszi a mobiltelefon segítségével, az tanulási, nevelési célnak minősül? Vagy nem teheti ezt meg mobiltelefonnal, csak laptoppal? Ez mennyiben kevésbé okoz figyelemcsökkenést? A gyerek csak akkor eshet le a mászókáról, ha a tanár a gyerekével beszél telefonon, ha a tanuló szülőjével, akkor nem?
Nem lehetne rábízni a tanárra, hogy a körülmények ismeretében eldöntse, milyen tevékenység veszélyezteti a gyermekeket és melyik nem?
- A tartalomszabályozók ismeretének ellenőrzése
a)Tartalomszabályozókkal kapcsolatos oktatásra már korábban is sor került, a jelenleg hatályos szabályozók bevezetése után is. A résztvevők beszámolója szerint nem volt számukra hasznos. Milyen biztosíték van arra, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, amelyik eddig egyáltalán nem foglalkozott tanárképzéssel, és nem rendelkezik tapasztalattal a köznevelés terén, jobb képzést fog tudni megvalósítani?
b) A vizsga megalázó és felesleges. A tanároknak nem szükséges fejből tudniuk a rájuk vonatkozó szabályokat, az előírásokat. Ezek figyelembevételével készültek az iskolai pedagógiai programok, a helyi tantervek, a tankönyvek. Elegendő akkor megnézniük a vonatkozó előírásokat, amikor az adott évfolyamot tanítják. Miért kellene tisztában lennie egy olyan tanárnak, aki a tantárgyát mondjuk jelenleg csak ötödikeseknek tartja, a nyolcadikos vagy akár a gimnazista tanterv részleteivel?
c) Azt, hogy a tanterv szerint tanítanak-e a tanárok a szakfelügyeleti ellenőrzés során is ellenőrzik.
d) A jogszabályok értelmében a Nemzeti alaptantervet rendszeresen felül kell vizsgálni. Pintér Sándor miniszter úr nyilatkozatai szerint a felülvizsgálat hamarosan el fogják végezni. Miért kell akkor egy olyan alaptantervből és ahhoz kapcsolódó szabályozók ismeretéből vizsgázni, ami hamarosan érvényét veszíti? Miért kell ezzel a felkészüléssel és a vizsgával járó stresszel elvenni az időt a tanórákra való felkészülésről, a diákokkal, tanulókkal való foglalkozástól, attól, hogy az ő igényeikhez igazodóan dolgozzák fel a NAT-ban foglaltakat?
Jó lenne, ha az oktatásirányítás végre tudomásul venné, hogy az oktatás problémáit nem lehet mindenre kiterjedő szabályozással megoldani.
A tanári pályát vonzóvá kell tenni, a tanárok számára jó oktatást, igényeiknek megfelelő, jó színvonalú továbbképzési lehetőségeket és annak elvégzéséhez időkeretet kell biztosítani, és vissza kell adni az intézmények önállóságát. Azzal a lehetőséggel, hogy a nem megfelelő működés esetén az oktatásirányításnak lehetősége legyen a segítésre, esetleg a szankciókra is.
Amíg nem lesz kellő számú pedagógus ahhoz, hogy a nem megfelelő dolgozókat el lehessen bocsátani, addig a szankcióknak, a fenyegetéseknek csak annyi lesz a hatása, hogy a tanárok még frusztráltabbak lesznek. Azok, akiket ez a légkör zavar, vagy motivációjukat veszve dolgoznak, vagy otthagyják az oktatást.