A magyar közoktatás válsága nemcsak tüneti kezelést, hanem gyökeres fordulatot igényel. Az elmúlt hónapok civil szakmai munkája két olyan alapvető pillért erősített meg, amelyek nélkül elképzelhetetlen a jövő iskolája: a helyi szintű, konstruktív érdekérvényesítést és a széles társadalmi bázison nyugvó, rendszerszintű szakpolitikai építkezést.
A Tanítanék a közelmúltban mutatta be a szavon.hu oldalon a hosszas egyeztetési folyamatban megszületett két javaslatcsomagját, amely éppen ezeket a dimenziókat járja körül: hogyan érvényesítsük jogainkat a jelenlegi keretek között, és milyen vízió mentén építsük fel az új rendszert. A következőkben ezeket mutatjuk be röviden.
Konfliktusok helyett megoldások: érdekérvényesítés helyben
Ahogy arra Biszák Otília 2025. novemberi elemzése rámutat, tökéletesen konfliktusmentes iskola nem létezik. A kérdés nem az, hogy vannak-e súrlódások a fenntartó, az intézményvezetés, a pedagógusok és a családok között, hanem az, hogy rendelkezünk-e a megoldáshoz szükséges kultúrával és eszközökkel.
Az érdekérvényesítés a köztudatban gyakran harcos, agresszív fellépésként él, holott a valódi célja a konstruktív párbeszéd. A sok rendszerszintű probléma között elvész az a gondolat, hogy helyben, közös cselekvésen keresztül lehetőségünk van javítani a saját körülményeinken, mindennapos iskolai tapasztalatunkon. A hosszú társadalmasítási folyamat során elkészült „érdekérvényesítési kisokosok” éppen ehhez nyújtanak mankót: lépésről lépésre vezetik végig az érintetteket a tipikus iskolai konfliktushelyzetek jogszerű és humánus rendezésén.
Az érdekérvényesítési kisokos ’Érdekérvényesítés az iskolán belül: lépések és példák’ címmel elérhető a Szavon cikk végén.
Nem felülnézetből: a Tanítanék Mozgalom javaslatcsomagja
Míg az érdekérvényesítési javaslatcsomag a jelen kihívásaira ad választ, a Tanítanék Mozgalom 2026. január közepén közzétett szakpolitikai javaslatcsomagja a jövő alapjait fekteti le. A dokumentum különlegessége és legitimitása a részvételiségben rejlik. Ez az anyag nem íróasztalok mellett, a gyakorlattól elzártan született, hanem több ezer pedagógus, szülő és szakértő bevonásával, alulról építkezve. Egy éven keresztül az iskolahasználók bevonásának folyamata négy körben zajlott, több mint 6000 fő részvételével. A végső anyag olyan szakemberek közreműködésével valósult meg , mint Ercse Kriszta, Gyarmathy Éva, Horváth Ádám, Lénárd Sándor, Braun József, Molnár Lajos és Nahalka István -többségük a CKP csapatát is erősíti.
A Pilz Olivér által összefoglalt javaslatcsomag a 2026-os választások közeledtével világos üzenetet küld az oktatáspolitikai döntéshozóknak. A vízió középpontjában nem a merev tantárgyi struktúrák, hanem a gyermekközpontúság és az esélyteremtés állnak.
A javaslatcsomag legfontosabb szakmai pillérei:
- Korszerű műveltség, megújuló iskolaszerep: újradefiniálandó magának az iskolának a szerepe, ahogyan az is, hogy mit nevezünk általános műveltségnek, alaptudásnak, illetve melyek korunk nélkülözhetetlen kompetenciái. Az iskola van a gyerekekért és nem fordítva, ezért az intézményeknek kell alkalmazkodnia és változnia a gyerekek és a kor igényeinek megfelelően.
- Demokratikus működés: a tanár-diák alá-fölérendeltségi viszonyán változtatni kell, az iskolának tanulóközösséggé kell válnia.
- A kooperatív iskola keretei: az egytanítós modell is változtatásra szorul; a tanulás és tanítás során nélkülözhetetlenek az együttműködésen, kooperáción alapuló tevékenységek, akár az évfolyamkeretek feloldásával is.
- Tér és idő újragondolása: újragondolandó az órarendi, tantárgyi és osztálystruktúra, az értékelési rendszer és az iskolaszerkezet is; a hagyományos osztálytermek helyett tanulási terekre van szükség, amelyek az iskolahasználók számára inspirálóak.
A fenti pontok és további meglátásai alapján két alapvető változást igénylő állítást fogalmaztak meg: Az oktatási rendszernek a jelenlegi tudásközpontúságról a gyermekközpontúság felé kell elmozdulnia; A jelenlegi túlterheltség erősen korlátozza a tanulási-tanítási folyamat sikerességát és „élvezeti értékét”.
Az javaslatcsomag ’Mit várnak el a szülők és a pedagógusok az oktatáspolitikától?’ címmel elérhető a Szavon cikk végén.
A két írás üzenete egybecseng a Civil Közoktatási Platform törekvéseivel: nincs sikeres oktatás valódi társadalmi párbeszéd nélkül. A helyi szintű érdekérvényesítés a mindennapok túlélését és az intézményi demokrácia tanulását szolgálja, míg a Tanítanék Mozgalom szakpolitikai csomagja azt a rendszerszintű keretet vázolja fel, amelyben ezek a törekvések végre termőre fordulhatnak. Elvárjuk, hogy a politikai pártok és a döntéshozók ne csak meghallgassák, hanem érdemben be is építsék programjukba ezeket a javaslatokat. Ehhez első lépésként a Tanítanák Mozgalom a javaslatcsomagot eljuttatta minden demokratikus parlamenti pártnak, s a nagyobbaknak azon kívül is.
Mert ahogy a javaslatcsomag is zárul: „Az oktatásban is rendszerváltás kell, mert gyermekeink jövője a tét!”
Összeállította: Hay Anna Klára