Juhász Ágnes cikkének rövidített változata megjelent a hvg360-ban.
Az idei felvételi eljárásban a korábban bezárt kapuk újranyitása és néhány új lehetőség következtében nagymértékben nőtt a pedagógusképzésre jelentkezők száma, azonban a korábbiaknál is kevesebben vannak köztük a nappali képzésben első diplomájuk megszerzésére jelentkező fiatalok. A köznevelésben és szakképzésben évente a nyugdíjkorhatárt elérő 7-8000 pedagógus pótlására messze nem elegendő az első helyen nappali képzésre jelentkező 3700 fiatal – akiknek többsége nem is fog belépni az oktatásba.
A közelmúltban lett hozzáférhető az idei felsőoktatási felvételi jelentkezések összesítése.
A kormány kommunikációja szerint egyértelmű a béremelés pozitív hatása: az elsőhelyes jelentkezések száma rekordot döntött, a tavalyi közel 14 ezer és a tavalyelőtti 8700 helyett idén 17500 fő jelentkezett első helyen pedagógus képzési területre. Maruzsa Zoltán interjújában kiemelte, hogy a felsőoktatási felvételi jelentkezéseken a második legnépszerűbb terület lett a pedagógusképzés. Minden szakon emelkedett a jelentkezők száma, több az óvodapedagógus, a gyógypedagógus, a tanító és a tanár, beleértve a természettudományos területet is.
A számok alátámasztják ezeket az állításokat. Érdemes azonban megnézni a részleteket is.
Az első helyes jelentkezésekben az emelkedés valóban nagyon jelentős, csaknem 1/3-os![1] Ha pedig a tavalyelőttihez viszonyítjuk, még jelentősebb: két év alatt kétszeresére nőtt ez a szám! Ráadásul az idei évben ez az emelkedés a felsőoktatásba jelentkezők összlétszámának csökkenése mellett következett be.
Az eredmény nem ennyire látványos, ha nem a legrosszabb 2022-es, hanem a csökkenést megelőző 2019-es adatokkal hasonlítjuk össze: ekkor ugyanis 14 ezren jelentkeztek pedagógusképzésre, nagyjából a mostaninak megfelelő teljes felsőoktatási jelentkezőszám mellett.
Azt egyértelműen kimondhatjuk, hogy az emelkedés oka nem az, hogy az érettségi után továbbtanulók között népszerűbbé vált volna a pedagógus pálya. Osztatlan tanárképzésre – tehát előképzettség nélkül valamilyen szakos tanárnak – első helyen ugyanolyan kevesen jelentkeztek, mint tavaly: 1700 fő. Alapképzésre – vagyis csecsemő- és kisgyermeknevelő, óvodapedagógus, tanító, gyógypedagógus, konduktor képzésre idén összesen 2300-an jelentkeztek nappali munkarendben a tavalyi 2500-zal szemben, közülük 300-an csecsemő- és kisgyermekgondozóként kívánnak továbbtanulni. Tehát a köznevelési és szakképzési – óvodai, iskolai, szakszolgálati –munkára jogosító pedagógus helyekre összesen 3700-an jelentkeztek első helyen! (Lásd a grafikont)
Bár ezek szerint idén a nappali képzésre jelentkezők száma nemhogy nem nőtt, hanem kismértékben csökkent, azt el kell ismernünk, hogy tavaly valóban növekedett valamennyire a továbbtanulók körében is a pedagógusképzésre első helyen jelentkezők száma. Azonban arányuk a továbbtanulásra jelentkezők között tavaly sem nőtt, hiszen 2022-ről 2023-ra a felsőoktatásba jelentkezők összlétszáma negyedével emelkedett annak köszönhetően, hogy eltörölték az emelt szintű érettségi kötelezőségét. A pedagógusképzésre jelentkezők számának növekedése az alapképzéseknél átlagos mértékű, a tanárképzésnél annál lényegesen alacsonyabb volt. Abból is látszik, hogy az emelkedést a könnyítés okozhatta, hogy 2023-ban a korábbiaknál jóval többen voltak, akik nem a jelentkezés évében, hanem egy évvel előtte érettségiztek. Akik tehát az érettségi évében emelt szintű vizsga hiányában nem tudtak továbbtanulni, azok közül sokan egy évvel később kihasználták a megnyíló lehetőséget.
Ha pedig az idei és tavalyi adatokat a 2019-essel, vagyis az emelt szint kötelezősége előtti utolsó évvel hasonlítjuk össze, megdöbbentő a negatív változás: a 2019-es nappali jelentkezés másfélszer akkora volt, mint a mostani. Ha pedig csak a tanárképzést nézzük, még rosszabb a helyzet: 2019-ben kétszer annyian jelentkeztek nappali képzésben tanárnak, mint most!
Az idei évről nincs korosztályokra bontott adatunk, de a tavalyi évről tudjuk, hogy az alapképzésre jelentkezőknek csak mintegy harmada volt 21 évnél fiatalabb, míg 2019-ben több mint a felük. Ez is azt támasztja alá, hogy a növekedés nem a fiatalok közötti népszerűségnövekedésből adódik.
Miből ered hát a hatalmas emelkedés?
Egyrészt a mesterszakra jelentkezők számának 2700-ról 3000-re, majd 3000-ről 5200-ra történt növekedéséből, másrészt a levelező képzésben alapképzésre jelentkezők számának 3700-ról 7300-ra, majd 7300-ról 8700 főre való emelkedéséből (lásd a grafikont).
A mesterképzések keretében a pedagógusdiplomával rendelkezők szerezhetnek olyan diplomát, amely magasabb fokozaton való oktatásra vagy további szak oktatására képesíti őket, illetve a nem pedagógus végzettségűek szerezhetnek a végzettségüknek megfelelő szak oktatására jogosító diplomát. A képzési idő rövid: a szintemelő képzésnél, a nem pedagógusok tanárszakos képzésénél és a tanároknak azonos műveltségterületen való új szak megszerzése esetén 2 félév, általában új szaknál és tanítók, gyógypedagógusok, szociálpedagógusok szaktanári képzésénél 3 vagy 4 félév.[2] A lehetőségek nagy része 2023-tól áll rendelkezésre, de idén újabb könnyítések léptek életbe a belépés képzettségi feltételeit illetően. Idéntől a képzés azoknak is ingyenes, akik már elhasználták a 12 államilag finanszírozott félévüket – ez jelentős könnyítés a korábbiakhoz képest.
A levelező képzéseknél, illetve a nem pedagógusok mesterképzésénél az idei jelentkezések nagy számában valóban lehet szerepe a béremelésnek, hiszen az csak pedagógus diplomával rendelkezőknek jár. A levelező jelentkezések tavalyi, az ideinél jóval erőteljesebb emelkedését azonban még nem indokolhatta a béremelés. Erre más a magyarázat.
Ha megnézzük a 2019-es és a későbbi adatokat, azt látjuk, hogy az emelt szint kötelezővé tételével a levelező képzésre jelentkezők száma is ugrásszerűen lecsökkent: egy év alatt a felére. Azok, akik munka mellett tovább akartak tanulni, a megkötés eltörlésével megvalósítják ezt a szándékukat: feltehetően sok olyan dolgozó jelentkezett tavaly és idén továbbtanulásra, akik az emelt szintű érettségi hiányában ezt az előző három évben nem tudták megtenni.
A mesterképzésre jelentkezés idei drasztikus emelkedésének magyarázatát nem tudom számokkal alátámasztani. Valószínűleg szerepet játszik benne a kötelező óraszámok emelése, a tanórán kívüli tevékenységek (pl. szakkörök) beszámításának megszűnése, illetve az átvezénylés lehetősége. Sokan félnek ugyanis attól, hogy meglévő szakjaikkal egy iskolán belül nem tudnak 24 tanórát teljesíteni, ezért élnek az újabb szak ingyenes megszerzésének lehetőségével. Nyilván vannak olyanok is, akik szintet szeretnének emelni vagy pedagógus végzettséget kívánnak szerezni, és vagy idén nyílt meg számukra ennek lehetősége, vagy a tavaly megnyílt lehetőség csak idén tudatosult.
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a kormányzati intézkedések – az emelt szintű érettségi kötelezettségének eltörlése, az államilag finanszírozott helyek számának és körének növelése, az újfajta másoddiplomás képzési lehetőségek – hatására 2023-ban a teljes jelentkezésszám vonatkozásában megfordult a 2020 óta tartó csökkenési tendencia. Mindez azonban a továbbtanulni szándékozó fiatalok körében nem tudta ellensúlyozni a pedagóguspálya presztízsének csökkenését. Körükben a jelentkezőszám alig emelkedett a 2022-es minimum fölé, és messze elmarad a 2019-es értéktől.
De ki fog tanítani?
Eddig a jelentkezésekkel foglalkoztunk, vizsgáljuk most a felvettek számát. Ennek határt szabhatnának az államilag finanszírozott keretszámok. Azt, hogy egy-egy intézmény egy-egy képzési területre összesen hány államilag finanszírozott hallgatót vehet fel, központilag határozzák meg. A pedagógusképzésnél az intézmények között elosztható keretszám tavaly is, idén is kb. 15 ezer. Úgy tűnik azonban, hogy ez nem jelent korlátot: annak ellenére, hogy tavaly első helyen is 14 ezren jelentkeztek, az általános, a pótfelvételi és a keresztféléves eljárásokban összesen is csak 13100 főt sikerült felvenni. A nappali képzésre az általános és a pótfelvételi eljárásban összesen 4000 főt vettek fel, ami alig kevesebb az összes első helyes jelentkezőnél. (2019-ben ez még nem volt így: akkor az 5000 nappalis jelentkezőből összességében 3500-anak sikerült felvételt nyernie.)
Nagy a valószínűsége, hogy idén is jelentős számú helyet hirdetnek majd meg az augusztusi pótfelvételi időszakban. E meghirdetett lehetőségek száma tavaly 1700 volt, amire 3900 fő jelentkezett.
Ha feltételezzük, hogy a felvettek száma idén is nagyjából megegyezik majd az elsőhelyes jelentkezőkével, akkor a csecsemő- és kisgyermekgondozókat nem számítva nappali tagozaton 3700-an kezdik meg a képzést. Mire végeznek, a köznevelésben és a szakképzésben évente több mint kétszer ennyi, 8000 körüli pedagógus éri majd el a nyugdíjkorhatárt! Természetesen arra sem lehet számítani, hogy a felvettek legalább félig pótolják ezt a létszámcsökkenést: Ercse Kriszta kutatásai szerint a tanárképzést elkezdők mintegy 15-20 százaléka jutott el addig, hogy a gyakornoki idő után pedagógus1 kategóriában elkezdjen dolgozni. Ez az arány esetleg javulhat a pedagógusképzés átalakításával és a fizetésemelésekkel – de erre nincs semmi garancia. Ráadásul a minimumpontszám eltörlésével sok olyan fiatal is felvételre kerül, akik nem tudnak megfelelni a követelményeknek, ami a lemorzsolódás növekedéséhez vezet.
A mesterképzésre jelentkezők viszont szinte biztosan tanárként fognak dolgozni – túlnyomó többségük azonban eddig is ezt tette. Mégsem mondhatjuk, hogy képzésük felesleges: az, hogy az átképzésben részt vevők alsó és felső tagozaton, általánosban és középiskolában is taníthatnak majd, vagy szakjaik száma megnövekszik, a létszámhiányt ugyan nem enyhíti, de a rugalmasságot növeli. Valószínűleg hozzájárul ahhoz is, hogy csökkenjen a tanárhiány a természettudományos szakokon. A statisztikából látszik, hogy mesterképzésben fizika- vagy kémiatanár szakra 225 fő jelentkezett, szemben a nappali képzés 50 főjével, biológiai vagy földrajz szakra 460-an, matematikára 400-an – bár azt nem tudjuk, hogy ezek közül hányan tanulnak új szakot, és hányan akarják általános iskolai tanári diplomájukat középiskolaira változtatni.
Üdvözlendő törekvés a nem oktatási területeken tapasztalatokat szerzettek bevonása az oktatásba – de a belépési feltételek sokszor kevésnek tűnnek. El kell gondolkodni azon, mennyit ér például egy olyan középiskolai történelemtanári diploma, amit filozófusi végzettséggel, egy matematikatanári, amit villamosmérnöki diplomával 2 félév alatt, vagy egy fizikatanári, amit szociálpedagógus végzettséggel 3 félév alatt levelező képzésben meg lehet szerezni. A képzésben szerepelni fog a szakmódszertan – de mi fér bele emellett a pedagógiai, pszichológiai ismeretekből a nem pedagógusoknak és a szakmából a pedagógusoknak? Lehet azt feltételezni, hogy egy tanító, egy szociálpedagógus pedagógiailag már felkészült a középiskolások oktatására, így minden idejét a szakma tanulására fordíthatja?
A pedagógus diplomával rendelkezők számát az is emelheti, hogy a nem pedagógus képzésre járóknak az állam finanszírozza a szakjuknak megfelelő pedagógus végzettség párhuzamos megszerzését. Ez a lehetőség vagy húsz éven keresztül nem állt rendelkezésre. Arról nincs adatunk, hogy hányan éltek vele.
A levelező alapképzésre jelentkezők összetételéről sincs információnk. Nyilván sokan vannak köztük, akik az adott területen dolgoznak akár képesítés nélkül, akár olyan beosztásban, amelyikhez nem kell diploma. És sokan lehetnek olyanok is, akik csak a diplomás státusz megszerzése miatt jelentkeznek, vagy azért, hogy a magánszférában gyermekfelügyelőként, idősgondozóként jobban el tudjanak helyezkedni, esetleg saját gyermekeik neveléshez remélnek segítséget. Valószínű azonban, hogy olyanok is vannak köztük, akik a köznevelésben fognak elhelyezkedni, vagy legalábbis tanulásuk csökkenti a képesítés nélkül dolgozók számát.
Hol folytathatják tanulmányaikat a jelentkezők?
Az államilag finanszírozott képzések keretszámát intézményenként és képzési területenként az állam határozza meg, fenntartóként vagy szerződésben. Az Eduline vette észre, hogy a keretszámok a tavalyihoz képest alaposan át lettek csoportosítva. Az átcsoportosítás legnagyobb vesztese a három állami tulajdonban maradt egyetem, a BME (13 %-ra csökkent keretszámmal), az ELTE (60 %) és a Zeneművészeti Egyetem (60 %), illetve a Szegedi Tudományegyetem (50 %). A legnagyobb nyertes a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem (hatszoros keretszámot kapott), a Miskolci és az Óbudai Egyetem (2,5-szeres), a Magyar Agrártudományi Egyetem, a Széchenyi Egyetem és a Debreceni Egyetem (1,8-2-szeres keretszámmal). Kérdés, hogy ez nem jár-e majd azzal, hogy a helyzetbe hozott felsőoktatási intézmények nem tudják feltölteni a keretszámokat, miközben a színvonalhoz ragaszkodó elhivatott jelentkezők nem fognak részt venni a képzésben.
Úgy tűnik, az átcsoportosítás egy nagyobb átalakítás első lépése. Azt már hivatalosan is tudni lehet, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tanárképzés kezdődik 2025-ben – ráadásul itt alakítják ki a tanártovábbképzés módszertani alapjának és szakmai programjának kialakításáért felelős központot, illetve a tanártovábbképzés lebonyolításért felelős szervezési egységet is. Arról is olvashattunk – bár hivatalosan ezt nem jelentették be –, hogy készül a tanárképzés átalakításának koncepciója, és ebbe a munkába nem vonták be sem a legnagyobb tanárképzőket, sem a független szakértőket. Modellváltó és nem állami fenntartású egyetemek jelentkeztek be általános és középiskolákért, ami lehetőséget adhat számukra saját gyakorlóiskolák működtetésére. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem gyakorlóiskola-hálózatának kialakításáról már a parlamenthez benyújtott törvénytervezet is rendelkezik. Kormányhű szereplők meghirdették a visszatérést az oktatás konzervatív gyökereihez – ehhez nyilván a pedagógusképzésben sem támogathatók az ezzel ellentétes szemléletet képviselő intézmények.
Elmondhatjuk tehát, hogy bár történtek hatékony lépések a pedagógusképzésbe belépők számának növelésére, nem látszik remény a pedagógushiány valós enyhítésére és fennáll a minőség romlásának a veszélye is. A pedagógus pálya vonzerejének növeléséhez nem volt elegendő a béremelés. A pedagógusképzés szakmai vita nélkül bekövetkező átalakítása pedig azzal a veszéllyel jár, hogy a kevés pályára lépő pedagógus is egy korszerűtlen szemléletet visz majd tovább.
Fogalommagyarázat:
Pedagógus képzési terület: alapképzés, osztatlan tanárképzés, diplomával rendelkezők mesterképzése nappali és levelező (korábban levelező és esti) tagozaton
Alapképzés: A csecsemő- és kisgyermeknevelő, óvodapedagógus, tanító, gyógypedagógus, konduktor szakokon alapképzés folyik (ez felel meg a korábbi főiskolai képzésnek). A végzettek alapdiplomát kapnak, ami mesterképzésbe való belépésre is feljogosítja őket.
Osztatlan képzés: A tanárképzés a diplomával nem rendelkezőknek két tanári szak felvételével ún. osztatlan képzésben folyik. A képzés elvégzése után a tanárok mesterdiplomát kapnak.
Mesterképzés: Alap- vagy mester fokozatú diploma birtokában mesterképzésre lehet jelentkezni. (A mester diploma a korábbi egyetemi végzettségnek felel meg.) A pedagógia képzési területen a mesterképzés tipikusan egy, esetleg kétszakos tanárképzés, bár gyógypedagógus és logopédus mesterképzés is lehetséges.
Juhász Ágnes
[1] Az összehasonlításokban zavart okoz, hogy tavaly nem az első helyes jelentkezések 14 ezres számát publikálták – bár az is rendelkezésre állt –, hanem az akárhányadik helyen pedagógusképzésre jelentkezők 19 ezres számát. Valószínűleg azért, mert ez értelemszerűen nagyobb, jobban mutat. Ez az adat viszont idén egyelőre nem hozzáférhető, az első helyes jelentkezésekkel kell dolgoznunk. Ami nem is baj, hiszen az, hogy hányan jelentkeznek első helyen valamilyen pedagógus szakra, jobban mutatja azt, hogy kit érdekel igazából pedagógus pálya. (Az első helyre és a bármelyik helyre jelentkezők aránya egyébként általában nagyjából 1:1,4-hez)
[2] https://www.felvi.hu/pub_bin/dload/FFT_24A/FFT_2024A_tanari_kozlemeny.pdf