Palkovics László, az EMMI oktatási államtitkára figyelemreméltó kijelentést tett, amely szerint „vitathatatlanná vált, hogy az oktatás átalakításával a kormány helyes utat választott”. Az államtitkár nem érvelt a deklaráció mellett, úgy tekintette azt, mint megfellebbezhetetlen evidenciát. Nehéz is lett volna indokolnia ezt az állítást. Nekünk azonban – sajnos – számos érvünk van állítása megcáfolására.
A teljesség igénye nélkül soroljuk ezeket:
- A magyar oktatás minősége folyamatosan és egyre gyorsabb ütemben romlik (bizonyítják ezt – többek között – a 2015. évi PISA eredmények).
- Egyre több diák folytatja, nemcsak a felső-, hanem a közép-, sőt alapfokú tanulmányait is külföldön, mivel a családok nem bíznak a hazai oktatás színvonalában.
- Vészesen nő a korai iskolaelhagyók aránya: tíz évvel ezelőtt a 15-16 évesek szinte valamennyien iskolában tanultak, ma már csak a 90 százalékuk. Így kerülnek egyre többen gyerekként, nagy valószínűséggel egész életükre a közmunka csapdájába.
- Ma már az is bebizonyosodott, hogy az agyonreklámozott fizetésemeléssel sem sikerült visszaállítani a 2005 előtti arányt a pedagógusfizetések és a diplomások nemzetgazdasági átlagbére között. A pedagógusbérek és az összes dolgozóra számított népgazdasági átlagbérek közötti aránnyal ugyanez a helyzet. 2018-ban pedig a minimálbérnél kevesebb lesz egy kezdő tanár fizetése.
- Az iskolákból szinte teljesen eltűnt az innováció. Érdemes eltöprengeni azon, hogy vajon hová tűntek az újításra kész tanárok. Egy magyarázat lehet erre, hogy a pedagógusoknak szinte semmi szabadságuk nem maradt, a tantervek megkötik a kezüket, a szakmai autonómiának nyoma sincs az iskolában.
- Az iskolaigazgatók kinevezése során a szakmai szempontok helyett a hatalmi logika érvényesül (az ország szinte egész nyáron hangos volt az ebből fakadó botrányoktól).
- Az iskolafenntartás távol került az iskola működésének teret adó helyi társadalomtól, a szülőktől. (A helyi közösségek véleményének figyelmen kívül hagyása az előbb említett igazgatói kinevezések során is megmutatkozott.)
- Az oktatás finanszírozásában nincs pozitív fordulat, az oktatási költségvetés GDP-hez viszonyított aránya tekintetében még mindig sereghajtók vagyunk Európában.
- A szakképzést – minden tiltakozás és szakmai érv ellenére – szétverte a kormány. Radikálisan csökkentette a szakiskolákban (újabb nevükön szakközépiskolákban) és a szakközépiskolákból lett szakgimnáziumokban a közismereti oktatásra fordítható időt. A szakképzés zsákutca, egyszer használható, eldobható rabszolgák kiképzése felé haladunk.
- Végül, de nem utolsósorban hazánk oktatási rendszere az egyik legszegregáltabb a világon. Nem véletlen, hogy az Európai Unió ezért már korábban is elmarasztalta a kormányt.
Ez lenne az államtitkár úr által helyesnek tartott út? Palkovics László ezzel elégedett? Ha annyira biztos az általa képviselt oktatáspolitika pozitív voltában, vajon miért nem állt ki eddig soha nyilvános vitára a szakmai szervezetekkel? Miért nem volt hajlandó erre még egy televíziós beszélgetés erejéig sem? A Civil Közoktatási Platformba tömörült szervezetek szakemberei még most is készek lennének erre.
Az oktatáspolitika bizonyíthatóan rossz irányba halad. Egy darabig talán leplezhető a valós helyzet hangzatos nyilatkozatokkal, és nyilván akadnak olyanok, akik ezekkel ideig-óráig megtéveszthetők. De egyre többen tudjuk, hogy e területen nagyon nagy a baj.
2017. augusztus 23.
A Civil Közoktatási Platform
Ügyvivő Testülete