Az állami fenntartású gimnáziumoknak a tankerületek azt ajánlják, hogy ne vegyenek fel olyan tanulókat, akik a központi felvételin rosszul teljesítettek. Ezzel várhatóan csökken a gimnáziumba felvettek száma, és így több tanuló akarata ellenére a szakképzésbe szorul. Bár ez hivatalosan csak „ajánlás”, a fenntartó elvárásának az iskolák nem mernek ellenszegülni. A ponthatár már sok iskola felvételi feltétlei között megjelent, és jövőre várhatóan még többen írják ezt elő, ha nem vonják vissza az intézkedést. Így sok gyerek akkor sem tud bekerülni az írásbelit kérő gimnáziumba, ha a jelenlegi számítási módszerrel (általános iskolai és a központi írásbeli eredményeinek és az esetleges szóbelinek az összege alapján) bekerülne. Az intézkedés tovább csökkenti az iskolák szakmai autonómiáját, és tönkre teheti sok gyerek életét: egy kamasz rosszul sikerült egyszeri megmérettetése egész életére hatással lehet. A Szülői Hang petícióban követeli az intézkedés visszavonását.
A központi követelményhatár bevezetése a gimnáziumba készülők számára 2017-ben már felmerült, de a nagymértékű tiltakozás hatására akkor lekerült a napirendről. Most trükkösebben kezdtek hozzá ennek bevezetéséhez. Meg sem próbálkoztak törvénymódosítással, hiszen az állami fenntartású gimnáziumok felvételi feltételeit enélkül is tudják a nyilvánosság kizárásával befolyásolni. Nem írtak elő – egyelőre – központi írásbeli felvételit, csak azokba a gimnáziumokba nehezítenék a felvételt, amelyek megkövetelik a felvételit. (Tavaly a gimnáziumok 63 %-a volt ilyen.) Nem utasítottak, csak ajánlást tettek: azonban sajnos a jelenlegi légkörben az igazgatók nagy része az ajánlást elvárásnak tekinti, aminek jobb megfelelni.
Egyelőre szerencsére kevés gimnázium felvételi feltételei közé került be a ponthatár. Fontos tudni, hogy ha most nem került be, akkor később nem jogszerű erre hivatkozva elutasítani valakit!
Nagyon fontos azonban megakadályozni, hogy az előírások tovább szigorodjanak.
Miért baj a ponthatár előírása, a központi írásbeli jelentőségének növelése? Miért lenne tragikus a központi felvételi és a központi ponthatár kötelezővé tétele?
I. Nem helyes a szakképzés további erősítése a gimnáziumok rovására
Feltételezhető, hogy a kormányzati szándék a szakképzésben tanulók számának növelése, kevesebb gimnáziumi osztály indítása, esetleg gimnáziumok bezárása. Miért baj ez? Miért nem igazak azok az érvek, amely szerint aki „gyengébb”, annak hasznosabb a technikumi tanulás, mint a gimnáziumi?
- A gimnázium azoknak sem zsákutca, akik nem alkalmasak a felsőoktatási továbbtanulásra: gimnáziumi érettségivel is lehet szakmát tanulni. Ez jelenleg maximum 1 év tanulásihossz-növekedést jelent a szakgimnáziumi tanuláshoz képest.
- Nem egyszerűen arról van szó, hogy aki nem „alkalmas” gimnáziumra, annak egy kevésbé „komoly” képzést ajánlanak. Aki nem mehet gimnáziumba, annak szakterületet kell választania. Egy 14 éves gyerekről általában még tudományos módszerekkel sem állapítható meg, „mire való” – nemhogy egyedül, minden segítség és információ nélkül ő maga vagy a szintén tájékozatlan szülei döntése tudjanak számára megfelelő szakirányt választani. Ráadásul nem minden érdeklődéshez, attitűdhöz tartozik szakképzésben választható szakirány.
- A jelenkori gazdaságban az ember nem egy életre választ pályát. A pályaorientációval foglalkozó irodalom már nem is használja a pályaválasztás szót, pályakonstrukcióról, életpálya-építésről szól. Tanulunk valamit, keresünk egy olyan területet, munkakört, ahol a megszerzett tudást, készségeket, képességeket hasznosítania tudjuk; amikor változik a technika vagy a gazdasági helyzet, megtanuljuk, amire még szükségünk van ahhoz, hogy előzetes tudásunkra és tapasztalatainkra építve az eddigi vagy egy egész másik területen boldogulni tudjunk. Képesnek kell lennünk a váltásra, az élethosszig tartó tanulásra, az információk megszerzésre és a döntésre. Ebben a helyzetben teljesen értelmetlen és az egyén mellett a társadalom, a gazdaság érdekeivel is ellentétes, hogy az általános képzéstől egy szűk szakképzés felé toljuk a gyerekeket.
- Nem állítjuk, hogy mindenki rosszul dönt, aki a szakképzést választja. Vannak olyan tanulók, akiknek a szakképzés adja meg azt a sikerélményt, amit az általános iskola nem tudott megadni. Ma már szerencsére a szakképzésen belül is az érettségit adó technikumok vannak előtérben, amelyek jó lehetőséget adnak a szakirányú továbbtanulásra. A 2020-as reformok hatására sokat javult a szakképzés minősége. Azonban a szakképzésnek ezen intézkedések nélkül is nagy a mesterségesen generált húzó hatása, részben a kormányzati preferenciák, részben a jobb anyagi lehetőségek következtében. A szakképzésben – a gimnáziumokkal ellentétben – komoly ösztöndíjat, munkabért lehet kapni, és a pályaorientációs rendezvények, kiadványok, felmérések is elsősorban a szakképzést ajánlják, népszerűsítik. Így nem nagyon kell attól félni, hogy azok, akiknek jobb lenne a szakképzés, mégis a gimnáziumot választják.
II. Egy egyszeri, személytelen megmérettetésen nem múlhat egy gyerek sorsa
- A felsőoktatásban most szüntették meg a központilag előírt ponthatárt, amelynek 2012-es bevezetése bizonyíthatóan a hátrányos helyzetűek arányának csökkenéséhez vezetett. Egy központilag előírt kötelező felvételinek és ponthatárnak hasonló hatása lenne a gimnáziumok esetén is.
- Egy egyszeri megmérettetés – főleg, ha az írásbeli – nem alkalmas a képességek felmérésére. Mi van, ha a vizsga idején a gyereknek rossz napja van? Mi van, ha izgulós típus? (Ráadásul tudományos tény, hogy egy feladatsor alapján nem lehet a gyerekeket képesség szerint sorba állítani.)
- Ha valaki 13-14 éves koráig nem szorgalmas, nem érdeklődő az iskolai tanulmányok iránt, attól még lehet alkalmas akár egyetemi tanulmányokra is. (Sőt, mint Szent-Györgyi Albert példája mutatja, akár Nobel-díjas is lehet.)
- Ha ilyen sok múlik egy vizsgán, az egy olyan dresszírozáshoz vezet, mint Japánban. Az mentális károk mellett ez azért is káros, mert a nyolcadik osztály első félévében az iskolában is a vizsgára való készülés kerül középpontba, lehetetlenné válik a nem tananyagközpontú tanulás, háttérbe szorulnak azok a tantárgyak, amiből nem kell vizsgázni.
- Ez akkor is így van, ha „képességet”, és nem tárgyi tudást mérnek. Az ilyen vizsgákra is lehet tréningezni.
- Ezzel tovább nő annak jelentősége, hogy ki milyen általános iskolába jár, milyen a szülői háttere.
- Túlértékelődnek a mindenből jó, szorgalmas, átlagos gyerekek.
Néhány tanács a szülőknek, nyolcadikos osztályfőnököknek
Nézzék meg most, hogy a szóba jöhető iskolák milyen felvételi feltételeket jeleznek honlapjukon, mentsék ezt el! Ha a felvételi eljárás során más feltételeket követelnek meg, kifogásolják ezt meg az iskolában, elutasítás esetén az Oktatási Hivatalnál!
Ha gyermekük SNI-s vagy nem beszél jól magyarul, vegyék fel az iskolaigazgatóval a kapcsolatot! Ilyen esetekben az igazgató eltekinthet az írásbelivel kapcsolatos követelményektől.
Ha az általános felvételi eljárásban a gyermeket nem veszik fel a kívánt helyre, a májusban kezdődő rendkívüli eljárásban még érdemes próbálkozni. Ha ugyanis egy-egy osztályban marad hely, vagy valaki, akit felvettek, mégsem iratkozik be, vagy beiratkozik, de mégsem kezdi el a tanévet, az igazgatók már minden megkötés nélkül dönthetnek a helyek betöltéséről. Az év közbeni átvételre is van lehetőség. Ez esélyt adhat a rosszul teljesítő tehetséges gyermekek számára.
(A felvétellel, a középiskolai továbbtanulással kapcsolatos további információkat találnak youtube-csatornákon.)
Juhász Ágnes