Megjelent a rendelet amelynek célja a nemzeti köznevelési törvénybe tavasszal bekerült tiltott és használatukban korlátozott eszközök körének meghatározása, és a velük kapcsolatos szabályozás. A rendelet tervezetével sokat foglalkozott a média, és nagy vita folyt róla a Civil Közoktatási Platform levelezőlistáján is. Bár a média címei alapján azt gondolhatnánk, hogy a tervezet a mobilhasználat betiltásáról szól, a valóságban egyrészt az érintett eszközök köre ennél jóval szélesebb, másrészt nincs szó teljes tiltásról: az eszközök használatát pedagógiai céllal vagy egészségügyi indokkal engedélyezni lehet.
Cikkünkben megpróbáljuk elmagyarázni, mire is vonatkozik a szabályozás, megvilágítani a hátteret és összefoglalni az ezzel kapcsolatban lefolytatott vitát.
Habár a tiltott eszközök kérdésköre is számos problémát vet fel, a Civil Közoktatási Platformban és a médiában is nagyobb figyelmet kapott a használatukban korlátozott telekommunikációs és informatikai eszközök kérdésköre. A CKP-ban nem alakult ki konszenzus abban, hogy üdvözlendő vagy teljes mértékben elutasítandó az eszközök korlátozása. Azonban ennek ellenére számos kérdésben meg tudtunk állapodni, és a társadalmi egyeztetésre véleményt és javaslatokat küldtünk be. Ezekről, illetve a rendeletnek a vitától független hibáiról külön cikkben olvashatnak.
Mielőtt összefoglalnánk a vitát, lássuk, miről is szól a törvény és az azóta már változatlan formában megjelent rendelet.
A rendelet összefoglalása
A nemzeti köznevelési törvény 24. § (4) pontja szerint egyes tárgyak bevitelét az iskolába meg kell tiltani, és vannak olyan ún. használatukban korlátozott tárgyak, amelyeket be lehet ugyan hozni az iskolába, azonban alapesetben a tanítási nap kezdetén le kell adni, és őrzésükről kártérítési felelősség mellett az iskolának kell gondoskodnia.
Utóbbi kategóriába tartozó eszközök használatát az igazgató egyénileg, egészségügyi okból, a pedagógus pedig pedagógiai okból engedélyezheti oly módon, hogy a tanulmányi rendszerben – vagyis a Krétában – rögzíti az engedélyezés időtartamát és az engedélyezett eszközt.
A rendelet pontosítja a tiltott tárgy fogalmát: ide tartoznak az általánosan tiltott, illetve veszélyesnek minősített eszközökön kívül a 18 éve aluliaknak nem értékesíthető termékek. Ezek szabályozása is felvet komoly aggályokat, azonban a vitában ezzel nem foglalkoztunk.
A használatukban korlátozott eszközök közé a rendelet szerint „a telekommunikációs eszközök – különösen a mobiltelefonok –, a kép- vagy hangrögzítésre alkalmas eszközök és az internet elérésre alkalmas okos eszközök” tartoznak. Nem tudni, hogy a kör szándékosan lett ilyen széles, vagy csak nem tudatosult a rendelet alkotóban, hogy például a telekommunikációs eszközök körébe beletartoznak az internetelérésre nem alkalmas telefonok, a kép- és hangrögzítésre alkalmas eszközök körébe a laptopok is.
Háttérinformációk
Az alábbiakban felsorolunk néhány olyan tényt, ami befolyásolja az állásfoglalást a kérdéskörben.
- Az intézmények házirendje eddig is szabályozhatta a saját eszközök használatát, illetve a tárgyak iskolába való bevitelét, leadását, az őrzés módját. Sok iskola eddig is tiltotta a mobiltelefonok bevitelét az iskolába, illetve sok pedagógus szedte össze az eszközöket az óra elején. Az erre vonatkozó szabályozás azonban nem volt egységes, és nem is volt kötelező szólni a témáról a házirendben. Mivel ez intézményi jogkör volt, az őrzés szabályaira és a kártérítésre vonatkozóan sem volt kötelező előírás, a fenntartóra nem hárult semmiféle kötelezettség.
- A közelmúltban sok ország bevezette a mobiltelefonok használatának tiltását, korlátozását. Így tett például Franciaország, Portugália, Finnország, Litvánia. A legjobban digitalizált Észtország azonban nem kíván élni ezzel a lehetőséggel. A bevezetést mindenhol komoly vita előzte meg. A tiltás általában kifejezetten az okostelefonokra vonatkozik, néhány helyen kiterjed az okosórákra, igen ritkán a tabletekre. Ennél szélesebb körű korlátozásról nem tudunk. Előfordul, hogy régi típusú „butatelefonokat” adnak a gyermekeknek, hogy ezzel biztosítsák okostelefon nélkül is a szülőkkel való kapcsolattartást. Általában különbséget tesznek a szabályozásban életkor szerint is, sokszor adott életkorig tiltanak, utána pedig az iskolákra bízzák a szabályozást.
- A Szülői Hang felmérést készített a szülők körében az okostelefonok tiltásáról. A többség szerint a használatot az általános iskolában a teljes tanítási időre tiltani kellene, beleértve a szünetet is, a középiskolában viszont csak az órára vonatkozóan támogatják a tiltást. A Pedagógus Egység tagjai körében végzett felmérés alapján a tiltást a tanárok 80 százaléka nem tartja célravezetőnek.
- Az iskolákban igen kevés az az oktatásban használható informatikai eszköz, a pedagógusok mindenképpen rá vannak szorulva a saját eszközök használatára. Eddig ilyen irányba mutatott a kormányzati politika is: az iskolai eszközök beszerzésének támogatása helyett a tanulók számára biztosítottak saját használatú laptopokat. Ezt az intézkedést a CKP korábban kritizálta. A Digitális Oktatási Stratégia szerint eszközöket csak a rászorulóknak kellene osztani, hiszen okostelefonokkal és egyéb eszközökkel a legtöbb tanuló, család rendelkezik. A rendelkezésre álló összeget az igencsak szegényes és elavult iskolai eszközpark bővítésre kellett volna fordítani.
- A NAT kötelezővé teszi a tudatos eszközhasználat megtanítását. AZ 5.-6-os digitális kultúra kerettanterv szerint „A webes és mobilkommunikációs eszközök széles választéka, felhasználási területük gazdagsága lehetővé teszi a tanórák rugalmas alakítását, és szükségessé teszi a tanulók bevonását a tanulási folyamat tervezésébe – beleértve ebbe a tanulók saját mobileszközeinek alkalmazását is. A témakör feldolgozása során nem a technikai újdonságokra kell helyezni a hangsúlyt, hanem az „okos eszközök” „okos használatára”, vagyis a tudatos felhasználói és vásárlói magatartás alakítására, a biztonsági okokból bevezetett korlátozások megismerésére és elfogadására.”
- A tudatos eszközhasználtra nevelés az iskola feladata kellene, hogy legyen, hiszen a szülők nagy része ezzel nincs tisztában. Sajnálatos módon a pedagógusok sem, és erről nem is kapnak felkészítést. Azt pedig, hogy civilek vagy szakértők végezzék el ezt a munkát, a Köznevelési törvény engedélyhez köti. A tiltás óta eltelt két és fél év, de még nem készült el az a lista, amelyik tartalmazná, hogy mely civil szervezetek munkája engedélyezett.
- A vizsgálati adatok szerint már az is jelentősen rontja a kognitív teljesítményt, ha a teremben van a mobil, még rosszabb a helyzet, ha az asztalon. Egy értesítés elolvasása után akár 20 percig is eltarthat, amíg valaki újra rá tud hangolódni a tanulásra. Jó néhány tanulmány született arról, hogy a mobil telefonok betiltása a tanulmányi eredmények javulásával jár, leginkább a rosszul teljesítő tanulóknál (UNESCO dokumentum, 158.o.)
- Az órai használat engedélyezésre vonatkozó előírások szempontjából fontos tudni, hogy bár a tananyag tekintetében erősek a korlátozások, az oktatási módszertan eldöntése Magyarországon a tanárok joga. Azt, hogy egy-egy nem tiltott módszert a tanár milyen céllal használ, nem szabadna központilag ellenőrizni.
A vita
Amiben egységes volt az álláspont:
A rendelet valós problémára reagál. A túlzott eszközhasználat, különösen a közösségi platformok használata nyilvánvalóan veszélyt jelent, különösen a fiatalabb tanulók esetén, és a telefonok korlátlan iskolai használhatósága sem lenne helyes. Valamiféle szabályozást általában szükségesnek tartanak a tiltás ellenzői is, azonban szerintük ez az iskolák joga kellene legyen.
A gyerekeket el kell juttatni oda, hogy mire elvégzik a középiskolát, tudatos internethasználók legyenek. Evidens, hogy a saját telefonok kitiltása önmagában ezt nem oldja meg. Nagyon sok beszélgetésre és gyakorlatra van szükség, célzott foglalkozásokat kellene tartani, illetve a tantárgyak keretében is foglalkozni mindezzel, és fontos lenne a szülőkkel való érdemi párbeszéd is. A kormányzati politikának lenne a feladata, hogy a korábbi Digitális Stratégia, a közben eltelt sok év sok változásának megfelelően frissítve végre bekerüljön a magyar iskolákba.
A konkrét szabályozással vannak problémák – ezeket külön cikkben foglaltuk össze.
A támogatók véleménye:
A rendelet alapvetően rendben van, a hibák ellenére is támogatandó a tiltás. Rettenetes károkat okoz világszerte a mobilok iskolai használata – a vitában említett pozitívumok ezek mellett eltörpülnek.
A támogatók többsége nem ismeri az ezzel kapcsolatos kutatási eredményeket (lásd a g) pontot). Ezért nem elegendő a tiltással kapcsolatos szabályozást az iskolákra bízni.
A telefon csábítása olyan erős, hogy nem lehet úgy megnevelni a gyerekeket otthon, hogy ez ne legyen probléma az iskolában. Főleg, hogy ez nem csak a saját gyerekemtől, hanem a többiektől is függ, mert az iskolás gyerekeknél a közösséghez tartozás óriási erő. Egy általános iskolás korú kisgyereknél a telefonhasználat nem csupán kognitív tanulás kérdése, hanem érzelmi viszonyulás is. A telefonos alkalmazások és benne a káros tartalmak olyan erős vonzóerővel bírnak, hogy annak a kisgyerekek nem fognak tudni ellenállni, bármennyire is próbáljuk tanítani őket. Minden osztályközösségben lesznek olyan gyerekek, akik valamilyen kifejezetten káros tartalmat hoznak be vagy valamilyen rossz online szokást indítanak el, és a kisgyerekek érdeklődésük és kíváncsiságuk révén erre rácsatlakoznak. Sok jó és hasznos célra lehet használni a mobil eszközöket és számítógépekkel, de ehhez az szükséges, hogy a gyerekek felnőtt kontroll mellett használják ezeket.
A sok függő gyereknek az iskolai mobilhasználat olyan, mintha az alkoholista mellé odatennénk egy üveg pálinkát, és azt mondanánk, hogy csak akkor és annyit igyál, amikor és amennyit engedek, akkor is, ha elfordulok.
A szünetbeli mobilozás szétzilálja a közösségi életet.
A korlátozott használat nem egyenlő a tiltással, ami ellen a vitapartnerek elszólalnak. A külföldi szabályozásban általában teljes a tiltás, pedig az iskolai eszközellátottság például Angliában nem jobb az itthoninál. Nálunk viszont amelyik tanár akarja, elviselhető adminisztrációs teher mellett engedélyezheti a használatot. Az pedig, hogy be kell írni az engedélyt a tanulmányi rendszerbe, a szülők tájékoztatása szempontjából hasznos.
Az intézkedés kapcsán lobbizni kellene azért, hogy kellő számú iskolai eszköz álljon a pedagógusok és tanulók rendelkezésére.
Az ellenzők véleménye:
- Elvi kérdések
A mobil használatának kérdése megosztja a társadalmat, és így újabb gumicsontunk van. A rendelkezés nem a lényegre, a digitális kultúrának az iskolákban való optimális megjelenésére irányul. A tiltást helyezi előtérbe, ahelyett, hogy az okos eszközök megfelelő használatára ösztönözne.
Az infokommunikációs eszközök a tiltott tárgyakkal – fegyverrel, droggal, cigarettával – egy csomagként jelennek meg gyerek, szülő és pedagógus számára. Ez azt sugallja, hogy használatuk alapvetően káros, bár egyes esetekre ez nem vonatkozik. A túlzott mobilhasználat pedagógia-pszichológiai probléma, és a többi problémától eltérően és külön kell kezelni.
A heti 1 óra digitális kultúra és a pusztán laptopokra épülő digitális felületek használata éppen a leggyakrabban, legszélesebb körben használt érintőképernyős megoldások használatára nem készít fel. Az iskolának FELADATA a pozitív, a személyes adatokat felelősen kezelő, értékteremtő használatra való felkészítés, amely az iskolai útmutatás hiányában a tanulók többsége számára elmarad, és ez vezet ahhoz, hogy a mobiltelefonok potenciális veszélyforrássá válhatnak. A tanulókat így az oktatás nem képes felkészíteni a különböző forrásokból származó tartalmak kritikus gondolkodásra épülő feldolgozására, a digitális alkalmazások munkaerőpiacon és az életvitel minden terén elvárt kezelésére. Mindez közvetlenül hozzájárul az ország DESI helyezésének további visszaeséséhez a humán tőke dimenzióban. Tekintettel arra, hogy a hátrányos helyzetűek, a rossz családi háttérrel rendelkezők esetében az iskola az egyetlen intézmény, ahol felkészülhetnek a világban alkalmazott megoldások használatára, ezért az intézkedés hozzájárul a társadalmi különbségek növekedéséhez és a legkiszolgáltatottabb társadalmi rétegek további leszakadásához.
Nem lehet az iskolában minden problémát megoldani a gyereknevelést illetően. Senki ne gondolja, hogy attól, hogy az iskolában nem lesz a gyerek kezében a telefon, kevésbé fogja használni ezeket a platformokat, illetve kevésbé futhat bele pl. egy cyberbullingba. Ettől pont azzal tudjuk megvédeni őket, ha folyamatosan beszélünk velük erről, és ezt már el lehet kezdeni kisebb korban is. A szülő sokat tud tenni: ma már rengeteg olyan szoftver van, amivel mind a tartalmat, mind az időt korlátozni lehet.
Arról, hogy a szünetbeli mobilozás szétzilálja a közösségi életet: Nagyon sok, akár még csoportépítő játék is van a telefonon, lehet sakkozni, híreket olvasni, közösen videókat nézni és persze meg kell tanulni a közösségi média megfelelő használatát.
Ez a rendelet is – mint minden TILTÁSt tartalmazó jogszabály – óriási mennyiségű (és felesleges!!) munkát generál. Ha tiltok valamit, akkor
– annak teljesítését ellenőrizni is kell
– a nem teljesülést szankcionálni is kell
– azt ismét kontrollálni kell
– stb.
A tiltások adminisztratív érvényesítése nem szokott működni, viszont rengeteg energiát elrabol a pedagógusoktól, felesleges feszültségeket generál, és nem a lényegről szól.
Sokan kifogásolták a központi szabályozást. „Az iskolákra már a telefonhasználat szabályozását sem lehet rábízni, még a levegővételt is központilag kell szabályozni.” Szerintük a szabályozásnak a házirendben van a helye – ehhez ajánlásokat és a megvalósításhoz segítséget lehet adni.
2. A korlátozott használat engedélyezésének problémái
A legtöbb hozzászóló szerint hiába nem teljes a tiltás, jelentősen korlátozni fogja az oktatási célú mobilhasználatot is. Egyrészt, mert irreális, hogy egyik órán használhatják az eszközöket, a másikon nem – ki fogja megoldani két óra között a biztonságos begyűjtést, kiosztást? Ki vállalja, hogy ha emiatt kár keletkezik, ő legyen a felelős? Másrészt, mert azok, akik nem tartják fontosnak a digitális eszközök órai használatát, még kevésbé fogják ezeket használni részben az adminisztráció elkerülésére, részben amiatt, mert úgy érzik, hogy az elvárás inkább a tiltás. Attól is félhetnek, hogy ők lesznek a felelősek, ha az engedélyezett használat ideje alatt valaki tiltott tevékenységet végez a telefonjával.
Visszatartó erővel bír az is, hogy a használatot indokolni kell.
Ha elég valami általánosságot beírni egyszer egy évben (pl. hogy a tananyag elsajátítására bármilyen infokomunikációs eszköz), akkor mi értelme? Ha viszont konkrétabban kell, az visszatart a használattól. Sokszor csak alkalomszerűen merül fel, hogy pl. érdemes lefényképezni a táblát, vagy valaminek utánakeresni a neten (ha pl. valaki megkérdez valamit, amiről a tanár nem hallott). Sok pedagógus lesz, aki semmilyen erőfeszítést nem akar tenni és semmilyen kockázatot nem akar vállalni az esetleg hibás indoklással, így inkább hagyja az egészet.
„Már látom magam előtt a szalagcímeket, hogy xy pedagógus előzetes engedély nélkül használtatott diákjaival internetet az óráin, vagy engedte meg, hogy lefényképezzék a táblát. A tanker meg majd kivizsgálja…”
Összeállította: Juhász Ágnes