A Civil Közoktatási Platform és a Tanítanék képviselői május 8.-án meglátogatták Ózdon a Van Helyed Alapítványt.
Bódis Kriszta 25 éve dolgozik Ózd szegregátumaiban az ott lakó gyermekekkel és családjaikkal. Céljuk a gyermekek pályára állítása. Magzatkortól a munkába állásig követik és segítik a gyermekeket, együttműködve a családjaikkal. Mostanáig a Velux cég alapítványának köszönhetően tudtak működni, amely támogatást adományokkal és pályázatokkal egészítettek ki, de sajnos a Velux kivonul Magyarországról, így a fő támogatási forrásuk megszűnik. Állami és önkormányzati támogatást nem kapnak. A munkájukat számos önkéntes is segíti, így tudták szolgáltatásaikat eddig gyermekenként évi 1 millió Ft-ból biztosítani.
Ózdon stúdiót és fürdőházat, Budapesten tanuló pártfogoltjaik részére stúdiót tartanak fenn. Átgondolt rendszert dolgoztak ki, amelyet szeretnének franchise rendszerben elterjeszteni.
120 gyermekkel foglalkoznak párhuzamosan, mindegyikük szegregált iskolába jár, és az iskolában nem kapja meg a kellő figyelmet. Egy generáció alatt hatalmas változást tudtak elérni szisztematikus munkájukkal. Míg az édesanyák 14-15 éves korban szülték meg első gyermeküket, most nincs szülés 18 év alatt. A képzettségi szint egy generáción belül másfél fokozattal nőtt: pártfogoltjaik közül mindenki befejezi az általános iskolát és továbbtanul, és 95%-uk be is fejezi a középfokú iskolát. Van olyan tanulójuk, aki a leideni egyetemen tanul.
A gyerekekkel való foglalkozás során modern pedagógiai módszereket használnak. Végzett pályaorientációs munkájuk szakmai szempontból is példaértékű: a Magyarországon szokásos megközelítéssel ellentétben nem a továbbtanulási jelentkezést megelőző pár hónapra koncentrálódik, és nem fejeződik be a továbbtanulás megkezdésével. A pályaorientációs készségeket korán elkezdik fejleszteni, a patrónusok a családdal és a gyermekkel együttműködve segítik a választást, és nem mondanak le azokról sem, akik nem jól választottak: segítik a szakmaváltást, az intézményváltást is.
Magyarország és az Európai Unió sok pénzt költött a romák helyzetének változtatására – kézzelfogható eredmény nélkül. Pusztán gazdaságossági megfontolásokból is támogatni kellene a sikeres programokat. Szívszorító, hogy a Hétes telepen működő fürdőház, amely 10 éve biztosítja a vezetékes víz nélküli lakásban élőknek a zuhanyozás, a mosógéppel való mosás lehetőségét, be kényszerül zárni, mivel az áram piaci árát az alapítvány nem tudja kifizetni. Míg az egyházi intézményeknek az áramárhoz egy most megjelent rendeletben kompenzációt biztosít az áram (az állam?), az alapítványi intézményeknél ezt nem teszi meg, veszélyeztetve ezzel fennmaradásukat.
Látogatásunk során találkoztunk, beszélgettünk családokkal, és a Stúdióban is szerveztek beszélgetési lehetőséget a szülők és középiskolás diákok és meghívott önkormányzati képviselők részére. A találkozó fontos tanulsága, hogy szegregátumokban élők nem nagyon tudnak az oktatási mozgalmakról, nem ismerik a szereplőket, a követeléseket. A tanári fizetések a 70-80 ezer Ft-os közmunkásbér mellett nem felháborítóak, hanem irigylésre méltóak. Az oktatási méltánytalanságot, azt, hogy nem bíznak bennük, nem biztatják őket továbbtanulásra, nem a rendszerhez, hanem a tanárhoz kötik.
Az alapítvány munkáját bemutató videó: https://www.youtube.com/watch?v=10hkLbcXnkc&t=3s