A Suliszervíz által évente szervezett konferenciák különleges alkalmat adnak egyrészt arra, hogy megtudd, hogyan látják – vagy hogyan szeretnék, hogy gondold, hogy látják – a közoktatás, szakképzés és pedagógusképzés helyzetét az illetékesek és mit terveznek a jövőre, másrészt megismerj sokféle szakmai szempontból valóban érdekes pedagógiai, oktatástechnikai fejlesztést, esetleg kutatást, harmadrészt meghallgass olyan kerekasztal-beszélgetéseket, amelyeknek résztvevői (vagy egy részük) kritikusan nyilatkozik az oktatás helyzetéről.
Az első napi részvétel szürreális élmény: mintha egy másik országról szólnának a beszámolók. A diagramokat, lelkes és hitelesnek tűnő beszámolókat hallgatva az ember kételkedni kezd józan ítélőképességében – szerencsére a szünetekben, a szekciókban és a későbbi hivatalos programok egy részén is megerősítést nyer, hogy nem csak az ő tapasztalatai mondanak ellent a hurráoptimizmusnak.
Az alábbi szubjektív beszámolóban egyrészt sok adatot, információt szeretnék megosztani, másrészt megpróbálom érzékeltetni a hivatalosságokkal kapcsolatos fenti érzést – és segítséget is szeretnék kérni olyan adatok megértéséhez, ahol magamtól nem jöttem rá, miért nem azt jelenti az adat, aminek az alátámasztására felhozták.
A beszámoló nem lesz teljes: a plenáris előadások közül sem vettem részt mindenen. Az előadásokat előbb-utóbb megosztják – ha ez megtörténik, beteszem ide a linket.
(A teljes program és a korábbi évek konferenciáinak prezentációi itt érhetők el, a konferenciakiadványok pedig itt.)
Az alábbi előadásokról olvashattok:
Oktatási irányok – Hol tart a világ? – Európai kitekintés – Prof. Dr. Csépe Valéria kutatóprofesszor (HUN-REN TTK Agyi Képalkotó Központ), egyetemi tanár (Pannon Egyetem), a Magyar Tudományos Akadémia és az Academia Europaea rendes tagja, a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság elnöke
Helyzetkép, tervezett változások a köznevelés területén – Dr. Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár – Belügyminisztérium Köznevelési Államtitkárság
A tanárképzés átalakítása; felsőoktatás, szakképzés, innováció – Dr. Varga-Bajusz Veronika felsőoktatásért, szak- és felnőttképzésért, fiatalokért felelős államtitkár – Kulturális és Innovációs Minisztérium
A köznevelés nevelési funkciói – Dr. Balatoni Katalin c. egyetemi docens, köznevelési helyettes államtitkár – Belügyminisztérium Köznevelési Helyettes Államtitkárság
Folytatódnak a fejlesztések a szakképzésben – Pölöskei Gáborné volt szakképzésért felelős helyettes államtitkár – Kulturális és Innovációs Minisztérium, jelenleg IKK stratégiai igazgató
Az Oktatási Hivatal új feladatai a köznevelési ágazat támogatásáért – Brassói Sándor c. egyetemi docens, elnök – Oktatási Hivatal
Minőség a szakképzésben – Hudacsek Lászlóné szakmai igazgató – IKK Nonprofit Zrt.
Korszerű eszközök az oktatásban. Hajnal Gabriella elnök – Klebelsberg Központ
Változó világ – Versenyképes szakképzés. Dr. Magyar Zita elnök – Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal
Tankönyvfejlesztés az Oktatási Hivatalban – Sipos Imre c. egyetemi docens, tartalomfejlesztési és tankönyvkiadási elnökhelyettes – Oktatási Hivatal
Közszolgálatiság és tanárképzés: a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Karának oktatási filozófiája Dr. Veszelszki Ágnes tanszékvezető egyetemi docens, dékán – Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Kar
Miért jó a Z-szak? – Tények, számok, tapasztalatok. Dr. Weiszburg Tamás, a természettudományos tanárképzés új szakja („Z-szak a Z generációnak”) országos konzorciumának koordinátora – Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar, Környezettudományi Centrum
Hogyan kellene használni az oktatásban az elektronikus eszközöket? Miért fontos a matematika tanulása? – Prof. Dr. Obádovics Gyula matematikus
MI a felhasználó oldaláról – tanulók, oktatók – Prof. Dr. Horváth Gábor tudományos dékánhelyettes, egyetemi tanár – Budapesti Műszaki és
Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar
Pedagógiai innovációk a máltai iskolákban, nehéz szociokulturális körülmények között élő gyerekek számára. Thaisz Miklós kuratóriumi elnök – Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítvány
A jövőtudatos gondolkodás fejlesztése. Csejtei Ildikó ügyvezető – OTP Fáy András Alapítvány
A jövő munkahelyének igényei az oktatással (duális képzéssel) kapcsolatban. Tirpák Zsolt kancellár – Debreceni Szakképzési Centrum, Barabás Botond képzési vezető – BMW
Pedagógiai innovációk szükségessége a tanulás és a tanítás minőségének javítása, valamint a jövő oktatása érdekében. Prof. Dr. Molnár Gyöngyvér intézetvezető egyetemi tanár – Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézet, a Neveléstudományi Doktori Iskola és az MTA-SZTE Digitális Tanulási Technológiák Kutatócsoport vezetője, az MTA doktora, az MTA Közoktatási Elnöki Bizottságának társelnöke.
Kerekasztal-beszélgetés:
Az oktatás hozzájárulása a gazdaság fejlődéséhez – Az oktatásba történő befektetés megtérülése – Az oktatás feladata – Elvárások, jövőkép
Moderátor: Dr. Aáry-Tamás Lajos oktatási jogok biztosa
Beszélgetőpartnerek: Prof. Dr. Molnár Gyöngyvér intézetvezető egyetemi tanár, az MTA Közoktatási Elnöki Bizottságának társelnöke; Prof. Dr. Szántay Csaba egészségügy- és oktatástámogatási vezető, Richter Gedeon Nyrt.; Dr. Stéger Csilla Senior manager, a Közép-kelet európai oktatási tanácsadási csapat vezetője, PwC Magyarország Kft.; Horváth Ádám, az Education:Next szövetség elnöke, az EdTech Magyarország és a Maker’s Red Box digitálisoktatás-szakértője; Prievara Tibor blogger, író, tanár; Iszák Tibor elnökhelyettes Nemzeti Pedagógus Kar; főigazgató Fehérgyarmati Deák Ferenc Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Oktatási jogok érvényesülése a jövő oktatásában; Dr. Aáry-Tamás Lajos oktatási jogok biztosa – Oktatási Jogok Biztosának Hivatala
Szubjektív beszámoló
Csépe Valéria szerint nem másolni kell más országokat. Bemutatta, hogy a 10 közoktatásban vezető oszág közül csak Finnország európai, az ázsiai drillezős oktatást nem akarjuk követni, és Finnország sokkal rosszabbul áll nálunk a felsőoktatási továbbtanulában, ami náluk 17 %. (Gondolkodtató kérdés: Nincs itt valami értelmezési gond? Érthetetlen továbbá, miért nem szerepel a felsorolásban Észtország.) A PISÁ-ban ugyan a fejlett országok között majdnem a legrosszabbak vagyunk szövegértésben és matematikában, de nem olyan nagyok a különbségek, hogy kétségbe kellene esni. (Nem említette, hogy nálunk a legnagyobbak az egyenlőtlenségek, és azt sem, hogy mekkora romlás volt a szövegértésben.) Elmondta, mik az iskola sikert támogató utak (elkötelezettség, tanuló a középpontban, mérések, integrált stratégiák (monitoring, prevenció, intervenció), teljes iskola (együttműködő partnerek), iskolavezetők, pedagógusok támogatása; rendszerrszintű mérések a méltányosság érdekében, szakpolitika támogatása adatgyűjtéssel), azt sugallva, hogy ez nálunk megvan – sokszor hivatkoztak is rá később pl. a teljesítményértékelés indoklásaként. És persze az, hogy a tanár csak azt annyit akarjon megtanítani, amit be tud fogadni a gyerek – ennek természetesen semmi akadálya a tanári hozzáálláson kívül.
Maruzsa Zoltán elsősorban annak örvendett, hogy a béremelés mindent rendbe hozott, rekordszámban jelentkeztek és lettek felvéve pedagógusnak, több lett a pályakezdő és kevesebben mentek nyugdíjba. Ezt ábrákkal támasztotta alá. Ugyan a továbbtanulási adatoknál mellékesen megjegyezte, hogy a nagy létszámba beletartoznak a rövid ciklusú képzésbe jelentkezők, oda felvettek, de a megoszlásról nem beszélt (2700 jelentkező/1700 felvett osztatlan képzésre a 22000/15000-ből, ami kifejezett csökkenés, és a nappali alapképzés adatai sem javultak; ezzel részletesen ebben a cikkben foglalkoztam – folytatása következik a felvettek adataival). A NER előtti korszakra is kiterjedő ábránál nem mondta el, hogy a bolognai képzés bevezetésekor azért volt olyan alacsony a felvettek/jelentkezők száma, mert két évig nem lehetett tanárnak jelentkezni az átmenet miatt; arról se szólt, hogy a most pozitívként bemutatott intézkedésekre (emelt szint kötelezőségének és minimumponthatárnak az eltörlése) azért volt szükség, mert a figyelmeztetések ellenére bevezették azokat (ők). A csodás százalékok pedig csak az emelt szint megkövetelése előtti számokhoz képest jelentenek növekedést.
A (köznevelésbe és szakképzésbe) újonnan belépő pedagógusok száma a bemutatott adatok szerint nagymértékben növekedett: a 2020-as 2200-zal és a tavalyi 2600-zal szemben most 4000. Látni kellene, hogy egyrészt ez összességében növekedést jelent-e, másrészt teljes munkaidősökre vetítve jelenik-e meg – kérni fogunk erről adatokat.
A csúcs szerintem az az ábra, amivel azt szemléltette, hogy nincs gond az utánpótlással: kb. háromszor annyi pedagógusdiplomát adnak ki évente, mint ahányan nyugdíjba vonulnak – mi itt a gond? Egy adat ebből valószínűleg nem is igaz (jutalom a magyarázattal szolgálónak!): 2024-ben 2800-an vonultak nyugdíjba (a továbbdolgozókat is beleértve) a 2023-as 4000-rel szemben – hogy lenne ez lehetséges, hiszen ha van továbbdolgozási lehetőség, miért ne menne nyugdíjba, aki teheti?
Dr. Varga-Bajusz Veronika mindenért (is) felelős államtitkár (KIM) ismertette a szakképzés eredményeit. Közte, hogy 74 %-kal nőtt a szakképzésből a felsőoktatásba jelentkezők száma. (Úgy tűnik, itt valóban van előrelépés – nyilván nem függetlenül az emelt szint eltörlésétől.) Célként jelölte meg, hogy a mostani 60 % helyett 70 % menjen szakképzésbe. (Azt nem mondta, hogy ennek érdekében emelik a gimnáziumi ponthatárt.) Elmondta, hogy növelték a diploma vonzerejét (tehát nem a lehetőséget, hanem a vonzerőt): 22 %-kal többen jelentkeztek, mint 22-ben (jól kell megválasztani a viszonyítást: akkor kötelező volt az emelt szint; tavalyhoz képest csökkenés van), minden harmadik MTMI szakra (nem tudom, hogy volt korábban), a pedagógusképzésre jelentkezők száma 2022-ről megduplázódott (l. fenti és Maruzsánál tett megjegyzéseimet), felük tanítónak és tanárnak (persze beleértve, akik tanárként jelentkeztek rövid ciklusúra), megállították az elvándorlást, mert minden második vidéki egyetemre jelentkezett (ez csak az összes jelentkezésre igaz, az elsőhelyesnél csak 40 %, de valóban nőtt 2022-höz képest), megduplázódott a 30 éven felüli jelentkezők száma (részben a rövid ciklusú képzések miatt, részben mert 22-ben emelt szint hiányában az idősebbek nem tudtak jelentkezni – mondom én). Alább egy érdekes ábra – sajnos, nem emlékszem a kommentárra.
Ambivalens annak az értékelése, hogy azok az intézkedések, amelyet a pedagógushiány képzési oldalról való csökkentésre felsorolt, üdvözlendők vagy sem. Ezek a következők:
Még kevésbé tudjuk értékelni – bár az előkészítsé módja miatt komoly averzióink vannak – az új típusú, gyakorlatorientált tanárképzést, amely már pilot formában el is indult (nyilván akkreditáció és a jelentkezők előzetes tájékoztatása nélkül) Nyiregyházán, Debrecenben és Egerben.
Dr. Balatoni Katalin előadását sajnos lekéstem. Pedig a tavalyi megszólalása alapján biztosan sok példát hozhattam volna fel a valóságlátás hiányára.
Pölöskei Gáborné előadásának különlegessége volt, hogy a programban titulusként szakképzési helyettes államtitkárként szerepelt, a ppt-n viszont már az IKK stratégiai igazgatójaként – de a változás bejelentése elmaradt.
Brassói Sándor a 25 éves Oktatási Hivatalt ünnepelte. Felsorolta, hogy a kisgömböc milyen intézményeket bekapva nőtt ilyen impozáns méretűre. A feladatok nőttön nőnek: most például a 10 órás NAT képzés kiértékelése jött be. Örült annak, hogy a pedagógusok ezt elfogadták, nem érkeztek be panaszok. Itt megtorpantam: Kit hibáztassak? A pedagógusokat, akik nem panaszkodnak, vagy azt a vezetőt, aki nem látja, hogy ez nem az elégedettségüket mutatja?
Hudacsek Lászlóné a minőségbiztosítási indikátorokat sorolta a szakképpzésben, amelyek többsége az EQUAVET-ben, az európai szakképzési minőségbiztosítási rendszerben is benne van. Ide tartoznak a létszámadatok, az SNI és a HH szám, a Dobbantó és a Műhelyiskola programban tanulók száma, a vizsgaeredmények, a végzettek elhelyezkedése, a munkáltatók elégedettsége, a tanulók elégedettsége és a képzésen részt vett oktatók. (Ez így jól hangzik, de érdemes lenne megkérdezni az érintetteket is.)
Hajnal Gabriella idén nem a Klebelsberg Központ munkájáról számolt be, hanem arról, hogy milyen korszerű eszközök használhatók az oktatásban. Borzasztóan örült a laptopok kiosztásának (400 ezer összesen), és ostorozta azokat a pedagógusokat, akik nem használják ezeket az órán, sőt, van, hogy azt mondják, hogy ne is hozzák be azokat. Itt megint megdöbbentem: tényleg nem gondol arra, hogy egy ötödikes gyereknek kockázatos 200 ezer Ft-os cuccokat hordani magával, amire nincs biztosítás, ráadásul a könyvek és a tornacucc mellett már a súly sem elhanyagolható? És azt nem tudja, hogy épp most írták elő, hogy ezeket az eszközöket is össze kell szedni (legalábbis a törvény betűje szerint)?
Örvendezett továbbá a sok elérhető programnak és az okostantermeknek, amelyekbe hamarosan felszerelés is kerül. Feltehetően nem tudja, milyen problémák vannak annak következtében, hogy ezeket a tantermeket a használók igényeit és lehetőségeit figyelembe nem véve alakították ki. Persze jó, hogy erre van pénz – de érdemes lenne értelmesebben elkölteni.
Magyar Zita a szakképzés eredményeit sorolta a pályaorientációban, az esélyteremtésben. Utóbbihoz egyrészt a bemeneti mérésekről számolt be, amely idén már online történt, és így gyorsan meg tudták állapítani, kinek van szüksége fejlesztésre. A kimeneti mérések mutatják a javulást. Az, hogy a bementi mérések eredménye jobb a tavalyinál, azt mutatja, hogy több jobb tanuló megy a szakképzésbe (gondolom, a propaganda mellett ebben szerepe van az igen jelentős ösztöndíjnak is.) A hátrányos helyzetűek részére szociális ösztöndíj és mentori támogatás is jár. Hatalmas az eltérés a megyék között: Míg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a szakképzésben (technikum és szakképző iskola) tanulók 21 %-a, addig Győr-Sopronban 0,25 %-a kap ilyen ösztöndíjat. A mentorálás csökkenti a lemorzsolódás esélyét, a hiányzásokat, javítja a magabiztosságot stb. – legalábbis az elmondottak szerint. A lemorzsolódás egyébként 2023/24-re az előző évhez képest 8,67-ről 7,67-re csökkent a szakképzés egészében, de ebben benne vannak a felnőttek is, nélkülük a technikumi adat sokkal jobb: 3,4 %. A szakképző iskolákban azonban így is 11,9 % a lemorzsolódás. (Meg kell jegyezni, hogy a korai iskolaelhagyás ennél rosszabb, hiszen ezek az adatok csak azokat tartalmazzák, akik az adott évben morzsolódtak le. A szakképzési pályakövetés pontosabb adatokat ad, mint amit emlegetni szoktak – erről egy külön cikkben lesz szó.)
Sipos Imre büszkén sorolta a tankönyvkiadás számait: 1809 tankönyvből 1157 OH-s. Minőségi kérdésekről nem volt szó – kivéve, hogy a függvénytáblába becsúszott hibát kijavították. A teljes 12 évfolyam le van fedve, plusz pdf formában a nemzetiségi és az SNI. A Nemzeti Köznevelési Portálra az A sorozat minden tankönyve felkerült okostankönyv formában, most elkezdték a B-t. Rengeteg anyag van a médiatárban, külön említette a Vers neked sorozatot. Számomra meggyőzően hangzott – nem tudom, mik vele a tapasztalatok.
Dr. Veszelszki Ágnes új szereplő. Tanárképzési és pedagógiai tapasztal hiányában is magabiztosan beszélt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem jövőre induló tanárképzéséről, amelyhez megkapnak pénzt, paripát, fegyvert. Már felvették az oktatókat, mentorokat várnak még az iskolákból. Elkezdődött a szakfejlesztés és a tananyagfejlesztés, amiben együttműködnek Egerrel, Nyíregyházával és Debrecennel. Új KKK alapján tanítanak majd, rémhír, hogy ezt nem kell akkreditálni – kell, de anélkül is elkezdhető a tanítás. Kiscsoportos lesz az oktatás, személyes kapcsolat, mentorálás, mert ők tudják, hogy ez a jó – máshol nyilván nem tudják ezt, és nem azért nem csinálják, mert nincs rá pénz. Félelmetes volt, amit az alapelvekről mondott: nem autonómia, hanem önállóság; nem semleges, hanem elfogulatlan; nem kritikus, hanem mérlegelő tanárokat, tanítókat és óvodapedagógusokat akarnak nevelni. Kutatási terveik is vannak: tudománystratégiai, kommunikációs, társadalomtudományi és oktatási doktori programok lesznek. A továbbiakban az egyházi egyetemekkel akarnak együttműködni.
A további, szakmailag érdekes előadások összefoglalására nincs kapacitásom, de az érdeklődőknek szívesen beszélek róluk addig is, amíg hivatalosan is megosztják őket. Egy képet azért betennék, hogy legyen az olvasónak pozitív élménye is.
A 97és fél éves Obádovics Gyula (tudjátok, az ”Obádovics” szerzője – de emellett a számítástechnika oktatás indításában is nagy szerepe volt) igen jó gondolatokat felvonultató előadást tartott fejből, 25 percig állva a mikrofon előtt!
Juhász Ágnes