Nemrég jutott el a szülőkhöz a KRÉTA rendszeren keresztül egy kérdőív, melynek több felvetése is okot ad az aggodalomra. A benne feltett néhány kérdés – amiket jóval kisebb jelentőségű kérdések közé rejtettek el – komoly változásokat vetíthet előre a gimnáziumi felvételivel kapcsolatban anélkül, hogy azok kontextusát és következményeit kifejtenék a kitöltők számára. Ennek következtében a szülők úgy kénytelenek válaszolni, hogy nem ismerik döntésük lehetséges hatását.
A kérdőívben többek között arról kérdezik a szülőket, hogy véleményük szerint érdemes lenne-e az országos kompetenciamérésen elért eredményekből pontot számítani a gimnáziumi felvételi eljárás során, illetve figyelembe venni azt a tanulmányi eredmények számításakor. A CKP állásfoglalásában kifejtette, hogy az OKM célja az iskolák oktatási teljesítményének mérése, nem pedig a tanulók értékelése, így a gimnáziumi felvételi során való alkalmazása vagy érdemjegyekre való átváltása funkcióidegen és igazságtalan lenne. A mérés természetéből fakadó, jelentős mérési hibák miatt sok diák indokolatlanul kerülne hátrányos helyzetbe, miközben sem lehetőségük, sem eszközük nem lenne a javításra. Az, hogy egy ilyen típusú mérés bármilyen szinten befolyásolja a tanulók jövőjét, hozzájárulna a fennálló oktatási egyenlőtlenségek további elmélyítéséhez. Az anyagi helyzetből származó különbségek tovább növekednének, mivel a jobb körülmények között élő tanulók szülei külön felkészítéssel segíthetnék gyermekeiket, míg mások erre nem lennének képesek. Emellett a teszteléses szituációk az alacsonyabb társadalmi státuszú szülők gyermekeit erősebben frusztrálják – de általában is hozzájárulnak sok tanuló amúgy is katasztrofális mentális állapotának romlásához. Az elmúlt hetek kormányzati nyilatkozatai azonban megalapozzák azon aggodalmunkat, hogy a Belügyminisztérium a szülői válaszokkal támasztaná alá azt, hogy mindenkinek részt kelljen venni valamiféle központi középiskolai írásbelin. Ezzel és az elérendő minimális pontszám előírásával jelentősen megnehezíthetnék a gimnáziumokba való bejutást. (A kormányzatnak erről a szándékáról korábban írtunk.)
Egy másik kérdés a nemrég napvilágot látott, MCC által kiadott gimnáziumi rangsor legitimitását alapozhatja meg a szülői válaszok alapján: arról kérdezik a szülőket, hogy ha létezne egy hivatalos vármegyei vagy országos szintű iskolai rangsor, azt figyelembe vennék-e az iskolaválasztás során. Az említett lista azonban szakmailag megalapozatlan, mivel az iskolák közötti minőségi különbségeket nem lehet egyszerűen sorrendbe állítani, hiszen az oktatás egy összetett, számos tényezőtől függő folyamat. Maga a mérési módszertan is hibás, hiszen különböző értékelési szempontokat (érettségi eredmények, felvételik, kompetenciamérések, népszerűség) vet össze anélkül, hogy figyelembe venné ezek eltérő jelentőségét és megbízhatóságát. Az ilyen rangsorok egyik legnagyobb problémája azonban az, hogy elsősorban azokat az iskolákat tüntetik ki, amelyek eleve kiváló képességű, jó hátterű diákokat vesznek fel, miközben figyelmen kívül hagyják a pedagógiai hozzáadott értéket, vagyis azt, hogy egy intézmény mennyit tesz hozzá tanulói fejlődéséhez. Egy iskola valódi eredményességét nem az határozza meg, hogy milyen magas pontszámokat érnek el a diákjai, hanem hogy a bekerülésükhöz képest mennyit fejlődnek az ott eltöltött évek alatt. Az oktatási rendszer szelekciós mechanizmusát tovább erősíti, hogy emiatt az elitiskolák még inkább megerősödnek, míg a hátrányos helyzetű tanulók esélyei tovább csökkennek. A rangsor tehát nem az oktatás minőségét, hanem a társadalmi különbségeket és az állam által támogatott szelekciót legitimálja. Honlapunkon elolvasható ezzel kapcsolatban Nahalka István véleménycikke.