Viharos időszakon vannak túl a pedagógusok, velük együtt a gyerekek, és nem kevésbé a szülők a koronavírusjárvány következtében kényszerűen bevezetett „tantermen kívüli digitális munkarend” első hete után. Túl az első lendületen és/vagy pánikon, érdemes most megállni és végiggondolni az elmúlt hetet, hogy megértsük: mi történt, mi történik velünk? Mivel a helyzet akár hosszabb ideig is fennállhat, tudatosságra, letisztult, átgondolt stratégiákra lesz szükség, ehhez azonban a pániktól mindenképp meg kell szabadulnunk.
Mi történt eddig, mi történt velünk?
Orbán Viktor március 13-án, pénteken késő este jelentette be, hogy az iskolai oktatás március 16. hétfőtől „tantermen kívüli digitális munkarendben” folytatódik. A folyamatot azóta „digitális átállásnak” nevezi a média és a pedagógiai köznyelv. Ez a szóhasználat önmagában is alkalmas az elcsúszások és a pánik megalapozására:
- A „digitális átállás” azt sugallja, hogy az „átállás” egyetlen gombnyomásra megvalósítható, úgy, mint a műszaki rendszereknél. Még ezeknél is hosszas előkészítés előzi meg azt a bizonyos gombnyomást – gondoljunk a televíziós sugárzás analógról digitálisra való „átállására”. Az oktatásnak ennek a több éves előkészítésnek az elmaradását kellett most súlyos sietséggel, pánikkal, önfeláldozással és az óhatatlanul bekövetkezett hibákkal a tanároknak, tanulóknak és szülőknek megfizetniük.
- Azt sugallja, hogy az átállás változatlanul hagyja a tartalmakat és a struktúrákat – csakúgy, mint a tévéközvetítések átállásánál –, mintha lehetséges lenne ugyanazt és ugyanúgy folytatni, csak új technológiával.
- Azt sugallja, hogy a távoli tanulástámogatásra való átállás egyenlő a digitális technológiák használatba vételével, és egyáltalán nem számol a pedagógiai dimenzióval.
- Az eredeti kifejezés – osztálytermen kívüli digitális munkarend – automatikusan kiterjeszti a „munkarendet” a családok otthonára, a praktikus feladatokon kívül észrevétlenül olyan pszichés nyomást is gyakorolva a szülőkre, amelynek hatását az elmúlt héten sokan megtapasztalhattuk. (Mennyire más lett volna munkarend helyett a tanulás támogatását az otthonokra kiterjeszteni!)
Nem állítjuk, hogy a pánikot és a nyomást a szavak hozták létre – de ezek a szavak egy tanári-szülői-tanulói nézőpontból elfogadhatatlan irányítási attitűdről árulkodnak.
Magukra hagyott pedagógusok
A tantestületek és a tanárok nagyon különböző kompetenciákkal indultak, az Oktatási Hivatal részéről pedig csak egy strukturálatlan, a különböző tanári és tanulói csoportok készségei és adottságai szerinti differenciálást teljességgel nélkülöző ajánlást kaptak. Ez kizárólag a digitális (technológiai) átállásra vonatkozó javaslatokat tartalmazta – azt is ömlesztve –, és egyáltalán nem nyújtott segítséget a távoli tanulástámogatás módszertanában (a távoli munka irányítása, az önálló munkavégzést támogató feladatadás és értékelés módszerei, időmenedzsment stb.).
Miután a feladat megnevezése és a kommunikáció csak a „digitális átállást” hangsúlyozta, a helyzet pedagógiai újragondolására nem jutott kellő figyelem és energia, ami az első héten jelentős anomáliákhoz vezetett: a szülők beszámolói szerint sok helyen túl sok platform, túl sok feladat, túl sok számonkérés jellemezte a folyamatot.
A szabályozás tekintetében – és ez szintén a pánik jele – sok helyen a kontroll elemek domináltak az intézményvezetés részéről a tanárok felé, s így szinte automatikusan a tanároktól a diákok felé is. Mindez súlyosan túlterhelte a szülőket is.
Bár a tanárok hősiesen igyekeztek helytállni, és számos intézményben már a hétfői tanítási napra, majd a hét során folyamatosan kialakították a megoldásaikat, a sok helyen tapasztalt anomáliák, a tanárok és a szülők kétségbeejtő túlterhelődése szükségessé tette az aggályok határozott felvetését és javaslatok megfogalmazását:
CKP: Ne feledje senki a fontossági sorrendet! Digitális átállás szülői szemmel
PDSZ: Vigyázzunk egymásra távoktatás idején is!
Hogyan tovább?
A fentiekre rímel – és tán részben ennek is köszönhető –, hogy Hajnal Gabriella, a KK elnöke a Kásler Miklós miniszter jóváhagyásával, március 19-én az intézményvezetőknek írott levelében már ezt hangsúlyozza: „A digitális munkarendben, otthoni körülmények között történő oktatás értelemszerűen nem lehet tükörképe az iskolában történő, korábban megszokott hagyományos tanításnak. A jelenlegi tanításra más szemlélettel kell tekinteni. Javasolt, hogy elsősorban ne 45 perces digitális órákban gondolkodjanak, és különösen ne várjuk el, hogy egész nap üljön a számítógép előtt a gyermek, hanem amely tantárgy megengedi, ott adjunk lehetőséget arra, hogy saját időbeosztásuk szerint oldhassák meg a feladatokat, amellyel a helyes időbeosztást, felelősséget is erősíthetjük bennük.”
Időközben, március 20-án az OH kiadott egy ajánlást a tanulási folyamat nyomon követéséhez, amiben megjelenik a tartalmi dimenzió és emellett a gyerekek és a szülők valósága is. Vagyis, még ha az elmúlt hét sokak számára a digitális platformok kizárólagos bűvöletében (vagy rémületében) telt is, ma már – és nemcsak a pedagógiai normalitás, hanem az OH ajánlás jegyében is – a technológiai felkészülés mellett fordulhatunk a távoli tanulástámogatás, vagyis a gyerekek és a tananyag felé J (A tananyag megválasztása további kérdéseket vet fel – a rugalmas feladatadás érdekében a CKP szorgalmazza a helyi tantervek végrehajtásának felfüggesztését.)
Mindehhez – mert az óriási médiazajban most azt gondoljuk, hogy a kevesebb több – néhány olyan anyagot javaslunk, ami összefüggéseiben mutatja be a távoli tanulástámogatás szemléleti alapjait, miközben konkrét fogódzókat nyújt a digitális megvalósításhoz:
- a DPMK anyagait
- a PricewaterhouseCoopers interaktív áttekintő anyagát
- és a Tanárblog legfrissebb (március 13. óta megjelent) írásait.
Ezekkel az ajánlásokkal szeretnénk segíteni azoknak, akiket az elmúlt hét kibillentett a szerepükből, hogy sikerüljön visszaszerezni a biztonságérzetet, és rátalálni a fókuszra: az otthoni tanulás digitális eszközökkel való segítésére.
A téma jobb áttekinthetősége érdekében elindítjuk Távmegoldások rovatunkat, ahol egy csokorba gyűjtjük a CKP módszertani ajánlásait, közleményeit, a témához kapcsolódó híreket és az ajánlott megoldásokat.
A továbbiakban is szeretnénk az aktuális kihívásokhoz illeszkedő módszertani ajánlással jelentkezni, ezért ha ismer olyan segédanyagot, ami a kollégák számára jól használható, és nem jut kellő nyilvánossághoz, kérjük, jelezze nekünk a civilkozoktatas@gmail.com címen!
Minden pedagógus kollégának és a munkájukat segítő szakértőknek köszönet az eddigiekért!
Szerző: Földes Petra